Uj Kelet, 1939. július (22. évfolyam, 144-169. szám)

1939-07-01 / 144. szám

­. OLDAL se melett történik-e, vagy pedig az állam­­hatalom akarata ellenére egy vegy- zsidó pogromokat bármilyen kulturá­tumain is lehet inszcenálni és néhány évvel ez lőtt a londoni zsidó negyednek is része volt ha­­sonló valamiben, de­ mindig szem elől kell tartani azt, milyen magatartást tanúsít a kilengésekkel szemben a hivatalos ható­­ság. Ugyanez vonatkozik az 1919—20-as uk­­rajnai zsidó pogromokra is. Itt egyáltalán nem létezett szabályos államhatalom. A rendnek összes kötelékei leomoltak. Min­­den mértéken felül borzalmas volt az 1648- as Chmelnitzk féle mészárlás, de itt­­ töb­­bé-kevésbé népek közötti harcról volt szó, az ukránok harcáról a zsidókkal szövetke­­zett lengyelek ellen. Zsidó fegyveres ellenállásba ütközött ez a harc és végső fokon kis rétegre korlátozód­­tak. m. A zsidók Spanyolországból való kiűzeté­­se összehasonlíthatatlanul enyhébb form­á­­ban történt, mint ah­oy ez ma megy végbe. Likvidálni lehetett és a kiűzöttek maguk­­kal vihették ingóságaikat. A kiűzetés in­­dokolása az akkori idők vallási őrületének megfelelően ideológiai természetű volt, míg a mai fajőrület állami fosztogatás vágyát takarja. Nem a zsidó ember, mint olyan, volt a gyűlölet tárgya, mert hiszen elég volt, ha felveszi a keresztséget ahhoz, hogy megmeneküljön az üldöztetéstől. Akkor azt hitték, hogy meg lehet menteni zsidó lelke­­ket. Egyes országokban ma elátkozás és megvetés tárgyai a zsidók. Akkor a kike­­resztelkedettek megmaradhattak saját osz­­tályukban és előttük nemcsak az ég kapui nyíltak meg, de a földi paradicsomé is, míg ma a vérbeli zsidó páriává válik, akinek érintése tisztátalanná tesz. Akkor ugyan nem voltak évi an­i konfe­­renc­iák és semmilyen nemzetközi hipokrí­­zis, amely az üldözöttek iránti részvétről zengett és nem voltak lecsukva a határok sem, mint ahogy ma. Akkor nemcsak a vendégszerető Izlám vetette meg a keresz­­tényi szeretet egyházának gyűlölet-hadjára­­tát, hanem keresztény országok is voltak, mint Németalföld, am­elyek szélesre tárták kapuikat a spanyolországi menekültek előtt. Ezek a vendégszerető országok soha­­sem bánták meg azt, amit akkor tettek. IV. Ami a jelenlegi korszakot súlyosabbá te­­szi, mint az összes előbbi korszakokat, az új zsidógyűlölet egyetemessége és a német erőforrásból szisztematikusan szított és a zsidó nép teljes megsemmisülésére irányu­­ló üldöztetés. Az, hogy diaszpórában él­­tünk, régen garancia volt a nép további lé­­tére. Ha vihar dúlt az egyik országban, a másikban napsütés volt. A középkori gyű­­lölethadjárat elől a vendégszerető Lengyel­­országba menekültek a zsidók ezrei. A ha­­táron megszűnt az üldöztetés. Semmilyen antiszemita titkos bélyeg nem kísért ben­­nü­nket, mint ma, a világ minden sarkába és zugába. Ne álltassuk magunkat azzal a relatív nyugalommal, amely a Nyugat országaiban és egyes keleti országokban létezik még ma. Mindenütt alá van ásva a talaj a mi számunkra. Sehol — még a távoli Ameri­­kában sem vagyunk biztonságban. A zsidó emancipáció sehol sem jelent már megdönt­­hetetlen alapot és mindenütt félelem fogja el a zsidókat a holnapért. Felőrli istegein­­ket és éjszakai álmuktól foszt meg ezreket. Azokban az országokban is, ahol nem kell tartanunk a legrosszabbtól, kétségbeeset­­ten és reménytelenül néz a jövő elé az ifjú­­ság és a születések erős visszaesése, az egy­­gyermek, vagy a gyermektelenség rendsze­­re egy nemzeti öngyilkossági törekvés tu­­datalatti lelki alkatára enged következtet­­ni. Röviden: a zsidókérdés, amely hosszú ideig csak a zsidókkal túlzsúfolt országok kérdése volt, szisztematikus zsidó világkér­ déssé dagad és még ott is, ahol a zsidók — mint például Olaszországban — a legmini­­málisabb számban élnek és ahol a zsidó asszimiláció szinte tökéletes