Uj Kelet, 1961. augusztus (42. évfolyam, 3958-3983. szám)
1961-08-01 / 3958. szám
Megyasz assidó képviselőitek (3) SPIEGEL JUDA ״ Rutzimikó válogatott jobbszékése voltam“ Spiegel Juda, a HOH or■■ágos központjának és a Magyar Zsidók Világszövetsége izraeli tagozatának (4- nöke a Vallásos Nemzeti Párt listáján a 16-ik helyre került. Tehát majdnem biztos jelük. Mi, öt, száb־ !«nyelven szólva, ״ chevremán”-nak ismerjük, aki igasán vallásos zsidó ugyan, de azért megért bennünket is, a más felfogásúakat. A ״ chevremán” bújik ki bakile ennek a beszélgetésnek az első mondatánál is. — Nagyon büszke vagyok rá, hogy vallásos fiú létemre jó futballista voltam. Az ungvári UTK-ban játszottam jobbszélsőt. Egy vasárnap délután megszöktem a jerivából, mert fontos bajnoki mérkőzésünk volt. A dresszem alól kilógott a Tiesz. Győztünk is S:1-re. Kárpátalja válogatottjának is jobbszélsője voltam. Spiegel Juda mindössze 47 éves, de félünk, hogy nem elég két hasáb közéleti tevékenységének ismerte■éré. Hunfalván, Huszton és Pozsonyban járt jesivába, közben mint magántanuló elvégezte a középiskolát. De arra is volt ideje, hogy minden erejével belevesse magát a cionista ifjúsági munkába, mint a ״ Chálue Hámizráchi-Torá V’Avodá” tagja. Cháluci mivoltát komolyan fogta fel, mert 1933-ban hadijárára is elment Nemeskürtbe. Ennek a helyiségnek a neve azért is fontos, mert itt rabbiskodott annak idején dr. Benjámin Szóld, Henriette Szóld édesapja. A fiatal Jehuda Spiegel belekerült a cháluci szervezet intézőbizottságába és 18 éves volt, amikor már a prágai Palesztina hivatalban dolgozott. A kárpátaljai zsidópártban is tevékenykedett. Ő volt a néhai dr. Cháim Kugel képviselőnek a főkortese az 1935 évi választásokon. Ennek a kortesmunkának a részleteit meg is írta az ״ Enciklopédia Hágálujot" című gyűjteményes munkában. De ez már később történt. Erec Jiszráelben. Ide 1937-ben alisjázott. Jeruzsálemben a Mizráchi tanítók szemináriumában tanult. De ha valakit megmérgezett a közéleti munka szeretete, az Jeruzsálemben sem tud nyugodni. Spiegel Juda a Hágánába lépett be, tagja volt a függetlenségi háborúig, amelyet, mint jóléti tiszt (ká- Cin száád) szolgált végig. A szemináriumot is befejezte közben és 1948-ig városi iskolákban tanított. Az egykori labdarúgó, aki a gálátban a füle mögé rejtett pátosszal futott ki a pályára, itt is lelkes híve lett a vallásos ifjúság testnevelésének. Egyik alapítója volt az Elieur vallásos sportegyesületnek, melynek feladata volt a küzdelmes időkből, hogy jesivabochereket verbuváljon a Hayinának. Hogy mi mindent csinált még? Egyik szervezője volt a Chevei Járni Jiszráélnak, melyből a CIM nemzeti hajóvállalat nőtt ki. Vezetőségi tagja lett a Mizráéhi-tanítók szervezetének, tagja volt a központi sékel-bizottságnak. Az állam megalakulásakor Majmon rabbinak, Izráel első vallásügyi miniszterének volt a titkára, majd később a minisztérium szóvivője. Ugyanebben a minisztériumban 1949-ben főtitkári rangra emelkedett, 1952-ben pedig helyettes államtitkárnak nevezték ki. — Hogy miért lettem szóvivő, azaz sajtófőnök ? Mert újságíróskodtam is, Ungváron a „Jiddische Stimme” munkatársa voltam. „Botrányt” okoztam egyszer. Egy ünnepélyes alkalommal, amikor jeleskedték a kárpátaljai guvernátort, a zsidó sajtó nevében hébernyelvű beszéddel üdvözöltem őt, a munkácsi rebe lapjának, a Jidddische Zeitung-nak a munkatársa tüntetőleg kivonult a teremből. De térjünk tússzá a közéleti karrierhez. A negyedik Kneszet választások előtt, 1958-ban Spiegel Judát a Nemzeti Vallásos Párt, mint magyar származásút akarta jelölni a listáján. — Hangsúlyozni akarom, hogy az összes pártok ״ magyar tászkánjai közül én vagyok az egyetlen, akit azért jelölnek, hogy a párt magyar nyelvterületről származó népes tömegeinek legyek a képviselője. A törvény