Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)
1920-09-16 / 57. szám
2 oldal A cionista vilásszervezet ismo Morál Zürich, szept. 16. A zürichi zsidó sajtóiroda tudósítója hosszabb beszélgetést folytatott dr. Landmann Sámuellel, a cionista világszervezet főtitkárával, aki a palesztinai kivándorlás szervezése okljából európai körútra indult. Landmann az újságírónak többek között ezeket mondotta: . — A cionista szervezet megbízásából meg* látogatom azokat a nagyobb európai városokat, melyek a palesztinai kivándorlás szempont-C jelentőséggel bírnak. Zürichből elscsor, Prágába, Bécsbe és Triesztbe, azután Konstantinápolyba utazom. Az említett városok a szálkeléti pontok lesznek a palesztinai kivándorlásnál és minthogy az emigráció egyre nagyobb méreteket ölt, rendkívül fontos, hogy a számításba jövő faktorokkal megfelelő öszszeköttetést létesítsünk. Az én feladatom mindenekelőtt, hogy megbeszéléseket folytassak a különböző angol követségekkel és konzulátusokkal a kivándorlás egységes szabályozása és az egységes eljárás érdekében. Emellett ternfészetesen igen sok kás kérdés is vár elntézésre. A legfontosabb, hogy az útlevelek tekintetében ne legyen irányadó a kérvényeső zsidó kivándorló állami hovatartandósága. Az egykor ellenséges államok zsidó ága számára épúgy nyitva áll az út a kivándorlásra, mint az antiniállamok és a semleges országok zsidó honosai számára. A második fontos feladat, hogy azok a zsidók, akik bizonyos okok miatt nincsenek útlevelek birtokában, kapjanak angol láttamozást, illetve beutazási engedélyt, ha huzamosabban akarnak Palesztinában tartózkodni. Az angol ügyvivők azonban csak olyan zsidóknak adnak beutazási engedélyt, akiket meghatározott cionista szervezetek az engedély megadásán ajánlanak. — Feladatom második része abból áll, hogy szervezzem az úgynevezett emigrációs hivatalokat, amelyek az egyes emberekről információkat szereznek be. A hivataloknak joguk lesz kiállítani ajánlásokat, ammelyeket viszont, az angol hivatalos képviseletek tartoznak respektálni. A Palesztina-ügyben egyébként itt Svájcban is hosszabb megbeszéléseket folytattam a berni angol követséggel, a zürichi főkonzultumal, továbbá az angol útlevél-osztály vezetőjével. Meg vagyok róla győződve, hogy az emigrációs hivatalok felállítása és a kivándorlás szabályozása nem fog nagyobb akadályokba ütközni Sokkal nehezebb lent azonban munkaalkalmakat teremteni a bevándorlók számára Palesztinában. A bevándorlási áradat az utolsó időben óriási módon insport Aveladel(íz év júliusától máig Trieszti)«#» 1000 emigráns szállt hajóbe, hogy innen Palesztinába jusson. A bevándorlók 90 százaléka leginkább Lengyelországból Származó cheia volt, akik hetekig tartó fáradságos út után érkeztek el Twestbe. Leírhatatlanok a nélkülözések és viszontagságok, amelyeken ezek a szerencsétlenek átestek. Fontos, hogy a halózok számára olyan pénzösszegek állíttassanak rendelkezésre, amelyek megkönnyítik ezt a rettenetes utat. Az emigráció technikai része — mondhatom —kifogástalan. Az e célra megalakult utazási ügynökségek szakavatottan, gonddal és lelkiismerettel intézik dolgukat és ennek a tisztességes, körültekintő munkának köszönhető, hogy a behajózásnál egyetlen palesztinai emigránssal ■em történt baleset . A Palesztinába való áraszállUds szintén lendül. A Triesztből Palesztinába induló gőzösök 80—100 tonna árut visznek Haifába. Minthogy Palesztina még ezidőszerint nthítiel az ipari cikkeket, az árak bevitele az ország fejlődése szempontjából végtelen fontossággal bír. Az árucsere lebonyolítása céljából Bécsben már alakult néhány társaság és minthogy ez a forgalom szép haszonnal is kecsegtet, újabb társulatok vannak alakulófélben. A palesztinai kormány két és fél millió font sterlingnyi államtól csöpre való előjegyzést fog hirdetni. Fontos, hogy ezt az összeget lehetőleg zsidók jegyezzik. Mert nemcsak erkölcsi, hanem politikai következményei is lehetnek, ha Herbert Sámuel a zsidóság részvétlensége következtében más nemzetiségűekhez lenne kénytelen fordulni. — Szándékozom, hogy lostdoni mintára a koherencia határozata alapján Palesztina fölépítésébe az általam meglátogatott országokban úgynevezettEconomic Concill bizottságokat alapítsak. Ezek a szervezetek a cionizmussal szemben ,még passzív magatartást tanúsító gazdag zsidókat fogják egyesíteni oly célból, hogy a palesztinai ipar, mezőgazdasági és kereskedelmi vállalatokat istápolják, újakat alakítsanak., Elmondta még a főtitkár, hogy Zürichben is beszélgetést folytatott sok olyan személyiséggel, akik távol állanak a cionista mozgalmaktól, de ezért hajlandók részrt vonni Zsifóország újraépíésében. Ám végtelenül fontos, mert a palesztinéi imiaka csak akkor igér eredményt, ha ezt pénz, pénz és ismét pénz segíti, és minél elöl)!). Minden elmulasztott nap egy