Új Magyar Szó, 2008. február (4. évfolyam, 22-42. szám)
2008-02-01 / 22. szám
41 »ZHATTER yjvm.mmröl ** 2008. február 1., péntek Együtt nyolc százalék kellene? Az MPP megjelenése veszélyezteti a romániai magyarság képviseletét a román törvényhozásban - nyilatkozta az ÚMSZ-nek Eckstein-Kovács Péter szenátor. A jogászpolitikus elmondta: amennyiben az RMDSZ és az új magyar párt koalícióban indulna az általános választásokon, akkor a törvény szerint nyolc százalékos választási küszöböt kellene elérnie a választási szövetségnek. Simon Judit ► Választójogi szempontból, mi a különbség a szövetség és a párt között? - Két különböző státussal rendelkező entitás, amelyek azonban választási szempontból hasonló jogosítványokkal rendelkeznek. A Magyar Polgári Párt (MPP) a párttörvény alapján jegyezte be magát, ami azt jelenti, hogy joga van részt venni a helyhatósági, a törvényhozási és az európai parlamenti (EP) választásokon. A párt jellegéből adódóan rá is kötelező az öt százalékos választási küszöb átlépése ahhoz, hogy parlamenti vagy EP- választásokon mandátumot szerezzen. Ezzel szemben az RMDSZ mint kisebbségi szervezet van bejegyezve a bíróságon, de az érvényes román törvények szerint mint olyan szervezet, amely már szerzett parlamenti mandátumokat, saját jogon részt vehet az általános választásokon. A szövetséget is köti az öt százalékos küszöb. A különbség az, hogy ha az RMDSZ nem éri ezt el, akkor egy képviselőt küldhet az alsóházba mint kisebbség. Az MPP viszont pártként nem élhet ezzel a lehetőséggel. ►Amennyiben a törvényhozási választásokra összefog az RMDSZ és az MPP, akkor is az öt százalékot kell teljesítenie, vagy pedig nyolc százalékos küszöböt kell elérnie hasonlóan a választási szövetségekhez, koalíciókhoz? Ez olyan helyzet, amelyet expresis verbis nem szabályoz a jelenleg hatályos törvénykeret. Ellenben elég logikus, hogy ha egy kisebbségi szervezetet politikai pártként hasonítanak a választások idejére, akkor erre az esetre is a koalíciókra érvényes jogszabály vonatkozik, amely plusz százalékot ír elő. Nagyon valószínű, hogy ha választási koalícióként jelenünk meg, akkor a nyolc százalékos küszöb vonatkozik ránk. ►“Voltak már kis pártok, szövetségek - többek között az MPSZ - részéről választási próbálkozások. Miért véli most veszélyesebbnek az RMDSZ-re nézve az MPP megjelenését, mint az eddigi kísérleteket? Azért, mert az EP- választáskon az RMDSZ 300 ezer szavazatot kapott, és annyi szavazattal nem jut be a törvényhozásba. Továbbá azért is, mert létrejött az RMDSZ és az ellenzéke közötti kétharmad - egyharmad arány, ha ezen nem sikerül változtatni, akkor a szövetség kimarad a román parlamentből. ► Ön tárgyalásokat szorgalmaz az RMDSZ és ennek ellenzéke között. Eddig minden kísérlet kudarcba fulladt, és nem a szövetség hibájából. Most, amikor pártot is bejegyzett az ellenzék, miért változna a helyzet? - Ez olyan mint a közel-keleti vita. Sikertelenek voltak a tárgyalások, de más megoldás nincs. Ez egyértelmű. ► Hogyan lehet tárgyalni egy olyan ellenzékkel, melynek célja az RMDSZ megbuktatása? - Mindig azt mondtam, és úgy láttam, hogy Tőkés László EP-képviselővel közös projektek mentén létrejöhet megegyezés. Adott pillanatban ez nagyon kevesen múlott. Kétségtelen, hogy most Szász Jenő jeleníti meg és képviseli az MPP-t. Az udvarhelyi polgármester Băsescu államelnök meglehetősen együttműködő barátjaként mutatkozik meg. A Székelyföld területi autonómiáját nem vállalta a pártja programjában, ami azt jelenti, hogy ő is alternatívákban kell vagy kellene gondolkozzon. Sehol nem olvastam, hogy az MPP egyetlen célja az lenne, hogy az RMDSZ ne kerüljön be a parlamentbe. Megjelenése folytán viszont veszélyezteti, nem az RMDSZ, hanem az erdélyi magyarság képviseletét a román törvényhozásban. ► Zajlik a Székelyföldről szóló vita. Használ-e a térségnek egy Udvarhely székhelyű magyar párt? Erre nem tudok felelni, sokkal összetettebb annál a kérdés, hogy igennel vagy nemmel lehetne megválaszolni. Tény, hogy a helyzet bonyolódik azzal, hogy van egy versenypárt, amely a helyhatósági választásoknál talán kevesebb gondot okoz, de a törvényhozási és EP-választásoknál élet-halál kérdése