Uj Idők, 1919 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1919-01-26 / 4. szám - Csillay Kálmán: Hugó Viktor és Drouet Julia / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Hugó Viktor és Drouet Julia A „Revue de Paris" című folyóiratban Louis Barthou most fejezte be „Amours d'un poéte" című tanulmányát, amelyben több,eddig ismeretlen adatot mond el a nagy költőnek Drouet Júliához való szerelmi viszonyáról. Ez a szerelmi kapcsolat 1840 körül már tartós jelleget öltött. Voltak ugyan még krízisek ebben a nagy szerelemben, s talán felesleges is volna megérinteni e nagy szenvedély hamvát, hogyha az nem töltötte volna be Hugo Viktor egész gondolatvilágát s hogyha az nem lett volna bő és gazdag forrása a költő inspirációjának. Hugo Viktornak a 48-as eseményekben való szerepét érdekesen szemlélteti az a kiadatlan levél, amelyet a költő Drouet Júliához írt: „Egyike vagyok annak a hatvan kiküldöttnek, akiket a nemzetgyűlés minden irányú intézkedések megtétele céljából teljes hatalommal ruházott föl. Három hónap óta teszek immár eleget küldetésemnek, hogy kiengeszteljem a szíveket és hogy megakadályozzam a vérontást, egy kis eredményt tudok felmutatni. A fáradtságtól kimerült vagyok. Három napot és három éjszakát töltöttem talpon a tömegben anélkül, hogy lehunytam volna a szemem; mindössze egy-egy pillanatra ültem le a kövezetre étlen, szomjan. Jó emberek adtak egy harapás kenyeret és egy pohár vizet, másoktól fehérneműt kaptam. Végre-valahára bevégződött ez az iszonyatos testvérháború! Én ugyan ép bőrrel menekültem ki belőle, de mennyi szerencsétlenséget okozot! Sohasem felejtem el azokat a borzalmakat, amelyeknek negyvennyolc óra alatt szemtanúja voltam..." Barthou még két kiadatlan levelet közöl, amely tanúskodik arról a háláról és hódolatról, amelyet Hugo Viktor hűséges szerelmese iránt érzett. Az egyiket a „Századok legendái" elé szánta előszófélének s így hangzik: „Agyonlő vetésemre, amennyiben elfoghatnak, 1851 decemberében adták ki a parancsot. Erről december 8-ikán Landrin lakásán tartott összejövetelen Napoleon képviselője, Jeromos fia, Bonaparte Lajos unokafivére révén értesültem, ami valamennyiünk közös sorsa lett volna az elnök árulása miatt. Még menedéket is ajánlott föl számomra rue dAlger 5. szám alatt levő lakásán Nem éltem ugyan ezzel az ajánlattal, de nem felejtettem el s éppen ezért nem neveztem meg sem Napoleon Jeromost, sem atyját akkor, amidőn a birodalmat támadnom kellett. Azt, hogy nem foghattak el, tehát nem lőhettek agyon és hogy még élek. Drouet Júliának köszönhetem, aki szabadságának és életének kockáztatásával megóvott engem minden csapdától; fáradhatatlanul vigyázott reám; menedéket keresett számomra és megmentett azzal a bámulatos okosságával, buzgalmával s azzal a hősies viselkedésével, amiért áldja meg őt az Isten! Éjjel-nappal talpon volt; egyedül bujdokolt Paris utcáinak sötétjében, megtévesztve az őrszemeket, hamis nyomra vezetve a kémeket, fáradhatatlanul járva be golyózápor közepette a boulevardokat, megérezve mindig hollétemet s rám talált mindannyiszor, valahányszor megmentésemről volt szó, elfogatási parancsot adtak ki ellene és ő most száműzetésével lakol meg ragaszkodásáért. Nem szereti ugyan, ha ezeket a dolgokat emlegetik, mégis kell, hogy mások is tudják! Esedezem hozzá: engedje meg, hogy szivem és lelkem mélyéből tanúbizonyságot tehessek erről és hogy ezt a könyvet a lábaihoz tehessem. Hauteville House, 1860 január 1-én, a száműzetés kilencedik esztendejének elején. Hugo Viktor:" Van még egy eddig ismeretlen részlet abból a naplóból, amelyet a száműzött költő 1856-ban készített s amely Drouet Julia javára szóló életbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozik. Jóval később , 1882-ben Hugo Viktor húszezer frank életjáradékot biztosított Drouet Julia részére, amely összeget a költő örökösei kötelesek voltak kifizetni a hű szerelmes kezeihez. Ezek az okmányok bizonyítékok is egyúttal Gustave Simon ama kijelentésének igaza mellett, amelyet költőnek e szerelmi viszonyáról tett, hogy a tudniillik: „Bűnként fogant és