Új Magyarország, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
• Lemondott tegnap Madhavszinh Szolanki indiai külügyminiszter. A miniszter döntésében feltehetőleg közrejátszott, hogy a Bofors-ügyben az utóbbi időben több támadást indítottak ellene. Állítólag még Radzsiv Gandhi miniszterelnöksége idején a Bofors svéd fegyvergyártó cég megvesztegette az indiai kormányt, hogy az tőlük és ne a konkurens cégektől vegyen hadifelszerelést. A vádak szerint Szolanki akadályozta a fegyvervásárlási botrány kivizsgálását. • A Magyar Köztársaság athéni nagykövetsége tegnap arról tájékoztatta az MTI-t, hogy görögországi idő szerint délben változatlanul fennállt a görög kamionosok kezdeményezte határzár, a sztrájkbizottság vezetője nem járul hozzá a blokád feloldásához. A helyszínen tartózkodó konzul asszony értesülése alapján a követség illetékese elmondta: három lezárt görög-jugoszláv határállomáson mintegy 50 magyar teherautó vesztegel, de a romlandó árukkal megrakott magyar járműveket kiengedik az országból. • Két török katona meghalt, három megsebesült, amikor ismeretlen fegyveresek hétfő este Isztambulban tüzet nyitottak a hadsereg egyik autóbuszára. A támadás nyomán kitört tűzpárbajban két támadó megsebesült. Őket azonnal elfogták, a harmadik később önként megadta magát. • Nagyszabású házkutatási akciót hajtott végre tegnap Berlinben és négy keletnémet tartományban a rendőrség, az államügyészséggel karöltve. Körülbelül 500 rendőr és 30 államügyész kutatott a keletnémet „kormányzati bűnözést" bizonynyító dokumentumok után. A rendőrök egyebek között átkutatták a korábbi NDK-vezetés egyes tagjainak lakását is, Egon Krenzét, Günter Mittagét, valamint az NSZEP-utódszervezet, a DSZP (Demokratikus Szocializmus Pártja) archívumát. Vádat emelnek Hans Modrow volt keletnémet miniszterelnök ellen is. Modrow-t azzal gyanúsítják, hogy ösztönözte az 1989-es NDK-beli helyhatósági választások drezdai eredményeinek meghamisítását. Bush bejelentette: Segélycsomagterv a FÁK-nak Az amerikai elnök kijelentette: már fél éve készülnek a volt szovjet térség segélyezéséről szóló tervek, tehát az első elképzelések jóval előbb megszülettek, mint azok a vádak, amelyek szerint az Egyesül Államok nem törődik az új kelet-európai demokráciákkal. Bush elnököt már saját pártjának prominens képviselői is lassúsággal vádolják ez ügyben; legutóbb Richard Nixon egykori elnök minősítette elégtelennek az egykori Szovjetunió utódállamainak nyújtott amerikai segítséget. George Bush hivatalában beszélt újságírókkal s megerősítette: „igen hamar" a nyilvánosság elé áll a kész tervezettel. Az elnök legutóbb vasárnap nyilatkozott e témáról s akkor azt mondta: még ezen a héten várható a csomagterv bejelentése. Bush azonban részleteket sem korábbi, sem mostani nyilatkozatában nem árult el, de úgy tudni, hogy a csomagból 1 milliárd dollárt szánnak a rubel stabilizációs alapjának s 3 2 milliárdot a befektetéseket ösztönző hitelgaranciák bővítésére. A Fehér Ház egyik szóvivője hétfőn hivatalosan ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy az Egyesült Államok „jelentős szerepet" fog játszani a rubel megerősítésében a FÁK-államokban zajló gazdasági átalakítás időszakában. II. évfolyam, 78. szám 1992. április 1., szerda 1 ------------------------------------------------ Tegnap a Kreml György termében aláírták a föderációs szerződést A Kreml György termében tegnap délután ünnepélyes keretek között aláírták az oroszországi föderációs szerződést. A ceremónián a két, maga útját járó terület, Tatárföld és a Csecsen Köztársaság képviselője nem vett részt. Ennek ellenére az a tény, hogy az orosz vezetés mégiscsak tető alá hozta a dokumentumot, esélyt ad a szétesni látszó Oroszországi Föderáció ideiglenes egyben tartására. Borisz Jelcin orosz elnök ünnepi beszédében hangoztatta: „Oroszország mindig is egységes volt, az ma is és a jövőben is az lesz, nem