Új Magyarország, 1992. július (2. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-24 / 174. szám

Kiküldött munkatársunk, Serényi Péter jelenti Barcelonából Ma este megérkezik a láng Befutottak az úszók - Mindenki edz - 549 arany gazdára vár Az úszók Zürichen keresztül jöt­tek, és - hála az előőrsnek - gyor­san beköltözhettek a Hotel Con­­dorba, a kényelmes, négycsillagos szálláshelyükre. A hírük, nevük persze messze megelőzte őket: a világ egyik legtekintélyesebb sportmagazinja, az amerikai Sports Illustrated olimpiai külön­­számában öt (!) oldalas képes be­számolót közölt sztárjainkról. A cikkíró néhány héttel ezelőtt szinte „összeköltözött" Budapes­ten Széchyékkel (az „öreg" egész oldalas fotója imponáló, háttér­ben a Láchíddal...). Egy másik vi­láglap, a Time Ónodi Henriettát mutatja be, tehát... de hadd ne kiabáljam el! Bár... fogadni mer­nék, hogy ezeknek a klasszisok­nak úgysem tudja senki kiéne­kelni a sajtot a szájukból! Miután minden percben érke­zik valamilyen híresség Barcelo­nába, talán megbocsátható, hogy eltekintek a menetrend­­szerű névsorolvasástól. Inkább a várva várt lángról. Június 13-án érkezett spanyol földre, s azóta, miközben érintette a 17 tarto­mány fővárosát, összesen 5570 km-t tett meg az ibériai félszige­ten, 9172 váltótag jóvoltából. Szándékosan nem használtam a váltófutó kifejezést, mert 488 szerencsés kiválasztott - az olim­piák történetében először - ke­rékpározott a lánggal! Azzal a lánggal, amely a Palma de Mallor­ca hajóval érkezik - a tervek sze­rint hatalmas népünnepély, tű­zijáték közepette - este tíz óra előtt öt perccel a barcelonai kikö­tőbe. Innen indul a városi váltó­futás, majd a városháza előtt tér utolsó nyugovójára­­ az örök jel­kép. Az természetes, hogy a fősze­replők - kimondva, kimondatla­nul­­ már türelmetlenül várják, lobbanjon fel (ez is kuriózum: íjászok nyílvesszőjének közvetí­tésével)­­ a 21 méter magas kan­deláberben a láng, és kezdődjenek meg végre a versenyek. Amíg erre várni kell, addig mindenki edz, teszi a dolgát, unatkozásról az egyébként is színes forgatagú olimpiai faluban szó sincs. Csak egy-két példa: a bringás Somogyi tegnap a Velodromban is és az or­szágúton is tréningezett, a kézi­labdázók a délelőtti gyakorlást követően délután edzőmérkő­zést játszottak a FÁK együttese ellen, a férfitornászok háromne­gyed kettőtől negyed hatig pó­diumedzést tartottak versenyeik színhelyén a St. Lordi csarnok­ban. Az is az előkészületek finisét jelzi, hogy temérdek a statiszti­ka, az információ, és mi, újságí­rók vélhetően alaposan megiz­mosodunk az olimpia végére, annyi kiadványt, rajtlistát cipe­lünk magunkkal. Lassan már iri­gyelni kezdjük a tévéoperatőrö­ket, pedig a tikkasztó melegben cipelni a tévékamerát... Hát, egy cipőben járunk! Az egyik statiszti­ka mindenesetre sokatmondó rekordról árulkodott, vasárnap déltől 360 óra alatt összesen, 549- 549 arany- és ezüst-, s 593 bronzé­rem talál gazdára 25 sportág 257 számának eredményhirdetése során. Amíg mi­­ magától értetődően a magyarokkal vagyunk elfog­lalva, körülöttünk tombol a vi­lág. Jó hír, az égvilágon minden­ki áldását adta a volt Jugoszlávia sportolóinak részvételére, egyre gyakrabban emlegetik egy régi ismerős nevét, mint mondják Djordje Perisics, az új jugoszláv sportminiszter ügyes diplomá­ciai érzékének köszönhető a meghívás örömteli ténye, és an­nak nem kevésbé fontos elfoga­dása is. Hogy ki ő? A vízilabda­rajongók nyilván emlékeznek a Partizán Belgrád legendás óriásá­ra. Erőssége volt az 1968-as olim­piai bajnokcsapatnak, régi jó ba­rátja a magyar pólónak is. Más sztárokról is érkeznek, terjednek a hírek: az amerikai