Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-04 / 31. szám

2 új ifjúság „Ha még egyszer születnék és újból élnék, akkor sem tud­nék másképpen élni“ — írta szüleinek címzett búcsúlevelé­ben a halálos ítélet kihirdeté­se után — a budapesti Margit körúti katonai fogház siralom­házzá átalakított sötét börtön­­cellá­jában 1942 októberében — Schönherz Zoltán elektromér­nök, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagyszerű harcosa és vértanúja. Ha élne — még csak hat­vanöt éves lenne. De meghalt — az eszméért, a népért, mindnyájunkért! 1905. július 25-én született Kassán. Egyetemi évei alatt Prágában kapcsolódott be munkásmozgalomba, utána Kas­a­sán végzett pártmunkát. 1934- ben már az illegális Szlovák If­júsági Szövetség titkára volt, majd a Kommunista Ifjúmun­kások Internacionáléjában kép­viselte a csehszlovákiai kom­munista fiatalokat, a Kommu­nista Internacionálé VII. kon­a­gresszusa után bekapcsolódott csehszlovákiai antifasiszta ifjúsági mozgalomba és részt vett a Magyar Fiatalok Szövet­sége szervezésében. A bécsi döntés után illegalitásba kény­szerült, és kapcsolatba került Kulich Gyulával, a KMP meg­bízottjával. Ezer veszély kö­zött, nyomában a halál árnyé­kával is folytatta a pártmun­kát. 1939. augusztus 20-án részt vett a munkás-paraszt if­júság budapesti találkozóján, kétszer ment illegálisan Mosz­kvába, majd a KMP titkárságá­nak, 1941-től pedig a KMP Központi Bizottságának a tagja volt. Irányította a Független­ségi Bizottságot, szervezte az 1941 októberi és novemberi tüntetéseket, részt vett a Nép­szava 1941 karácsonyi számá­nak előkészítésében, szerkesz­tette az illegális Szabad Né­pet, amelynek első, 1942. feb­ruár 1-i számában Szabad nép szabad országban címmel ve­zércikket írt. Csak azok, akik akkor és ott éltünk, akik a barikádok bal oldalán harcoltunk, csak mi tudjuk, hogy mindez mit jelentett a csendőrnyomozók, a Horthy-kreatírék Magyarorszá­gában. Aki így élt, aki így harcolt, aki az eszmei elköte­lezettséget ilyen fehér izzású szenvedéllyel tette mindennap­jai gyakorlatévá, az karonfog­va járt a kínhalállal. Mert higgyétek el, mai fia­talok, akkor az élettel kel­lett bizonyítani, ki hová tar­tozik! Schönherz Zoltán bizonyított! Az 1942. március 15-i tüntetés után a fasiszta magyar ren­dőrség politikai nyomozói haj­tóvadászatot rendeztek a hala­dó, baloldali, antifasiszta szer­vezetek tagjaira. Július 6-án elfogták Schönherz Zoltánt is. Nem a halél volt nehéz, ha­nem­­ eljutni a halálig! Ös­­­szeszorított szájjal túrni a sza­dista pokol kínjait, a gumibot izmokat roncsoló ütéseit, szöges bakancsok rúgásait, a a herezacskóra lecsapó nádpálca okozta leírhatatlan szenvedést. Éjjel-nappal, éjjel-nappal, éj­jel-nappal .. . július 6-tól szeptember 29-ig, a tárgyalás napjáig. Eszmei vértje tisztán csillo­gott a tárgyalóteremben, sem őrjítő kín, sem a kegyelem ígérete nem kényszeríthette árulásra! Nem bírák ítélték, hanem gyilkosok! A bírói emelvényen ülő tiszti egyenruhás hóhérlegények meg­remegtek, amikor az áldozat büszkén arcukba vágta az igaz­ságot, amikor a biztos halál tudatában is remegés nélkül vallotta magát a kommuniz­musért, az egyetlen igazi hu­manizmusért vívott harc kato­nájának. Amikor 1942. október 9-én elindult a bitó felé, még felnézett a fogház udvara fel­lett húzó felhőkre ... Talán még üzent­.. . Kassára . .. ne­künk ... azt, hogy nem az egyén a fontos, hanem