törik meg Oroszország történelme." Jelcin nagyra értékelte, hogy az autonóm területek vezetőinek volt kellő előrelátásuk és államférfiúi bölcsességük ahhoz, hogy megakadályozzák a föderáció szétesését. - Nem akarjuk mindenáron az egységet. Ezt csakis a köztársaságok és a régiók önállóságának megőrzése biztosíthatja - mondta. A szerződés aláírásának Oroszország nemzetközi elismertsége miatt is jelentősége van. Csakis egy stabil, egységes állam képes befolyásolni a világpolitikai folyamatokat és csakis egy ilyen alakulattal állnak szóba a külföldi politikusok - vélekedett Jelcin. Ruszlan Haszbulatov, az orosz parlament elnöke úgy nyilatkozott, hogy a dokumentum végső formája növelte a föderáció tagjainak jogait. Csecsenföldi forrongások Kihirdették a rendkívüli állapotot Groznij központjában hatalmas tömeg gyülekezett tegnap és a városban megszűnt a közlekedés. A Dudajev elnökhöz hű nemzeti gárda erősíti a kormányépületek őrzését, harci technikát, páncélozott harcjárműveket vonnak össze. Az ITAR-TASZSZ-nak az ellenzékhez közel álló forrásból származó értesülése szerint az ellenzék Dudajev lemondását, a parlament feloszlatását és új választások kiírását sürgeti. A követelés szerint ezt népszavazás előzné meg, amelynek választ kellene adni arra, hogy szüksége van-e a köztársaságnak elnökre. Arra is választ várnak a népszavazástól, hogy Csecsenföld maradjon-e Oroszország része. Hivatalos közleményt egyelőre sem az ellenzék, sem a kormány nem adott ki. Szaid Ahmed Udijev belügyminiszter a ITAR-TASZSZ-szal azt közölte, hogy a tárca rendelkezésére álló erőkkel fenntartják a közrendet, azonban a politikai harcba nem avatkoznak bele. A Dzsohar Dudajevvel szemben álló erők ugyancsak tegnap reggel elfoglalták a csecsen rádió és televízió épületét Groznij városában. Az ostrom során gyorstüzelő fegyverekből tüzeltek. A Csecsen Köztársaság parlamentje rendkívüli állapotot hirdetett ki azt követően, hogy fegyveres lázadók elfoglalták a grozniji rádió és televízió központját. A rendkívüli állapot fenntartásának időtartamát nem határozták meg, a csecsen törvényhozás azt javasolta, hogy az a helyzet teljes rendeződéséig maradjon érvényben. Az ESA vállalta Pokolgépes merénylet Athénben Pokolgép robbant egy athéni éjszakai mulatóhelyen tegnap hajnalban. Ezt a Reuter jelentette helyi rendőrségi forrásokra hivatkozva. A robbanás következtében senki sem sérült meg, azonban az anyagi kár tetemes. A merénylet elkövetőjeként a görög baloldali Népi Forradalmi Harc (ELA) csoportja jelentkezett. A pokolgépet az éjszakai szórakozóhely bejárata elé helyezték, ám a robbanás idején az zárva volt. Az ELA márciusban már több EK rendszámú gépkocsi és állami bank ellen hajtott végre pokolgépes merényletet. Kohl kancellár döntése után Lemondott a német védelmi miniszter Kohl kancellár nem érte be „gyalogáldozattal" - Ruppelt védelmi minisztériumi igazgató nyugállományba küldésével -, hanem menesztette magát a minisztert, Gerhard Stoltenberget is. Mindez Kohl és Stoltenberg tegnap délutáni közös bonni sajtóértekezletén vált ismeretessé, ahol a miniszter személyesen jelentette be lemondását, a kancellár pedig azt, hogy elfogadja ezt a lépést. A védelmi miniszteri posztra a Kereszténydemokrata Unió (CDU) főtitkárát, Volker Rühét jelölték. Stoltenberg bukását közvetlenül a török harckocsiszállítási ügy idézte elő. Tavaly ősszel a Bundestag - pontosabban a képviselőház költségvetési bizottsága - zárolt 25 millió márkát, amelyet 15 Leopard-11 típusú harckocsi átszerelésére szántak, s így meg akarta akadályozni, hogy a tankok Törökországba kerüljenek. A védelmi minisztérium, Ottfried Hennig parlamenti államtitkár személyében megígérte, hogy a parlamenti döntést tiszteletben tartják, ám, mint a napokban kiderült, a 15 Leopard- 1-et mégis leszállították Ankarának. A botrányok megingatták az amúgy is vitatott kereszténydemokrata Stoltenberg