Uj Kelet, 1918. január (1. évfolyam, 1. szám)
1918-12-19 / 1. szám
A világháború véget ért A vérzivatarból a nemzeti és emberi jogoknak új forrása támadt. Népek, állanak talpra, hogy jogaikat érvényesítsék s az emberi szabadság mámoros hirdetésétől hangos a világ. A kétezer éves szenvedéstől meggyötört, a megtűrtséghez és elnyomáshoz szokott zsidóság is felvetette végre a fejét. Mielőbb egy kicsiny és telkes tábor álma volt csupán, ma már a megvalósulás közel lehetősége. A történelmi jelentőségű kinyilatkoztatások egymást követik. Előbb Balfour lord, Anglia külügyminisztere ismeri el az angol kormány nevében a zsidó nemzetnek Palesztinára való igényét és egy zsidó nemzeti otthon felállítására tesz ünnepélyes ígéretet. Balfour nyilatkozatát Wilsonnak,Orlandónak, majd a francia és olasz kamarák hivatalos állásfoglalása követi, melyek egyértelműen elismerik a zsidóság nemzeti mivoltát és nemzeti törekvésének jogosságát. A wilsoni 14 pont a kisebbségben levő nemzetek jogait biztosítja. Erre az alapra helyezkedett a „Jugoszláv" állam, mikor a horvátországi zsidók memorandumát magáévá téve, azok nemzeti jogait ismerte el. És nem tagadta meg a wilsoni elveket a magyar népköztársaság kormánya sem. Buza Barna földmivelésügyi miniszter a kormány nevében az országos nagygyűlésen — 1918. november 6-án — lelkesen éltette a zsidó nemzetet. Jászi miniszter táviratban ismerte el a Mármarosszigeti Szövetség megalakulásakor a zsidó nemzeti szervezkedés jogosultságát. ^Míg a külföld zsidósága nemzeti mivoltának büszke tudatában már évtizedek óta szervezett munkával vesz részt az egyetemes zsidóság törekvésének megvalósításában, addig a magyar zsidóság nagy része „elszáradt olajág” volt azon a fán, melyet kétezer év vihara sem tudott kiszakítani. Ez az oka annag, hogy a magyar zsidóságot váratlanul találták az események s most, amikor a nemzetek jogaikat követelik, mikor a külföld zsidósága mára jövő független zsidó országát alapozza, csak most, későre eszmél zsidó nemzeti mivoltára. Még alig is jutott zsidóságának öntudatára, pedig nemcsak a nemzetek felszabadulásának harsonája élesztgeti, hanem a fosztogató, fékevesztett tömegek ütlegei, üldözései és a pogromok félelme is. De végre ébred! Erdély zsidósága nemzeti szövetségben tömörült, mely a Kolozsváron tartott népgyűlés által elfogadott rezolucióban büszkén vallja magát az egész világon szétszórt 14 milliónyi és a nyugati államok kormányai által nemzetnek elismert egyetemes zsidó nép részéül. * És itt álljunk meg kissé. Egyesek felvetik a kérdést, vajon időszerű-e ez az kinyilatkoztatás? Rámutattunk előbb azokra az eseményekre, melyek a magyarországi zsidóság megmozdulását megelőzték. Láttuk, hogy a külföldön már évek óta, mint önálló nemzeti tényezővel számolnak a zsidósággal s a mi állásfoglalásunk szinte elkésve csatlakozik a zsidóság egyetemes mozgalmi ■ mához. De aktuálissá teszik a kérdést azok a problémák is, melyek Erdélyben a magyarság és a románság hegemóniájának megoldását irányítják. Az erdélyi zsidóságnak speciális helyzete van a többi nemzetiségek között. Bár statisztikailag egybetartozóknak tüntetik fel a magyarsággal, mégis nagy tömegeinek szigorú vallásosságánál fogva is, különálló életet él. Erőszakos volt rá abban a megkülönböztetésben, mely épen a nemzetiséget veszi alapul, a zsidókat figyelmen kívüil hagyni. A külföld ezt a szétválasztást már rég megtette s Erdély zsidósága, mind az egyetemes zsidó nemzet része szerepel majd az Erdélyre vonatkozó kérdések eldöntésében. Az erdélyi zsidóság szavának súlyát emeli majd a 14 milliónyi egyetemes zsidó nemzet ereje, mely egyben biztosítani fogja azt is, hogy az erdélyi zsidóság nemzeti jogai megvédessenek. A zsidóság szétszórtságából még nem következhetik az, hogy meg kell tagadja speciális zsidó nemzeti kívánságait s bárminő alakulással szemben ne akarja biztositani faji kultúráját, melyet kétezer éven át tisztán megőrzött. Ennek pedig csak egy lehetősége van: ha nemzeti alapra helyezkedve szervezkedik. A népköztársaság, de bármilyen demokratikus államforma elválasztja az egyházat az államtól A vallás magánügy lesz s így megszűnnek a felekezeti iskolák is. Mi fogja akkor a zsidó kultúrát fenntartani, hisz eddig a hitközségek kezében volt minden eszköz, ha nem is tudták, nem is akarták ezeket felhasz ára 60 fillér. C ._______