az esz­me! PÉTERFI GYULA Új ifjúság, Szlovákia Szocialis­ta Ifjúsági Szövetsége Közpon­ti Bizottságának lapja . Kiadja a Smena kiadóvállalata . Szer­kesztőség és adminisztráció Bra­tislava, Prafeská 9. Telefon: 485 41-45. Postafiók .50­9 Főszer­kesztő: dr. STRA5SZEP GYÖRGY, főszerkesztőhelyettes 6a kultúra: TÓTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALÁ­GYI LAJOS. Riporterek: ZA­CSEK ERZSÉBET, RESZELI FE­RENC, NÉMETH ISTVÁN, ke­let-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovat­vezetője: HORVÁTH RUDOLF Nyomja: Západoslovenské fis­­órame 01 fi Előfizetési díj egész évre 52.— Kős. fél évre 28.— Kis. negyedévre 13.­­Kie 9 Terjeszti a Posta Hír­lap szolgálata, előfizethető min­den postakézbesitőnél vagy postahivat­alnál Éj Kéziratokat nem Őrzőnk meg és nem kül­dünk vissza­a A lapot kül­földre a PNS Ostredn* expe­dites fiai#, Bratislava, Gott­­waldovo ,ám 6. 48 útján le­het megrendelni. Baráti kapcsolatok az ifjúsági szervezetek között A tőketerebesi SZSZISZ jb­ a az 1970-es évre felújította a baráti­­ kapcsolatait a beregszászi, sátor­­­­aljaújhelyi és Kutná Hora-i járás­­ fiataljaival, akikkel az elmúlt évek­­ folyamán sikeresen együttműkö­­ő­dött. Az említett három járás kép­viselői ez éven is aláírták a ba­ráti kapcsolatokról szóló szerző­dést, amely magában foglalja a jövőben megrendezendő közös ak­ciók, találkozók pontos tervét. Az eddig lebonyolított rendez­vények közül szeretnék egypárat megemlíteni. Ebben az évben ha­zánk jelentős jubileumokat­ ünne­pelt, s járásunk fiataljai politikai jellegű akciók megrendezésével járultak hozzá az ünnepségek so­rozatához. Az évfordulók alkalmá­ból megrendezett fiatal kommunis­ták aktíváján részt vettek a sá­toraljaújhelyi KISZ és a Kutna Hora-i ifjúsági bizottságának a szervezet járási képviselői, akik üdvözlő beszéddel köszöntötték a fiatalokat. Ezt a látogatást mi is viszonoz­tuk. Küldöttségünk részt vett a Sátoraljaújhelyen megrendezett politikai vetélkedőn. De nemcsak­ a két járási bizottság között ala­kultak ki baráti kapcsolatok, ha­nem az alapszervezetek között is. A tőketerebesi MUT ez éven is megrendezte az egyfelvonásosok és rövid jelenetek fesztiválját, amelyre meghívott egy magyaror­szági együttest is. A meghívást örömmel elfogadták. A vendég­együttes többek között egy Lenin­­emlékműsorral is bemutatkozott. A küldöttséget első nap a helyi ifjúsági klub tagjai látták vendé­gül. Bemutatták klubjukat, a falut, a volt grófi kastélyt, a parkot. Másnap meglátogatták a leleszi if­júsági klubot, megtekintették a falu nevezetességeit, a történelmi múltú templomot. Királyhelmecre is ellátogattak a vendégek. A kór­ház fiatal funkcionáriusai végig­vezették őket a kórház osztályain. A mátyóci fiatalok eleget tettek a hollóháziak meghívásának, s áp­rilis végén részt vettek a felsza­badult gyarmatok tiszteletére ren­dezett ünnepségen, melyet a hol­lóházi KISZ-szervezet rendezett. A héttagú csoportot és a járás képviselőjét a sátoraljaújhelyi Ru­házati KTSZ és hollóházi KISZ- szervezet vezetői várták, s meg­hívták a csoportot, hogy tekintsék meg a Ruházati KTSZ üzemrész­legeit. A csoport egyik legnagyobb élménye a sárospataki vár és kör­nyékének megismerése volt. A sárospataki látogatás után Hollóházára mentek. Hollóháza gyönyörű környezetben terül el. Kicsi falu, de annál nevezetesebb a porcelángyáráról. A falu másik nevezetessége a modern