Uj Kelet, 1938. november (21. évfolyam, 244-269. szám)
1938-11-13 / 255. szám
6. OLDAL A kulturreferátum Az aradi Wizo-konferencián elmondotta: WEINBERGER NÁNDORNÉ Valamikor nem is olyan régen, milyen nagy reményeket fűztünk mi, zsidók ehhez a szóhoz: kultúra. Ettől vártuk minden jóra fordulását sorsunknak, de sokat hallottuk, hogy bizonyos dolgok már többé nem ismétlődhetnek meg, huszadik század, kultur-emberek, kultur-népek korában nem lehet az, ami a sötét középkorban. Kivirradt és mi úgy hittük, hogy a virradatban nekünk is sütni fog a nap, a kultur-korszak reánk is kiterjeszti áldását, lesz jogunk az élethez és örülhetünk a szépnek, a művészetnek és művelhetjük is ki-ki a tehetsége szerint és nem aszerint, hogy ki melyik néphez vagy melyik fajtához tartozik. Soha még nép nem csalódhatott úgy, mint nekünk kellett csalódnunk a nagy, az általános kultúrában. Megtanítottak bennünket, hogy mi vagyuunk az egyetlenek, akik hittünk benne. Megtanítanak bennünket arra, hogy nem a kultúra vezeti az emberek nagy tömegeit magatartásukban, még mindig ott bolyong az ember valahol a sötétségben vad ösztöneitől vezetve. S ha minket kitaszítanak ezekből a kultúrákból, ne fájjon ez nekünk, hanem teremtsük meg, illetve térjünk vissza a mi kultúránkhoz, amely emberibb és nemesebb volt kétezer évvvel ezelőtt is, mint sok kultúra manapság. A mi kultúránk hirdette, hogy szeresd az idegent és fogadd szívesen a házadba. A mi kultúránk lényege az emberszeretet, tartozzon akármilyen fajtához és akármilyen néphez. Ebben a saját kultúránkhoz való visszatérésben nagy szerep vár a Wizára. Három évvel ezelőtt, Budapesten az Exekutiva gyűlést tartott, amelyre Hanna Steiner és Mirjam Scheuer Exekutiva tagok egy memorandumot nyújtottak be. Ebben érdekesen fejtik ki, hogy miben látják ők a Wizo kuturmunkáját. Szerintük a Wizo kulturmunkája fel kell, hogy ölelje a zsidóság minden problémáját, nemcsak palesztinai vonatkozásban. Olyan mélyen benne kell, hogy éljen a Wizo asszony a zsidó életben, hogy egyetlen mozzanatát sem kerülte el a figyelme. Ezzel kapcsolatban a Wizo bekapcsolódását kívánták a szociális munkába. Ugyanez a memorandum tavaly a konferencia elé került és sok vitára adott alkalmat. Mindenki érezte, hogy helyénvaló az elgondolás, de ugyanakkor aggodalom merült fel, hogy vájjon elég mély gyökeret vert Wizo asszonyainkban a zsidó kultúra, hogy eleget tudjanak tenni úgy a galati, mint a palesztinai követelményeknek? Vájjon fel tudnak-e hozni annyi munkát és áldozatkészséget, amennyit a kettős feladat igényel és melyhez valóban nagyon átérzett,belegyökerezett mélységes zsidó kultúra szükséges? Magam is az aggódók között voltam. A javaslatot megszavazták, de írott malaszt maradt, mert messze vagyunk még attól, hogy mindennek eleget tudjunk tenni. Mert nehéz egy idegen környezetben olyan kultúrát elsajátítani, amely nem nyilvánul meg a nap minden percében és az élet minden mozzanatában. Milyen bölcsek voltak a mi rabbijaink, akik az élet minden megnyilvánulását imákkal szőtték át. Csak úgy maradhatott fenn évezredek múltán az idegen környezetben a zsidó élet, a zsidó kultúra. Ha a Wizonak módjában lenne a Wizo aszszony életét egészen aprólékosan befolyásolni, akkor meg is teremthetné a Wizo kultúráját. Hiszen meg is történik ez azon kevesekkel, akik egészen intenzíven a munkában benne élnek. Meg vagyok győződve arról, hogy egy aktív Wizo asszony az élet minden vonatkozásába beleviszi a maga Wizo-mivoltát. Hogyan lehetne ezt szélesebb rétegben véghezvinni? Ez a legnagyobb problémája a Wizonak. Ez volna a Wizo-nevelés. Amit az erdélyi Wizo ezen a téren elért, nem mondható kevésnek, de semmiesetre sem kielégítő. Nagy általánosságban valami hatással volt az egész zsidó asszony-társadalomra. Még azokra is, akik ezt tagadni akarnák. Sok tekintetben befolyásolta a zsidó asszony gondolkodását és állásfoglalását, ami a zsidó életnek jelentős pozitívuma. Amit nem tudott végrehajtani, az éppen az igazi zsidó nevelés, az a mély lelki átalakulás, amely a telkekbe plántálta volna a nemzeti érzést és amely tulajdonképpen a Wizo kultúra lényege. Hogy mennyire sikerül egy kultúrát az emberek közkincsévé tenni, azt mindig a következő generáció mutatja meg. A most felnövő zsidó generáció tükörképe annak, hogyan neveltük mi, vagyis milyen mértékben vittük be a zsidó asszony életébe a nemzeti kultúrát. