Uj Idők, 1919 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-26 / 4. szám - Csillay Kálmán: Hugó Viktor és Drouet Julia / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Hugó Viktor és Drouet Julia A „Revue de Paris" című folyóiratban Louis Barthou most fejezte be „Amours d'un poéte" című tanulmányát, amelyben több,­­eddig ismeretlen adatot mond el a nagy költőnek Drouet Júliához való sze­relmi viszonyáról. Ez a szerelmi kapcso­lat 1840 körül már tartós jelleget öltött. Voltak ugyan még krízisek ebben a nagy szerelemben, s talán felesleges is volna megérinteni e nagy szenvedély hamvát, hogyha az nem töltötte volna be Hugo Viktor egész gondolatvilágát s hogyha az nem lett volna bő és gazdag forrása a költő inspirációjának. Hugo Viktornak a 48-as eseményekben való szerepét érdekesen szemlélteti az a kiadatlan levél, amelyet a költő Drouet Júliához írt: „Egyike vagyok annak a hatvan kikül­döttnek, akiket a nemzetgyűlés minden irányú intézkedések megtétele céljából teljes hatalommal ruházott föl. Három hónap óta teszek immár eleget küldeté­semnek, hogy kiengeszteljem a szíveket és hogy megakadályozzam a vérontást, egy kis eredményt tudok felmutatni. A fáradtságtól kimerült vagyok. Három na­pot és három éjszakát töltöttem talpon a tömegben anélkül, hogy lehunytam volna a szemem; mindössze egy-egy pil­lanatra ültem le a kövezetre étlen, szom­jan. Jó emberek adtak egy harapás kenye­­ret és egy pohár vizet, másoktól fehér­neműt kaptam. Végre-valahára bevégző­dött ez az iszonyatos testvérháború! Én ugyan ép bőrrel menekültem ki belőle,­ de mennyi szerencsétlenséget okozo­­t! Soha­sem felejtem el azokat a borzalmakat, amelyeknek negyvennyolc óra alatt szem­tanúja voltam..." Barthou még két kiadatlan levelet kö­zöl, amely tanúskodik arról a háláról és hódolatról, amelyet Hugo Viktor hűsé­ges szerelmese iránt érzett. Az egyiket a „Századok legendái" elé szánta előszó­félének s így hangzik: „Agyonlő vetésemre, amennyiben elfog­hatnak, 1851 decemberében adták ki a parancsot. Erről december 8-ikán Landrin lakásán tartott összejövetelen Napoleon képviselője, Jeromos fia, Bonaparte Lajos unokafivére révén értesültem, ami vala­mennyiünk közös sorsa lett volna az el­nök árulása miatt­. Még menedéket is ajánlott föl számomra rue dAlger 5. szám alatt levő lakásán Nem éltem ugyan ezzel az ajánlattal, de nem felej­tettem el s éppen ezért nem neveztem meg sem Napoleon Jeromost, sem atyját akkor, amidőn a birodalmat támadnom kellett. Azt, hogy nem foghattak el, tehát nem lőhettek agyon és hogy még élek. Drouet Júliának köszönhetem, aki szabadságának és életének kockáztatásával megóvott en­gem minden csapdától; fáradhatatlanul vigyázott reám; menedéket keresett szá­momra és megmentett azzal a bámulatos okosságával, buzgalmával s azzal a hő­sies viselkedésével, amiért áldja meg őt az Isten! Éjjel-nappal talpon volt; egye­dül bujdokolt Paris utcáinak sötétjében, megtévesztve az őrszemeket, hamis nyomra vezetve a kémeket, fáradhatatla­nul járva be golyózápor közepette a bou­levardokat, megérezve mindig hollétemet s rám talált mindannyiszor, valahányszor megmentésemről volt szó, elfogatási pa­rancsot adtak ki ellene és ő most szám­űzetésével lakol meg ragaszkodásáért. Nem szereti ugyan, ha ezeket a dolgo­kat emlegetik, mégis kell, hogy mások is tudják! Esedezem hozzá: engedje meg, hogy szivem és lelkem mélyéből tanúbizonysá­got tehessek erről és hogy ezt a könyvet a lábaihoz tehessem. Hauteville House, 1860 január 1-én, a száműzetés kilencedik esztendejének ele­jén. Hugo Viktor:" Van még egy eddig ismeretlen részlet abból a naplóból, amelyet a száműzött költő 1856-ban készített s amely Drouet Julia javára szóló életbiztosítási szerző­dés megkötésére vonatkozik. Jóval ké­sőbb , 1882-ben Hugo Viktor húszezer frank életjáradékot biztosított Drouet Julia részére, amely összeget a költő örö­kösei kötelesek voltak kifizetni a hű sze­relmes kezeihez. Ezek az okmányok bizo­nyítékok is egyúttal Gustave Simon ama kijelentésének igaza mellett, amelyet költőnek e szerelmi viszonyáról tett, hogy a tudniillik: „Bűnként fogant és erényként