vonal. Ez év május 12-én az Új Ifjúságban „Unatkozó fiatalok“ címmel megjelent egy írásom,­­ amelyben bátorkodtam rámu­tatni a füleki fiatalok problé­máira. Természetes dolog, hogy a problémák boncolgatása köz­ben kénytelen voltam bírálni a város vezetőit. Az írás befeje­ző részében viszont fölkértem templom, amelyhez hasonló csak két helyen található Európában: Németországban és Svédországban. Ha lenézünk a völgybe, csak két sátorszerű építményt látunk, senki sem gondolná, hogy templom. De térjünk vissza a faluba, az ünnepségekre! A KISZ Központi Bizottsága képviselőin kívül részt vettek az ünnepségeken a járás képviselői, a mátyóci küldöttség, a falu fiataljai. A szervezet meg­hívásának eleget téve eljött Dul­­fredo Zuletti bolíviai diák is , aki most Magyarországon végzi tanulmányait. Beszámolt Bolíviáról, a bírált vezetőket, mondják meg véleményüket és gondo­lataikat a felvetett problémák­­ról. Az írás megjelenése után a fiatalok lelkesedéssel egyet­értettek, a megbírált vezetők azonban n­em. Egyszerűen el­­siklott figyelmük a leírt sza­vak fölött, s úgy tesznek a mai napig is, mintha tudomás népének életéről s magáról. Ter­mészetesen magyarul beszélt, s ha tört magyarsággal is, de mindenki számára érthetően. Beszámolója megható volt, s nem­ maradt el a közönség együttérzése sem. Dul­­fredo beszéde végére elénekelt két gyönyörű dalt. Az est jól sikerült: táncmulat­­sággal fejeződött be, amelyen részt vettek a katonái is.helyi határőrség fiatal Magyar barátaink vendégszeretete, kedvessége felejthetetlen élmény marad számunkra. KIRÁLY BERTA sok sem lenne a felvetett prob­lémákról. Elmondhatom, hogy ez a viselkedés nekem és pár ezer füleki fiatalnak nagyon rosszul esett. Elhatároztam, hogy még egyszer megpróbál­kozom. Ezért nagyon szépen kérem az illetékeseket, hogy vegyék fontolóra az említett problémákat s rövid időn belül orvosolják is azokat! Torpis József, Fülek Rólunk volt szó az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) A háromtagú csehszlovák delegáció egyik tagja Otto Moncman, a SZSZISZ elnöke volt. Az ő tájékoztatója alapján íródott ez az anyag is, mert Európába bizony nagyon kevés hír jutott el a fiatalok New York-i ta­lálkozásáról. Annál többet foglalkozott vele az ameri­kai sajtó, mondhatnánk élvezték, ha egy-egy delegátus erőteljes mozdulatokkal és szavakkal rohamozta az e­­lőtte felszólaló beszédét. De térjünk vissza a tanács­kozáshoz! Csehszlovákia nagyon sokszor szóba került, mindannak ellenére hogy sokan azt sem tudták, mi fán terem. Kifogásolták, hogy küldöttségünk nem demo­kratikus alapokon képviseli országunk fiatalságát, „kö­vetelték“ a nálunk tartózkodó idegen katonai alakula­tok kivonását stb. A legaktívabb „csehszlovák­ ellensé­gek" a különböző nemzetközi ifjúsági szervezetek (pl. a zsidó fiatalság) képviselői közül, valamint Svájc, az NSZK, a Skót Diákszövetség és a Belga Demokratikus Fiatalok képviselői köréből kerültek ki. „Nehéz lett volna minden ilyen alkalom után szót kérni igazunk megvédésére, még akkor is, ha nem volt szükség hosszú magyarázkodásra. Elmondták, hogy Varsói Szerződés csapatai a szocializmus megmentésé­­­re jöttek Csehszlovákiába — éppen időben. Különben is nehéz ilyen dolgokról vitatkozni azokkal, akik 1958- ban, amikor Hitler bekebelezte Csehszlovákiát, a tenye­rüket dörzsölték, jó üzletet remélve. A tanácskozás szerintem elérte célját és