tekintélyét, megbízhatóságát, a vezetési képességeibe vetett bizalmat. Bonnban korábban azzal számoltak, hogy Kohl az év végén, a jövő év elején esedékes kormányátalakításkor mindenképpen meneszti Stoltenberget. Mostani gyors döntése minden bizonnyal összefügg azzal is, hogy a hét végén fontos tartományi választások lesznek Baden- Württembergben és Schleswig-Holsteinben, a CDU-nak. A Stoltenberg-ügy lezáratlansága szavazatokba került volna. A francia és a spanyol rendőrség akciója Újabb letartóztatások az ETA soraiban Mind a francia, mind a spanyol rendőrség nagyszabású akciót kezdett a határ két oldalán levő baszk terroristák felkutatására és letartóztatására azt követően, hogy a francia rendőröknek sikerült elfogniuk az ETA katonai szárnyának vezetőjét, Francisco Mugica Garmendiat, valamint a szervezet több más irányítóját. A rendőrök az ETA-vezetők tanácskozásának színhelyén számos fontos dokumentumot találtak, s lefoglaltak egy hordozható számítógépet is, amelyben ugyancsak értékes, a nyomozás folytatását elősegítő adatokat tároltak az ETA katonai szárnyáról. Mugica Garmendiat és vezető társait jelenleg a bordeaux-i börtönben őrzik, a többi letartóztatott, köztük az ETA vezetők több testőre egyelőre a helyi rendőri szervek őrizetében van. A most 39 éves baszk terrorista 1973 óta vesz részt a baszkok titkos szervezetében és a Franco kormány idején egyik végrehajtója volt a falangista miniszterelnök, Carrero Blanco meggyilkolásának. Azóta számos merénylet tervezője, végrehajtója volt, bár közben egy ideig politikai menedékjogot kért Franciaországban. Gyakorlatilag 1987 óta volt vezetője a terrorista akciókért felelős „katonai szárnynak". José Luis Corcuera spanyol belügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy a vezérek kiiktatása nem jelenti a terrorista csoport működésének végét, sőt az is megtörténhet, hogy az ETA katonai szárnya „bosszút akar állni" a letartóztatások miatt. A spanyolországi baszk tartományokban több helyen voltak kisebb-nagyobb tüntetések, a vezetők letartóztatása elleni tiltakozások, sőt a szélsőséges baszk párt, a Heri Batasuna helyi képviselői felszólították San Sebastian város vezetését arra, hogy „bojkottálják" a nagyszabású kerékpáros körversenyt, a Tour de France-ot, amelynek rajtja az idén a spanyol városban lesz. A hatóságok attól tartanak, hogy az ETA ezt az alkalmat esetleg merényletekre akarja felhasználni. A moldovai elnök parlamenti beszéde Éles bírálat Saposnyikovnak Már csak órák vannak hátra abból a határidőből, amit még a hét végén adott a Dnyeszter menti oroszoknak a moldovai vezetés. A konfliktus éleződését mutatja, hogy Mircea Snegur moldovai elnök tegnap a parlementben drámai hangú beszédében kijelentette: „Türelmünk végére értünk, a túlparton nem akarnak békés megoldást." Snegur parlamenti beszédében félreérthetetlenül leszögezte: Chisinau (Kisinyov) megteszi a rend és a fegyelem helyreállításához szükséges lépéseket. A parlament ülésén egyébként először vett részt a Dnyeszter bal partjáról érkezett küldöttség, amely felszólította a szemben állókat, hogy vonják hátrább csapataikat, és azonnal kezdjék meg a tárgyalásokat. Snegur ugyancsak tegnap táviratot juttatott el Jevgenyij Saposnyikovhoz, az Államközösség hadseregének főparancsnokához. Ebben meglehetősen fenyegető hangon azt követelte, hogy a főparancsnokság tartsa felügyelete alatt a 14. hadsereg tevékenységét, vagyis tartsa távol az eseményektől az egységet. Kifogásolja továbbá, hogy az elmúlt napokban rendszeresen megsértették a köztársaság légterét, anélkül, hogy a berepülésekről előre tájkékoztatták volna a moldovai szerveket. Azt is szemére vetette Saposnyikovnak, hogy a tiraszpoli katonai repülőtérre több tucat államközösségi repülő érkezett, illetve Saposnyikov helyettese, Borisz Pjanykov túl gyakran tesz látogatást a moldovai alakulatoknál, szintén bejelentés nélkül. Taktikák