Uj Kelet, 1978. május (59. évfolyam, 9065-9089. szám)

1978-05-02 / 9065. szám

TI - KELET LEGENDA ÉS VALÓSÁG SZIDNÁ ÁLI Pészách előtt 700 iskolásgye­­rek gyűlt össze Szidná Aliban, a herzliai tengerparton fekvő sok évszázados ־, arab mecst-T ״*Atfellett, hogy az államalapítás 30. évében rendezett ünnepsé­­gek keretében a máápilokkal, az angol mandátum­­ alatti ״ il­­legális” új bevándorlókkal és a rájuk leselkedő angol komman­dós katonákkal ,,találkozzanak”. Ma már nincs szükség az ille­­gális alijára, hiszen az ország határai minden hazatérő zsidó előtt nyitva állanak, így tehát nem találkoztak a rozoga lélek­­vesztőkön, a sötétség leple alatt érkező dlékkal, de a reájuk va­­dászó angol katonákkal sem. Az emlékek azonban megmaradtak. Ha a herzl­ai tengerparton, a luxus szállodasor előtti aszfalt­­úton északi irányba megyünk, rövidesen feltűnik Szidná Ali tornya, a régmúlt időkre emlé­­keztető karcsú minarett és a kö­­rülötte épült időrágta falú ro­­bossztus emelet, amelynek udva­­rán az állítólagos Abdul Chá­­szán, a szentté avatott arab hős sírja áll. * A függetlenségi háborút meg­­előző években nyomorúságos ha­­lászfalu volt Szidná Ali, mely­­nek lakosai verejtékes munkával jTMeg a tengerparti ho­­pji)°10^״ Xftgy kényszerítették ki a gyakran szűkmarkú tengerből a halakat. A mecset udvarán lé­­vő sír körül azonban minden évben, ősz táján összegyűltek a környékbeli falusiak, hogy ha­ hazai drágakő-ipar, amelynek termékei iránt a külföld is ér­­deklődést mutat. E­gy most köz­zétett statisztikai feldolgozás sze­rint 1977-ben 10,9 millió dollár értékű féldrágakövet exportál­­tunk — 65 százalékkal többet, mint a korábbi, 1976-os eszten­­dőben. Mint ismeretes, a féldrágakő kereskedelem külön tőzsdét lé­­tesített, ahol lendületes kereske­­delmi élet folyik. Néhány nap­­pal ezelőtt, amikor kitüntették a legeredményesebb exportőröket, közöttük szerepelt az első ha­gyományos búcsú keretében ün­­nepeljék meg az utolsó görög­­dinnye termés betakarítását. * A mecset udvarán lévő szent­­helyként őrzött sír melletti falon annak idején egy sötét színű márvány tábla volt, amely a negyvenes évek elején, tehát még a függetlenségi háború előtt nyomtalanmódtartt. — A sötét márvány fauna egy ״ istenítélet szerinti’ ’népi bíráskodó hely volt. Idejött jogorvoslásra az az arab, akit szomszédja, vagy fa­­luja valamilyen vétség, vagy gaztett elkövetésével gyanúsított, vagy vádolt. A panaszost megállították a mecset udvarának közepén­, s bekötött szemmel és kinyújtott kézzel elindult a sötét márvány tábla irányába. Ha kinyújtott mutatóujja könnyedén érintet­­te a táblát, akkor ország-világ előtt bizonyos volt az ártatlan­­sága. Ha azonban az ujj célt tévesztett, százszorosan jaj volt neki, mert nem akadt bíró, vagy kádi, aki felmenthette vol­­na... * Érdemes és rendkívül tanulsá­­gos visszapillantani a múltba és megállapítani, hogy ki is volt valójában ez az Ali nevű hős, vagy szent, akinek neve elé odabiggyesztették a tiszteletet jelző ״ szidná”, vagyis ״ urunk” jelzőt. Az általános hír szerint Abdul Chászán Ali hős moha­­medán katona volt, aki 1250- ben a keresztesek elleni hábo­­rúban esett el. Egy másik, rész­­ben legendaszerű verzió szerint ,arab szent volt, aki a 11. szá­­zad végén halt meg és itt lett eltemetve. Amikor Bájbersz ma­­meluk hadvezér a keresztesek elleni döntő ütközet előtt ide­­­­érkezett, leborult a szent sírjára és erőt kért a szomszédos meg­erősített lovagvár elfoglalásá­hoz. -̇• A harmadik és a legvalószí­­n­íbbnek látszó verzió szerint a szóbanforgó Ali nem volt hős '',kém SZéht' és egyáltalán nem léi­­tézett. Valójában a zseniális Bájbersz termékeny fantáziájá­nak szüleménye, mert a rendkí­­vül okos és ravasz mameluk had ,­vezér gondoskodott arról, hogy j1 tengerpart mentén,׳ minél több ilyen ״ szenthely”, lehetőleg sír legyen, ahová rendszeresen elza­rándokolnak az igazhívők. Elég egy pillantást vetni ezeknek ,,szentsíroknak” a helyére és nyomban láthatjuk, hogy vala­mennyi stratégiai fontosságú dombon, vagy magaslaton áll. Az évi zarándokokat biztosítot­ta, hogy a stratégiai helyeken állandóan arabok tartózkodja­­nak. Nekünk zsidóknak és izraeliek­­nek merőben eltérő kapcsola­­taink vannak Szidná Alival. A mecsettől északra, ugyancsak a tengerpart fölé magasló dom­­bon épült fel az angol mandá­­tum­i rendőrség erődítménye, a­­melynek tornyából Kádárral és más eszközökkel vigyáztak arra, nehogy az „illegális zsidó be­­vándorlók” partraszálljanak — őseik földjén. Az első nagy öszecsapás az an­­golok és a Hágáná között 1945 november 23-ról 24-re, majd 25-ről 26-ra virradó éjszaka tör­­tént. A Béri Katzenelson nevét viselő máápil hajó november 23-án, az éjszaka leple alatt megközelítette a partot és ami­­kor a máápilok egy részét már sikerült biztos helyre szállítani, váratlanul megjelentek az an­­golok és letartóztattak minden zsidót, akit ott találtak. * A Hágáná bosszúja nem sokat késett. Két nappal később a Pál­­mách egyik különítménye véres közelharc után behatolt az erő­­dítmény udvarára és felrobban­­totta az erődítményt és a kadár­­tornyot. Az angolok később új­­jáépítették ezt a megfigyelő ál­­lomást, de már nem sok hasznát vették, mert rövidesen kitört a függetlenségi háború. Az ál­­lamalapítást követő években ״ Miepe Jám” néven javítóinté­­zetet létesítenek az egykori erő­­dítmény helyén. Az elmúlt évben KÖZEL 11 MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKŰ CSISZOLT FÉLDRÁGAKÖVET EXPORTÁLTUNK 1976-hoz képest igen jelentős, 65 százalékos a fejlődése ezen a téren Egészséges fejlődést mutat a ráeli féldrágakőkereskedelmi vállalat, amelynek igazgatóját valóságos úttörőként ünnepli most a szakma. Tiszteletére ban­kettet rendeztek a tőzsdén, ahol Reuven Cádriel, az intézmény elnöke áttekintette és értékelte az iparág helyzetét, illetve fej­­lődését. Rámutatott, hogy mindössze 3 éve alakult meg a féldrágakő ipar, illetve kereskedelem izraeli tőzsdéje, de ma már a legjobb után vagyunk, hogy rövidesen komoly tényezőként tartsanak nyilván bennünket a nemzetközi piacokon is. RAYMOND ARON: Kínos párbeszéd Amerikában a SALT-tárgyalásokat az amerikai—szovjet kapcsolatok próbakövének tekintik, a deranse jelképének, lényegének. Pedig az első egyezmény, a SALT-1, nem befolyásolta a két nagyhatalom fegyverkezési politikáját. Az Egyesült Államok folytatta az interkontinentális atomfejes rakéták gyártását­ a szovjetek szintén. Az első generációhoz tartozó amerikai Minutem­en-rakétákat teljes 1­1t­­sen kivonták a forgalomból, a második és harmadik változat kedvéért. A Minutemen 12 külön beirányíth­ató robbanófejet hordoz. A Polaris-rakétákat helyettesítő Poseidon­­típusnak az előző három helyett tíz irányít­­ható robbanófejjel rendelkeznek. A Szovjetek, akik a SALT-1 Tárgyalások során elfogadtatták az amerikaiakkal, hogy megtarthassák 50 százalékkal nagyobb inter­­kontinentális rakéta készletüket, szintén e fegyverek tökéletesítésére fektették a hang­­súlyt és nekik is sikerült előállítani a külön beirányítható robbanófejeket hordozó rakétá­­kat (ezt a típus mindkét oldalon Mirv-nek nevezik). A jelenlegi stratégiai atomfegyver­­tárat