megmutatta, milyen ellent­mondásos a mai fiatalok élete, és mennyire fontos, hogy a legmagasabb fórumokon foglalkozzanak velük. A csehszlovák delegáció tapasztalatcserére is kihasz­nálta az alkalmat. Találkoztak a latin-amerikai fiatalok képviselőivel, chilei diákokkal, perui munkásokkal, Bra­zília, Panama, Argentína és Ausztrália képviselőivel." Arra a kérdésre, kinek a felszólalását értékeli a leg­inkább, Otto Moncman a következőket válaszolta: „Egy amerikai néger munkásét. Beszélt az amerikai fiatalok helyzetéről, és pozitívan nyilatkozott a­­ szocia­lista tábor Vietnamnak nyújtott segítségéről is. Szép és érdekes volt Mikisz Teodorakisz görög hazafi és ze­neszerző felszólalása is, aki tiltakozásul a hazájában uralkodó katonai diktatúra ellen, elhagyta a tanácsko­zás termét.“ HALLÓ, FÜLEKIEK! Lát és láttat Kurucz Sándor fényképein az a feltűnő, hogy nem egyszerű pillanatképek, ellesett momentumok, hanem a szó legszoro­sabb értelmében a képeknek határozott kompozíciójuk, meg­fogható és megfoghatatlan gondolatuk, mondanivalójuk van Mintha festő dolgozna a fényképezőgéppel, és képeinek mély­sége, árnyalatai, tapintható anyaga van. A művész gép nél­kül is fényképez, és néha úgy tűnik, hogy amikor a „tulaj“ pislantásra bírja a gépet, már el sem tévesztheti célját, hi­szen órákon, napokon, heteken keresztül képzelete filmsza­­lagjain hordja, őrzi a megörökítendő képet. Lát és láttat: lá­tása nyomán mi is többet látunk, mert jobban, mélyebben mu­tatta a dolgokat. A lap fenti és a belső oldalain újabb felvételeit szeretnénk bemutatni az olvasóinknak. ■-4 k0* % ~ •>- 4* - - . „ Jf > V helyreigazítás Lapunk 30-ik számában a IV. NYIT programjába sajnálatos hiba csúszott be. Mint olvasó­ink a címből és a mellékelt szövegből értesülhettek, a IV. NYIT nem júliusban, hanem augusztusban lesz. A technikai hibáért kedves olvasóink szí­ves elnézését kérjük. A SZERKESZTŐSÉG A hibák gyökerei ifjúsági mozgalmunkban A MÁJUSI plénum Ján Hanzlík azután elemzi a Martinské hetén 1968. május 14- 15-én lezajló központi bizottsági ülésen keletkezett ellentétek­nek a hatását. Véleménye szerint az ülés aránylag más hangu­latban kezdődött, mint a korábbiak, mert sokban az előző ta­nácskozásokra támaszkodott, és időközben a vezetők is ésszerűb­ben néztek a helyzetre. Jelzi, hogy ismét felvetődött az egysé­ges szervezet gondolata, és a főiskolások és az úttörők szerveze­tén kívül a többi hajlott is egy kicsit az egységes szervezet gon­dolata felé. A centralizmus helyett decentralizmus című fejezet­ben a következőket mondja az ifjúsági szervezet egységéről: „A fiataloknak, mint generációnak azonosak az érdekei. Sőt, épp az érdekek egyesítik. Talán akadályozza a fiatal mezőgaz­dász a munkást vagy a diákot az érdekei megvalósításában, ha történetesen egy faluban is élnek? Nem, de hogy ezt megfele­lően ki is fejezhessék, közös szervre van szükségük, mert csak így tükröződik vissza az ifjúság hatása a társadalomra, és fordít­va: a társadalom hatása a fiatalságra. Hogy a szerveknek milyen legyen a hatásköre, ez a demokratikus centralizmus, az alapszer­vezetek önállóságának és az ifjúság szociális rétegeződésének a kérdése, amelyet az alapszabályzatok, illetve a szociális rétegek tanácsai is kifejezhettek volna,­ vagy a szervezet társadalmi sze­repében is tükröződhetett volna. Ezt az eljárást azonban a központi szervek — főleg ők! — teljesen