Új Magyarország, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1947-07-05 / 27. szám
Az Új Magyarországnak ez a száma jubileumi szám: 1945 július 4-én indult meg a violitika és a magyar szerélet lapja. Az ilyen, évforilkalom arra, hogy a szerk és az olvasók egészen lenül szóljanak egymását és nem hosszú idő és útban talán nevetséges is ha ilyen évfordulókról alán megemlékeznénk. Ez év azonban más, mint a Nemcsak az Új Magyarig két éve, hanem — élnékérünk a nagyon is kézengő szójátékért — az új Maarországé is Ha most visszagondolunk a két v előtti júliusra, a vllamosnélküli utcákon kóválygó téglaporhullámokra, a zöldülő szeméthegyekre, de ugyanakkor a nagy tervekre és reménykedésekre is, akkor, tartok tőle, hogy legtöbb olvasónknak kissé kesernyés lesz a szája íze. Legtöbben elfelejtették a haladást a matériában, az újjáépítésnek azt a hallatlan és szinte egyedülálló mérvét, amelyet elértünk, legtöbben csak a hiányosságokat látják, a megújuló válságokat és az „anyám én nem ilyen lovat akartam“ meddő hangulatába esnek. Sajnos, éppen a legjava értelmiségünk munkakedve és politikaiaktivitása változott ilyen hangulatok jegyében merő köldöknézéssé. Ezen az évfordulón, minden különösebb politikai apropós nélkül, csupán annál a kapcsolatnál fogva, amely bennünket olvasóinkkal összefűz, úgy érezzük, szóvá tehetjük ezeket a dolgokat. Szeretnék megjegyeni, hogy az Új Magyarország egyik legfőbb feladatának tekinti, hogy ez ellen a szellemi és politikai impotencia ellen küzdjön. Aki azt hitte, hogy a demokráciát egyszerűen ki lehet kiáltani, aki azt hitte, hogy az új társadalmi rendet meg lehet alapítani mint valami Kft-keretet, aki azt hitte, hogy az emberek egyik napról a másikra megváltoznak, a szolgalelkűségre nevelt tömegekből megannyi Bajcsy-Zsilinszky lesz, a megalkuvásba áporodott értelmiségből csupa Henry A- Wallace, a frissen földhözjuttatott volt cselédekből csupa Áchim András, aki azt hitte, hogy az intézmények megvalósításával magától beköszönt a demokrácia, mint a tél után a tavasz, az csak azt bizonyította és azt bizonyítja minden nap, hogy társadalmunk a maga nagy egészében járatlan a politika történetében és nemhogy a maga Ranke-jét vagy Lamartine-jét, Marx-át, vagy Engels-ét nem forgatta, de még Eötvös Józsefig, de még Márki Sándorig sem jutott el. A ma a magyar középosztály nagyobbik fele még mindig összetéveszti vágyait a valósággal, reménységeit a politikai helyzettel s még mindig ugyanannak a látásmódnak a foglya: a világpolitikát Magyarországon keresztül nézik, holott Magyarországot kellene a világpolitikán keresztül szemlélnünk. Igen mindannyian jó hazafiak vagyunk, tehát szinte még kötelességünknek is érezzük, hogy hungarocentrikusak legyünk. Ezt a problémát már akkor láttuk, amikor két évvel ezelőtt az új magyar demokrácia mézesheleiben a nagy és azóta valóban sokszor dugába dőlt reménységek idején az Új Magyarországot megalapítottuk és homlokára a valóság szolgálatának jeligéjét állítottuk. Vitám impendere verő, írtuk fel az előszerkesztőség egyetlen szál íróasztalára, egy még romos nyomda épületében, ablaktalan, sőt ajtótlan szobában, székhelyeit keskenyebbik oldalára fordított ládákon ülve. Vitám impendere verő, áldozd életedet az igazságna, a valóságnak, ezt a juvenalesi” mondást azóta sem felejtettük el, akár csak Rousseau, akinek jelmondata volt ég minden nap, naplóírás előtt, a szívébe égette- Az igazság, csak az igazság és semmi más, mint az igazság — ismételjük szinte számtól-számra az angol esküminta szavait. És ehhez az igazpárhoz mi a való helyzet kérlelhetetlen kimondásával és pártatlan magyarázásával akarunk eljutni- Az olvasó dolga megítélni, hogy az elmúlt két évben mennyire közelítettük meg céljainkat, mennyire tudtuk felébreszteni a magyar közönségben a világpolitikai gondolkozást. Mi az olvasóinkat úgy akarjuk szolgálni, hogy nem szolgáljuk ki kedvteléseit, indulatait, hogy elég merészek vagyunk nem azt írna, amit szeretne olvasni, hanem azt, amit tudnia kell, hogy helyesen ismerje fel a világpolitikai helyzetet. Ezért is indítottuk meg a harcot a hagyományos magyar illúziók ellen anélkül, hogy a tiszta és nemes magyar hagyományok útjáról letértünk volna. Nem bírálunk ezen az