Uj Kelet, 1922. január (5. évfolyam, 1-23. szám)

1922-01-01 / 1. szám

—TO*-----------­gozunk a vonatkozó rendeletnek elkészítésén a dők fepéviselőinek közreműködésével. Kormolnyvolt tosda, légy rendszer­­vdHeads A RTI. munkatársa beszélt Dan Sevér­rel, a nemzeti párt úgynevezett balszárnyának egyik vezetőjével, aki a párt magatartásáról a most folyó tárgyalásokon a következőket mondotta: — Milyen viszony áll fenn a kormány és a nemzeti párt között ? — kérdezte a tudósító. — Az utolsó kommünikénk óta semmiféle változás nem állott be. Mi várakozó álláspontot foglaltunk el és nem kezdtük meg az ellenséges­kedést, bár a kormány több intézkedést tett, amely sérti Erdély érdekeit. Reméljük, hogy az intézkedéseket revideálni fogják. A fennálló okok nem olyan természetűek, hogy azonnal harcot kezdjünk ellene. — Igaz, hogy a kinevezett prefektusok nem­­zeti pártiak ? — A kinevezett prefektusok egytől-egyik hivatalnokok, akik a múlt kormány alatt is szol­gáltak. Közülük egy párat akaratunk ellenére ne­vezett ki a kormány. — Mi a véleménye a sajtó híreszteléséről, hogy Take Ionescu lemond és utána a liberáli­sok kerülnek hatalomra? — Kilenc párt, a román politikai élet leg­tekintélyesebb pártjai, elfogadták a semleges kor­mány javaslatát. Tény, hogy a liberálisok követe­lik maguknak a hatalmat, de csak,a dinasztia ellenségei tétetezhetik fel, hogy a király a párt­nak az akaratával dacolni fog és enged egy párt szeszélyeinek.­­ — Egyes lapok azt írják — kérdezte to­vább az újságíró — hogy a nemzeti párt revi­deálni fogja a nagy nemzeti tanács feloszlatására vonatkozó álláspontját. — Tény — mondotta a Dan Sever — Erdélyben nagyon feszült a közhangulat a ki­zsákmányoló és feltétlen politikai rendszer miatt. A nemzeti párt úgy mint ellenzék és akkor is, amikor még kormányon volt, arra törekedett, hogy a kedélyeket csillapítsa és megakadályozza a szenvedélyek elementáris kitörését. Természe­tes, ha ez a rendszer tovább folytatódik, vagy ha ehhez S­osonyo éra jön, lehetetlen lesz továbbra is rendes mederben tartani a politikai hullámokat. — Mikorra gondolja képviselő úr a válság végleges megoldását ? — Két válságot ismerünk, az egyik a ren­des kormányválság, a másik pedig egy rendszer­válság. Szerintem a kormányválság még a pár­iámén! összeillése előtt elintézést nyer. A rend­szerválságot, mely gazdasági krízissel súlyosbítva tárni elénk, csak a szabad választások és az azokból kikerülő parlament és kormány oldhatja meg, mert hirni fogja az ország és a külföld tel­jes bizalmát. utódállamoknak volt államtitkár nyilatkozata - az Új Kelet tudósítójától -ügyi probléma csoda doktorai ezémos mentési valutaögénybeten bukták le ^^államoka­t. ^Stoy, George, Vanderlip, Hegedűs Lóránt és egyes­ pénzügy­miniszterek már számos jó tanáccsal, „csalhatatlan módszeréről szolgáltak. De a középeurópai valuták bizony csak tovább csúsz­tak lefelé, a teljes elértéktelenedés irányában. A budapesti kereskedtelmi kamara dísztermé­ben most dr. Hantos Elemér v. államtitkár fejtegette egy hosszú előadás során, hogyan is lehetne segíteni az utódáll­amok valutakrízisén. Előadásából kiemeljük a következőket. Az ismert amerikai bankember Vanderlip, egy oly házcsoporthoz hasonlította a közép európai áll­am­okot, melyben minden házban robbanó anyagok vannak felhalmozva. Ez a hasonlat a középeurópai valuták épületeire is áll. Egyiknek felrobbannsa maga után vonja a többi elpusztulását is. Bizonyos, hogy a különböző középeurópai pénzek egymást követik a romlásba. A márka, az osztrák korona, a lei, a dinár, egyelőre a csőd felé tartanak. Sőt a cseh korona is hanyatló irányzatot mutat. Meg kell ugyanis