Új írás, 1978. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám - Zelk Zoltán: Versek

ZELK ZOLTÁN Kikötő Már két napja nem ettem. Két napja nem aludtam és nem ettem. Állást keresni jöttem el Szatmárról. Nagyvárad hozzám irgalmatlan utcáit jártam éjszaka. A pályaudvar volt a kikötő. Olyan közel orromhoz és a számhoz a sós fehérszalonna és a porhanyós kukoricakenyér, hogy szinte én is rágtam már és nyeltem, mint a román paraszt, aki bicskával porciózott. Aztán a cigarettacsikkek, cipők, csizmák, bakancsok, bocskorok között az eldobott szalonnahéj: Hajolj le érte! Meg ne mozdulj! Vedd föl és rágjad! Meg ne moccanj ! És még! És még! Mert makacsul vitázott a szégyenkezés az éh-kín parancsával. Már két napja nem ettem. Két napja nem aludtam. Mentem a padra lefeküdni. Csobbantak a szavak, az álom telt medrébe hullt kövek -állomásneveket sorolt éneklőn kiáltva a portás. Gyüremkedett a nép a vagonokhoz. Az éjszaka színét áttetszővé öblítette a hajnal.

Next