Új Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-10. szám)
1996-01-01 / 1. szám - Domokos Mátyás: Mittel úr az esztergom-sturovói hídon (tanulmány)
_______________________________ÚJ FORRÁS_______________________________ Domokos Mátyás Mittel úr az esztergom-sturovói hídon* Szabadon és félve kezdek bele hozzászólásomba, „szabadon", mert nem írtam meg előre, s félve, mert kényes kérdéseknek fogok hangot adni, amelyek nem ismeretlenek, mert elfojtva mindannyiunkban benne élnek. Ráadásul azt sem mondhatom, hogy elszoktunk ezeknek a kérdéseknek a kimondásától, mert az igazság az, hogy hozzá sem szoktunk. Felszólalásom ríme, ha volna, „Mittel úr az esztergom-sturovói hídon" lehetne, mert ahonnan elindulok, az én „kályhám" is Tőzsér Árpád költészete, s az abban megjelenített Mittel-szindróma, továbbá a költő egyik cikke, amely 1979-ben látott napvilágot a pozsonyi Hétben, amelyben Tőzsér kijelentette, hogy „a szlovákiai magyar irodalom létezésének alapjai nincsenek tisztázva".—Azóta sem, teszem hozzá, de az erdélyié sem, a vajdaságié sem, a kárpátaljaié sem, s a többié — a nyugatié és a tengerentúlié — sem. Említett cikkében Tőzsér Árpád elmondja, hogy a szlovák líra akkoriban megjelent reprezentatív antológiájából hiányoznak az ott élő magyar költők, mivel magyarok; Emil Lukac szlovák nyelvre fordított magyar antológiájából pedig azért hiányoznak, mert ők Szlovákiában élnek, de nem szerepelnek a Hét évszázad magyar versei című, Magyarországon kiadott antológiában sem. Ezek a példák beszédesen példázzák aszerinte, hogy a szlovákiai magyar költőt, írót mindenfelől a „híd-szerep" betöltésére buzdítják, miközben a rideg valóság az, hogy a két párt nem vállalja a hidat. Hozzászólásom képzelt rímét ez a megállapítás inspirálja. Ez a groteszk metafora természetesen csak felszíni buboréka annak a bonyolult és fájdalmas problémagubancnak, aminek a tisztázása minden itt élő író számára életbevágóan fontos volna, de kiváltképp Tőzsér Áprád, a „lét nélküli tudat" költője számára, aki egész költészetével a szlovákiai magyar irodalom létezésének a tudatába gyökereznek, s divatos egzisztencialista kifejezéssel élve: nemcsak műve, de élete sorsa által is ebbe van „belevetve". Költői és emberi szituációját ennek az A nyitrai tanárképző főiskola magyar tanszéke által 1995. október 10-én rendezett Tőzsér Árpád-szimpóziumon elhangzott előadás.y