Új Magyarország, 1991. december (1. évfolyam, 186-209. szám)

1991-12-10 / 193. szám

1 Közel tizenhat hónapja van a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat élén Ella István. Kinevezése, illetve elődjének, Bors Jenőnek a leváltása annak idején meglehetősen nagy port kavart fel. Sokak szerint lényegesen nagyobbat, mint amit megérdemelt. Amikor 1990. július 16-án kinevezték a Hungaroton élére, tulajdonképpen nem igazán tudtam, hogy mire vállalkozom. Több hónapos vizsgálat eredményeként derült csak ki, hogy a vállalat adóssága megközelíti az ötszázmillió forintot, s ebben a hatalmas összegben még nincs is i benne az elmúlt évtizedek alatt a raktárakban felhalmozódott, gyakorlatilag eladhatatlan 700 ezer lemez és kazetta. — Úgy hallottam, hogy november végére az adósságállományukat sikerült körülbelül 100 millió forint alá szorítani. — Igen, ez az összeg folyamatosan csökken, s remélhetőleg a fennmaradó hiteleket a jövő évre sikerül majd teljes egészében visszafizetnünk. — Ez azért is fontos lenne, mert értesüléseim szerint külföldi és belföldi partnerek bevonásával privatizálni kívánják a vállalatot. — Így van, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen állapotban lévő vállalatot ,kínálunk” föl. Ellentétben Bors Jenőék korábbi koncepciójával, mely szerint — és ez az ő megfogalmazásuk volt — a csődhöz közel álló vállalatok külföldi tőke bevonásával állítsák talpra, mi úgy gondoljuk, hogy a vállalat még nagyon sok mindent képes önerőből megvalósítani, és csak utána szabad megalakítani a vegyes vállalatot. — Milyen vegyes vállalati formában gondolkodnak? — Jelenleg erről még nem tudok és nem is szeretnék bővebben beszélni, annyit azonban elárulhatok, hogy nem biztos, hogy megoldás lenne, ha az egész vállalatot privatizálnánk. Vannak olyan részlegeink, és itt elsősorban a dorogi raktáregyskre gondolok, ahol megalomániás elképzelések következtében óriási készletek halmozódtak föl, melyektől meg kell szabadulni. Az így befolyt öszszeg jelentősen könnyítene a vállalat pénzügyi terhein. Ezek után esetleg külön-külön privatizálhatnánk a komolyzenei, a könnyűzenei és az irodalmi réseget, valamint a stúdiókat és a dorogi préselőüzemet. Az eltelt tizenöt hónapban kisebb-nagyobb megrázkódtatások érték a vállalatot, mégis valahogy a felszínen sikerült maradniuk. —i nem is voltak olyan kicsik ezek a megrázkódtatások. A komolyzenei részlegünknél történt drasztikus változások után a sajtó már el is temetett minket. Szerencsére azonban a „jóslatok” nem váltak ide. Hamar kiderült, hogy a magyar zenei élet nemcsak abból az egy-ét zongoristából, csellistából vagy zenekarból áll „Elfekvő készletek” és „elfekvő értékek” jócskán vannak még. A változás után ezek a korábban kívülre szorult művészek elkezdtek ostromolni bennünket. Jelenleg legalább a megmérettetés lehetőségét szeretnénk nekik biztosítani, hiszen vállalatunk anyagi helyzete nem teszi lehetővé valamennyiük foglalkoztatását. Majd elválik, ki piacképes és ki nem. Nyilvánvalóan így is lesz valamiféle kiválasztódás, de legalább az esélyt megadnánk mindenkinek. Elég gyorsan sikerült pótolni azokat a viszonylag kis számmal kieső művészeket, akikkel a konkurens cég exkluzív szerződést kötött. Szándékosan nem említem a cég nevét, de hát komolyzenei területen ma, Magyarországon egyetlen vetélytársunk van. Ellentétben a könnyűzenei