Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-19 / 60. szám

Arad X left Ciuj, (Kolozsvár) 5081. Trarl 7. Konkurrencia Tudtuk, sejtettük már régen. Csak nem mondhattuk meg. Most azonban kipattant a do­log és maga a miniszter mondta, hogy úgy van, de azt is hozzátette nyomban, hogy nem szabadna úgy lennie. A konkurenciáról van szó, a piszkos konkurenciáról, amit ezek az idegenek csinálnak. Hogy kik ezek az idegenek ? Hát kérem, ezt nem lehet csak úgy egyszerűen megmondani, ezt körül kellene írni szép hosz­­sz­ú körmondatokban, meg kellene magyarázni, hogy félre ne értsenek és gonosz szándékkal ne vádoljanak érte, mert ezt nem akarjuk. Mi csak azt akarjuk, mondották a kolozsvári ro­mán kereskedők Argetoianu belügyminiszternek, hogy ker­essék ki ezeket az idegeneket és be­­tolakodottakat, mert miattuk van minden baj, miattuk nem lendülhet vissza nyugodt medrébe a gazdasági élet és ők az okai annak, hogy az állam vérkeringése még mindig olyan, mint lá­zas betegé. De hát az istenért, kik ezek az idegenek és betolakodottak ? — kérdezte Arge­toianu miniszter. A román kereskedők küldött­sége nem adott őszinte feleletet a kérdésre és a miniszter kénytelen volt tovább kíváncsis­kodni, hogy hát mióta is laknak Önök itten? Már­mint a panaszló felek. A miniszter erre a kérdésre sem kapott feleletet, nem is várt, ha­nem megmondotta őszintén és becsületesen, hogy a konku­renciától akarunk szabadulni és a szabad gazdasági életet akarják így béklyóba verni. De ehez az állam nem adhatja hozzá­járulását, mert az állam nem ismer idege­neket. Mi már az evakuálási hadjárat kezdetétől fogva sejtettük, hogy itt a kon­kurr­enci­áról van szó és a konkurrencia miatt vagyunk idegenek és betolakodottak. Igaz ugyan és ezt monda­nunk sem hr 11, azaz nem kellene, hogy mi már jó néhány eszte­ ideje, sőt ha jól összeszámít­juk, idestova néhány évszázada, itt élünk és dolgozunk, igaz az is, hogy vannak, akik ké­sőbben jöttek ide, sokkal későbben, csak az imént, de ezt mi soha sem említettük. Most is a miniszter hozta szóba s csak ezért emlékez­tünk meg róla. Mert alapjában véve nem lé­nyeges, hogy ki mikor költözött be, ki mióta lakik egy helyen. Az állam szempontjából ez nem lényeges. Az állam szempontjából csak az bir­tonys­sággal, hogy ki ahol van, becsülettel dáig mert minden munka, ami itt folyik, az állam javát szolgálja. Senki sem idegen, aki dolgozik. Ezt az egyszerű igazságot szögezte le Ar­getoianu belügym­iniszter, mikor a román ke­reskedőknek válaszait. Egyelőre azonban ez az igazság csak papiroson van meg, azon a papí­ron, melyre írunk. A valóságban ellenben egy evakuálási rendelet van és kiutasítások vannak és lakásrekvirálások és erőszakos kilakoltatások vannak és mindezek, bár nem is igazságok, sőt a legégbekiállóbb igazságtalanságok, nemcsak papíron, hanem a legelevenebb életben lüktet­nek. És bár a belügyminiszter szerint a román állam nem ismer idegeneket, bár papiroson minden polgárnak egyforma joga van itt az élethez, a másfajtájú polgárok millióit mégis ide­genekként kezelik és a földönfutó exisztencia­­vesztett emberek ezrei jelzik, hogy némi különb­ség mégis csak van polgár és polgár között. És mindez a konkurrencia miatt. Mert a bajok forrása ott van, hogy konkurrenst látnak minden másfajtájú emberben. De ez egymagá­ban nem is a legnagyobb baj A verseny csak ösztönzőleg hat és üdvös erem­ényeket produ­kálhat. Ám ha a konkurenciát nem jobb áru­val, nem magasabb kultúrával, nem többet érő teljesítménnyel akarják legyűrni, hanem a ver­senyző fél erőszakos félretolásával, akkor jön a megrázkódtatás, az elégedetlenség, a baj. Ez történik most itten. A kolozsvári román keres­kedők deputációja világosan meg is mondotta. A miniszternek, aki szembehelyezkedett evvel a törekvéssel, most már gondoskodni kell róla, hogy a verseny tényleg szabad l­gyen. Gondoskodnia kell róla, hogy a konkur­rencia, amely ha akarjuk, ha nem, tényleg megvan­­­dvös eredményeket hozzon létre és ne le­vő­i szerencsétlenségek forrása. De gon­dosko­­­nia kell mindenekelőtt arról, hogy a szó és tett, a papír és valóság között ne legyen olyan tátongó szakadék, amilyen tényleg van. Ha a belügyminiszter nem ismer idegeneket, akkor legyen gondja rá, hogy alárendelt kö­r­­ei is tiszteletben tartsák meggyőződését. . JP­­U Elnökválasztás franciaországban Sztrájkveszedelem az angol bányásziparban — A népszövet­ség új ülésszaka - Az Új Kelet tudósítójától.