és törésvonalak Nyilvánvaló, hogy ez alkalommal a véletlen - a legjobb szervező - alakította a dolgokat. Mégis van benne valami jelképszerű, hogy a Levi-ügy kirobbanása időben szinte egybeesett a spanyolországi, ún. szefárd zsidók kiűzetésének 500. évfordulójával, amelyről az ibériai országban, Izraelben és a világ más részein is megemlékeznek ezekben a napokban. Mindkét esemény egy különösen sokat szenvedett, hazájából többször is kiűzött zsidó etnikai csoport gyökereire, helyzetére, politikai súlyára tereli a figyelmet és jelzi az izraeli társadalom belső változásainak az irányát is. Azokban az órákban, amikor a madridi zsinagógában János Károly spanyol király és Chaim Herzog izraeli elnök jelenlétében (az utóbbi az első izraeli államfő, aki ellátogat Spanyolországba) emlékeznek a Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd által kiadott, és Európa legnagyobb zsidó közösségét hazája elhagyására kényszerítő „Zsidó Ediktum" félévezredes évfordulójára, a zsidó politikai élet megosztott a Levi-ügy megítélésében. Sokan hajlanak rá, hogy David Levi külügyminiszter lemondása mögött személyes sérelmeket, zsarolásra emlékeztető politikai manőverezést lássanak. E felfogás szerint Levi - aki posztjánál fogva a kormányon belül a második helyre, és kormányfőváltozás esetén automatikusan a miniszterelnöki tisztségre tart igényt - nem alaptalanul sérelmezi, hogy pártja politikai rangsorolásában nemcsak Samir mögé került, hanem Arensz hadügyminiszter és Sáron lakás- és telepítésügyi miniszter is megelőzte. Háttérbe szorítását hívei általában a szefárd eredetű keleti zsidóságra nézve sérelmes döntésnek tartják. A dolgok megértéséhez tudni kell, hogy a bevándorlás első szakaszában, vagyis 1919 és 1948 között Európából nagyjából tízszer annyian vándoroltak be Palesztina területére - szám szerint hozzávetőlegesen 400 ezren - mint Ázsiából. A főként Németországból, Lengyelországból és más kelet-európai országokból származó betelepülők és már Izraelben született utódaik, a szabrák az évtizedek folyamán nemcsak az állam fennmaradásáért folytatott háborúkban jeleskedtek, hanem iskolázottabbak, tehetősebbek lévén fokozatosan a kulcspozíciók zömét is elfoglalták. Az izraeli államalapítást követő negyedszázad alatt azonban a tendencia megfordult. Egészen az orosz zsidók tömeges kivándorlásának kezdetéig a zsidó lakosság gyarapodásának fő forrását a közelkeleti és észak-afrikai zsidók betelepedése jelentette. Ráadásul magasabb szaporulati rátájuk révén ők, a szefárd illetve keleti zsidók, egyre nagyobb arányt kezdtek képviselni a lakosságon belül. Izrael zsidó lakosságának ma már több mint a fele tartozik ez utóbbi kategóriába. David Levi, aki Marokkóból származik és húszévesen, 1957-ben vándorolt be Izraelbe, igazi sikerember, self made man, aki fokról fokra haladva lett a legnagyobb koalíciós párt, a Likud egyik vezetője és a külügyminiszteri kulcstárca birtokosa. Szó sincs természetesen arról, hogy az izraeli politika a származási hely által determinált etnikai csoportosulások alapján szerveződjék, ám ez utóbbiakat igenis számon tartják, figyelembe veszik a politikában. Az is igaz, hogy az európai bevándorolt askenázi zsidók és a szabrák vezető szerepét sokáig senki és semmi nem kérdőjelezte meg. Ben Guriontól napjainkig a Munkapárt színeit képviselő Peresz volt az egyetlen olyan dél-európai, szefárd gyökerű politikus, aki a kormányfői posztra emelkedett, ám keleti zsidónak ez eddig nem sikerült. Időközben egyre erősödtek és erősödnek a belpolitikai viták, az ortodox és világias zsidók nézeteltérései, s a Likud vezette koalíción belül „döntőbírói" szerephez jutottak - végül is a koalíció bukását előidézve és a választások előrehozását is kikényszerítve - az ortodoxokat képviselő vallási pártok. Nyilvánvaló, hogy a Likudot a júniusi választásokra vezető Samir miniszterelnök nem szívesen veszítené el Levit és ezt