területtel, ahol legalább tizenöt kisebb-nagyobb kiadó van. Tekintve a vállalat méretét és vagyonát — a legutóbbi felmérés szerint közel másfél milliárd forint —, ha gazdasági bajainkból kilábalnink, akkor ezek a kis cégek nem számíthatnak igazi konkurenciának. A másik nagy megrázkódtatás, amelynek hatása ma mindig jól érzékelhető, Wilpert Imre főszerkesztő tavaszi távozása volt. Szerencsére azonban a zenekarok tömeges „átállására” nem került sor, így a vállalat működésében csak kisebb üzemzavarokkeletkeztek. Többek között ez is oka annak, hogy a karácsonyi vásáron ilyen nagy számú könnyűzenei kínálattal jelenünk meg. — Milyen a kapcsolatuk Bors Jenő új cégével, a Quinttel? — A különböző művészek elcsábításától eltekintve több területen is nagyon korrekt üzleti kapcsolat alakult ki közöttünk. A lemezeik egy részét mi préseljük Dorogon, kiadványaikat üzleteinkben is árusítják, rajtuk keresztül vásárolunk importlemezeket Ezek azonban kizárólag üzleti alapon bonyolódnak. Régebben meglehetősen szoros kapcsolat volt a Művelődési Minisztérium és a Hungaroton között, így a lemezgyártól egyfajta kultúrpolitikai tevékenységet is elvártak. — Sajnos,bizonyos területeken nem engedhetjük meg magunknak, hogy veszteséget produkáljunk. Például, — és ez nagyon nagy szívfájdalnam, — elkészült népzenei anyagokat ,se kortárs zenéket egyelőre nem tudunk megjelentetni. Ezt ma már nem is várja nem is várhatja el a minisztérium. Bajaink elmúltával önszántunkból fogjuk a kultúrát támogatni Ha lesz rá pénzünk, akkor amit értéknek és megjelentetésre méltónak tartunk, megjelentetjük. Ha viszont a vállalat átalakul, akkor a befektetők egyáltalán nem biztos, hogy méltányolni fogják ezt, hiszen ők a maximális profit elérésében érdekeltek. — Ez biztos, de a ránk eső profitból mi döntjük el, mire fordítjuk. — Ön elsősorban orgonaművész és karnagy. Nem bánta meg, hogy a Hungaroton vezérigazgatói állását elvállalta? — Sok energiámat és gondolatomat veszi ugyan el, de végül is nem bántam meg. Ettől függetlenül rendszeresen és következetesen mindennap gyakorlók, s bizonyos rendszerességgel koncertjeim is vannak. Végül is belejöttem a dologba. Jól,átlátom már a szövevényeit, s hál’ istennek jól szót tudok érteni a munkatársakkal, akikben bízom, akiknek az önállóságát feltétlenül meghagyom. (Jávorszky) Merre tovább, Hungaroton? Beszelfffités Ella Istvánnal A bioszférapolgár Kéttucatnyi nyugat-európai, amerikai, ázsiai és világszervezet olyan globális környezetvédelmi stratégiát dolgozott ki nemrégiben, amely megpróbálja összehangolni a különböző fejlettségi szinten álló országokban élő emberek boldogulási, gazdasági fejlődési igényeit a kiuzsorázott bioszféra eltartóképességének védelmével. A Földünkért című dokumentum — melyet a mi Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumunk is lefordíttatott és közzétett szakmai körökben — helyzetelemzés és akcióterv egyben. Kulcsfogalma: a fenntartható társadalom címzettjei, az országok vezetői, országos intézmények, kormányközi szervezetek, társadalmi mozgalmak, egyházak, vállalkozók és fogyasztók — tehát mindenki, aki meg akarja őrizni a Földön az egészséges élet feltételeit A fenti gondolatok jegyében rendezte meg november végén A környezetvédelmi nevelés és művelődés új színterei című információs fórumot a TIT, a Magyar Népfőiskolai Társaság, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesület és a Német Népfőiskolai Szövetség budapesti irodája. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke által megnyitott tanácskozásban részt vett két minisztérium (Környezetvédelmi, Művelődési), több oktatási intézmény és társadalmi egyesület, mozgalom képviselői. A mindannyiunk előtt álló feladat komolyságát jelzik az alábbi számadatok: ma 5,3 milliárd ember él a Földön; a főként a leggazdagabb országokban élő 1 milliárdnyi népesség visszaél a természet adta lehetőségekkel, túlterheli és károsítja az élethez hosszú távon szükséges energiaforrásokat (levegőt, vizeket, ásványkincset, növényzetet stb.). S a Föld lakossága vélhetően 60 év alatt megkétszereződhet Az ökológiai katasztrófából egyetlen valóságos kiút kínálkozik: a bioszféra fokozott védelme és alkalmassá tétele a növekvő népesség eltartására. A háborúk nyilvánvalóan az ellenkező irányban hatnak, s még a szikár ésszerűség vonalán sem juthatunk valódi megoldáshoz — miként ezt többen is meggyőzően bizonygatták a szóban forgó fórumon. Az emberiségnek pozitív érzelmi viszonyba kell kerülnie a természettel, hogy mindig a „legésszerűbb” megoldásokat tudja megtalálni szűkebb és tágabb környezetének védelmére. Az ember tragédiájának falanszterbeli tudósa négyezer évre becsüli bolygónk energiakészletét, s a drámaköltő a kihűlt földfelszín elsivárosodását is elibénk vetíti. A mai tudós veszélyesebbnek látja a helyzetet, jóval szűkebbre szabott jövőt jósol a bioszférának — ugyanakkor lehetőséget is lát a globális katasztrófa elkerülésére. Ehhez azonban az emberiségnek el kell sajátítania az ökológiai szemléletet, s a természeti kincsek végességét szem előtt tartó etika szerint kell élnie-munkálkodnia a továbbiakban. Természetes törekvésünk, hogy javaink mennyiségét gyarapítani, életünk minőségét, komfortját folyvást javítani akarjuk, de úgy kell a közös kincshez, a természeti környezethez nyúlnunk, mintha minden fű, fa, bogár, patak, folyó és tenger a „sajátunk” volna (!). Trencsényi Imre I. évfolyam, 193. szám 1991. december 10. kedd KULTÚRA „Tolsztoj könyvei rólunk szólnak — mindnyájunkról. Olyanok, mint azok a festmények, amelyek mindig az emberre néznek, akárhová áll is.” Szerb Antal szavai visszhangoztak be innem Pártay Lilla új műve, a háromfelvonásos Anna Karenina láttán, mert a koreográfus szép munkája a személyesség erejéve hat a nézőre. Pártay ugyanis a maga gazdag és kifejező gesztusnyelvén Anna, Vronszkij és Karenin közvetítésével a mi élményeinkről szól: gyöngédségről és lángolásról, eksztázisról és kétségbeesésről, bűntudatról és boldogságról. És mindent kimond, legbensőbb titkainkat is. Nemzetközi rangú táncdráma született; az Operaház Anna Kareninabemutatója egy eredeti alkotás világpremierje. Nem hibátlan, színvonalában nem is mindenütt egyenletes, csak éppen lenyűgözően tehetséges opusz került ki Pártay műhelyéből. Merészsége meg kivált szembeszökő. Vagy talán nem vakmerőség a század utolsó évtizedében koncertáns balett helyett — Milloss Aurél definíciójával élve — drámait kreálni? (Mi több, az Anna Kareninából!) Továbbá klasszikis elemeket kortársi komponensekkel ötvözni, s persze nemcsak táncban, de zenében is. Csajkovszkij-részleteket Amadinda-effektusokkal, élő hangszeres előadót a magnetofonfelvétellel... Merő istenkísértés, hiszen az összes konvenció (tradicionális és