évfordulón, csak nagyon fájlaljuk, mint már egyszer egy újévi cikkben említettem, hogy nem egy olvasónk éppen abban az időben vált hűtlenné a laphoz, amikor újra meg újra megírtuk, hogy a magyar politikát nem érzemények és indulatok, nem vágyak és hangulatok, hanem az adott helyzet és a valóság talaján kell megvalósítani. Tudtuk jólaz első pillanattól kezdve, hogy az olvasó azt szereti, ha kedvében járnak, ha lapjában azt olvashatja, amit olvasni óhajt. Ilyen lap kevés volt két évvel ezelőtt, amikor az Új Magyarország megindult, de nagyon is számon van már manapság- Mi ezekkel nem akarunk konkurrálni. Mi a valóság megismertetésének megszállottjai vagyunk, Deák Ferenccel valljuk: ,,Nem akarok semmi igazságtalanságot pártolni, még akkor sem, ha belőle hasznot húznánk." Minket a nagyobb példányszám haszna sem csábít arra, hogy illúzióiban és indulataiban élő olvasóink elé azt tálaljuk, amit legszívesebben olvasnának, most következő év semmivel sem tartik könnyebbnek, mint az első kettő volt. Most is amikor Kelet és Nyugat ideológiai mérkőzéseiben már-már hatalmi viadal lett, mi váltig ép változatlanul bízunk abban, hogy egy a világ és hőgy? az egyszerű emberek békevágya erősebb az egyszerű emberek kizsákmányolóinnak hadi szomjánál. Mi ezúttal is a rendelkezésre álló adatok széleskörű ismertetésével, mindkét oldal szempontjainak bemutatásával, a gazdasági és a szellemi erők egybevetésével, az ellentétek el nem vitatásával, de soha ki nem élezésével igyekszünk majd megvonni a valóság ábráját és desztillálni belőle az igazság cseppjeit. Aki azt akarja olvasni, hogy a világ Magyarország körül forog, hogy rövid idő múla visszatérnek a régi állapotok, hogy az osztályok közti ellentét csak propaganda, hogy a gazdasági harcot frázisokkal el lehet kenni, aki azt akarja olvasni, hogy amit fehér asztal mellett a barátaival kiagyal, az az abszolút igazság, azt fájdalommal arra kérjük, vegyen más lapot, nem az Új Magyarországot. De aki bízik abban, hogy a világpolitikai valóságot jobban meg lehet ismerni moszkvai, washingtoni, londoni, párisi, római tudósítók heti jelentéseiből, mint a szomszédtól hallott rádióhírek ismételgetéséből, aki elhiszi azt, hogy egy külpolitikával hivatásszerűen foglalkozó újságíró napi harmincnegyven külföldi újság elolvasása után, helyesebben tudja felmérni az erőket, mint aki pesti ,,jólinformáltakat’‘ hallgat, aki nem riad vissza attól, hogy a valóságot nyomtatásban látja, még akkor is, ha olvasása nem kellemes, azt kérjük, tartsa meg az Új Magyarországot továbbra is szeretetében, ne röstelje megírni azt, ami nem, tetszik, de azt sem, amivel egyetért, mert az a tucat ember, aki az Új Magyarországot itthon csinálja és az a másik tucat, aki a világ minden részéből hetente elküldi jelentéseit, az azért él, hogy munkájának virágait a magyar lelkekben kisarjadni lássa. Ez a megemlékezés a második évfordulón baráti beszélgetésnek készült, de mégis vallomásféle lett belőle. Azt hiszem az Új Magyarország nem olyan újság, mint a többi és ezért ebből az alkalomból is megengedheti magának ezt a másfajta hangot. Két év a valóság jegyében Írta: Boldizsár Iván AE I GELLÉRT OSZKÁR VERSE A leesett lő-emberiríg Álmának méh-magzat képei még És azt se tudod, ha számolni kell, Vadul kavarognak az éjben. Míg a pillád egyet ha rebben: Ébred. S az anyatej hangjai kék Hány esztendő is telhetik el, . Sugárban csordulnak a fént,ben. Emberfaj, a te életedben. De tudhatta-e várjon a csecsemő, S álmod avagy ébrenléted a rút? Hogy mikor álmodik s mikor van ébren. S álmodban avagy ébren élsz-e szebben? Mióta a köldököd elszakadt, Emberfaj, a te Földanyádtól, Azóta is egyformán süt a nap S a hold is egyformán világos. S te utánuk kapkodsz mint a csecsemő, S nem tudod, mi a közel s mi a távol. Most dicnodol éppen. S gyűlölködőn A kezed bilincset kovácsol.Most öntudatod áttört a ködön: Felébredsz és a, kezed ácsol, te mit tudol Csecsemő-Emberiség. Hogy bitófa amit ácsol, vagy jászol? 1917 július 5. JUBILEUMI KETTŐSSZÁM Ára 2 forint A VILÁGPOLITIKA ÉS A MAGYAR SZELLEMI ÉLET HETILAPJA Kritikai, riportok Pécsről és Szegedről Hatórás vita a magyar kérdésről az angol parlamentben — —————— ..................... Világ interjú a kisemberek gondjairól » *