elvetették. Azzal érveltek, hogy bár ez a forma a ko­rábbi centralizált szervezet módosított és javított változata, de továbbra is centrális szervezet marad. A fejlődés viszont meg­mutatta, hogy a korábbi egyetlen centrális szervezet helyett a centralizmus elleni harc jegyében több, de ugyancsak centrális szervezet keletkezett. Tehát a korábbi centralitást most újabb centralitással helyettesítették. Mindamellett az új szervezetek egymás elleni hadakozása messzemenőleg túllépte az ifjúság szo­ciális rétegeződésének a szükségleteiből eredő kereteket. Ez is­mét ellentmondásos helyzet, főleg azért, mert épp az SZGYISZT területén zajlott le. Már ekkor úgy tűnt, hogy a valódi egyesí­tést csak egy közös külső „ellenség" hozhatja meg. Hanzlík véleménye szerint a plénum további jellegzetessége az volt, ahogy a Junákhoz viszonyultak. Maga Ing. Harencár tájé­koztatta a plénum résztvevőit a Junák vezteségének álláspont­járól: nem hajlandók az úttörőszervezetet támogatni. Később a Smenában még azt is kifejtették, hogy ugyanott kezdik, ahol negyvennyolcban abbahagyták. És erről a vezetőségnek csupán az volt a véleménye, hogy mindazt, amit a Junákban érvényesíte­nének, az úttörőszervezetben is érvényesíthetnék. MIRŐL VITATKOZTAK A RÉSZTVEVŐK? A vita tartalmát főleg a tanácsok elnökeinek a beszámolója ké­pezte: főleg a március óta eltelt időszak alatt végzett munkáról számoltak be, így például a középiskolások tanácsának a kép­viselője (a tanácsot Miklós elvtárs vezette!) arról beszélt, hogy az elején nem tudták ugyan mihez kezdjenek, de azután meg­egyeztek, és az a véleményük, hogy a középiskolások tanácsa önálló szervezetként­ is szerepelhetne. Főleg a munkás-, a falusi fiatalok és a középiskolások szor­galmazták az egységes szervezet fenntartását. A tanácsok elnö­keinek a tanácskozásán többek között az említett fiatalok be­széltek. Figyelemreméltó, hogy a tanácskozáson — valószínűleg az elnökök tanácskozása nyomán — nem lépett fel a falusi if­júság képviselője. Mintha bizonyos egyezségre törekedtek volna a munkásfiatalok a középiskolások szerveivel. A Főiskolások Ta­nácsa már ekkor nem adott számot munkájáról, hiszen rövid időn belül megalakult a Szlovákiai Főiskolások Szövetsége. A PLÉNUM FOLYTATÁSA Az ifjúsági mozgalom egyesítését szorgalmazó elképzelések mellett olyan elképzelések is érvényre jutottak, amelyek az egye­sítéssel (integrációval) szemben az önálló szervezetek létreho­zását tekintették céljuknak. Ez az igyekezet gyakran egészség­telen egyéni becsvágyból eredt: a Nemzeti Fronton keresztül a­­kartak bejutni a magasabb szervekbe. Ha nem is a jobboldal szándéka­­, hogy saját képviselőik legyenek a fontos szervek­ben —, akkor az egyéni becsvágy ösztönözze az embereket erre az igyekezetre. Sem az egyik, sem pedig a második eljárást nem mondhatjuk erkölcsösnek és demokratikusnak. A közelmúltig probléma volt, képviseljék-e az ifjúságot a NB-ban — az egyes szervezetek és a SZGYISZT vezetői. És most?... Az önálló szer­vezetért folytatott harc néhány vezetőnek valóban meghozta a nemzetgyűlési képviselő mandátumot... A Magyar Ifjúság Ideiglenes Tanácsának az elnöke többek kö­zött ezt mondta: ..Komolyan aggódunk a CSISZ állapota miatt. Harencár elvtárs tegnapi beszámolójában is említi, hogy számol­nunk kell a szlovák fiatalság szociális rétegeződés és egyéni ér­deklődés alapján önálló szervezetekbe való tömörülésével. Ha ez így is lenne, nem engedhetjük meg, hogy a magyar fiatalság szétmorzsolódjon ezekben a különféle szervezetekben. Amíg lé­tezik az egységes szervezet, az eddigi hibák ellenére is biztosít­juk a magyar fiatalok érdekeit. Ha viszont létrejönnek a ter­vezett különálló szervezetek, akkor már képtelenek leszünk er­re, és mi is kénytelenek leszünk megalakítani az önálló magyar ifjúsági szervezetet... Ám abban az esetben is tagjai akarunk lenni a gyermek- és ifjúsági szervezetek föderális szervének.