le is szögezte. Nem jönne neki jól, ha az eddigi törésvonalak mellett újabb is jelentkezne származási hely kategóriája szerint. Maga Levi főbb vonalakban elfogadja a Likud bel- és külpolitikáját, bizonyos kérdésekben azonban - például az arab-izraeli tárgyalások ügyében - hajlékonyabb a Samir-Árensz csoportosulás tagjainál. Ezek a „részletek" egyre hangsúlyosabbakká válhatnak most, hogy a településpolitika és az orosz zsidók letelepítéséhez igényelt amerikai kormány garanciái ügyében feszültebbé vált Washington és Jeruzsálem viszonya. Nem kizárt, hogy Levi valóban csak taktikázik, de a másik feltételezés sem alaptalan, nevezetesen az, hogy esetleg új párt alapításával megosztja az általában a Likud vezette koalícióra voksoló szefárd keleti zsidókat. Ez pedig a Likud vereségével lenne egyenértékű. Az 1984. szeptemberi választások óta ugyanis patthelyzet volt, vagy minimális többséggel kormányzott a Likud-tömb. Persze Levi nem azért jelentette be lemondását, hogy végképp kiűzessék a politikából. Ezért arra lehet számítani, hogy a választások időpontjának közeledésével a taktikázás nagyobb szerephez jut, mint bármiféle politikai elv vagy az ország jövőjére vonatkozó stratégiai elképzelés. Igaz, ebben az izraeli politika nem jelentene különösebb kivételt. Szászi József ■S7Francia választási tájkép Botrány és szürrealizmus A szocialisták további súlyos vereségét, Mitterrand elnök növekvő nehézségeit emelik le a kommentárok a franciaországi regionális választásokat és a járási választások második fordulóját értékelve. A szocialisták elvesztettek öt megyét. A parlamenti képviselőknél a Le Figaro „hekatombáról" - öldöklésről - ír: a baloldalról 27 képviselő és szenátor, a jobboldalról 7 honatya vesztette el tanácsosi mandátumát. A kormány miniszterei közül Jean-Louis Bianco elvérzett járásában; a többi minisztert újjáválasztották, vagy megválasztották. Edith Cresson régi járásában csak 170 szavazattal nyert, amit vereségnek minősítenek. A hét végén az okozott nagyobb botrányt, hogy a feltételezések szerint a kormány két miniszterét, Jean- Pierre Soissont és Jean-Marie Rauscht csupán a lepenista Nemzeti Front szavazataival választották meg körzeti elnökké Dijonban, illetve Metzben. Soissont Cresson lemondásra szólította föl, aki a kérést teljesítette; a Le Figaro ezt úgy kommentálja, hogy hat évre inkább a biztos körzeti elnöki címet tartotta meg, mint a bizonytalan kormánytagságot. A Figaro szerint, tekintettel, hogy a szavazás titkos, nem lehet semmit sem bizonyítani, de bármi történt is, a két kormánytag Le Penék „túsza" lett. A Figaro összefoglalója szerint Mitterrand most a kormány sorsával néz szembe, és a meggyöngült PS (Szocialista Párt) belső válságával. A szocialista vezetők arra szorítják az államfőt, hogy szabaduljon meg Cressontól, akinek a rossz választási eredményeket tulajdonítják. Több miniszter azért járt közben a Elysée-nél, hogy semmiképpen se Jack Lang legyen Cresson utóda. A rocardisták viszont Delors-t kívánják a Matignonba, abban a reményben, hogy a hatalom „elnyűvi majd". Fabius kijelentette, „becsületesen el kell ismerni, hogy ez komoly kudarc volt". A Figaro vezércikkében Franz-Olivier Giesbert azt emeli ki, hogy tizenegy év óta ez a hatalom legsúlyosabb kudarca. Mitterrand-nál senki sem tudja jobban, miként rombolja szét az arányos választási rendszer a politikai tájképet. Ezt folytatni botrány és szürrealizmus. Ha kitart mellette, hogy megóvja önmagát, még jobban leszállítja a demokratikus gyakorlat értékét. Lerombolja mind a bal- mind a jobboldalt, de Franciaország ideálját is. Azzal, hogy a Nemzeti Front kormánytagok megválasztását segítette, bevallotta azt az objektív szövetséget, amely tudatosan vagy nem, a hatalomhoz köti őt. Mitterrand-nak nehéz lesz kitartania a következő választásokig. „Szegény franciák szemlátomást nagyon forró vízben ülnek" (A Die Presse karikatúrája)