elmulasztott munkaalkalom Palesztinában. | ■ i'nj iUsmi ii'r ■ i ’jdammay Zsuzsánna (12.) Kis regény Irta: Kacsér Illés a* Új Kelet számára A szeme ahogy rámvillant, láttam, tele van sötét gyűlölettel. Az ép szívem is tele volt vele. Az imént még rázta a hideg és most azt mondja, éhes. Tudtam, hogy hazudott, az imént is, most is. Most miért hazudott?! Azért nyájas volt a szavam, az arcom is nyájas volt, elváltunk békében. Ő az ácsok uccljának tartott, én a folyó felé, mert ott lakom én Eldód vályogvető kunyhójában, ott vár reám Eldid felesége, a jó Hanna asszony, minden délben erős torraalívessel és frissen sült hallól, talán ma is várt, és vár még most is, hiába. Akkor délben se mentem haza. Amikor közeledtem a vályogvetőkhöz s az öreg bütykös füzek rámmeresítették némaságukat, magam se tudom honnan, megtámadott a vágy. Látni buktam Zsuzsannát. Fordultam vissza, S mentem csaknem futva. A messzi ég fokttalan, delelt a ny.T, testemet kiverte a forróság. Fáradt csontjaim egyegy pillanatra olyan könnyűek voltak, hogy szinte játék után futó gyermeknek tudtam magamat. Alig vettem észre, amikor Serája halász elállta utamat. — Hová, öreg Lémnél? Zsuzsannához. — Zsuzsánnához? — Igen, igen, hebegtem, tudod, Zsuzsánna házában vann a törvénykező ház, ahol én meg Zacharia ítélkezünk. — Joakira házában? — Igen, Joakim házában. . . De Joakim felesége Zsuzsánna és Zsuzsánna . . . — Persze, persze, mondta az öreg halász s én nagyon zavarodott lettem, mert nem tudtam, mire mondja. — Tudod, öreg testvérem, magyaráztam neki, ma nagy napunk van, ott vannak Éthor és Marésa emberei s azon perelnek, kié a határ a két város között. — Már elmentek, a halpiacon láttam őket, marakodtak. * — Elmentek? Igen, elmentek. De visszajönnek kora délután. Én azt mondtam nekik, jöjjenek vissza. Sorára rámbólintott némán s én menekültem tőle, mint egy hazudós gyermek. Joakim háza előtt Zacharia botlott belém I — Mi az Lémuel, te nem mentél ebédelni? — És te, Zacharia? — Én visszajöttem. — Én is visszajöttem. — Miért jöttél vissza, Lémuel ? — És te Zacharia? — Itt felejtettem valamit. — Én is. — Mit felejtettél itt, Lémuel? — És te, Zacharia? — Én az övzsinóromat.* — Enyye be különös, én is az övzsinóromat. . — Csakugyan különös Lémuel, mert rajtad vad az övzsínór. — Te rajud is Zacharia, rajtad az övzsinór. — Én már benn voltam érte, Lémuel. - Én is benn voltam érte, Zacharia. — Benn voltál? Ej. Akkor menjünk ebédelni, Lémuel — Menjnk ebédelni Zacharia. — Ég veled, Lémuel — Béke veled, Zacharia. És elváltunk megint. Mentem haza ebédelni, pedig nem nagyon akartam. De úgy éreztem, hogy Zacharia száma velemiin, elkísér hazáig s még az asztalnál is őrködik szigorral, vájjon elköltöm-e az ebédemet Egész úton lopva lépegettem, s figyeltem előre, nem jön a szembe velem Serája, a halász, nem jött És be az Eldád ház ajtaján, mint a gonosz! Hinna asszony siránkozva fogadott. — Édes jó szentem, vén Lémuel, mi b* UJ KEI RT" Csütörtök, ITT- évi 57. «s, "yagoszláv~nylatkozat a pécsi nemzeti tanácsról — Az Uj Kelet Vidékitújíték — Bukarest, szept 15. Horthy lapjai éles támadásokat intéznek a jugoszláv kormány ellen, azon a címen, hogy Pécsett és Magyarország részére megítélt területén bolsevizmust szitanak, hogy ezáltal zavart idézzenek elő Magyarországon és megtarthassák Baranya megszállott részétt. A .Kurír a belgrádi munka- társa kérdést intézet ebben az ügyben egy jugoszláv államférfihoz, aki a következő fel- világosítást adta: — A pécsi munkásság, sőt a polgárság is mára első párctól kezdve tiltakozott az ellen, hogy a ttos és a szóban forgó terület a horthyboszárok uralma alá kerüljön. Állandóan kérésekkel ostromolták a belgrádi kormányt és azt akarták kivinni, hogy a területi addig is, amíg Magyarországon megszűnik a reakció uralma, Jugoszlávia védnöksége alá tartozzék. Közben a területen napirendéül voltak a priskinéretek és a jugoszláv kormány a lehető legkellemetlenebb helyzetbe került. Amikor meg akartuk kezdeni a kiürítést, a lakosság egy része felfegyverkezett, másrésze pedig előkészületeket tett arra nézve, hogy Jugoszláviába meneküljön. A kormány a lehető legfurcsább helyzetbe került és megkönnyebüléssel vette a radikális magyarság vezetőinekk azt az indítványát, hogy nemzeti tanácsot szervezne, amely átveszi az jugoszlávoktól az imperiumot és maga intézi az ügyeket addig, amíg Horthyék helyébe tör- vénytisztelő kormány kerül. A nemzeti tanács meg is alkult dr. Doktor Sándor vezetése alatt és a pécsvidéki lakosság a legnagyobb rendben él. Bolsevizmusról szó sincs. De hiszen a jugoszláv kormányt hivatalos cáfolatában ki is jelentette, hogy amennyiben a budapesti kormány a személyis jogbiztonságot és a rendet boherizmustnak tekinti, a jugoszláv kormány az ilyen irányú bolssevizmusért szívesen vállalja a felelősséget.