avantgárd) beidegződéseinek semmibe vevése, amit Pártay Lilla művel. Öntörvényűen. Az elfogulatlanságából eredő kockázatok teljes körű vállalásával. A darab két mesterien komponált látomás (prológus—epilógus) közé ékelt képek láncolata, bravúros nyíltszíni változások és nagyszerű világítási megoldások révén filmszerűen előadva. Kézdy Ióránt már az első pillanatban sokkolja a nézőt a gőzpárán narancsszín fényoszlopokban áttörő hatalmas mozdonylámpák szuggesztiójával , de legalább ilyen megragadó a finale ultimo költőisége is: a hóeséseben kirajzolódó sötét sziluettek, az Anna halálát gyászolók dermedt magányosságának tragikus látványa. Pártay a lélekbúvár eltökéltségével és intuíciójával közelít egy elsöprően nagy szenvedély hiteles ábrázolásához, de táncalkotó fantáziáját saját női ösztönei, művészi-emberi tapasztalatai is feleismerhetetlen árnyalatokkal motiválják. A magánszféra megjelenítése — két ember kapcsolatainak, kölcsönös érzelmeinek-indulatainak kifejezése — ritkán sikerül úgy koreográfusnak, mint most az Anna Kareninában sikerült Pártay Lillának. A nagy tablók, a dekoratív vagy pikareszk jelenetek viszont nem csupán jótonyan oldják, hanem bizony leejtik a feszültséget — lehet, hogy kétrészesre sűrítve még frappánsabb, még drámaibb lenne a produkció ...? Pongor Ildikó pályáján, úgy vélem, tájékozódási pont lesz az Anna Karenina. a kiváló balerina érzelemgazdagsága soha még ilyen ellenállhatatlanul nem bontakozhatott ki színpadon, mint e végzetes asszonyt sors megformálásában. Az ő Annája felkavarja, a gyönyörű Hágai Kataliné megrendíti az embert. Vronszkij életi kedvtől és ifjúságtól szikrázó alakját pompásan formálja meg a nagyon tehetsges Solymosi Zoltán (akit a hírek szerint a londoni Királyi Balett szerződtetett a jövő évtől). Karenin frusztrált figuráját izgalmasan fogalmatza meg Szakály György. Jeremiczky Sándor ellns, de kissé súlytalan a szerepben. Kiemelkedő az ábrándos kislányt (Kitty) táncoló Volf Katalin teljesítménye. Végh Krisztina a másik szereposztásban temperamentumával kelt elismerést. Levin lírai portréját ifj. Nagy Zoltán, illetve Nyakas László, a sorsába beletörődő Dollyt — a lázadó Anna szelíd sógornőjét — Balaton Regina, illetve Kövessy Angéla rajzolja meg. Metzger Márta ezúttal is a jellemábrázolás magasiskoláját nyújtja (Nevelőnő). Kováts Tibor jzenete — a füstszürke trikót viselő Halál virtuóz variációinak kivitelezésében — a produkció egyik csúcspontja. Schaffer Judit jelmezei telitalálatok; Jármai Gyula mint a mű zenéjének összeálítója perfekt munkát végzett, de mint vezénylő karmester korántsem. Az informatív műsorfüzet Batta Andrást dicséri. Kerényi Mária Koreográfus: Párfai Lilla Az Anna Karenina az Operaházban Hőbörgő Mátyás János Károly Wifkiewicx-benwfafó Szegeden A Az elmúlt másfél évtizedben Sándor János már két Witkiewicz-darabot rendezett Szegeden, s a napokban mutatta be a társulat a lengyel szerző harmadik művét, jelesül a Hőbörgő Mátyás János Károly című darabot. Az elmúlt hónapok szegedi színi történései, valamint a premier szolgáltatta a kiindulópontot a rendezővel folytatott beszélgetéshez. Már a harmadik, az abszurd vonulatba tartozó Witkiewicz produkciója születik meg Szegeden. Sándor Jánoshoz ennyire közel állna az abszurd, vagy pusztán az érdeklődés, a kíváncsiság vezette e rendezésekre? — Úgy érzem, hogy tudatos ez a vonulat, melybe