csodakosarasok mostanáig Mon­­te-Carlóban akklimatizálódtak (szállodájukban állítólag annyi volt a rájuk vigyázó fegyveres őr, mint a vendég), majd repülő­re ültek, de nem itt Barceloná­ban, hanem a messze délre levő Re­­usban landoltak, és azóta is rejtek­helyen tartózkodnak. Nem ne­héz megjósolni, hogy Magic Johnson és társai lesznek a fő bar­celonai kedvencek. Hogy ők nem tartanak színrelépésük el­őtt sajtókonferenciát, mint min­den sportág amerikai képviselő­je, az majdnem biztos. Ma kü­lönben az atlétika két nagy csil­laga - Carl Lewis, és a távollété­ben a klasszikus 100 favoritjává előlépett Leroy Burrell - egymás­tól szigorúan szeparáltan talál­kozik az újságírókkal. És végül, hogy ne csak a híre­ket gyűjtsük, hanem parányit ki is kapcsolódjunk (mivel holnap­tól erre úgysem lesz időnk), teg­nap este Vérten Sándor főkonzul (egyáltalán nem mellesleg: exöt­tusázó, olimpiai attasénk) látott minket vendégül. Na nem tar­tott sokáig a parti, mert a sporto­lók rajtjára már ránk is jellemző és kimondottan sportszerűen élünk... Ahogy az egy nappal olimpia előtt illik! Tegnap délután megérkeztek a számunkra első számú sikersport­ágnak számító úszás honi klasszisai Barcelonába, ma este pedig „beúszik" a kikötőbe, majd természetesen partra is száll az olim­piai láng. Ha semmi másból, e két eseményből egyenesen követ­kezik, ez már tényleg a finis, mese nincs, holnap kezdődik a nagy világfesztivál! Semmi más?... Hát ez azért túlzás, mert millió apró­ság jelzi, amit 1986. október 17-e óta tud a világ - mármint, hogy olimpia lesz Barcelonában -, arra lassan már nem a múlt­­, hanem a jelen idő érvényes. A visszaszámolásban a perceken a sor... ENY • A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség rendelkezése értelmében néhány új szabály lép életbe a sportágban. Ezért az MLSZ já­tékvezetői testülete július 27-én, hétfőn délután 2-től tájékoztatót ad a a Fővárosi Vízművek dísz­termében, melyre az NB I-es klu­bok szakosztályvezetőit hívták meg. • Papírforma-eredmények szü­lettek a torontói nemzetközi te­nisz­­verseny harmadik forduló­jában: Korda-Renneberg 6-4, 6-2, Agassi-Rusedski 6-4, 6-1, Lendl-Youl 6-1, 6-4, McEnroe- Stark 6-0, 6-2. • Az FC Napoli továbbra sem hajlandó felbontani Diego Mara­­donával fennálló szerződését, aki viszont változatlanul nem kí­ván újra olasz színekben futbal­lozni. • Az európai labdarúgókupák sorsolásakor az UEFA több albán csapat jelentkezését nem vette fi­gyelembe biztonsági szempon­tok miatt. Az albán kormány til­takozott a „kizárás és megkülön­böztetés" ellen. A tiranai közle­mény szerint az egész országban rend van, és semmi sem akadá­lyozza a sportesemények meg­tartását. • • A magyar atlétaválogatott va­sárnap az olaszországi Domo­­dossolában szerepel az Olaszor­­szág-Franciaország-Magyaror­szág hármasviadalon. A résztve­vők legjobbjaik, olimpikonjaik nélkül veszik fel a küzdelmet az ellenfelekkel. A tervezettnél egy nappal korábban, csütörtökön reggel a magyar úszóválogatott is elutazott Barcelonába, a nyári ötkarikás játékok­ra. Az ok: az olimpiai úszóversenyek színhelyén csak ma edzhet­­nek a mieink, ellentétben a korábbi hírekkel. A küldöttség, amely­ben 13 versenyző - köztük Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina személyében két olimpiai bajnok -, valamint 7 sportvezető kapott helyet, a svájci Swissair légitársaság gépével, Zürichen keresztül repült a katalán fővárosba. A megérkezésük még nem volt „ara­nyos", de biztosak vagyunk benne, hogy jó két hét múlva Ferihe­gyen olimpiai bajnokok fognak kiszállni a repülőgépből. Koppány György felvétele Tegnap bonyolították le a Nemzetkö­zi Kézilabda Szövetség