volt, meg­­semmisítő antiszemitizmus ütötte fel a fe­­jét állami hajtóerők által. Mianekültjeinket a délamerikai köztársaságokig üldözik és az antiszemitizmus vámmentes importcikk lett mindenütt. Hogy ma is léteznek súlyos atrocitások, mint amilyenek a középkorban voltak, ah­­hoz nem kell különösebb bizonyíték, de a ׳ különbséget elegendő mértékben illusztrál­­ja az a mód, ahogyan állami koncentrációs táborokban sínylődnek a zsidó fogoly­töme­­gek. A köztés­kort túlszárny,h­a már 1־ mi korunk. Ma védtelenül állunk a rágalmak karátjé­­ben. Az új idők csodálatos találmányával,­­ a rádióval diffamálnak bennünket villám-­­ gyorsasággal az egész földkerekségen. A fajgyűlölet meggyaláz bennünket és meg-­­ szentség­telenít mindent, ami nekünk szent.­­ A zsinagóga-gyújtogatások egyes orszá­gokban a példát mutató zsidógyűlölet tűz■ jele, amely az egész világra terjed és a ke-­e­resztény ifjúság lelkét egy egész em­beröl­­­ tőre megmérgezi. A körben, ahol mindezt elmondottam té­­­­zisem megokolására, egyre elhalkultak az ellenvetések. Nyomasztó csend nehezedett a kedélyekre és úgy éreztem, mondanom­­ kell még valamit, ami ezekben a végső és­­ nehéz években a lelket tartja még bennem. • És beszéltem a legnehezebb és legfájdal­­masabb korszaknak, az erec­­i izraeli meg-­­ váltás kezdetével való csodálatos talá­lko­­zásáról, mely megváltásban ma inkább hi­­szek, mint 1897-ben, mint az első cionista kongresszus résztvevője. Egy messiási kor fájdalmairól beszéltem és arról a történel­­mi szükségszerűségről, amely végső meg­­váltásunkhoz kell, hogy vezessen, a saját földünkön, mert különben nem tudunk sem élni, sem meghalni és mert ez az állapot a keresztény világ számára is tarthatatlan. A mi hitünk a megváltásban misztikum­­mal kevert racionalizmus. SZOMBAT, 1939. JÚLIUS 1. DÍJ KELEK Csempészés miatt megbírságolták a szigeti adóhivatal vezetőjét 130 ezer lej 1 Pénzbírtás­s­al sújtolta a kolozsvári törvényszék Josif Lehovics adóhivatali főnököt és nétgy társát Cluj, június 30. Érdekes csempészési ügy­­ben hozott ítéletet a napokban a kolozsvári törvényszék harmadik szekciója. A vádlottak között két magasrangú köztisztviselő, két szigeti kereskedő és egy besztercei alkalmi üzletekkel foglalkozó asszony szerepel. 1938. december 21־ én egy gépkocsi indult el Máramarosszigetről Beszterce irányába. A kocsin hárman foglaltak helyet: Iosif Lehovici, a szigeti adóhivatal vezetője, egy másik közalkalmazott és Tüzes Gusztáv so­­főr. Amikor a gépkocsi Dumitra község köz­ee­lébe érkezett, történetesen éppen akkor ha­­ladt át az útszakaszon a csendőrség két fel­­ügyeletet végző tisztje: Gheorgescu Constan­­tin csendőrezredes, a kolozsvári csendőrségi felügyelőség egyik vezetője és Cosma Traian csendőrőrnagy, aki a naszódi csendőrlégió parancsnoka. A csempészeket tetten érik Cosma őrnagynak szemet szúrt, hogy az autó oldalára nehéz csomagok vannak fel­­kapcsolva. Mivel a két tiszt tudta, hogy a szigeti csempészek gyakran veszik igénybe ezt az útvonalat portékájuk értékesítése vé­­gett, megállította a gépkocsit és utasait iga­­zolásra szólította fel. Az igazolásnál kide­­rü­lt, hogy a két utas állami alkalmazott, egyikük éppen a szigeti adóhivatal vezetője, Lehovics Iosif. A másik utas tényleges rang­­ját meg nem illető egyenruhát viselt. Az igazolás után sor került az autó szál­­lítmányának átvizsgálására, melynek során megállapítást nyert, hogy a kocsi rakománya 57 kilogram súlyú gyapjú és selyemanyagot tartalmaz, melynek külföldi származásához kétség sem férhetett. Kik a bűntársak? Az autót és utasait azonnal beszállították a besztercei csendőrségre, ahol megkezdő­­dött a csempészek vallatása.