azonban tiltja, hogy állami alkalmazott képviselő legyen, azért 1958-ban kiléptem az állásomból. Közben még állami tisztviselő koromban 1956-ban letettem az ügyvédi vizsgát is a jeruzsálemi egyetemen , amikor visszavonultam a vallásügyi minisztériumtól, ügyvédi irodát nyitottam Tel Avivban. A Nemzeti Vallásos Párt életében komoly szerepet játszik Spiegel Juda. Tagja a 11 tagú központi elnökségnek és a párt, valamennyi komoly intézményének. Úgy látszik számára a nap több, mint 24 órából áll. Rengeteget utazik és rengeteget ír gyűjteményes munkákban és csaknem valamennyi vallásos folyóiratba. Hivatalos megbízásokkal beutazta a fél világot, így jutott el 1956 októberében Budapestre is. — Ott Sunami barátommal, a jeruzsálemi egyetem tanárával együtt megvettük Löw Immánuel, a nagy szegedi rabbi könyvtárát. Megszereztük az elpusztult magyar hitközségek négyszáz Tóra-tekercsét és áthoztuk Bécsbe, onnan az egész értékes anyag elkerült Izraelbe. Alig értem Bécsbe, kitört a magyar forradalom, jött a menekült-áradat és én utasítást kaptam, hogy maradjak az osztrák fővárosban és tevékenykedjek a zsidó menekültek között. Főleg értelmiségiekkel találkoztam és sikerült néhány kiváló embert rávennem arra, hogy alistázzon.” Hogy mi a programja? Meg kell találni a szintézist az állami szükségletek és a vallási értékek között. Nem könnyű dolog, de Spiegel Juda véleménye szerint nehéz munkával és kölcsönös engedményekkel el lehet jutni idáig. — Akartem, hogy az elemi iskolákban vallásos jellegű oktatást kell adni a gyermekeknek. Más dolog, hogy mi marad meg ebből a gyerekekben, ha gimnáziumba, ipariskolába, vagy bárhová kerülnek. A vallásos élet alapjaival kell őket megismertetni. Láttam külföldön, hogy mit jelent az, ha a szübere teljesen vallástalan. Odakist már megkülönböztetik az izraeli zsidót a gáluiitól. Ez pedig szakadást idéz elő a népben. A szabadnevelésű szabregyerkek teljesen elszakadnak a külföldi zsidóságtól. Az egyetemi diákok, akik külföldi egyetemeken tanul- nak, gojokkal barátkoznak, s nem éreznek közösséget a gálattal, ami a vallási éle-‘ ten nyugszik. De figyeljék’ csak meg itthon, hogy a bűncselekményeket elkövet '׳ tő, úgynevezett ״ jó család- ból való” fiuk között, egyetlen vallásos nevelésü sincs. — Meg kell tehát találni az arany középutat. Izráelben olyan államot kell teremtenünk, amely tiszteletben tartja a zsidó vallás ősi értékeit és ugyanakkor modern marad. Ez röviden a programon. Azután is érdeklődünk, hogy milyen reményekkel indul a választásokra? — Eddig 12 képviselőnk volt és reméljük, hogy a vallásos tábor jelenlegi konstellációjában a Vallásos Nemzeti Párt még több mandátumot fog kapni. De az újságíró elárulhatja, hogy a 15-ik hely reálisan a 13-ik, mert a lista elején szereplő két jelölt le fog mondani. Ilyen körülmények között hogyan válhatunk el Spiegel Judától? Csak a következő üdvözlettel: — Viszontlátásra a parlamenti büffében ... Barzilay István SPIEGEL JUDA LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Gondoskodjanak az öregekről Aki a lapok erre szánt oldalán a különböző pártok eltérő programját olvassa, találhatott ígéretet mindenre. Van azonban egy igen fontos probléma melyről egyik sem emlékezik meg és ez, az öregeik munkája és fizetése. Pedig, aki ezt megoldaná, nemcsak az idős réteg szavazatát nyerné meg, hanem olyan lelki megelégedést kapna, amilyenhez csak igazán önzetlen cselekedetek után juthatunk. Az öregek mellőzése, nemcsak őket, hanem az egész országot érinti, annak lelki egészségét , a jövő nemzedék mentalitását, az egész társadalmat korrumpálja. A legtöbb idős ember úgynevezett ״ dadak" munkát végez. Kezdve az egész primitív, gépies munkától — a valódi szakértelmet, kiváló ügyességet követelő munkáig. Vannak közöttünk akadémiai végzettségűek és jól