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy gyenge munkát végeztünk. Ez ne legyen kritika, csak megállapítás, hiszen mindannyian felelősek vagyunk ezért. Amit tudtunk, megcsináltuk, úgy létszik, többre nem voltunk képesek. És ha már a felnövekvő generációnál tartunk, nézzük meg a Wizo viszonyát az ifjúsághoz. Olyan ez a terrénum, ahol a Wizonnak nevelési befolyását érvényesíteni kellene. Ha már az anyákat nem sikerült nemzeti kultúrával megnevelni, talán könynyebb lenne a fiatalokkal. Csakhogy nem is jutunk hozzájuk. Sokat gondolkoztam ezen. Miért áll oly távol tőlünk az ifjúság, úgy a cionista, mint a nem cionista. Ki a hibás abban, ha a gyerek eltávolodik a szülőktől? Pedagógusok azt mondják, hogy a szülők. Tényleg nincs kapcsolat közöttünk. Már nem is beszélek a nemcionistákról, akikhez semmiképpen sem tudunk eljutni, de a cionista ifjúság is egy egész külön világban él, meszsze a Wizotól és itt mutatkozik meg, hogy mennyire messze vagyunk még az igazi nemzeti kultúrától, az igazi zsidó lényegtől, attól a lényegtől, amely ma a palesztinai kultúra legfőbb tényezője. A zsidó munkás. Messze vagyunk tőle, a mi egész életünk, számára idegen formájával és lényegével. Nekünk kell közeledni hozzájuk, átrétegeződni gondolkodásban és kultúrában. Könnyű elmondani és mily nehéz megtinálni. Milyen nehéz minden értéket más szemmel nézni, más mértékkel mérni. Meg kell tanuljuk, hogy minden, ami eddig érték volt eddigi életünkben, az hamis volt, mert semmi sem lehet értékes körülöttünk, mert I holnap semmivé válhat. Ma, amikor máról I holnapra földönfutó lehet a tegnap még gazdag ember. Egyetlen érték van és ezt minden ember magában hordja. Ezt megérezte a cionista ifjúság: munkás embernek neveli magát egy népi közösségi gondolatban. Ehhez a közösségi gondolathoz azonban csak úgy tudunk hozzájutni, ha élénkebb kapcsolatot tartunk fenn az Erec életével. Az Erec életét pedig csak úgy érthetjük meg, ha megtanuljuk a nyelvét, így kapcsolódik egyik probléma a másikba és tökéletes csak úgy lehet, ha a problémákat teljes egészükben magunkéivá tesszük. Nincsen az a kis csoport, ahol kisebb vagy nagyobb mértékben ne tudnának megvalasítani valamit ebből a programból. Ha van akarat és törekvés, akármilyen kis csoport megteremtheti a maga kulturéletét. Hol nem lehet héberül tanulni és hol nem lehet zsidó történelmet olvasni? Lehet olvasni bibliát és lehet foglalkozni a zsidó élet minden fázisával, ha él bennünk a vágy: megszerezni azt a kultúrát, ami a miénk és amely ÚT KELET VcSGudj minél több élelme télire. Ne felejts el mindent kivásárolni. — De hova nézel ? A CIA elárusító helyeire, ahonnan a november 15•■ki húzásra sorsjegyet vásárolok. A XVIII. sorsjáték húzásai november 15.-én, december 15. én, január 15.-én és február 15.-én. 4, egyenként 6 milliós nyeremény 0ל egyenként 1 milliós nyeremény H&YI CÍMECONOMIA Chit, P. Unirii 23. dünk önökhöz, élővé és bennünket kötlenül érintővé csak akkor válik, ha vidi asszonyaink is az elolvasás után metszik hozzá megjegyzéseiket. Hiszen mii annyiunkat közelről érintenek az abb felvetett problémák és ha egy kis fánságot vennének maguknak asszonyai, akkor a cikket követő mellékletben megjelenhetne egy-egy erdélyi Vizaszony írása, amely megmutatja, hogy cikk tartalmával foglalkozva, milyen adatok kerültek felszínre benne. Bárm disszonánsan hangzik, éppen most, ebben az izgatott napokban kell legjobb keresnünk azt az eszközt, amely lapi hasábjaink közel hoz bennünket egy- hoz. És nemaz a fontos, hogy stiláris mekműveket közöljünk, vagy hogy a cirót sikerrel halmozzuk el. Bizonyítot kell szolgáltatnunk arról, hogy munka elmélyítése érdekében talán kicsinyt látszó, de valójában jelentős és nagy pilémáinkról harcra kelünk a nyomtat betűvel. A konferencián hozott határozatok irát elvül fognak szolgálni új munkaévünk a sajtó terén. Az ebből