Új Ember, 2022 (78. évfolyam, 1-52. szám)

2022-11-20 / 47. szám

2022. november 20. Szolgálat Űfímse<- 3 A Magyar Katolikus Püspöki Kon­ferencia (MKPK) évek óta támo­gatja a kárpátaljai magyarság ok­tatásában, nevelésében meghatáro­zó szerepet betöltő karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumot. Az MKPK korábban már adományozott egy járművet az in­tézménynek, november 11-én pedig egy újabb kisbuszt kapott a közép­iskola. Már a háború kitörése előtt is nehéz helyzetben volt az iskola, hiszen diákjai­nak jelentős része messzebbről érkezik az intézménybe, és a tömegközlekedés hiá­nyosságai miatt számos diák nem tudja önállóan megoldani, hogy iskolába jár­hasson. Az intézmény jelenleg 68 tanulójának szállításáról gondoskodik nap mint nap. Ezek az utazások három fő irányból való­sulnak meg, ezért a líceum korábban há­rom, egyenként 20-25 személyes buszt bérelt, ám ez hatalmas anyagi terhet je­lentett. A költségek csökkentése érdeké­ben az MKPK 2019-ben egy kisbuszt ado­mányozott az iskolának. A háború kitö­rését követő még nehezebb gazdasági és társadalmi körülményekre való tekintet­tel az MKPK most ismét egy jármű ado­mányozása mellett döntött, amely 21 fő szállítására alkalmas. A 21 millió forintból megvásárolt kis­buszt november 11-én vette át a líceum. Az átadási ünnepségen Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar ajkú hívekért felelős helynöke és Tóth Jenő atya, a Sztojka Sándor Görög­katolikus Líceum intézményvezetője, va­lamint az intézmény diákjai és munka­társai vették birtokba az új járművet. Forrás és fotó: MKPK Sajtóosztály A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia adománya Kisbuszt kapott egy kárpátaljai iskola r „Újuljatok meg telketekben és elmétekben" Országos cigány p­aszt­or­ációs konferencia Máriapócson (Folytatás az 1. oldalról) Ez alkalommal az ország mintegy harminc településéről érkező, száz­húsz roma és nem roma résztvevő hallgatta együtt a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztorációban tevé­kenykedő lelkipásztorait. November 4-én, pénteken délu­tán, a kegykép első könnyezésének emléknapján lovári nyelvű római ka­tolikus szentmisét mutatott be Szé­kely János szombathelyi megyéspüs­pök a kegytemplomban, melyen részt vett Palánki Ferenc debrecen­­hyíregyházi megyéspüspök is. A homíliát Szócska Ábel nyíregy­házi megyéspüspök mondta. Idézte a 102. zsoltár sorait: „Megújul ifjúsá­god, mint a sasé." „A természettu­dósok szerint minden évben van egy időszak a sasfiókák kirepülése előtt, amikor a szülők már nem hoznak eleséget a fészekbe, hanem egy hatá­rozott mozdulattal kilökik őket a fé­szekből. A sas ilyenkor alászáll a fió­kának, és feljebb repül vele. Ebben az időszakban önmagáról nem gon­doskodik kellőképpen, nagyon fá­rasztó szakasza ez az életének (a fió­ka, ahogy megkapaszkodik benne, sokszor megtépázza a tollazatát is). A felnőtt madár szinte beleöregszik ebbe. Amikor azonban a fiókák kire­pülnek, újra megerősödik, mintegy megfiatalodik. Ne a rendkívüli dol­gokban keressük a megújulást - mondta e példa kapcsán Szócs­ka Ábel -, hanem a mindennapok­ban, a hétköznapjainkban, mert a megújulás nem feltétlenül rendkívüli esemény, amely nagy fordulattal jár és bátorságot igényel. A megújulás megtörténhet a mindennapjainkban is, azáltal, hogy tesszük a dolgunkat. A bocsánatkérés megújító ereje és a megbocsátás öröme szintén meg­újulást hoz. Az igazi megújulás tehát maga a megbocsátás! - zárta szent­beszédét Szócska Ábel püspök." Ezt követően a Családvár épüle­tében Székely János