Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)
2021-09-26 / 39. szám
LXXVII. évf. 39. (3814.) 2021. szeptember 26. Ára 220 Ft ujember.hu ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA Krisztus hangja bennünk Beszélgetés az aranymisés Barsi Balázs ferences szerzetessel Barsi Balázs Széchenyi-díjas ferences szerzetes, pap, teológus napjaink egyik legismertebb egyházi személyisége. Könyvei, elmélkedései rendkívül népszerűek, sokak lelki-szellemi táplálékai. 1971. augusztus 8-án szentelték pappá szülőfalujában, Sióagárdon. Ötven évvel később ugyanezen a napon, ugyanitt mutatta be aranymiséjét. Vele beszélgettünk. Mindössze tizennyolc éves volt, amikor belépett Szent Ferenc rendjébe. Milyen élmények hatására döntött úgy ilyen fiatalon, hogy igent mond az Úr hívására, és egész életét Istennek szenteli? -A végső okát nem tudom annak, hogy miért lettem szerzetes, pap, hiszen az életem Istenben van, ő hívott meg. Egy püspök mesélte: kisgyermekkorában ministrált, s nem gondolt arra, hogy pap legyen. Egyszer átmentek a plébániáról a templomba az édesanyjával, aki a kezét fogta. Megkérdezte tőle, hogy ki lehet pap. Az, akit az Isten hív, válaszolta az édesanyja. A későbbi főpásztor ekkor arra számított, hogy valaki leszól az égből, egy hang hallatszik. Ám Isten a vágyainkon keresztül hív, szólít - vonz az oltár. Az ötvenes években gyermekként mindennap láttam két orsolyita nővért, akik ott éltek száműzetésben a sióagárdi plébánián. Nem gondoltam arra, hogy szerzetes leszek, de mélyen megérintett, hogy amikor elérkezett a zsolozsma ideje, ők mindennek meghaltak. Számukra Isten nem időnként előjövő téma volt, hanem vslakp aki mindenek felett áll, kiszólít az időből. Ilyenkor minden tevékenységünket elfelejtjük. . . , (Folytatás a 9. oldalon) Akard a megbocsátást, a harag nélküliséget Beszélgetés Csókay András idegsebésszel, a NER hírnökével 5. oldal Budapesten dobogott az Egyház szíve Utcai riport a Statio Orbis szentmise után 8. oldal Hogyan lett száz méterből ötvenezer? Marton Bernát ciszterci szerzetes a maratoni futásról 11. oldal ISSN 0133-1205 A pozsonyi pápalátogatás margójára Ferenc pápa 34. apostoli útjának második napján, szeptember 13-án, hétfőn délután magánlátogatást tett Pozsonyligetfalu (Petrzalka) panelrengetegében, a Szeretet Misszionáriusai, ismertebb nevükön Teréz anya nővérei által működtetett Betlehem Központban (képünkön). A helyszínen sok helyi lakos köszöntötte. A sajtó munkatársai az épület előtt, kint várakoztak. Helyszíni riportunkat olvashatják. Jézus Krisztus földi működése során egy kevesebb mint 10 ezer négyzetkilométeres területen élt és mozgott. A Szentírást lapozgatva különféle találkozókról olvashatunk: feltámasztja Jairus leányát, a naimi ifjút, betegeket gyógyít. Felmerülhetnek bennünk a kérdések: A mindenséget megalkotó, mindenható Isten miért korlátozta be magát ennyire? Miért egy ilyen kicsi földrajzi területen mozgott? Hiszen megtehette volna, hogy beutazza a fél vagy akár az egész világot. Miért nem a Római Birodalom fővárosába ment, és a császárt látogatta meg? Jézus miért csak ennyi emberrel találkozott? Miért volt neki fontos éppen Jairus leánya, azaz az egyén szenvedése, betegsége és halála? (Folytatás a 2. oldalon) Budapesten dobogott az Egyház szíve A Statio Orbis szentmise után Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén, szeptember 12-én rengetegen gyűltek össze Budapesten a Hősök terén, az Andrássy úton és a Dózsa György úton, hogy meghallgassák Ferenc pápa tanítását, és együtt ünnepeljék vele az Eucharisztiát. De vajon kit mi hozott a Statio Orbis szentmisére, és mit élt át ezen a különleges liturgián? 03 9 Vasárnap reggel már messziről hallani a Hősök terén zajló felvezető műsort. Éppen Pindroch Csaba beszél Istenről. Az Oktogonnál és a Király utcában már most szinte tömött sorokban haladnak az emberek a Hősök terén felállított oltár felé. A Dózsa György úton járok, amikor felcsendül Kodály Budavári Te Deuma. A kórus és a zenekar hangja nekiütődik a házak falainak, melyek tövében a napfény elől megbújva cserkészek is gyülekeznek. Elmondják, több mint ötszázan érkeztek a Kárpát-medence minden részéről, az itt állók Pécsről, Nagybányáról valók. „Szolgálni jöttünk, hiszen a cserkész, ahol tud, segít - mondja az egyik csapat vezetője. - Az áldoztatókat fogjuk kísérni, a nagy tömegben nem lesz könnyű eljutniuk a megfelelő helyre. A legfiatalabb cserkészünk tizenkét éves, mégis alkalmas erre a feladatra." Egy cserkészhölgy elmondja, milyen sokat imádkozott azért, hogy a kongresszus jel legyen a világ számára. (Folytatás a 8. oldalon) Akard a megbocsátást, a harag nélküliséget Beszélgetés Csókay Andrással, a NEK hírnökével Szeptember 12-én, vasárnap a budapesti Hősök terén bemutatott pápai szentmisével ért véget az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK), amely több százezer embernek jelentett felejthetetlen élményt. A NER egyik hírnökével, Csókay András idegsebésszel beszélgettünk. - Az eucharisztikus kongresszus hírnökeként rengeteg előadást tartott, tanúságtételt tett az elmúlt időszakban. Milyen érzések kavarognak most Önben, alig néhány nappal az eseménysorozat után? - Életünk célja, hogy a bennünk élő Krisztushoz eljussunk. El tudunk hozzá jutni a mély bűnbánattal és a szenvedések által, ha nem Istent hibáztatjuk ezek miatt. Megtapasztaltam ezt a kisfiam halála után. Most viszont új élménnyel gazdagodtam: a közösségi hit és öröm által is komoly esélyünk van arra, hogy felismerjük végre a bennünk élő Krisztust, és hagyjuk el a felszíni tudatosság állapotát. Tudjuk azt, hogy Isten bennünk van, Krisztushoz kötjük ezt, mert általa ismertük meg az Atyát és magát a Szentháromságot. Krisztus mutatta meg nekünk az Atya arcát, de nem érzékeljük. Pusztán a gondolatok kavalkádja nem elég ahhoz, hogy felismerjük: a lényünk magva maga az Úr. Nem érzékeljük ezt a forrást, mert az e világi dolgok, gondok, vágyak eltakarják előlünk, betonréteget vonnak fölé. (Folytatás az 5. oldalon)