szervesen beleillik Schwajda György Hymnusa, P. Horváth Mária Magdolnája, valamint kiváló barátom, Görgey Gábor darabjai. Az elmúlt negyedszázad alatt tőle is igen sokat rendeztem, hiszen mint például a kecskeméti Bulvár rendezésében abszurd szemszögből néztem a jelen történelmét. E látásmóddal sokkal jobban elrugaszkodok a valóságtól, ám mégis teljesen azonosulok vele. Az egyéntől tendenciózusan az általános felé vezet az út. Witkiewicz számomra rendkívül fontos, egy picit magamat látom benne, és a képzeletbeli, eddigi rendezéseimből összeállított toplistán két darabja is szerepel, az Anya és Az őrült és az apáca. — Sokan azt vallják, újból a realista színjátszásnak van nagyobb tere az abszurddal szemben, ön is így látja? — Ízlésdiktatúra volt és van. Nem véletlenül hagytam abba 1980 táján az abszurd darabok rendezését. Túljutottunk ezen az időn. Az 1980-tól megfigyelhető színházi mozgás meghaladta ezt a dolgot. Valóban egy újfajta realizmus alakult ki. Képtelenül felfokozott a világ, de rendkívül kevés dolog változik. Hiába deklaráljuk ezt a szándékot, ma az emberek képtelenek ezt a lépést megtenni. Éppen ezért ez a mostani előadás is ugyanúgy kezdődik mint az 1975-ös Anya. Kakukkos óra van a színen, ám a mutatók nem járnak. Valahogy azt sugallja nekem ez az előadás, hogy a romok alól a diktátorpumpolók másznak ki, és ülnek be közénk tapsolni. Ez több mint beszédes. — A 80-as évektől a Szegedi Nemzeti Színház egyedüli stabil pontja a Sándor János formálta stúdiószínjátszás volt. Ebből következik a kérdés: mi lesz a következő stúdióelőadás, amit rendez? — Úgy gondolom, belátható időn belül nem fogok ilyen típusú előadást rendezni. Ennek több oka van. Többen egy kézlegyintéssel intézik el itt, ebben a városban — mondván, hogy ez a saját hobbim —, holott egy őrületesen fontos műhelyről van szó. Állandó anyagi gondokkal küszködik, a műszak és a színészek egy része pluszmunkának tekinti, valamint a belvárostól 500 méterre található játszóhely már külvárosnak bizonyul a szegedi polgárok szemében. — Az utóbbi időkben a színház körül újból felforrósodott a hangulat. Nyilatkozik mindenki, egyedüli kivételt ön képez. Vajon miért? — Több oka van ennek is. Olyan beszélgetésre nem vagyok kíváncsi, ahol ugyanaz a házigazda, aki nyolc évvel ezelőtt a Csongrád Megyei Tanácson is „házigazda” volt. Elképzelhetőnek tartok egy ilyen disputát, de az időpont és a szituáció nagyon ízléstelen. Csűri Ákos IDŐSEK HETÉT rendezi meg az I. kerületi önkormányzat Az egyedülálló rendezvénysorozatnak a Bem rakpart 6. szám alatti művelődési ház ad otthont. December 9—14. közt színes programokkal várják az érdeklődőket. Történelmi, ismeretterjesztő előadásokat, komolyzenei koncerteket tartanak. Ezenkívül — többek között — fellép Schüm Ha, Sztankay István és Paudits Béla. Bővebb felvilágosítást a 201-0324 telefonszámon kaphatnak az érdeklődők. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE december 11-én és 12-én tartja rendkívüli közgyűlését Budapesten, mely a Deák Ferenc téri evangélikus templomban, csütörtökön este nyolc órakor jótékonysági díszelőadással zárul. Közreműködik a Magyar Korál Kvintett, a Budapesti Tomkins énekegyüttes és a Magyar Állami Operaház gyermekkórusa. A SCRATER kiadó ma délután tartja Elmer István Parasztbarokk című regényének és Balázs Tibor ösvényeim című verskötetének sajtóbemutatóját a Litea könyvesboltban (Budapest I. kerület, Hess András tér 4.) FARKAS FERENC zeneszerző eddig Magyarországom be nem mutatott egyházzenei művei hangzanak fel december 11-én este fél nyolckor a Mátyástemplomban. Tapsolunk! Haumann Péter fehér selyem nagyestélyiben, prémbáli bellépőben „feszít” a Taps magazin novemberi számának borítóján. A lap kéziportot közöl a nemrég bemutatott Őrült nők ketrecéről. Főszereplőjéről, Haumannról partnere, Némedi Sándor nem egyebet állít, mint hogy „a széklábat is el tudná játszani”. (Vadas Zsuzsa interjúja:.) Zsolnai Hédihez látogat Havas Judit, Várhegyi Terézzel beszélget Várat Balogh László, Eperjes Károlyt szólaltatja meg Kő András, méghol a focipálya gyepén, a népszerű művészről ugyanis kiderül, adunai netovábbja az volt, hogy olimpiai bajnok lehessen. Raksányi Gellért Szendrő Józsefet idézi meg, a színházvezető-művészt, s az anekdoták hősét. A Magyar Televízió Zenés Színházának vélhetően utolsó adaptációját, a Bohéméletet ,Járja körül” Baranyi Ferenc, mulaltatván az illetékeseket ,hiivatalosan senki sem jelentette be a Zenés Színház felszámolását, működésének feltételei viszont gyakorlatilag megszűntek...” Csak remélhetjük, hogy a pártfogók átsegítik őket ezen a „buktatón”... (m.kj Gondolat-karácsony A nagyobb kiadók év végi sajtótájékoztatóinak sorában diétfőn, a Bródy Sándor utcai székházban, a Gondolat Könyvkiadó idei eredményeivel és gondjaival szembesülhettek az újságírók, Lendvai Ildikó igazgató és munkatársai beszámolói alapján. A tájékoztatásból egyebek közt megtudtuk, hogy a Gondolat — a többi kiadóhoz hasonlóan — az olvasók (főként értelmiségiek és diákok) pénztelensége, s az állandóan növekvő papír- és nyomdaárak kettős szorításában vergődik. Idei teljesítménye miatt azonban mégsem kell ségyenkeznie, hiszen 1992-ben 84 könyvet jelentet meg, 190 forintos átlagáron, gondosan ügyelve arra, hogy legigényesebb kötetei se legyenek drágábbak 480-490 forintnál. A kiadó megjelenésre váró műveinek szerzői között találjuk — sok más mellett — Averick, Eco, Erikson, Good, Henry George, Holt, Jászi Oszkár, Kant, Yehudi Menuhin, Rahner és Singer Steiner nevét Új sorozatot is indított a kiadó: a Műhely-kötetek eddig Bereczkey Tamás szociogenetikai munkásságát, Makkay János őstörténeti alapművét, Kemény István, Cs. Szabó László, Vászi Gábor írásait tették hozzáférhetővé. A Gondolat sikerkönyvei közé számít a Fürkész-sorozat és A világ nagy vallásainak újabb és újabb kötete. Igazi karácsonyi ajándéknak szánták — joggal — H. W. van Loan Rembrandtéletregényét (Szerb Antal fordításában), a Vízivilág című, remek képeket is tartalmazó albumot, az Ingesmester — Magyar Elek — Nagy Szakácskönyvét, vagy akár Gyárfás Endre bájos meseregényét, a Varázsgombócot. (új) . ■ Sok ezer éves vérnyomok Tizenegyezer évesre becsült emberi vérnyomokat fedeztek fel amerikai régészek egy Washington állam területén végzett, ásatáskor talált kőkésen. A kutatók szerint a kőszerszámot az amerikai kontinens első lakói, a clovisok használták. A régészek a kutatási területen álati vérrel borított eszközöket is találtak, így feltételezik, hogy a békésen levő emberi vér egy vadásztól származik, aki az elejtett állatok feldolgozása közben vágta meg magát. A tudósok úgy vélik, hogy a hely a közvetlenül a jégkorszak után élt docis népcsoport vadászainak szerszámtárolójául szolgált.