a következőképpen lehetne összegezni: az Egyesült Államok 2083 interkontinentális atomtöltetű­ fegyverrel rendelkezik, beleértve a bombázók által szállított rakétákat is. Ebből a fegyverfajtából a Szovjetunió 2521-et tart raktáron. Ezzel szemben az amerikai rakétákat 11 ezer atomfejjel szerelték fel, m­íg az oroszokéit csak 3800-al. Legutóbb a vladivosztoki megbeszélésen a két fél egyenként 2400 interkontinentális rakétában egyezett meg, s ezek közül 1320 lehet Miro-típusú. Ami azt jelenti, hogy ez az egyezmény nem fékezi tulajdonképpen a két nagyhatalom fegyverkezési versenyét. An­­nál is inkább, mert egyelőre szóbeli egyez­­ségről van szó. A Szovjeteknek még nem sikerült legyártaniuk annyi Miro-típusú raké­­tát, amennyit a vladivosztoki találkozáson engedélyeztek számukra. A SALT-1, s úgy látszik a SALT-2 is, nem annyira fegyver­­csökkentési egyezmények, mint kölcsönös in­­formálási lehetőség a két nagyhatalom szá­­mára. És persze, kegyes ígéretek lehetősége. El kell ismerni azonban, hogy a SALT-2 tárgyalások még ilyen körülmények között is új fejezetet jelentenek. 1967-től 1977-ig a szovjetek fegyvertára 837 interkontinentális rakétáról 2521-re emelkedett, s ezzel nem­­csak utolérték, de túl is haladták az ameri­­kaiak teljesítményét. Szép csendesen eltűnik az az előny is, ami a Miro-típusú amerikai ra­­kéták jobb célzóképességében nyilvánult meg. Mivel a minőségi előny elhalványul, az ameri­kaiak kénytelenek lesznek mennyiségileg is behozni a lemaradást. A tárgyalások elé számos nehézség gördül. Ezek egy részét Carter örökölte: az oroszok félnek egy olyan újtípusú amerikai rakétától, amely repülőgép módjára működik és vissza­­hívható félútról, vagy menetközben átirányít­ható más célpontra, az amerikaiak pedig el­­vetik az oroszoknak azt a követelését, hogy Backfire-típusú bombázó repülőgépeiket ne tekintsék interkontinentális fegyvernek. Carter újabb bonyodalmakat is okozott nem túlsá­­gosan realiszikus távlati terveivel. Azt akarja, hogy az újtipusú fegyverek gyártását fékezzék, vagy éppen á­lítsák’ le. Pontosabbat­: azt kí­­vánja, ne állítsák szolgálatba a minden­­szem­­pontból újtipusú rakétákat. Ez a követelése, amelyhez csökönyösen ragaszkodik, megdöb­­benést kelt, mert a szovjetek úgysem nyerik meg egyhamar a versenyt az­ új találmányok terén. Az uju­tások tekintetében az amerikaiak még mindig kényelmesen vezetnek, így az amerikai tárgyalófél nehéz helyzetbe került. A szovjetek engedményeket követelnek olyan intézked­ésekért, amelyeket a az elnök nem az amerikai fél helyzetének a megjaví­­tására, hanem közös érdekekre való tekintettel kér. A szokástól eltérően Carter ellenszol­­gáltatás nélkül is lemondott néhány adujáról. Például a B-1 típusú nehéz bombázóról, amelynek a B-52-eket kellett volna helyette­­síteni. Tétovázik, amikor aláírásra nyújtják neki a MX-típusú rakéták gyártására vonatko­­zó megrendelést, noha az oroszok legyártot­­ták az SS-20 típusú középtávú rakétákat, ame­­lyeket Európa városaira irányítottak be. Ez a fajta rakéta interkontinentális fegyverré vál­­tozik, ha felszerelnek rá egy harmadik foko­­zatot. Ennek a lehetőségnek a figyelembe vé­­telével gyártották, de jelenlegi stádiumában nem szerepel a SALT-egyezményben, ez nem interkontinentális fegyver. Carter elhalasztot­­ta (talán fel is adta) a neutron­bomba gyár­­tására vonatkozó terveket. Ha sikerül az interkontinentális fegyverek terén, létrehozni az egyensúlyt, akkor Nyugat- Európa biztonsága a csatatéren, a terepen be­­vethető erők egyensúlyától függ. A neutron­­bomba ellen a