püspök, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizott­ságának elnöke tartott elmélkedést Megújulás a Bibliában, megújulás a ci­gánypasztorációban címmel. Miben kellene megújulni - tette fel a kérdést a főpásztor, melyre a következő válaszok érkeztek a kö­zönség soraiból: tiszta, őszinte szó, amely az evangélium tisztaságából fakad; az igaz bűnbánat; megtérés; újrakezdés Istennel; szeretet; őszin­teség; a másik elfogadása; a feltétel nélküli szeretet minden embertár­sunk iránt és megbocsátás. De mit is mond erről a Biblia? A Szentírásban két szó van az új kifeje­zésére, amelyre a magyar csak egyet használ. Az egyik a neosz görög szó, amely azt jelenti, hogy időben új, friss, nem régi. A kainosz szó pedig minőségi megújulást, új szintre lé­pést jelent. Mi ez utóbbi megújulást keressük - hangsúlyozta Székely Já­nos. - Ezt a megújulást nem az em­ber hozza létre, hanem ajándékként kapjuk. Az igazi megújulás Istentől van. Az újszövetségi történetben Jézus Kalamaumba megy, egy kis faluba a nagyvárosok helyett. Péter miatt megy oda, aki később az Egyház sziklája lesz. Hodászra, Napkorra és minden kis településre kell egy Pé­ter, aki miatt az Úr elmegy oda - mondta a szombathelyi püspök. - A béna leengedése Péter házába a tető szétrombolásával járt. Péter azonban nem bosszankodott, befogadta Jé­zust, és mindenkit, aki vele jött. A háza fölé épített, bárka alakú temp­lomban ma is megtekinthető az „ég felé nyitott" ház. Ilyen, az „ég felé nyitott" családi otthonokra van szükség, amelyben a gyerekek meg­­érezhetik Isten közelségét. Először mindig a szívedben, az­tán a családodban, végül a közössé­gedben újulj meg - összegezte az előadó. Gondolatmenete végén, a szinodális út kapcsán a főpásztor fel­vetette, hogy a lelkipásztorokat ké­pezni kell a közösségépítésre, amelyben nem irányítanak, hanem együttműködnek. Az eucharisztiát is közösségibbé kell tenni, hogy a templomban megszólalhasson civil ember is. A templomban elhangzó tanúságtételek növelnék a hitelessé­get. Emellett az evangéliumnak meg kell jelennie cigány hagyományok köntösében a polgári tárasadalom­­ban is - fejtette ki az előadó. - Le­gyen hitünknek egy cigány arca is! A kegytemplomban tartott parakliszon Kanyó Árpád hodászi parókus elmélkedését hallhatták a résztvevők. Rámutatott: a megúju­láshoz három alapvető dologra van szükség. Vágyakoznunk kell és akar­nunk kell a változást; lássuk meg a lehetőségeket a változásra; érezzük át felelősségünket: nekünk is csele­kednünk kell, hogy a vágyott, Isten­nek tetsző megújulás megvalósuljon. A pénteki napot a nyírkátai és a hodászi gyerekek hagyományőrző kulturális műsora és kötetlen, baráti együttlét zárta. A második nap első előadásában Balogh Győző rakacai parókus be­szélt a cigánypasztorációban tapasz­talható megújulás missziológiai jelle­géről. Kifejtette: a misszió az evangé­lium hirdetése a nem hívő közössé­gekben, és hitünk elmélyítése a vala­milyen szinten vallásos cigányok kö­zött. A cigánypasztoráció egyik leg­fontosabb eszköze az inkulturáció, vagyis a cigány szokások, népi vallá­sosság „megszentelése", hitünkbe való beépítése, a babonák lefejtésével - emelte ki az előadó. Ezt követően Kocsis Fülöp hajdú­dorogi érsek, metropolita tartott in­teraktív előadást arról, hogy hogyan jelenik meg a megújulás a bizánci li­turgikus szövegekben. Az egyes szövegeket nemcsak ki­vetítőn olvashatta a hallgatóság, ha­nem együtt énekelték a főpásztorral. Radomszki Lászlóné helyettes ál­lamtitkár Egy szívvel, egy lélekkel című előadásában leszögezte: a magaszto­­sabb ügyekért, így a krisztusi