Új Kelet, 2016 (97. évfolyam, 20634-20642. szám)

2016-01-01 / 20634. szám

E­redetileg azt terveztem, hogy újra­kezdésről fogok írni. Aztán rájöttem, hogy szó sincs újrakezdésről - épp az ellenkezője történik. Folytatólagos­ság. Az Új Kelet közel egy évszázaddal ezelőtt megszületett, azóta pedig gene­rációról genrációra öröklődik - ez pedig bár rendkívül fenkölten hangzik, valójá­ban a magyar zsidó összefogás diadala. Mit értek az alatt, hogy zsidó? Definíciók. Azt hiszem, hozzám legközelebb zsidó identitás spirituális értelmezése áll leg­közelebb, mely szerint izraelita az, aki képes megszabadulni a rabszolgaságtól, amelyre ez az egoista, önző és anyagias világ kényszeríti, és képes a jó iránti bi­zonyosságával csodákat tenni, ahogy azt Mózes tette a Vörös-tenger kettéválasz­tásakor. Sok barátom - köztük szerzők is eme lap hasábjain - elég zsidók ahhoz, hogy Izraelbe vándoroljanak, de a szekuláris pasik vallásos szülei már "született", vagy legalábbis betért zsidó lányra vágynak. Ugyanakkor a zsidó identitástudat sok­féle. Vannak amolyan "tiszteletbeli" zsi­dók, akiket a karma, vagy hogy a kabbala szóhasználatával éljek, a "tikkun" hozott közeli kapcsolatba a zsidósággal. Meg aztán... van aki zsidó, és még csak nem is tud róla. Számít ez? Nem igazán. Az szá­mít, hogy diadalt aratunk. Diadalt, amely mint egy sosem nyugvó szél egy évszá­zados újságot repít az idők, generációk, háborús és békés időszakok, formálódó országhatárok felett. A csoda, ami az Új Keletet a szár­nyaira emelte, az emberek szeretete és összefogása. Azoké a szerzőké, akik év­tizedek óta fáradhatatlanul, frissen, sze­retettel, lelkesedéssel és profizmussal ajándékozzák meg ezt a kiadványt az emberöltők során. Az Új Kelet régi, sze­retett szerzői közül sokan velünk ma­radtak. És persze itt vannak az új han­gok is. Ifjú, lázadó hangok, akikre nem érdemes rásütni a "fiatalság-bolond­ság" bélyeget, mert mondjanak bármit is, álljanak ki bármiféle eszme mellett, jelen vannak a társadalmunkban. Az Új Kelet csodálatos szerzői és szerkesztői gárdája között akad egyetemi profesz­­szor, mélyen vallásos zsidó, jobboldali és baloldali aktivista, sőt, grafikus tör­­delőnk Iránban cseperedett fel. Cseppet sem zsidó, de Izraelben dolgozó ápoló­nő is ír nekünk - Isten áldja meg érte. Olyannak mutatjuk Izraelt, amilyen: sokfélének. Nem titok: nem fog tetszeni mindenki­nek. A folytatólagosság viszont változást von maga után. Száz év alatt sok minden változott, a telefonjainktól a házainkon és bútorainkon át a kommunikációig - és bár a szívünk mélyén mind tudjuk, hogy a változás szükséges, mert ami nem vál­tozik a világgal, az megszűnik létezni, fáj elengedni, átalakulni látni mindazt, amit már olyan jól ismerünk. Ideákat. Eszmé­ket. Embereket. Korokat. Publikációkat. Pedig ha nyitottak maradunk a világra, és ha a változatosság kedvéért, embe­ri természetünket békésen a jó irányba terelve, megpróbálnánk értékelni a jó dolgokat, a rossz, fájdalmas, vagy épp egyszerűen csak bosszantó dolgokat pedig afféle "járulékos kárként" tudnánk kezelni, sokkal boldogabb, elégedettebb, teljesebb életet élhetnénk. Az „új" Új Kelet továbbra is formáló­dik, alakul, változik - új és régi rovatok kerülnek be, támadnak fel, és természe­tesen folyamatosan figyeljük, értékeljük olvasóink