szovjetek vádaskodási kam­­pányt indítottak, amely a fenyegetés határát súrolja. Az európaiak és saját munkatársai is megdöbbenve vették tudomásul Carter dön­­tését a neutron­bomba tekintetében, mert legalább is azt a látszatot kelti, hogy megijedt a szovjet fenyegetésektől. Az amerikai elnök, amikor elhalasztotta a neutron­bomba előállí­­tására vonatkozó határozatát, mérsékletre szólította fel a szovjeteket. Csakhogy az ame­­rikai tárgyalófél más lélektani alapfelfogásból indul ki, mint a Kreml urai. Furcsa módon az amerikai szenátus szolgál­­tatja Vance számára a legjobb ütőkártyákat a moszkvai tárgyalásokon. A SALT-2-re vo­­natkozó információk ugyanis felbőszítették a Kongresszust. Vance semmiképpen sem jut­­hatott volna olyan egyezményre, amely nem számíthat az amerikai honatyák beleegyezé­­sére. Így az oroszoknak is szám­olniuk kell a szenátus erejével és az elnök gyengeségével. (J.­Express Párizs) ESEMÉNYEK­ EMBERE Új törvényjavaslat A KERESKEDŐK FELLLŐSSÉGÉRŐL Az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium ezekben a napok­­ban új törvényjavaslat megszö­­vegezésén fáradozik, amelynek neve „fogyasztóvédelmi tör­­vény” lesz. Az új javaslat lé­­nyege, hogy a kereskedők, il­­letve a különböző szolgáltatá­­sokat nyújtó vállalatok a jövő­­ben teljes mértékben felelősek lesznek az általuk forgalomba hozott áruért, vagy nyújtott szolgáltatásért. A közeljövőben a Kneszet elé terjesztik a törvényjavaslatot, amelynek lényegesebb pontjai a következők: " Tilos lesz minden olyan cselekedet, amely ellentétben áll a „becsületes kereskedelem” el­­vével, mint például a vevő fél­revezetése a service, eladási fel­­tételek, az áru minősége, vagy a gyár neve ügyében.­­ A különböző reklámcégek, illetve a hirdetések feladói fe­­lelősek lesznek a hirdetés szö­­vegéért és szükség esetében kö­­telesek lesznek bizonyítani, hogy minden, a hirdetésben szereplő adat megfelel a valóságnak; 0 A kereskedőket kötelezik, hogy a vevő tudomására hoz­­zanak minden esetleges műhi­­bát, vagy rossz minőséget; 0 A kereskedők kötelesek lesznek a vevő tudomására hoz­ni minden, az árral és az áru­­sítással kapcsolatos feltételt, — mint például — az ár közpénz fizetés esetén, a kam­atlári rész­letre való vásárlás esetén és a ha­­sonlók. Hitelre való vásárlás esetében, ha kiderül, hogy a kereskedő téves adatokat közöl a vevővel, úgy ez utóbbinak jo­gában lesz, az ellentétes adatok közül az alacsonyabb árat fi­­zetni. Megvonják a kereskedő­től azt a jogot, hogy a részle­­tek késedelmes fizetése esetén az egész, hátralévő összeget kö­vetelhetik.­­A kereskedő által megígért­, illetve megállapodott szállítási határidő be nem tartása esetén, ha két hétnél nagyobb a késés vagy a kifizetés után három hó­­nappal sem szállítják az árut, úgy a kereskedő köteles lesz kamatot fizetni a vevőnek. • Külön rendeletekkel sza­­bályozzák a szezonvégi, vagy likvidációs kiárusításokat; • Külön személyt neveznek ki a törvény végrehajtásának el­­lenőrzésére s feljogosítják, hogy a fogyasztók panaszaival fog­­lalkozzon. Ennek a személynek, illetve meghatalmazottainak jo­­gában áll majd, hogy tanúval­­lomásokat vegyen fel a kereske­­dőktől, figyelmeztesse őket és írásbeli kötelezvényt követeljen tőlük a rendeletek betartása ügyében. Gyakorlatilag ennek a személynek ugyanolyan hatáskö­­re lesz, mint a rendőrtisztnek, beleértve 500 fontig terjedő ad­­minisztratív bírság kirovását . „ ״ Fogyasztói Tanácsot” lé­­tesítenek, amelynek feladata a fogyasztók érdekeinek képvise­­lete lesz. Ebben a tanácsban hét állami alkalmazott, a fogyasztó szervezetek, valamint a közön■ cég hét-hét képviselője vesz részt. • Az új törvény megszegése­­esetén, ha azt vállalat követi el, úgy személyes felelősség há­­nil a vállalat igazgatójára, titká­­rára, könyvelőjére és minden felelős tisztviselőjére, ha az il­­lető nem képes bebizonyítani, hogy a kihágást tudomása nél­­kü­l követték el.