végződött." — Kiváltképen érdekes Bar­thou tanulmányának az utolsó részlete, amely Jerseyben és Guerneseyben töltött számüzetési idő eseményeiről szól. Érde­kes világításba helyezi annak a viszonynak a jellegét, amely Drouet Julia és Hugo Viktor családja közt fennállott s amely­ből kitetszik a költő szerelmes asszonyá­nak tapintatos és méltóságos viselkedése. Ez a szerelem dacolt az élet minden viha­rával, a könnyekkel és a múló idővel egyaránt. A „Livre de l'anni­versaire" című művéből idézi Barthou ezt az isme­retlen részletet: „Szeretlek! Ez a szó alapja és koronája mindennek; teljes valóságában érzem ezt bensőmben; az anyag és a természet pa­rancsol nekünk titokzatos módon, de a szerelemnek egyetlen tekintete: legfelsőbb parancs!" Amikor szerelmük ötvenéves évforduló­hoz ért. Hugo Viktor arcképét küldte el Júliának ezzel az ajánlással: „Szeretlek! Ötvenéves szerelem: a legszebb házasság!" Csillag Kft.Imán A szennyirodalom. A legkényesebb té­mák egyikéhez nyúlt Wiesner­­­ Emil, amikor tanulmányt írt a pornográfiáról. A szennyirodalom besettenkedik­­ a legválo­gatottabb könyvtárba is és ha dörgedel­mes vádak hangzanak is a pornográfia el­len, mégis sokan olvassák azokat a köny­veket, amelyek a közerkölcsöt, az ifjúság lelkét és a társadalmi rendet veszélyez­tetik. Védekezni kell ellen, ez tagadhatatlan. a szennyirodalom Ki kell gyom­lálni minden könyvtárból az olyan mun­kát, amely pornográfia. De — itt van a fogas kérdés, —­ melyik könyvre áll csak­ugyan ez a vád? Ezt meghatározni nem elegendő a nyárspolgári szemérmetesség: ide biztos kritikai érzék kell, izlés és művészi érzék az értékelő-képesség mellé. A legutóbb — még a béke boldog évei­ben, — Budapesten megtartott nemzet­közi könyvkiadói kongresszus is foglal­kozott ezzel a kérdéssel és ennek a tárgy­nak előadója éppen Wiesner J. Emil volt. Tanulmánya még akkor íródott, de bizony ma is fölöttébb aktuális. Nagy készült­séggel, a tudás egész adathalmazával föl­fegyverkezve foglalkozik Wiesner a szennyirodalom fogas kérdésével. El­mondja történetét, a védekezés eszközeit és — ami még fontosabb, — definícióját is adja a pornográfiának. A tisztára az érzékekre ható, művészietlen és maga­sabbrendű célokat nem szolgáló irodalmat bélyegzi ezzel Wiesner, aki magát az ér­zékiességet — ha az művészi — kiemeli ebből a kategóriából. Biztos ítélete, nagy tudása mellett a könyv rajongó szeretete irányítja gondolkodását: az olyan ember könyvszeretete, aki egész életét a könyvek között élte le és nem veszítette el hitét, rajongását a könyvért, az irodalomért. Az értékes könyv az Athenaeum kiad­ Sí­rban jelent meg. Ára 2.40 korona. IM ^ Uj könyvek Tábortűz és talizmán. Versek. Irta Kiss Menyhért. Ara 6 korona. Tűzkereszt. Regény. Irta Drasche-Lázár Alfréd. Ara 14 korona. A pornográfiáról. Irta Wiesner J. Emil. Ara 2.40 korona. Sancho Panza királysága. Vígjátéka Irta Lengyel Menyhért. Ara 7 korona. A szerkesztő üzenet „Szimfónia." Bellengős soraiból — ha jól értelmezzük, — az tűnik ki, hogy az a férfi, aki iránt ön ezt a betegesen rajongó szerelmet táplálja, udvariasan bár, de határozottan elhárított minden újabb közeledést. Valószínűleg az ön kö­zeledése, amely egy levél volt, annyira elárult mindent, hogy ez volt a határozott visszautasítás oka. Lehet, hogy az az úr már családos ember és nem óhajtja saját házaséletének békéjét megbolygatni, de az is lehet, hogy ha nem is nős, más szá­lak fűzik valakihez. A harmadik — és az ön számára legsúlyosabb — eset az volna, hogy csak ön iránt nem tud mást érezni, mint bármelyik közömbös embertársa iránt. Végeredményében azonban egyre­megy, hogy melyik eset áll fönn önökre: a tény az, hogy ön közeledett és ő nem­csak nem reagált erre, de elhárította a közelebbi érintkezéseket. Nem marad te­hát más hátra az ön számára, mint hogy ebbe belenyugodjon. Újabb próbálkozáso­kon ne is törje a fejét, mert ezek csak újabb kudarcokat és megaláztatásokat je­lentenének. „Vörös gárda." Biztos értesülések erről nincsenek. Amiket pedig ön elmondott, azok igazán sajnálatos túlkapások. Rész­letesebben evvel a kérdéssel — okokból — nem foglalkozhatunk. érthető

Next