erényként végződött." — Kiváltképen érdekes Barthou tanulmányának az utolsó részlete, amely Jerseyben és Guerneseyben töltött számüzetési idő eseményeiről szól. Érdekes világításba helyezi annak a viszonynak a jellegét, amely Drouet Julia és Hugo Viktor családja közt fennállott s amelyből kitetszik a költő szerelmes asszonyának tapintatos és méltóságos viselkedése. Ez a szerelem dacolt az élet minden viharával, a könnyekkel és a múló idővel egyaránt. A „Livre de l'anniversaire" című művéből idézi Barthou ezt az ismeretlen részletet: „Szeretlek! Ez a szó alapja és koronája mindennek; teljes valóságában érzem ezt bensőmben; az anyag és a természet parancsol nekünk titokzatos módon, de a szerelemnek egyetlen tekintete: legfelsőbb parancs!" Amikor szerelmük ötvenéves évfordulóhoz ért. Hugo Viktor arcképét küldte el Júliának ezzel az ajánlással: „Szeretlek! Ötvenéves szerelem: a legszebb házasság!" Csillag Kft.Imán A szennyirodalom. A legkényesebb témák egyikéhez nyúlt Wiesner Emil, amikor tanulmányt írt a pornográfiáról. A szennyirodalom besettenkedik a legválogatottabb könyvtárba is és ha dörgedelmes vádak hangzanak is a pornográfia ellen, mégis sokan olvassák azokat a könyveket, amelyek a közerkölcsöt, az ifjúság lelkét és a társadalmi rendet veszélyeztetik. Védekezni kell ellen, ez tagadhatatlan. a szennyirodalom Ki kell gyomlálni minden könyvtárból az olyan munkát, amely pornográfia. De — itt van a fogas kérdés, — melyik könyvre áll csakugyan ez a vád? Ezt meghatározni nem elegendő a nyárspolgári szemérmetesség: ide biztos kritikai érzék kell, izlés és művészi érzék az értékelő-képesség mellé. A legutóbb — még a béke boldog éveiben, — Budapesten megtartott nemzetközi könyvkiadói kongresszus is foglalkozott ezzel a kérdéssel és ennek a tárgynak előadója éppen Wiesner J. Emil volt. Tanulmánya még akkor íródott, de bizony ma is fölöttébb aktuális. Nagy készültséggel, a tudás egész adathalmazával fölfegyverkezve foglalkozik Wiesner a szennyirodalom fogas kérdésével. Elmondja történetét, a védekezés eszközeit és — ami még fontosabb, — definícióját is adja a pornográfiának. A tisztára az érzékekre ható, művészietlen és magasabbrendű célokat nem szolgáló irodalmat bélyegzi ezzel Wiesner, aki magát az érzékiességet — ha az művészi — kiemeli ebből a kategóriából. Biztos ítélete, nagy tudása mellett a könyv rajongó szeretete irányítja gondolkodását: az olyan ember könyvszeretete, aki egész életét a könyvek között élte le és nem veszítette el hitét, rajongását a könyvért, az irodalomért. Az értékes könyv az Athenaeum kiad Sírban jelent meg. Ára 2.40 korona. IM ^ Uj könyvek Tábortűz és talizmán. Versek. Irta Kiss Menyhért. Ara 6 korona. Tűzkereszt. Regény. Irta Drasche-Lázár Alfréd. Ara 14 korona. A pornográfiáról. Irta Wiesner J. Emil. Ara 2.40 korona. Sancho Panza királysága. Vígjátéka Irta Lengyel Menyhért. Ara 7 korona. A szerkesztő üzenet „Szimfónia." Bellengős soraiból — ha jól értelmezzük, — az tűnik ki, hogy az a férfi, aki iránt ön ezt a betegesen rajongó szerelmet táplálja, udvariasan bár, de határozottan elhárított minden újabb közeledést. Valószínűleg az ön közeledése, amely egy levél volt, annyira elárult mindent, hogy ez volt a határozott visszautasítás oka. Lehet, hogy az az úr már családos ember és nem óhajtja saját házaséletének békéjét megbolygatni, de az is lehet, hogy ha nem is nős, más szálak fűzik valakihez. A harmadik — és az ön számára legsúlyosabb — eset az volna, hogy csak ön iránt nem tud mást érezni, mint bármelyik közömbös embertársa iránt. Végeredményében azonban egyremegy, hogy melyik eset áll fönn önökre: a tény az, hogy ön közeledett és ő nemcsak nem reagált erre, de elhárította a közelebbi érintkezéseket. Nem marad tehát más hátra az ön számára, mint hogy ebbe belenyugodjon. Újabb próbálkozásokon ne is törje a fejét, mert ezek csak újabb kudarcokat és megaláztatásokat jelentenének. „Vörös gárda." Biztos értesülések erről nincsenek. Amiket pedig ön elmondott, azok igazán sajnálatos túlkapások. Részletesebben evvel a kérdéssel — okokból — nem foglalkozhatunk. érthető