­­ A törvényes rendelkezések betartásának biztosítása érdeké­­ben a bíróság felhatalmazást kap arra, hogy a büntetés ki■ szabásán kívül megvonja a ke­­reskedők működési engedélyét, kötelezze a kereskedőt a valót­­lan adatokkal foglalkozó rek­­lám nyilvános helyreigazítására, a már megkötött ügylettől való visszalépésre, vagy arra, hogy kártérítést fizessen. Kiszivárgott hírek szerint az új törvényjavaslat igen nagy konszernációt váltott ki a keres­­kedők körében, akik azzal ér­­velnek, hogy az új törvény gya­­korlatilag 100 százalékos fele­­lősséget hárít rájuk olyan áru­­cikkél,­ amelyet nem ők gyár­­tottak. A NAGYVILÁGBÓL BUENOS AIRES: — Az Argentin Hazafias Szövetség bírálta az argentínai cionista szervezetet, amely a sajtóban támadta a Buenos Airesbe látogató Hilarion Capucci ér­­seket. A Hazafias Szövetség nyilatkozata elítéli­e az ország vendégét sértő kijelentéseket, hiszen Capuccit magas papi méltóságok fogadták és az érsek misét celebrált a fővá­­rosi székesegyházban”. A Szövetség szerint az argentin cionista szervezet megsértette a lakosság vallásos érzelmeit és Argentina szuverenitását. PRETORIA: — A délafrikai rendőrség 120 fekete középiskolást tartóztatott le az ország északi részében levő Kwazulu ״ autonóm tartományban״. A diákok tüntetést rendeztek az apartheid politika ellen, és meglincselték menekülő tanárjukat. A diákok a testi fenyítés, a túlterhelt tanrend és az egyeruha-viselés ellen tilta­­koztak. • MADRID: — A ״ Las Palomas” spanyol halászhajó legénysége eltűnt Nyugat-Szahara partjai közelében. Bizo­­nyosra veszik, hogy a hatrózokat az úgynevezett ״ Poli­­sario-Front” emberei rabolták el. Az egykori Spanyol Szahara függetlenségéért küzdő gerillák retorziójáról van­­ szó, mivel a múlt esztendőben kijelentették, hogy Spanyol­országnak Mauritániával és Marokkóval kötött halászati egyezrrméttjét­­érvénytelennek tekintik és a spanyol halá­­szok nem működhetnek ezen a vidéken. A hajdani Spanyol-Szahara területét tudvalevőleg Mauritánia és Marokkó osztotta fel egymás között. • MOSZKVA: „ A nagy példányszámban megjelenő „Ogonok” című orosz képes folyóirat antiszemita cikksorozatot közölt több héten keresztül. Az egyik cikkíró, Cézár Szolodar azt fejtegeti, hogy az Eichmann-pert azért rendezték, hogy elfelejtessék a világgal, Weizmann, Ben Gubrion, Mosé Sárét és Lévi Esküi együttműködését a nácikkal. Egy másik cikkíró, a katonai kér­­désekre szakosított Lev Komnejev azt állítja, hogy Weizmann „gyilkos cionista vezető volt”. Egyes megfigyelők szerint a szovjet hatóságok tudatosan törekszenek az antiszemitizmus szí­­tására a Szovjetunióban és nyomtatványokkal látják el a világon működő különböző antiszemita szervezeteket. RYAD: — Szaudi-Arábia közölte, hogy 1977-ben 6 milliárd 630 millió dollár segélyt nyújtott a rászoruló arab államoknak, vagyis kőolajból származó jövedelmének több mint 16 százalékát. A megajándékozottak között van Egyiptom, Szíria, Jordánia, valamint az úgynevezett „front-államok”, vagyis azok az arab országok, amelyek hadiállapotban vannak Izraellel. Szomália és Pakisztán szintén részesült a szaudi-arábiai segélyben. VITA A NEUTRON-BOMBA KÖRÜL 1978 V.2 Szemétkosárba dobta és minden megoldódott...

Next