gondolnunk, hogy a cseh korona 1919 év végén 30 centime­­on állót Zürichben. Ma már ugyanott csak 7 centime-ra értékelik. A stabilizálási akciók nem vezetnek eredményre. A magyar korona emel­kedése roppant károknak tette ki a megyar közgazdaságot. Lengyelországnak is csak a nyomort sikerült stabilizálnia. Itt a természe­tes és mesterséges eszközök csődjével állunk szemben. A valutajavítás természetes eszközéül a többtermelést és a takarékosságot szokták emlegetni. Valójában egyik sem hajtható végre a mai viszonyok között. A mesterséges valuta­javítási eszközök: Hitfal korlátozása,"a túl­­e­xport, és a val­utaköl­csön szintén sokszor károkat jelentettek a közgazdaságra, vagy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A nagy államok, mint Franciaország, Anglia és Németország talán még szanálni fogják valutájukat a reputációs válság elmúl­tával. Ha az utódállamoknak egész pénzrend­szerüket újjá kell építeniök. Ezt a munkát pe­dig egyetlen állam sem­ tudja a maga erejéből elvégezni. Az utódállamoknak egységes pénzrend­szerre van szükségünk. Hantos itt nem ajánlja .­Intéz Ija, ho a gyar á­lmokról ak­aon­ak egy a fáto­nákkal Más­fél esni d íjaikról, id szerű kötött külön a köze mert ö járt az 0 részt az hogy le Sokkal c^r_„„^ államok fönnálló ___,. pénzügyi konvenció és -------- n .U1UI, jegybankok ntegmaradn­ak. Ab egyéb államok “-t - külföldön kölcsönöket vesznek fel, „ nek ered­ményét eemleges helyen Len­in, Amsterdamban és Zürichben letrárbe helyezik. E letétek alapján bocsijtaná ki Hifn­­den jegybank az új bankjegyeket, melyeket kölcsönösen teljes értékükben váltanának be felmutatásra. Valószínű, hogy ez egyik állam nagyobb kölcsönt kapna, a másik kevesebbet. Mindez azonban nem érintené a fedezet kér­dését, ha a bankjegy kiadás minden államban ugyanazon arányban a fedezethez változatlan viszonyban történnék. Erről a jegybank-kartell tervezetről már 1919-ben szó volt. Akkor azonban­ a politikai viszonyok útjában állottak. Ma azonban midőn az egymásra utaltság felismerése minden államban áthatolta a közvéleményt, nem volna annyi akadály a tervezet megvalósulásának.­­— A csodálatos csokolidén­­get. Gara Ákos, az ismert nevü meseíró három bá­jos és tanulságos meséjét adta ki ebben a kö­tetben."Az első mese, a Csodálato csokoládé­sziget, amelyről kötetét is elnevezi, két apró gyerek, két testvérke kalandos utazását írja le a tengeren és a csodálatos csokoládészigeten. Rendkívül közvetlen hangon meséli el történe­teit, gondosan ügyel arra, hogy a mo­eszerű­­ség mögé elrejtse az élet bölcs tanulságait. Mert Gara Ákos, mint az előző írásaiban, eb­ben a mesésk­önyvben is nemcsak szórakoz­tatni akarja az apró gyerekeket, hanem okos tanulságokra is akarja őket tanítani. A meseíró feledatát teljesíti, amikor a fogékony gyermek­­lelkek érdeklődését a képzelet­szídés megvilá­gításán át vezeti a tudás útjára. Nagy örömük lesz a gyerekeknek, ha végigolvassák Gara mesésköny­vét. A Radio ízléses és csinos kiál­lításban adta ki Guncser Nándor kedves szö­­vegillusztrációjával. Hetvenezer kilogram­mavallal do­hány érkezik Bukarestbe. Bukaresti tudósítónk jelenti: Az álami dohánymonopó­­lium igazgatósága hetvenezer kilogram dohányt rend­et meg Cavallában, amelynek a megérke­zését a napokban várják. A dohányból ciga­rettákat készítenek és az eddiginél magasabb áron helyezik forgalomba. Két krajcár írta: Neményi Belli (Chanikai történet) Rezele szőke volt, kék szemű, piros mint az alma és fehér, mint a tej és még hozzá egyetlen. Ez ugyan nem sokat számított, mert azon a vagyonon, amit Reb Lie fog százhúsz év után hátrahagyni, nem vesznének össze, akárhányan lennének