választó kongresszusát. A tanácstagok sorá­ból búcsúzott a román, a FÁK-beli és (sajnos) a magyar is. Az érintett Ma­darász Istvánnak a jövőben már csak tiszteletbeli tanácstagi hely jut. Ezen az olimpián is több olyan nagyszerű párharcra lehet számítani, mint például az em­lékezetes Carl Lewis és Ben Johnson összecsapás volt Szöul­ban. Barcelonában alighanem nagy vetélkedés várható Lewis és honfitársa Mike Powell kö­zött távolugrásban. Ugyancsak nem mindennapi küzdelmet ígér a nőknél Marlene Ottey és Gwen Torrence csatája a 100 és 200 méteres síkfutásban. A hadsereg húszezer katonája vi­gyáz arra, hogy robbanószer ne ke­rülhessen be egyetlen olimpiai szín­helyre sem. Katalónián kívül Aragó­niából is vezényeltek ide különleges egységeket, amelyeknek a tagjai egyébként nemcsak a be-, hanem a ki­lépésnél is ellenőrzik a táskákat. Harminckét év után felvonták Barcelonában Dél-Afrika olim­piai zászlaját, s ezzel véget ért az ország apartheid miatti olimpiai távolmaradása. Dél-Afrika olimpiai zászlaja nem azonos az ország hivatalos nemzeti lobo­gójával, mivel azt a többségben lévő fekete lakosság nem fogad­ja el, akárcsak a nemzeti him­nuszt, amelyet ezért nem is ját­szanak el Barcelonában. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke holnapi beszédét a megnyitó ünnepségen több mint 3 milliárd te­levízió-néző hallhatja. Az előre elké­szített beszéd körülbelül másfél per­cig tart, és spanyolul, katalánul, an­golul és franciául hangzik majd el. Alexandre de Merode herceg, a NOB orvosi bizottsága elnöké­nek véleménye szerint a barcelo­nai minden idők legnagyszerűbb doppinglaboratóriuma. Az orvosi brigádban egyébként 3200 ön­kéntes, 400 orvos, továbbá ápolók és gyógytornászok, szakemberek, 1700 elsősegélynyújtó és 300 men­tőautó dolgozik. A megnyitó ünnepség a jelek sze­rint nem csupán a sportolók, hanem a spanyol ruhatervezők kimagasló fesztiválja is lesz. A felvonuló hazai közreműködők ugyanis nem keve­sebb, mint 76 féle ruhakölteményt vi­selnek majd... Ötkarikás hírcsokor ! II POLGÁRI NAPILAP Főszerkesztő: FÁBIÁN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettesek: KISS GY. JÁNOS és VÖDRÖS ATTILA Szerkesztőség: 1085 Budapest Vill. Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009, 266-2804, napi szerkesztés: 266-8375 ( Hírlapkiadó: 138-2399, 138-4300, 138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság). Hirdetésfelvétel: 1959 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-2369, telefax: 138-3150 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, postai hírlapüzletekben, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). 1900 Budapest XIII. Lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj az 1992. évre egy hónapra 316 Ft, negyedévre 948 Ft, fél évre 1896 Ft, egy évre 3792 Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat H-1339 Budapest, Postafiók 149. Kiadja a PUBLICA RT. a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével. Felelős kiadó: HORVÁTH E. ZOLTÁN elnök Szikra Lapnyomda Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató ISSN 1215-0185 Bp - ISSN 1215-1386 vidék 1 2 4 8 16 II. évfolyam 174. szám 1992. július 24., péntek Új alelnök a NOB-ban A dél-koreai Kim Un Jongot választotta negyedik alelnökének a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tegnapi ülésén Barcelonában. A 61 éves sportvezetőt 54 igen vokssal 28 ellenében szavazták meg Keba Mbaye szenegáli bíró helyébe, akinek lejárt a mandátuma. A NOB végrehajtó bizottsági ülé­sén a 11 tagú testületbe három új személyt is választottak a kanadai Richard Poundot és az indiai Asvimi Kumart két évre, az amerikai Anita Defrantzot pedig csupán egyéves időszakra. Anita Defrantz honfi­társa, Robert Helmick helyére lépett, akinek pénzügyi visszaélések mi­att kellett lemondania tisztségéről. Helmick már letöltötte mandátu­mának kétharmadát, így utódát csupán a fennmaradó időre, egy évre választották meg. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke a végrehajtó bizottsági ülés záróbeszédében közölte, hogy új­ra jelölteti magát a jövőre esedé­kes elnökválasztáson. A sportve­zető döntését Francois Canard, a NOB vezérigazgatója közölte. A 72 éves katalán sportvezető 1980 óta áll a testület élén, és a fenti in­formáció szerint újabb négy éves időtartamra megpályázza a posz­tot. Ugyancsak a NOB ülésén tár­gyaltak az úgynevezett „szabad kártyák" jövőjéről. Ismeretes, hogy egyes sportágakban enge­délyezik néhány versenyzőnek az indulását, ha nem tudta kivívni a szereplés jogát, így példaként szó volt a hatszoros olimpiai bajnok amerikai Carl Lewisról, aki az Egyesült Államok atlétáinak válo­gató versenyén futószámaiból nem jutott tovább. Olimpia, fehér kabátban, mezítláb „Reptéri” válogatott a tatamin Olimpikonjaink többsége már tősgyökeres barcelonainak érezhe­ti magát, javában készül a holnapi ünnepélyes megnyitóra. Van­nak persze, akik egyelőre itthon készülnek tovább. Például a csel­­gáncsozók. Az ember azt várná, hogy a központi edzőterem sző­nyegein puffannak a fehérkabátosok, zajlik a csúcsformát garan­táló nagyüzem. Nos, aki valóban ennek reményében látogatna el a Jégszínház emeleti termébe, jókorát csalódna. A helyiség olyan üres, mintha ezen a környéken nem is hallottak volna olyan spor­tágról, amelyet úgy hívnak: cselgáncs. Moravetz Ferenc szövetségi kapi­tány is szűkebb pátriárkájában, a Bp. Honvéd termében tölti nap­jai nagy részét. Teheti, két válo­gatott versenyző is kéznél van. A kontinensbajnok Hajtás Bertalan­nak és az Európa-bajnoki ezüst­érmes Parragh Katinak is a Tüzér utca a „szolgálati helye". Ez így rendben is volna, csakhogy az olimpiai cselgáncsválogatott, nem két emberből áll. Akkor hát hol vannak a többiek? - Természetesen az egyesüle­teikben. - mondja Moravetz Fe­renc. - Idén sem szakítottunk azzal a sokéves hagyománnyal, mi­szerint nem szervezünk közös felkészülést. Ezekben az utolsó napokban csodákat már nem le­het tenni. Ráadásul a verseny­zőknek lelkileg is jobb, ha a meg­szokott környezetükben marad­nak, amíg csak lehet.­­ Ezek szerint hiábavaló lenne fel­tenni a kérdést, milyen a hangulat a csapatban. Alakítsuk át tehát így, mi hír a többiekről? - Közhelyszerű, de nagyon lé­nyeges a válasz: mindenki egész­séges, mindenki jó formában van. - Az elmúlt években a következő képlethez szokhattunk hozzá - lega­lábbis az esetek túlnyomó többségé­ben: magyar cselgáncssikerek, egyenlő Hajtás Bertalan és Csák Jó­zsef.­­ Nos, a képlet tulajdonkép­pen továbbra is érvényes, én mégis kiegészíteném: Csősz Imre. Nem mást szorított ki a váloga­tottból, mint az Európa-bajnok Tolnai Lászlót, idén több komoly nemzetközi versenyen szerepelt kiemelkedően, a kontinens leg­jobbjai közé lépett elő. - És a hölgyek? - Nagy Zsuzsa tizenéves fejjel lett Európa legjobbja, Parragh Kati pedig egy sérülésekkel tar­kított átmeneti hullámvölgy után ismét régi önmagát idézi. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nyugaton már évekkel ezelőtt nagyon komolyan vették a női szakágat, nekünk van még behozni valónk. - Holnap találkozik a „repülőtéri" válogatott, irány Barcelona. Milyen eredmény után szállna le elégedet­ten a kapitány két hét múlva a re­pülőgépről? - Éremben, érmekben minden­képpen bízom, s ebbe azt hiszem sok minden belefér... (nagy)

Next