­­Lehovics azt a vallomást tette, hogy az árut két szigeti zsidó kereskedőtől kapta, akiknek a vezeték­­nevét megmondotta ugyan, de keresztnevü­­ket nem ismerte. Elmondotta egyúttal, hogy az árut Beszterce főterén kellett volna egy nála jelentkező egyénnek átadnia, akit azon­­ban személyesen nem ismer. Ugyanekkor azonban azzal védekezett, hogy tulajdonkép­­pen a csempészek leleplezése volt a célja, ezért vállalta ezt a szerepet s úgy tervezte, hogy ily módon az egész csempész­szervezet nyomára bukkanhat. Lehovics társa azt han­­goztatta, hogy a karácsonyi ünnepekre akart Besztercén bort bevásárolni a maga­ számára. A besztercei csendőrség azonnal érintke­­zésbe lépett a szigeti hatóságokkal, akiket felkért, hogy a két megnevezett szigeti la­­kost állítsák elő és azonnal indítsák útnak­­Besztercére. Mivel a gyanúsítottak kereszt­­nevét nem tudták, a szigeti rendőrség elő­­állított két zsidó kereskedőt, akiknek a ve­­zetésmeve megegyezett a tettenért csempé­­szek által megjelölt nevekkel. Ez a két ke­­reskedő azonban váltig tagadta, hogy tudo­­másuk lenne az esetről és azonosak lennének azokkal a személyekkel, akik a csempészárut a két tisztviselőnek átadták. Az ötödik vádlott Minthogy az a személy, akinek az áru átvé­­teléért Beszterce főterén jelentkeznie kellett volna, természetesen nem mutatkozott, a nyomozó hatóságok ügyes fogáshoz folya­­modtak. Az egyik csendőrtiszt, aki a*­lakra és megjelenésre hasonlított *Lehovici* tá'raá­­hoz, magára vette ennek egyenruháját és felült a két elfogott tisztviselő gépkocsijára. Tüzes Gusztáv sofőrnek pedig megparancsol­­ták, hogy vigye el az autót oda, ahová eddig is vitte két utasát . A csel eredményre is vezetett. Az autó megállóit egy besztercei ház kapujában, amely rövidesen kinyílt a gépkocsi előtt, majd megjelent egy asszony és szó nélkül átvette a csomagokat. Ekkor a csendőrtiszt leszállt a kocsiról és az asszonyt letartóz­­tatta. A besztercei csendőrség ezzel a maga ré­­széről be is fejezte a nyomozás munkáját, a felvett jegyzőkönyveket pedig áttették a ko­­lozsvári vámhivatalhoz, amely az árut ter­­mészetesen elkobozta és az öt vádlottra 130 ezer lej pénzbírságot rótt ki. Ezt a kiróvást a pénzügyminisztérium is helybenhagyta. Fellebbeznek a vádlottak A bírságkiróvás ellen mind az öt vádlott fellebbezéssel élt a kolozsvári törvényszék­ ״ BRATCĂ'Wb.*•. ízletes ételek Teljes ellátás. klimatikus nyaralóhely, hízók ura diétásoknak is. szigorú orth. .הטרא רשכ Sleviflisz Zstamondnéniá­ hez. Fellebbezésükben elsősorban arra hiva­to­ztak, hogy az ellenük Besztercén felvő jegyzőkönyvek nem szolgálhatnak alapul vámkihágási jegyzőkönyvek felvételére. Má­sodsorban azzal érveltek, hogy a kolozav vámhivatal a bírságot a vámtörvény szakaszai alapján rótta ki, amelyeket az múlt évben életbe léptetett egységesít pénzügyi törvény hatálytalanított- A két s­zeti kereskedő ezenkívül avval védekez, hogy a vezetéknév alapján n­em lehet m megállapítani valakinek a személyazonosí­tát, főleg akkor, ha az illető városban 16 hasonló nevű ember él. A kolozsvári törvényszék június 21- tárgyalta a fellebbezéseket és június 28- hirdetett a nem mindennapi ügyben ítélet Megállapította a törvényszék, hogy a cser Őrség jegyzőkönyvei alapján joga volt vámhivatalnak a csempészés ügyében járni. Elutasította a bíróság azt a védel­mest, hogy az elmúlt évi pénzügyi egysé­­sítő törvény hatályon kívül helyezte volna vámtörvénynek idevonatkozó intézkedés és végül kimondotta, hogy a családi név elégséges valaki személyazonosságának megállapításához, amennyiben ezt egyéb bonyítékok is alátámasztják. Mindezek alj­ján a törvényszék mind az öt vádlott felie­dezését elutasította, akik most a táblán készülnek folyamodni. (1) Niemerover főrabbi-szenátor beszéde a szenátusban „Ezen a válaszfelirati vitán nem szólunk a polgárok különböző kategóriáinak kívánságairól" Bucureşti, június 30. hogy a szenátusban a válaszfelirati vita so­­rán felszólalt dr I. Niemerover főrabbi is, a zsidó felekezet szenátusi képviselője, aki — mint ismeretes — ebben a minőségében meg­­őrizte mandátumát az új parlamentben is. Niemerever dr a következőket mondotta: — Zeharja próféta szavai: Nem hatalom­­mal, nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az én Uram, a seregek Istene — úgy kell értelmezni, hogy nemcsak fizikai hata­­lommal, a gazdasági fejlődés erejével, hanem szellemmel, főleg az Úr szellemével viszünk véghez nagy dolgokat.