“ Ján Hanzlík — épp úgy, mint az említett plénum vitája — foglalkozik a Smena kérdésével. Mondanivalójának lényege: a ve­zetőségnek nem volt átfogó egységes elképzelése saját sajtóor­gánumáról, ráadásul már nem is volt kellő hatással a lapra. A vitát ing. Harencár zárja le. Beszédjéből idézve látható, hogy ma­ga is látta az ifjúsági mozgalmat fenyegető veszélyt. Zárszavá­ban kijelentette: „Demokráciát Igen, de nem hiénizmust!“ A cikk írója így folytatja elemzését: „Az ifjúsági szervezet problémáiról olyan értelemben beszélt, hogy már épp ideje az ifjúság elé lépni az egyesítő elképzelé­sekkel, hiszen ez a gondolat közös minden egyes ifjúsági tanács számára. Az átszervezők ilyen és hasonló álláspontjai általánosak vol­tak. Az egyik oldalon a párt nélküli demokráciáról szóló nyilat­kozatok, a másik oldalon pedig az eljárások könyörtelen megha­tározása...“ A párt és az ifjúsági szervezet kapcsolatának a kérdéséről ki­jelentette, hogy helytelen csak bírálni az Irányítás gyakorlatát, mert ezt az elvet a legtöbbször nagyon helyesen alkalmazták. Most azt az utat szükséges választani, amelyen a szervezetek kommunistái fogják irányítani a többi tagot. Fontos tehát, hogy érvényesüljön ez az elv: az ifjúsági szervezetek vezetőinek be kell jutniuk a párt szerveibe is. NÉGY FONTOS DOKUMENTUM A plénum ezután jóváhagyott négy fontos­­ dokumentumot. Fel­oszlatta a CSISZ KB mellett működő szervezeti és ideológiai bi­zottságot. Itt tulajdonképpen a rendkívüli szlovákiai közgyűlést megelőző eljárást szabályozó határozatról van szó. Továbbá jóvá­hagyták a Nemzetgyűlésnek és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak cím­zett határozatot. Ebben követelték, hogy hozzák létre az ifjú­sági minisztériumot, valamint hagyják­­ jóvá az ifjúságról szóló törvényt. Nyílt levelet intéztek a szlovákiai fiatalokhoz és CSISZ alapszervezeteihez. Ezenkívül jóváhagyták a nemzetközi bi­­­zottság alapszabályzatait is. A nyílt levél azonban bonyolította az ifjúsági mozgalom hely­zetét, mert a benne foglaltatott gondolatok közösek voltak. El­lentétbe állították az „egységes“ és a „föderalizált“ szervezet gondolatát, annak ellenére, hogy a föderalizált szervezet tervé­nek a megfogalmazói mint az ifjúság egységének a kifejezőjé­ről beszéltek. A májusi plénum nem találta meg a kiutat saját szervezete számára, bár ennek a legmagasabb fóruma volt. A CSISZ-en kí­vüli dolgok orvoslására irányuló igyekezet elnyomta a szervezet belső ügyeinek a kérdését. De nemcsak ezért­ volt eredményte­len, hanem azért is, mert a KB már korábban átruházta hatás­körét a tanácsokra, azok pedig belülről bomlasztották a szer­vezetet. Főleg azért volt tehetetlen a szervezet legfelső orgánu­ma, mert a tagok más tanácsok tagjaiként és az új szervezetek létrehozásán is dolgoztak­. És ez több mint valószínű, nagy ha­tással volt már a plénum vitájára is. (Folytatjuk)

Next