képzett szakmunkások, ezek közül sek végzi egy teljes fizetése megbecsült dolgozó munkakörét, — de van, aki diplomája ellenére, primitív vagy nehéz fizikai munkát végez. Gyógyszerész, röntgenológus, könyvelő, adminisztrátor — mind megfelelő beosztást kap ugyan és be is tölti azt megelégedéssel, de fizetésük szintén — 90 adóró óra bér. Előfordul viszont, hogy ügyvéd liftet kezel, képzett pedagógus, ruhát hajtogat, könyvelő üveget mos, stb. Napi öt órán, havi 24 napon át dolgozunk és így kapunk 94 fontot tisztán. Ugyanúgy, mint 5—10 évvel ezelőtt. Azóta az árindex az 1956-os 100,1 átlaggal szemben 107.6-an áll, ami 7.5 százalékos emelkedést jelent. Az élelmiszerek 4.5, a lakásárak és bérek 10 százalékkal, a szórakozás, viteldíjak 15 százalékkal, a posta és hasonló tételek 10.5 százalékkal drágultak meg. Csak a mi fizetésünk nem javult, pedig egyeseknek, akik távol laknak 8—10 font megy el autóbuszköltségre. De még ez az állásunk is bizonytalan, nincs felmondás, sem kártérítés, nincs fizetett szabadságunk, így az idős munkás, ha nem dolgozik, fizetést sem kap. Márciusban egyes újságok (Letzte Nájesz) közölték, hogy napi 47 agora javítást fogunk kapni. Ez körülbelül havi 10 fontnak felel meg, nem sok, de a semminél jobb és nehezen vártuk. De szó sincs róla. A múlt év augusztusában az akkói és haifai Rámbám kórházban 10 napon át szünetelt a munka, ígéreteket akkor is kaptunk, de semmi változás. Nem kevésbé fontos probléma ez, mint amelyeknek megoldása révén országunk az egész világ előtt naggyá lett. Ennek az országnak öregei sokat szénvedték, sokat veszítettek és új szeretett hazájuktól várták öreg évek nv״ °־ almát Balás■ Klárit ' —--------------------------------♦ז י* *' י׳, Férfiruházati supermarket' A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK, A LEGTÖKÉLETESEBB MINŐSÉG Szezonvégi kiárusítás Most tényleges engedmény: 20/ MINDEN KÉSZÁRURA. TEL-AVÍV, JERUZSÁLEM, HAIFA Teljes léghűtő, kényelmére. PESTI ANZIX Érdekes beszámolóval szolgál E. Ungár, a Mááriv bécsi levelezője a jelenlegi Budapestről. A magyar származású tudósító érdekes leírásából vesszük az alábbiakat: A vasfüggöny mögötti városok közül a háborús pusztításoktól talán egy sem szenvedett annyit, mint a gyönyörű Budapest. Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy nincs Kelet- Európának még egy városa, amely a háború nyomait ilyen hamar és ilyen nyomtalanul tüntette el arculatáról. A bombatámadások romhalmazainak sehol nyomát nem találjuk és akárhány történelmi nevezetességű híres épület is, tökéletesen restaurálva, megint a régi fényében tündököl. Az ember azt hihetné, hogy az utóbbi húsz év alatt Budapesten semmi sem változott. De ez csak első pillantásra van így. Mert a gyönyörű Andrássy út, az uyolsan felépített Bristol-szálloda, a rendbehozott parlamenti épület, a festői Halászbástya, a zöldelő Margit-sziget és a Dunát karcsún átölelő Lánchíd dacára is Budapest nem az, ami hajdanában volt. A pesti nők ugyan még mindig szépek, a férfiak is rendesen öltözködnek, mint annak előtte, a pesti nép megint sokat ül a kávéházban és szívesen hallgatja a cigánymuzsikát. De a régi díszes, patinás keret: a luxuskocsik, az ékszerek és a női bundák bizony eltűntek a pesti utca életéből és Buda főúri villái sem olyan „főúriak” már, mint régen voltak. A régen itt járt ember hiába keresi az előkelő negyedeket, a rózsadombi villákat, a Dunapartról felvezető árnyas utcák és parkok mélyén. Maguk az épületek megvannak még, de milyen letarolt állapotban, kopaszon és omladozó vakolattal állnak ott. A Rózsadomb meredek utcáit járom, a régi, csendes Apostol utcát keresem. Már itt is vagyok a 13-as számú ház előtt, ez volt 3 híres Aschner villa, amelyben a vész alatt Eichmann, a náci hóhér lakott. Amű Harnos Aschner, a Tungsram vállalat tulajdonosa