Uj Kelet, 1921. július (4. évfolyam, 140-166. szám)

1921-07-31 / 166. szám

Gli) (Kolozsvár) 5681 shammnn 25­0 no ios atlet. Ara pan­Si iuaron I? t*KO J Jullas 31 Mementó !{­Pf -higy szabadságjogok^. köt*)­­a zsidósággal szemben, elfelejti. Roppant hibája a román politikána­k, hogy mindmáig alig akarta elravaoni, Hogy ebben az országban vannak etnikai kisebb­ségek. A gyulafehérvári program becsületes lélekkel konstatálta, hogy vannak. A követ­kező politika váróban talán, mert reakcája volt az alba Iuliai akciónak, elszaladt a kisebb­ségi kérdések elől s különböző politikai siva­tagok forró homokjába dugta a fejét. Ha ez az állapot sokáig így tart, a következmények kellemetlenül tornyosainak. Szerencsére a vezető politika is mintha már kezdené kidör­zsölni szeméből a port. Kezdik belátni, hogy vétkes mulasztás lefityulál­i a problémát. A mementó elevenen ott él minden politikus emlékezetében, szoktak is rá hivatkozni, akár­hányszor szóval kell nyilatkozni: a románság nem követheti el azokat a hibákat, amiket vele szemben mások elköv­etek. De mások a nyilatkozatok és mások a valóságok. Itt van a zsidó nemzeti kisebbség. A mi statisztikánk szerint egymilliókétszázezer lélek s felfogásunk szerint egyik legdolgosabb a­ tagállam­­abb eleme az országnak. Kétségtelenül megilletik a jogok, amelyekre etnikai kisebbség igényt tart. A román nagypolitika azonban követke­­zeetesen elfes­lezte magát , hogy ennek a nemzetiségnek nagy létkérdései vannak kulturális téren és belső szervezete terén. Szinte demonstrál a feledékenységjével. A milliós zsidó kisebbség mögött még ott kisért a régi román politika, amely a zsidó­­nokat idegeneknek tekintette s amely minden okosság ellenére ma is érezteti ellenszenvét a zsidó kérdéssel szem­ben. Nem abból az apropóból mondjuk mind­ezt, hogy a népszövetség alelnöke Sir Dickinson itt jár Romániában s ma vagy holnap eljön Kolozsvárra is, hogy tanulmányozza ez ország nemzetiségi kérdéseit. Dickinson ezt hiszi — igy mondotta ezt egy bukaresti újság tudósítójá­nak , hogy a népliga beavatkozása és ellenőr­zése elkerülhetetlenül szükséges, hogy a mo­narchia romjain megbízható és igazságos kor­mányzás biztosí­ttassék. Az államok szuvrepi­­tási elmélete neki nem rokonszenves, mert a népei■ szuverének. »Ne feledjék el az utód­államok, hogy jelenlegi határaikat csak annak ellenében kapták és némelyikük csak azért születhetett meg, mert ennek fejében a kisebb­ségek védelméről szóló békeszerződési rendel­kezésekhez csatlakoztak, fiú ezeket emlékezetben tartják, az annyira sértő­­k vélt ellenőrzést, a­mely a kis bőségek védelmére szükséges, könnyet elviselhetne.* Bizton hisszük, hogy Dickinrug ur liszten látja majd az etnikai kisebbség­’k ’ érdését, tisztán a mi kérdésünket is. Sem D­ikinnon, sem a népszövetség, amelye­t képvisel s amely a népek ligájának eleven mozgékony jel öive, nem vallja az elavult elmé­letet, amelybe itt Romániában sajnos, nem egy politikus és nem egy nacionalista újzág oly görcsösen belek­­atakodik, hogy nemzetiség csak az, amely kompakt tömegekben él egy­­egy tér­ü­le­te­t. Ha így volna, nem vonatkoztat­ták volna a zsidóságra a békeszerződések­­kisebbségi klauzuláit és a népszövetség nem vállalta volna el e kruzulák védelmét. Bizonyos tehát, hogy Dickinson is, meg­látván a hibákat és sérelmeket, azonosítja majd magát velük. De mi mégsem tőle várjuk a megoldást, hanem igenis a román politikától Mi vele ellentétben azon a véleményen vagyunk, hogy a népliga beavatkozása és ellenőrzése fölösleges és elkerülhető. A nemzeti kisebbsé­geknek nem lesz szükségük rá, hogy felszó-­­lalási jogukkal éljenek s mint a tanítóbácsi­hoz szaladjanak a népszövetséghez, ahányszor rajtuk igazságtalanság vagy sérelem esett. Ami mindmostanig történt, minthogy a kisebbsége­ket megillető szabadságjog-tartozást még nem exaktuálták, negatív értelemben csakugyan sé­relem és igazságtalanság. De mi a poliika be­látásában bízunk és nem a külső presszióban. Be fogják látni, mégpedig hamarosan, hogy a kisebbségek nélkül cselekedni nem lehet. Nem lehet nélkülük róluk intézkedni és nem lehet nélkülük őket elhallgatni és negligálni. Igen természetes, hogy mi a többi kisebbségre is gondolunk, de főként a zsidó kisebbségre, amelynek a nacionalizmus még itt-ott elavult szobatudósok könyveiből előráncigált elméletek alapján a létalapját is támadja, hangoztatván, hogy a zsidó csak vallás és nem nemzet. A­ legfurcsább ez a merev dogmatika azok részé­­ről, akik nemrég még nem vallásnak, de nem­zetnek mondták a­­ zsidót, igaz, nem olyan nemzetnek, amelynek polgárjoga van, hanem jövevénynek, amelyet csak tűr ez az ország. Nekünk sok fronton kell harcolnunk, hogy meggyőzzük a