is. Reb­bie egy kicsit könnyelmű ember, az a baj, különben nem lennének olyan nagy gondjai Rézelével. Mert a leány szép. Szép, mint a lelke­.A nap, mint a pirkadó hajnal s ha még volna legalább három-négyezer koro­nája, igazán elvehetné még Lipe is . .. Igen, Lipe egész bátran el­vehetné, ezt én mondom és ő is mondja otthon, akárhányszor és mondja reb Lie is a feleségének, csak reb Sehmül a molamed nem mondta meg, pedig úgy mellékesen saddiendlassal foglalkozik. Ami azt illeti reb Sehmül mindenbe bele­kapaszkodik. Tanít, a templomszolgai teendő­ket látja el, legutóbb a schrchita cédulákat is megkapta, ezenkivel órát reperál és esernyőt foltoz. Ünnepekkor meg úgy kiénezi a tüdejét, hogy két hétig nem tud a feleségével vesze­kedni. Már pedig mi mulatsága van egy sze­rény embernek ? Mikor beszélheti ki magát olyan őszintén, mint a feleségével való veszél­yet­ések alkalmával? Reb Sebemül jól tudta est és szegény tőle telhetőleg igyekszik is a hangját kímélni, de hát, amiből kevés van, hamar elfogy. Így járt a hozománnyal, a stalkrunggal, csak a gyerekkel áldotta meg olyan bőségesen a jó Isten, hogy akármennyit elküld belőlük, még mindig marad otthon. A közeli jesivákba, ahol csak lehetett, elhelyezett egy-egy fiút, mesterségre, boltba, mindenhová adott belő­lük, mégis — rossz szem meg ne ártson nekik — hatocskán vannak otthon. Valami nagy boszorkányság nincs a dologban. Egy elmegy, egy jön... Ez már így van náluk. A jó Isten minden évben adott egyet. Hol fiacskát, hol leánykát. Változatosan. S­reb Sihmül, mint gondos apához illik, el­könyvelte őket, a naptárban szépen, sorjában. Egyebet mit tehet még egy jó apa ? Reb Sehmül különben endeheni tevékeny­ségét, leginkább évszak változásakor és ünne­pek előtt szokta kifejteni, m­­or már mint mondani szokás, nagyon szorította a cipő, vagyis nagyon hajszolta a felesége. — Találj ki valamit, gazdolkozz, mozogj, jöjj, menj, mint más férfi! Ne nézd, hogy itt lerongyolódunk, mint a cigányok. Ez a te szé gyened, mert te a jó Mennek számadással tarto­zol asszonyról, gyerekről.... S szegény rab Sehmal majd kigondol­­kozta az agyát. Belátta, hogy az asszonynak teljesen igaza van. Persze, hogy számadással tartozik. Ezt készségesen belátta. Nem tagadta ő meg egyik gyerekét sem. Atyu­ szeretetét olyan bőségesen szétsugároztatta rajtuk, ahogy csak tudta. Igazán nem volt nála jobb apa a világon. Úgy örült mindegyik gyereke születé­sének, olyan szívesen elringatta, ha a hasacs­­kája fájt s az asszony éjjel kiszólt az ágyból: — Salamon! Salamon! Ne tedd magad, mintha aludnál! Vedd át a gyereket, mer­t én már nem birom, már a csontomat is kiszívta és még mindig bőg___ Ilát akarta vele Síhmal az alvást tetetni ? Dehogy. Sóhajtott egyet, leroántott az ágyról, megigazította fején a zsíros kötött sapkát és fél éjszakán át sétált föl­fa alá a gyerekkel. És nem is haragudott rá. Sőt beszólt, gügyö­gött hozzá és a p­­a­ezopókájával megcsi­ítan­­dozta a méhecskéjét. Milyen öröm volt, ha a gyurek csakugyan elkacagta inasát. Milyen szivesek­ nevetett volna vela, ha az asszony rá nem kiált: — Megbolondultál? Mindjárt csuklani fog a gyermek! Mikor aztán nagyobbacska lett, pergetyűt öntött cianukára és zászlócskát készített, ha annak jött el az ideje, csak pénzt nem tudott előteremteni. Ah­hoz nem értett. Más ember a balbásznak a zsebéből ki­veszi a garast, mint reb Lie ia a metsző. Hogy értette ez az üzletet, miyen jól éptikt ,» szé­pen öltöztek s reb­eicnek volt egy hasa, egy tekintélyes, ,kerekded, formás hass, hogy,,« rasskol megirigyelhette volna, ha neki törté­netesen egy meg tiszteidet parancsolóbb nóta JU£L «4* 1«»*, u V. au. I. íj

Next