drága pénzért még egérutat nyert és igy Eichmann fejedelmi lakosztályhoz jutott. Ez volt a villa, amelynek balkonján esténként baráti borozgatás közben, a főhóhér mindennapi nehéz fáradalmait pihente ki és ennek a villának a kertjében történt állítólag, a fiatal zsidó fiú meggyakolása, amelyet Eichmann sofőrjének, Szláviknak a segítségével követett el. Persze, hogy az Aschnervillán is meglátni az idők múlását. Az élőkert puszta, a belső kertben alig néhány fa zöldel, csak néhány virágzó jázmin-bokor az, amely a régi boldog évekről beszél. A bejárat fölött „Tilos a bemenet” felírás látható, de hogy miért tilos, arra sehogyan sem tudok rájönni. A házban most betelepített munkáscsaládok laknak, többen lehetnek, erre vallanak a ház előtt, meg a kertben is sűrűn kifeszített kötelek, amelyeken nagy tömegben szárad a kimosott tarka nyáriruha. A kert végében, ahonnan egy elhanyagolt dűlőút a Dunáig vezet le, sok gazzal és gyommal körülvett apró bódék emelkednek. Hosszú keresés után a ház régi kertészére is rátalálok. Kitűnően emlékszik az öreg kertész Eichmannra is, de a villában lejátszódott eseményekről nem sokat tud. Emlékszik az éjszakába belenyúló mulatozásokra is, de ezekben a dolgokban a kívülálló magyar személyzetet nem nagyon vonták bele. Vele, a kertésszel Szlávik mindig egy előkerített tolmács segítségével érintkezett. ★ A Jeruzsálemben folyó Eichmain-per iránt egyébként a pestiek körében meglehetősen nagy érdeklődés mutatkozik, természetesen csak abban a mértékben, amilyen mértékben a magyar lapok arról tudósításokat közölnek. A legnagyobb magyar újság, a „Népszabadság” mostanában az Eichmann-ügynél sokkal nagyobb tért szentel a Höttl-ügynek. Mint tudjuk, Höttl volt a budapesti nácikövetség és az Eichmann hivatala közötti öszszekötő és a mai magyar kormányzat szemében még Eichmannál is gyűlöletesebb alakja a megszálló náci vezérkarnak. A magyarok haragja Höttl ellen több száz kommunista kivégzése miatt irányul és ez az oka annak, hogy a „Népszabadság”, a magyar kormány által Ausztriától már többször kikért Höttlnek egy hat cikkből álló sorozatot szentelt. Hiába: a mai magyar kormányzat szemében a többszáz kommunista férfi legyilkolása van olyan nagy horderejű dolog, mint 600 ezer magyar zsidó legyilkolása volt. De mindezek mellett is megállapítható: A pesti közönség elolvassa az Eichmann tudósítást, megemészti a Höttl cikkeket is, ha nem ezek képezik neki a főgondját. A pesti közönségnek úgy, mint régen, legfőbb gondja: maga az élet. A jó és lehetőleg nyugodalmas élet. A pestiek a kommunizmus dacára is megmaradtak kozmopolitának. Ezt láthattam azon a koncerten, amelyet a pestiek előtt Jehudi Menuhin adott, amelynek végeztével fergeteges tapsvihar kerekedett, amilyen biztosan régen volt Budapesten. A csúfság királya Piemont, (IFP). — Maria Cendario, 36 éves páduai asatalost vasárnap megválasztották 1961„ csúnyaság királyává”. A Turin szomszédságában lévő Pignierol városában évről-évre megtartják a csúnyaság-király választást, amelynek az az érdekessége, hogy a zsűri szebbnél-szebb fiatal lányokból áll. A zsűri döntése után a megválasztott csúnyaságkirály így nyilatkozott: „Abban a reményben jöttem, hogy lemaradok, mert magam sem hittem, hogy ennyire csúnya vagyok.” A hitközség elnöke orosz nemes Innsbruck, (ITIM AFA). — Az ausztriai Innsbruck zsidó hitközségnek alyan elnöke van amilytenhez hasonló nemigen akad a hitközségek történelmében. Az elnök: gróf Oskar Lobawietzki orosz arisztokrata, aki rövid idővel ezelőtt tért át a zsidó hitre és olyan lelkes zsidóvá vált, hogy megválasztották a 80 tagot számláló zsidó hitközség elnökévé. Gráf Lobowietzki áttérése után, (noha már hoszszú évek óta él együtt f®־ feségével) a zsidó hit szerint is esküvőt tartott. 2016»*VITA 48 ״«־ס•* Vil Vili 1 עj Holet f