­­A külpolitika legújabbb szenzációja a franciaországi elnök­választás. Egy párisi távirat szerint Paul Deschanel köztársasági elnök le­mondott és az új elnökválasztást szeptember 25-ikére tűzték ki. Deschanel lemondása nem jött váratlanul. Már hetekkel ezelőtt olvasható volt egyes fran­cia lapokban, hogy semmi kilátás nincs ara, hogy az elnök a vasúti baleset folytán ért sé­rüléseiből annyira felépüljön, hogy az elnöki teendőket elláthassa. Hogy a hír mégis meg­lepő, annak az az oka, hogy hivatalosan egyre azt jelentették, hogy az -elnök Rambouilletben a nyári rezidenciában magához tért, jól érzi magát és a hivatalos dolgait is rendesen végzi. Mindenesetre nagyon különös, hogy a vá­lasztást csak nyolc nappal előbb jelentik be. Úgy látszik, hogy Millerand ezzel az intrikálást akarta tehetetlenné tenni. Az elnöki székbe Millerand és Leon Bour­­gois tekinthetők a legkomolyabb jelölteknek. Bourgois elnöke a szenátusnak és igen nép­szerű tekintélyes­­politikus Franciaországon kí­vül is. Hajlott korára való tekintettel azonban valószínűleg nem fogja magát jelöltetni. Ez esetben Millerand megválaszol»«, no mális kö­rülmények között majdnem bizonyos. Már az 1918-iki választáson is elég jelentős pártja volt. Valószínű jelöltek még a divatos politikusok közül Viviam, Barihon és Briand. A szürke társaságból Parisra, Clemenceau volt belügy­miniszterére lehet gondolni. Nem utolsó kvalifi­kációja, hogy Franciaország egyik leggazdagabb embere. Mindez természetesen csak kombináció a távolból. A rendkívüli helyzetre való tekin­tettel meglepetések egyáltalán nincsenek kizár­va. Nagyon gyanús dolog, hogy az öreg Cle­­menceau, aki januárban biztosra vette a maga magválasztását két nappal a választás előtt Indiába utazik , tigrisekre vadászni. Nem le­hetetlen, hogy a megrágott „vén tigris“ még egyszer és utoljára összeszedi az erejét és be­ül az elnöki székbe. • Táviratainkat itt adjuk: Lloyd George az angol bányá­szok mozgalmáról Horsen, szept. 18. A ké­szülő bányász­sztrájkkal kapcsolatban Lloyd George a követ­kező nyilatkozatot tette: — , A szénbányaipar ellenőrzésének a megszüntetése tekintetében csak aláhúzhatom azt, amit sir Robert Horne kereskedelmi miniszter már egyszer megmondott. A kormány politikája, amint azt már a parlamentben is kijelentettem, odairányul, hogy fokozatosan megszüntessék a széntermelő ipsz ellenőrzését. De mindaddig, amíg a belföldön elfogyasztott és a külföldre kivitt szén között a mo­tani árkülönbség fennáll, a kormányra nézve lehetetlen, hogy a szénárak ellenőrz­ésével felhagyjon. A szén­árakat a termelési költségek figyelembe vételé­vel állapítottuk meg.­­ Az az állítás, hogy a kormány meg­akarja támadni a Trade Uniont, egyenesen képtelen. A kormány mindig elismerte, hogy a Trade Union szervezetei életbevágó fontossá­gúak a munkásságra nézve és hozzájárult annak is elvnek elfogad­ásá­hoz, hogy a Trade Union kell, hogy képviselje valamennyi ipari kerület munkásságának az érdekeit. E­gy elvet elfogad­tuk a törvényhozásban és a közigazgatásban és a Trade Union helyzetét a legteljesebben elis­mertük. Nem ad­hatvk jobb példát, mint a kormány tárgyalásait a bányászszövetséggel. — A munkabérekre és munkafeltételekre von­atkozó összes kérdésekben a bányaiparban a bányamunkások szövetségének azon jogát, hogy tagjai nevében beszéljen és tárgyaljon, soha sem vitattuk. De ha a Trade Union vagy valamelyik csoport olyan jogot vindikált magá­nak, amely a kormányt illeti meg, úgy azt habozás nélkül vissza kell utasítanom. A köztársasági elnök lemondása Páriz, szept. 17. (Damian) Deschanel köz­társasági elnök lemondott. Az új elnök válasz­tása szeptember 25-én lesz Varsaillesben. Párizs (Damian) Deschanel tegnap Mille­­tanának átnyújtotta lemondási kérvényét. A szenátorokat táviratilag értesítették a parlament azonnali összehívásáról. A népszövetség ülése Paris, szept. 16. (Damian) A népszövetség új ülésszakát Leon Bourgois elnök nyitotta meg. Először az emdeni és malmecii népszavazásról tárgyaltak. A lengyel-lett viszály elintézésére meghívták a két kormányt, hogy álláspontjukat fejtsék ki a népszövetség előtt. Az olasz mozgalom­­ Párna, szept. 16 A Steam­ ügynökség je­lenti: Giolitti Turinban tanácskozott a gyáripa­rosok és munkások képviselőivel és az ott tör­tént megegyezés alapján egy iparosokból és munkásokból álló bizottságot nevezett ki amely­nek feladata lesz, hogy törvényjavaslatot készít­sen, amelyet a kormány a kamara elé fog ter­jeszteni. . . Javul a vörös hadsereg harcképessége Bécs, szept. 18. Moszkvából ideérkezett távirat szerint O­cserft­ kijelenti, hogy a vörös hadsereg harcképesebb, mint a varsói vissza­vonulás előtt. J.p­ voa megcáfolja a zendülé­sekről szóló híreket

Next