csökönyöseket, hogy a közönyt érdeklődéssé változtassuk s hogy bebizonyítsuk mindenkinek, mennyire fontos és szükséges kisebbsége vagyunk ennek az országnak. Mind­ezt a rom­án politika felé mondjuk és nem Dickinson felé. De nem tagadjuk: örülünk ha ő is hallja, mert akkor a román politika kö­zömbösei és makacsai is felfigyelnek. Amjpm H­arding Európába jön De Valera még nem Briand békítő beszéde­­— Az Új Keiet tudósítójától — London, juli 29. Az angol ír tárgyalás eredményeiről interpellálták meg Lloyd George miniszterelnököt a felsőházban. Az egyik lord megkérdezte mikor lesz hanyadó a kormány nyilatkozni ezekről a t­rpusíáokról, amelyek rendkívül fontosat a bát birc-valo­m politikai életére. Az interpellációra a lord’kancellár vála­szolt. Elmondotta, hogy az angol kormány olyan javaslatokat terjesztett az ír megbízottak elé, amelyekről reméli, hogy a sotent az írek elfogadják. Ha a megegyezés létrejön, azt törvényj­a­vaslat formájában a kormány a parlament elé fogja terjeszteni. Ha az írek visszautasítják a kor­mány javaslatait, erről is be fog számolni a kormány a parlament előtt. A lordkancellár még bejelentette, hogy a fegyverszüneti meg­állapodásokat mindkét részről a leglojálisabb­an betartják. Az ír delegáció néhány nap óta rendkívül rezerváltan viselkedik, a delegáció tagjai nyi­latkozatot nem adnak ki, nem fogadják a sajtó képviselőit, sűrűn tanácskoznak az angol kor­mánynak adandó válasz felett. A tanácskozások Dublinben történnek. A tárgyalások eredmé­nyeiről eddig semmi se szivárgott ki. Az angol kormány javaslataira ezen a héten valószínű­leg még nem fognak választ adni. Az ír par­lament harminchat tagja még letartóztatván van, de az angol kormány, hogy előzékenysé­gével egyengesse a megegyezést, elrendelte, hogy B­alnafevnlata kép­viselőket helyezzék szabadlábra. A főtanács ülését nem Boulogneban, ha­nem Páriában fogják megtartani. Lloyd George a párisi konferencián nem vesz részt. Képvi­seletében lord Garzon és Balfour megy Párisba. A »Temps” írja, hogy Franciaország nem küld egyelőre csapatokat Felsősziléziába. De ha Felsősziléziában a német önkéntes csapatok rendzavarásokat idéznének elő, ellenrendsza­bályokat léptet életbe a Rajna-vidéken. Csütör­tökön Millerand elnökletével minisztertanács volt, melyen Briand kifejtette álláspontját a felső­sziléziai kérdésben. Briand beszédében a barát­ság hangján emlékezett meg Angliáról, egész beszédét áthatotta a békülés szelleme. Része­Németország kölcsönt kap Ame­rikától és hollandiától Berlin, július 29. (Damian.) A német kor­mánynak hamburgi bankárok támogatásával válaszolt Lloyd Georgenrk . Az amerikai-német tárgyalások i­dőből a sajtó azt a meggyőződést meríti hogy a francia kormány véget akar vetni az ellenségeskedések­nek, , amelyek legutóbb Paris és London között vol­tak. A főtanács ülésén Amerika megbízásából, Amerika párisi nagykövet fog résztvenni. A fő­tanács egyébként nemcsak a felső sziléziai kér­dést fogja tárgyalni, hanem a jóvátétel kérdé­sét és a keleti tengerszorosok kérdését is. Anglia régen törekszik arra, hogy Ame­rikát belevonja az európai problémák intézé­sébe. Az Egyesült­ Államok a legutóbbi hóna­pokban kivonták magukat az európai ügyek tárgyalásából, Harding washingtoni meghívása volt az első közeledés Amerika és Európa kö­zött. Lloyd George legutóbb meghívta Hardin­­got Európába, hogy bizonyos kérdéseket együt­tesen bedőljenek meg. Hár-Jinig ezt a masrísi vast,­ mint azt a­ „Chi­kago Takjiae“ jelenti, elfogadta. Valószínűleg október végén Londonba érkezik, hogy tanácskozzék Lloyd Georgval a függő európai problémákról és hogy megbeszélje azokat a kérdéseket, amelyek Washingtonban kerülnek tárgyalás alá. A londoni tanácskozás tehát a washingtoni tárgyalások előkonferen­­ciája lesz. Az előkonferencia gondolatát a gyarmatok miniszterei vetették fel, akik szük­ségesnek tartják, hogy a washingtoni megbe­széléseket Londonban előkonferencián készít­sék elő. A „Morningpost“ jelentése szerint angol kormánykörök azt hiszik, hogy ezeket az általános békére vonat­kozó előtanácsskozásokat októberben okvetlenül meg fogják tartani Londonban. A tanácskozásokon azonban az angol kormányon és a gyarmatok miniszter­elnökein kívül csupán Amerika és Japán kép­viselők vesznek részt. Dr. Hesen német külügyminiszter és Diesel berlini amerikai nagykövet folytatják a ném­et­­amerikaai békére vonatkozó tanácskozásaikat. A tárgyalásokat még nem zárták le, de mint be­avatott helyen tudják, azok már eddig is olyan eredménnyel jártak, hogy sikerüket biztosított­nak tekintik, kikerült egy amerikai bankcsoporttól nagyobb kölcsönt kapnia. Hollandia Németország részére szintén húszmillió holland forint hitelt enge­délyezett.

Next