kikristályos, reméljük egységes véleményt adja m meg nekünk azt a legfőbb irányvonal mely hivatva van arra, hogy végre helyvágányra terelje az erdélyi Wizoss munkáját. Csak igy tudjuk elérni hogy közös akartból fakadóan olyan lékletet szerkesszünk, amely az egész helyi föderációnak hű tükre legyen és legen várt olvasmánya, őszinte jóbara minden erdélyi Wizo asszonynak, megérdemli, hogy a miénk legyen. Wizo-kultúra annyit jelent, mint megérteni népünk szenvedését, vele élni jóban, rosszban, dolgozni érte, áldozni érte. Wizo-kultúra annyit jelent, hogy egyformák vagyunk mindannyian és mindenki annyit ér, amennyit a közösségnek nyújt. Sajtóreferátum A Wizo (Mk országa) konferenciáján elmondotta: KERTÉSZ BÖZSI Amilyen arányban nehezebbé vált az utóbbi idők folyamán a galati Wizo munkássága, annyira súlyosabb problémák megoldása vár a sajtóra is. Egy olyan szervezeten belül, mint a mi Wiaónk fontos szerepe volna az írott szónak, amely rendszeresebben, gyakrabban és könnyebben éri el az ország bármely kis részében lakó testvéreinket. Bátorításra mindig nagy szükség van a mi munkánk folyamán és nem közhely, ha megállapítjuk, hogy soha olyan nagy szükség nem volt erre abátorító szóra, mint éppen napjainkban. Elmondottuk és megírtuk nagyon sokszor, hogy az európai talaj mindinkább kicsúszik lábunk alól. Mondottuk és éreztük is. Ma már mondani sem kell. Mindannyian érezzük az elkerülhetetlen és végzetes földrengést, amely immár az egész világon nemcsak a mi szánkból veszi ki a kenyeret, de lehetetlenné teszi gyermekeink jövőjét is. Napról-napra lázas türelmetlenséggel vesszük kezünkbe az újságokat és amennyire elszorul a szívünk, ha a még mindig tartó erődi zavargásokról olvasunk, annyira felderülnek vonásaink, ha a nagy világégés közepette palesztinai építőmunkánk újabb eredményeiről veszünk tudomást. Nekünk, asszonyoknak, különösen örömet okoz, ha látjuk, hogy asszonytestvéreink, akik a történelemben mindig, mint a háborús időik szenvedő alanyai szerepeltek, most az Erecben a legnehezebb napokban is megállják helyüket és hallatlan energiával és szívós munkával igyekeznek áthidalni a súlyos időket. Az írott szónak, amely ezeket a híreket hozza nekünk, kellene bátorítania a falut építő munkásait, akik az éltető erőt nem kaphatják közvetlenül a földtől. Ezért vált ilyen prominens jelentőségűvé a mi megbeszélésünkön az erdélyi Wizo sajtóproblémája. Igazságtalan, hogy idáig kissé mostohán kezeltük ezt a munkaágat és bár ismételten hallottunk különböző hangokat a Wizo-sajtó reorganizálása érdekében, ez mind a mai napig még sem történtmeg. Eddigi megbeszéléseink eredményeként az erdélyi Wizo hivatalos sajtóorgánuma az Új Kelet minden második vasárnapi mellékleteként megjelenő Zsidó Asszony az elmúlt évektől eltérően igyeke®ett a palesztinai országépítő, az erődi és gálati Wizo-munka és az általános zsidóproblémák témaköréből adódó komolyabb kérdésekkel foglalkozni, de a lapnak elsőrendű feladata volna minden cionista, minden zsidó és minden asszony és gyermek problémát is feldolgozni. Az országos vezetőség igyekezett mindazt az anyagot, amelyet testvérföderációink a londoni és palesztinai központunk hozzá eljuttatott, a Zsidó Asszonykeretén be- 10l vidéki csoportjainkhoz és minden egyes tagunkhoz továbbítani. A konferencia van hivatva megállapítani, hogy lelkiismeretesen eleget tettünk e ezirányú határozatunknak. Sajnos azonban a közvetlen eredményt, melyet legőszintébb jóindulattal elérni akartunk, nem látjuk. Úgy érezzük, hogy a mai válságos időkben a Zsidó Asszony nem töltötte be kellően a reá váró szerepet és nem volt várva várt üdítő olvasmánya vidéki csoportjaink tagjainak. Bizonyára több helyen is kell keresnünk a hibát. Azonban kétségen kívül áll az, hogy itt is asszonyaink közömbössége képezi az alapvető bajt. Bármily informa tív és nagyszerű is legyen a londoni Wizo Revű aktuális érdekességei cikke, melyet valamelyik palesztinai vezető testvéri íunk tollából magyarra fordítva elkül Hol száll meg TIMISO4BAN ! A CARLTON-SAVOY szállókban a város szivében, vonatnál autóbusz várja, viteldíj: 10 lej. kaotaArmk utazó* 9S—1M lejig együtt.