véleményeit, üzeneteit. Azt hiszem, az egész szerkesztői gárda ne­vében mondhatom: a legszebb visszajel­zés a lap vásárlóinak őszinte érdeklődése - tucatnyi levelet kaptunk már indulás előtt, melyben az Új Kelet lelőhelyek­ről érdeklődtek olvasóink. A lap frissen indult Facebook oldalán folyamatosan frissítjük az információkat a terjesztés­sel kapcslatban - és persze befektetők, szponzorok, önkéntesek jelentkezését is szeretettel várjuk, hogy az Új Kelet ismét erőre kaphasson. Amíg ez megtörténik, tisztelettel kérem olvasóink türelmét és támogatását - Jeruzsálem sem egy nap alatt épült fel. Az Új Keletben ebben a hónapban a cionizmus eszméjét és történelmét vesz­­szük górcső alá - esélyt adva jobboldali és baloldali narratívának is, ám minden esetben elhatárolódva az erőszakos ön­igazolástól. Azt hiszem, már mindany­­nyian tudjuk - legyünk bár nacionalisták vagy liberálisok -, hogy az eddigi rend­szer, "a másik elmélet" sárba tiprása nem vezet sehová, csakis újabb harcokhoz és még több fájdalomhoz és veszteséghez mindkét oldalon. Büszke vagyok rá, hogy mi, izraeli magyarok, magyarajkú izraeli­ek összetartunk, és bár nem ritka, hogy vérremenő vitákba keveredünk a Bohé­mok, a "szabadidőközpontosok", vagy épp a "Kék-Fehér Valóság" bloggyűjtemény Facebook oldalain, azért mégiscsak többezren támogatják egymást jóban­­rosszban. Emlékszem, amikor tavaly ősszel hivatalosan is megkezdődött a harmadik intifáda, olyan érzés volt izra­eli magyarokkal beszélgetni fájdalomról, veszteségről, reményről, mintha csak ré­gen látott rokonokkal diskurálnék. Nem vagyunk egyformák, de egy vér­ből valók vagyunk - ezzel a mottóval adom át az Új Kelet 2016 januári szá­mát, tele aktuális hírekkel, örökérvényű igazságokkal, pimasz és provokatív véle­ménycikkekkel, így csiklandozó, izraeli fo­gások receptjeivel, kabbalista asztrológia előrejelzéssel, könyv és programajánló­val, meseszép fotókkal, és középen egy gyűjtőknek szánt színes plakáttal, amely bekeretezve, vagy egyszerűen csak a fal­ra ragasztva bármikor eszünkbe juttat­hatja: az elmúlás csupán illúzió. Az egyé­ni materiális lét ugyan megszakadhat, de a kollektíva ereje - legyen szó zsidóság­ról, magyarságról, vagy egyszerűen csak emberségről - legyőzhetetlen. Köszönettel, tisztelettel, szeretettel, Steiner Kristóf főszerkesztő „Vallah kadima!" Se jobbra, se balra, csakis előre... AZ ÚJ FŐSZERKESZTŐ BEMUTATKOZIK Steiner Kristóf ......................................................................... ÚJKELET KEDVCSINÁLÓ az Új Kelet 2016. januári számához • Halmos Sándor írása arról, hogy bár beszélhetünk vallásos etikáról, a valódi erkölcs se nem zsidó, se nem keresztény, se nem muzulmán. • Avi Ben Giora „történelemórája" a cionizmusról és az államalapítás előtti időkről - Herzl vakmerő terve a zsidó állam megalapításáról már száz éve sem aratott osztatlan sikert. • Szekeres Hanna véleménycikke rámutat: az, hogy ne csak egyféle narratívát tanítsanak a zsidó isko­lákban sokkal fontosabb, mint az, hogy kinek van igaza. • Könyvajánló: az Iszlám Állam eu­rópai toborzókörútjai havonta több tucat új harcossal gazdagítja a szél­sőséges terrorista csoportot. • Rapid és mókás héber nyelvóránk elárulja: nem csak a „kipaterol", „be­­mószerol" és „mázli" szavak héber eredetűek, de az „abrakadabra" is. 2016/1

Next