­­ A mi korszakunkban is, amely az új alkotmánnyal veszi kezdetét, megnyilatkozik a román állam politikai hatalma, hazánk gazdasági fejlődésének ereje, még inkább beszél azonban az isteni, emberi és a román szellem. A válaszfelirati vita során valameny­­nyien, különbség nélkül, ünnepeltet az új alkotmányt, amelynek értelmében Románia szelleme — amely vitáglott a vajdák álmai­ban, a hazafiak reménységeiben, I. Károly király bölcseségében, I. Ferdinánd király lelki hősiességében — vezeti a mi szeretett királyunkat, I. Károlyt, aki azt kéri az or­­szág összes polgáraitól, intellektuesektől és katonáktól, parasztoktól és munkásoktól, hogy egységet alkossunk a haza szolgálatá­­ban. I­I. Ferdinánd király óhaja, hogy az or­­szág élete egybeforrjon az övével, valamely­nyiünk életszabálya lett, a mi nagy királyunk­ II. Károly varázsa alatt. II. Károly személyi­­ségének jogara alatt egyesítette a tekintély és a többség elveit, amelyek a szociológiában egymással szembenállnak, egyesítve tekin­­télyét népe többségének véleményével, hatal­­anas egységbe tömörítve népének összes kategóriáit és árnyalatait. — Szenátor Urak! Ezúttal, a válaszfelirati vita során nem szólunk a polgárok különböző Röviden jeleztük, kategóriáinak kívánságairól, hanem kifej­tük valamennyiünknek azon akaratát, ha az ország zászlója mögé tömörülünk és vetjük a király hívó szavát békében éppet mint háborúban. — Teljes bizalmunkat fejezzük ki a rő kormányával szemben, amelynek magas k­ietése az, hogy harmóniát teremtsen a tak­ság összes rétegeiben. A hála és kegye oltárait emeljük Mária királynénak, a kelt királynőnek, a sorsüldözöttek Anyjának szókénak, akik a háborúban szenvedtek; szivek császárnőjének, aki megértette előrelátta a történelem, az igazságszolgált­­ás ítéletét népe javára. Lelkünk mélyét káltjuk vallásra és származásra való külön­ség nélkül: fii jen n. Károly király őfelség fii jen Mihály vajda! fiijen Nagy-Románia! PUipSkfUrdS gyógyfürdő és üdülőhely ORADEA mellett. őrt. kóser vendéglő újonnan berendezve megnyílt. Penzió rend­­szerű étkezés bevezetve. Istentisztelet tórával. Vezető: BOTH ׳ JÓNÁS kóser vendéglős. bádió mások Szombat, Julius I. Bucureşti. 7.30: Ritmikus torna, rádióh adó, reggeli hangverseny, háztartási, orvo tanácsok. 13: Időjelzés, időjárás, kultura hírek, sport, vízállásjelentés. 13.10: D hangverseny. Közben: Sporthírek. 13.­­Hanglemezek. 14.15: Hírek, időjárásjelent rádióhiradó. 14.30: Hanglemezek. 15: Hun 16.45: Előadás. 17: Az ország őrsége szén zet órája. 18.15: A munka és jókedv szén zet órája. 19.15: Felolvasás. 20.10: Reima zongoraművész. 20.45: Hirek. 21: Rádiózei­kar. Bobescu zeneszerző művei. 22: Táj­lemezek. 23: Hirek. 23.16: Vendéglői zei Majd: Hirek külföldre német és francia né­ven. Utána: Közlemények. Jeruzsálem. Délután 1.30: Pontos idő­sek héberül, hanglemezek. 5: Könnyű ze 6: E. Blumenfeld előadása. 8: Pontos időjárás, hirek héberül. 8.15: Könnyű ze 8.20: E. Epstein előadása. 8.40: Hangversei 9.15: Pontos idő, időjárás, hirek angolul 9.30: Tánczene. Budapest L 7.45: Torna, hirek, hanglen­yek. 11: Hirek. 13.10: A rádió szalenzei kara. 13.40: Hirek. 14.30: Hanglemez 15.30: Hirek. 17.15: Mesék. 18.10: Magáv nóták zongorán. 19: Beszkárt-zenekar. 20: Hirek. 20.25: Előadás. 21.10: A rádió tar estje. 22.40: Hirek. 23: Tánclemezek. Közvetítés. 1.05: Hirek.

Next