egysé­gért, társadalmi felzárkóztatásért csak együtt tudunk munkálkodni. A kormány, a politika egyedül nem tud eredményeket elérni, csak a civilek segítségével, a cigánypasztorációban dolgozókra támaszkodva. Az előadások után görögkatoli­kus Szent Liturgiát végeztek a kon­ferencián részt vevő görög­ és római katolikus papok a bazilikában, me­lyen cerhári és magyar nyelven hangzottak el az imádságok. Kántori szolgálattal közreműköd­tek a hodászi cigány egyházközség tagjai, Lakatos Péter görögkatolikus atya, országos cigánypasztorációs referens gitárkíséretével. Hogyan tudnánk fényt meríteni és Isten fényében élni, hogyan lehet­nének közösségeink ragyogóbbak, sugárzóbbak? - szentbeszédében Székely János püspök erre kereste a választ. Példaként említette az őske­resztényeket, akik lángoló hittel meghódították a Római Birodalmat, akik a borzalmas kínhalál ellenére sem tántorodtak el hitüktől. Sze­génységük ellenére csak Rómában napi ezerötszáz szegénynek adtak enni; a rabszolgák is otthon érezték magukat közöttük. Mesélt egy cigány édesapáról, aki addig imádkozott, míg kábítószer­­függő fia megtért. Tudunk-e mi is ilyen erősen imádkozni? Megvan-e bennünk az őskeresztények hite, imádsága, hitelessége? Közössége­ink akkor lesznek hitelesek, ha nem csak szavakkal hirdetjük a keresz­ténységet, az evangéliumot, hanem úgy is élünk mindannyian - hangsú­lyozta a főpásztor. - Mi hirdetjük-e az evangéliumot? Merjük-e elhozni a szeretteinket a templomba, lelkigya­korlatra, zarándoklatra? Vannak he­lyek a világon, ahol ma is meggyil­kolják a keresztényeket, de mi mes­­­sze nem vagyunk ebben a helyzet­ben. Merjük-e a hitünket bátran megvallani akkor is, ha nem tapsol­nak meg érte? Tanuljunk az első ke­resztények lángoló életéből! Tanul­junk tőlük hitet, imádságot, bátorsá­got! - zárta szentbeszédét Székely János püspök. Délután ifj. Nagy Zoltán egyház­­megyei cigánypasztorációs megbí­zott adott betekintést a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs te­vékenységébe, mely - miként fogal­mazott - a hivatástudatra épül. Ez nemcsak munkahely, hanem elköte­lezettség. A görögkatolikus papkép­zés fontos részévé vált a kispapok bevonása a cigánypasztorációba: rendszeresen látogatják a cigány kö­zösségeket, tanodákat, családokat, mert szolgálatuk során szinte biztos, hogy találkozni fognak cigányokkal. Mindhárom görögkatolikus egyház­megyében aktív a tanodarendszer, ahol iskola után foglalkoznak a gye­rekekkel, segítik, fejlesztik őket, sok helyen fürdeni, mosni is tudnak. Bá­torítják őket a cigány kultúra gya­korlására, továbbadására. Fontosnak tartják a kis közösségek találkozóit, hogy egymástól is tanulhassanak. A fiatalokra helyezik a legnagyobb hangsúlyt, mert ők a jövő pasz­­torációs generációja, belőlük jó ke­resztényeket és jó vezetőket szeret­nének nevelni, akik az Egyház taní­tása mellett tovább tudják gondolni a saját közösségük jövőjét. „Legfőbb alapelveink tehát az ifjúság hitének megerősítése, bevonásuk az Egyház vérkeringésébe, rítusunk és hagyo­mányaink ápolása, a peremen élők evangelizálása, zárt közösségeink nyitottá tétele mindenki felé" - is­mertette Nagy Zoltán.­­ Hiszen Jé­zus Krisztus azt mondta: „Szeressé­tek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!" A program végén Lakatos Péter atya tartott rövid összefoglalót. A szervezők reményei szerint ezek a találkozók hozzájárulnak ahhoz, hogy kovászként megújuljon a csalá­dok és a közösségek élete. Forrás: Görögkatolikus Metropólia Fotó: Boldog Ceferino Intézet, Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Next