Új Könyvek, 1990 (27. évfolyam, 11-18. szám)
1990 / 16. szám
9/ G 25 901660 Gárdonyitól Gárdonyiról is... összeáll. Tóth Tibor]. — Bp. : Tankvk., 1990. — 353 p. : ill. ; 21 cm Bibliogr.: p. 343—345. ISBN 963 18 2648 1 kötött : 108.— Ft .Gárdonyi Géza (1863—1922) 894.50Gárdonyi Gárdonyi Géza 929 [894.511 [Gárdonyi 894.511—821Gárdonyi Mt.: Tóth Tibor (1935) (összeáll.) a B I s . Novella- és regényrészletek, költemények, naplótöredékek, kortárs kritikák és irodalomtörténeti értékelések mozaikszerű füzére a ,,-tél-ről” portrégyűjtemény újabb kötete, amely egyik — gyermekek és felnőttek által egyaránt — legolvasottabb írónknak, Gárdonyi Gézának (1863— 1922) állít emléket. A könyv az életrajz időrendjében sorakoztatja föl az író műveiből, feljegyzéseiből, naplójából vett részleteket, illetve a róla szóló irodalom szemelvényeit. Az összeállító célja, hogy közelebb hozza — főleg a tanulóifjúság számára — azt az alkotót, akit pályája kezdetén, 1890-ben Mikszáth Kálmán „veszedelmes vetélytársnak” nevezett. Ez a mutatós „íróavatás” egycsapásra Herczeg Ferenc, Justh Zsigmond és Bródy Sándor, az idős Jókai és a fiatal Tömörkény egyenrangú kortársává emelte az agárdi születésű fiatalembert. Gárdonyi (Ziegler) Géza az egri képzőben készült a tanítói pályára, amihez már akkor kevés kedvet mutatott; írói ambíciói voltak, ám a megélhetésért tanítania kellett. Közben szerkesztőként próbálkozott a szépírással. Első regénye, az Álmodozó szerelem 1886-ban készült el, de mellette novella- és drámaírással is foglalkozott. A Szegedi Híradó munkatársaként tanulta meg a népies témalátást, majd Bródy hívására Pestre ment. Kisregényei (A lámpás, 1894; Pöhölykék, 1895) a szegedi években kialakult látásmódjával, meghozták első írói sikereit. A millenáris ünnepségek után mégis vidékre, Egerbe költözött: a napi robotját végző újságíró fölött győzött az alkotni akaró író. Így lett belőle a legendák „egri remetéje” amit látszólagos magánya és egy ideig megfejtetlen, mára azonban már feloldott titkosírással írt naplójegyzetei is — alátámasztottak. Pedig nem volt zárkózott személyiség; jegyzetei, naplórészletei ezt bizonyítják, valamint az 1898-ban megjelent Az én falum, amely az évtized végének legkiemelkedőbb könyveseménye volt. Benne már megtalálható az a harmónia, amely írói látásmódját, szemléletét és stílusát összefogja. Ábrázolása nem leíró, bemutató, hanem szubjektív, író és valóság kapcsolatát fejezi ki. Az egri alkotóévek teremtették meg a nagy műveket, az Egri csillagokat, A láthatatlan embert és az Isten rabjait. Az antológia szemelvényei jól érzékeltetik a „titokzatos Gárdonyi mítoszának kialakulását, ugyanakkor ezt cáfolandó, a megfejtett titkosnapló aforizmáiból egy életet-természetet rajongva szerető, magányból értő közösségbe vágyakozó ember alakja bontakozik ki. A háború alatt és a háborúról már keveset írt: naplója jegyzetei bizonyítják, hogy gyűlölte a civilizációt romboló „hősi” harcokat. 1922-ben bekövetkezett haláláig már nem tartotta létfontosságúnak az írást. Gárdonyit, az írót, regényeiből, elbeszéléseiből ismerjük igazán. Mint embert, talán végakaratának néhány sorával jellemezhetnénk legjobban.