Új Magyar Muzeum 9/1 (1859)
Philosophia - Horváth Cyrill: Nevelésügyi szakaszok. II.
NEVELÉSÜGYI SZAKASZOK. 441 szükséges, hogy az élet fejlésfokaihoz képest tökélyesíttessék is. Ha más nem, követeli azt az eligazodottsággal együtt járó kielégítés , mely csak viszonylagos és fokszerű lehet. Valamint az élet nem veszteglés , úgy a szellemi eligazodottságnak sem szabad olyanná lennie. Kétségbe nem hozható bizonyíték ez arra, hogy ama működést, mely az eligazodottságot előhozza, fentartja és tökélyesíti, mindenképi szabályozottság jellemzi. De honnan az ilyenkor érvényesítendő szabályok ? Aki eligazodik , valamiben igazodik el , következőleg az eligazodás nem elvont, hanem alkalmazkodó működés. Tartozik ugyanis ama tárgy természetéhez alkalmazkodni, melynek hatáskörén belül az eligazodás mozog. Íme a forrás, melyből az eligazodás folyamításakor szemmel tartandó szabályok mentendők. A tárgy természete és egyedül csak ez lehet a sikerbiztosító szabályok forrása. Az e forráson kívül valami mástól kölcsönzött szabály is gyakorolhat ugyan befolyást az eligazodás menetére, ámde mivel ily esetben a szabály és tárgy közötti viszonyt nem lehet mindig biztosnak tekinteni , a befolyás sem az eligazodást a tétovázás, sem az eligazodottságot a hézagosság ellen nem fogja kellőleg megóni. Az itt mondottakban rejlenek ama többször nem értett, máskor meg eléggé nem méltányolt mozzanatok, melyek miatt a nevelés dolgábani eligazodás oly ritkán sikerül. El akarunk igazodni a nevelés dolgában, de anélkül, hogy annak, mint egésznek, valamennyi oldalát alaposan átvizsgáltuk, anélkül, hogy létesíthetésének külső föltéteit világosan fölfogtuk, anélkül, hogy annak végrehajtásért, amint már az előkerült viszonyok között lefolyt, szellemileg áthatottuk volna. Csodálhatni-e azután, ha a szabályok, melyekhez ily készületlenség mellett az eligazodás menetét idomítottuk, óhajtott siker nélkül maradnak? De nem is oly könnyű dolog a nevelésnek, mint önmagában megkülönített egységnek , alapos áthatása, miként azt némelyek gondolják. Sok mindenképen végrehajtottnak ítéli azt, mihelyt Plato, Plutarch, Quintilian, Rousseau, Jacotot, Pestalozzi, Basedow, Disterweg, Fichte, Hegel, Herbart és másoktól egy-két tantételt elles és azokkal részint a gyermekeikért aggódó szülők, részint az ügy mivoltához keveset