lesz, hogy mi történik. Fotó: Mihály László Diktátorok hősi kora Egy hete sincs, hogy eltemették az egykori indonéziai vezetőt, Szuhartót, s máris azon gondolkodnak, hogy post mortem a megtisztelő nemzeti hős címmel tüntessék ki. Annak ellenére, hogy az egykori diktátor nem tisztelte kimondottan honfitársai jogait. ÚMSZ A vasárnap, 86 éves korában elhunyt Szuharto elnök harminckét éven át vaskézzel vezette Indonéziát. Sokan jóakaratú diktátornak, amolyan indonéz Cuzának tartották, 1998-ben azonban - politikai és gazdasági káosz közepette - rezsimje megbukott. Azért, amiért a diktatúrák általában megbuknak: az emberi jogok sárba tiprása és egy szűk körnek juttatott kiváltságok miatt. Alig temették el az egykori elnököt, s a legnagyobb indonéziai párt, a Golkar tagjai máris kérik Pak Harto - így szólította a „nép” nemzeti hőssé való avatását. Vitatott örökség Indonézia két táborra oszlik az egykori diktátor hagyatékának megítélését illetően. Sokak azt emelik ki, hogy neki köszönhetően milliók kecmereghettek ki a legsötétebb nyomorból, mások viszont felróják neki, hogy szétosztotta családtagjai és barátai között az állami monopóliumokat és meghonosította az országot máig kínzó korrupciót. „A hős is ember” - válaszolják erre a Golkar párt képviselői, akiknek meggyőződése, hogy ha mérlegre tennék Szuharto tetteit, a nyelv a jó irányába billenne el. Hősök harca Nem ez az első ilyen jellegű vita a világ legnépesebb iszlám országában. Szuhartót, Szuharto elődjét, Indonézia első elnökét szintén elűzték a hatalomból, hogy utólag rendkívüli népszerűségének köszönhetően a nyolcvanas években piedesztálra emeljék. Hasonló utat tett meg Szuharto is. Megalázó körülmények között kellett megválnia hivatalától, viszont élete utolsó szakaszában visszaszerezte a tömegek szimpátiáját. Ennek tudható be, hogy a legmagasabb személyiségeknek kijáró katonai tiszteletadással temették el, s a ceremóniát maga Szuszilo Bambang Judhojono, Indonézia hivatalban lévő elnöke vezette. Előzőleg, hosszas betegsége idején kórházi ágyánál sorra megfordultak a vezető indonéziai politikusok, elsősorban a Golkar párt vezetői. Ez az alakulat tartotta hatalmon a hadsereg támogatásával az egykori diktátort. A nyilvánvaló lelkesedés ellenére Juszuf Kalla, a Golkar alelnöke nem bocsátkozott találgatásokba azzal kapcsolatban, hogy az általuk javasolt Szuharto megfelel-e a kritériumoknak, amelyek alapján valakit nemzeti hőssé lehet nyilvánítani. A kérdésről az újságokban és internetes fórumokon zajló vita középpontjában a pénz áll. Egyesek szerint a cím csak akkor illetné meg az egykori diktátort, ha megtérítené az államtól állítólag eltulajdonított vagyont. Bírálói becslései szerint Szuharto családja 45 milliárd dollárt halmozott fel az állammal kötött üzletekből és különféle részesedésekből. A Transparency International nemzetközi szervezet 15-35 milliárd dollárra saccolja az egykori diktátor vagyonát; az összeg Indonézia bruttó nemzeti összterméke közel másfél százalékának felel meg. A család, akárcsak az elhunyt, tagadja a vádakat. Ahogy annak idején a volt román diktátorról is elterjedt, támogatói szerint Szuharto is az őt körülvevő opportunisták áldozata volt, a szegény rétegek pártfogója, akit a kamarilla átvert. Szuharto 1966-ban került hatalomra, miután egy évvel korábban irányításával a hadsereg meghiúsította a szerinte készülő kommunista államcsínykísérletet. Ezután, nem hivatalos becslések szerint a félmilliót is elérte a kommunistaellenes vérengzésekben életüket vesztők száma. Szuharto gyors gazdasági fejlődést ígért. Az olajkonjunktúrának köszönhetően be is váltotta ígéretét, s a nyomorgó milliók országát rövid időn belül az „ázsiai tigrisek” között emlegették, amíg az 1997-98-as regionális gazdaság véget nem vetett az „aranykorszaknak”. A gazdasági-szociális téren elért sikereket azonban beárnyékolták a hadsereg által elkövetett súlyos visszaélések: a rezsim ellenzőit rendszerint meggyilkolták, a rebellis törekvéseket Aceh és Pápua tartományokban, majd Észak-Timorban - az 1975-ös lerohanás után - vérbe fojtották. ◄ Szuharto William Cohen amerikai védelmi miniszterrel 1998-ban a Clinton-administráció becsülte