Új Magyarország, 1997. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-17 / 40. szám
8 Függönyrojt Fixa idea A rossz ötlet olyan, mint a bogáncs a kutya bundájában. Ha egyszer beleragadt, kínkeservesen lehet csak kiszedni, s akkor is csak úgy, hogy egy csomó szert is kitépünk vele. Ilyen bogáncs a főváros színházi életének bundájában a Broadway-koncepció. Szegény színházkutyus akárhogy vakaródzik, kaparja a mancsával szinte már az önnön bőrét, nem tud tőle szabadulni. Az ügy régi keletű, mint tudjuk. Régebbi, mint a rendszerváltozás dátuma. Jó szimatú, fölöttébb kifinomult üzleti érzékű illetők (akkor még elvtársak, ma már urak) nagy fantáziát láttak a szinte biztosan „lenyúlható” tanácsi (fővárosi és kerületi) hozzájárulás megszerzése révén a Nagymező utca sajátos privatizációjában. A történet egyszerre pimasz, dörzsölt, felháboorító és röhejes. A szomorú az benne, hogy ha teljesen nem sikerült is megvalósítani a nagyralátó (és mérhetetlen összegeket, valamint hihetetlen kisajátításokat igénylő) elképzeléseket, egyes elemeit mégis kierőszakolták (tegyük hozzá nyomatékkal: igen hathatós fővárosi önkormányzati segítséggel). A Thália Színház kiebrudalása, a Tivoli Színház (mint a Bábszínház felnőtt színháza) megszüntetése, az Operett Színház ha nem is szándékos, de nem is akadályozott szétverése jelzi (jelezte): a szülőatyák nem adták fel. A bogáncs eltávolíthatatlanul ott van a kutya szőrében, a rögeszme (ne legyünk ilyen póriasak, használjuk inkább az elegánsabb latin kifejezést: fixa idea él és virul. Ezt igazolják az újabb fejlemények is. Amikor az Operett igazgatójából a dalszínház igazgatója lett, nem titkolta, hogy szívesen tenné az Operettet az Opera valamiféle alvállalkozásává. Ez most, a társigazgatóktól (remélhetőleg) független, új direktor kinevezésével nem maradt a megvalósíthatóság körén belül (hogy ilyen kacifántosan fogalmazzuk meg az ötlet elutasítását). De nem működött az a már a Thália megszüntetésekor is sejthető ééa sem, hogy a majdani átépítés után ebből a színházból az Opera kamaraoferája legyen, s így leadják a sokféle tekintetben csak nyűg Erkel Színházat (esetleg átadják valami vállalkozásnak, netán egy új zenés színház létrehozása céljából, amibe a Broadway-koncepció nemzőatyja is beszállna). A Thália operai célokra való einstandolása azonban mégsem irtódott ki gyökeresen az elképzelések közül. Mivel változatlanul befogadószínházként képzeli el ezt a színházat a Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottsága, befogadhat akár opera-előadásokat is. Tehát nem, de azért mégis... De akkor mi van azzal az elképzeléssel, hogy az újjáépülő Thália adjon majd helyet a szintén rekonstrukcióra szoruló Operettnek és a még rosszabb (még sürgetőbb) állapotban lévő Madáchnak az átépítések idejére? Valahol ugyanis ezeknek is játszaniuk kell, s miután oly sikeresen eltakarították az egyébként erre a célra igen alkalmas (lásd: Vígszínház-rekonstrukció) Kék Buborékot, a sátrat a Nyugati pályaudvar mellől, a Thália megoldást jelenthetne. Egy bennfentes, a különböző konstellációkat és variációkat elég jól ismerő színházi ember erre azt mondta: ha a Madách megy elsőnek a Tháliába, lehet, hogy ki sem megy onnan többé. Majd meglátjuk - mondaná erre a vak ember. (takács) KULTÚRA Az irodalmi élet egyre kevesebb íróé A magyar kultúra szerveződésében megmaradt a kádári örökség Alig nyolc esztendő telt el azóta, hogy a magyar írók a rendszerváltozás első pillanataiban megkönnyebbülten felsóhajtottak: az irodalom ezután végre azzal foglalkozhat, ami a feladata - irodalommal. Az olvasó azonban nem egészen erre számított; az elmúlt évek jobbára azt igazolták, hogy az a magyar irodalmi élet, amely rendszeresen és kellő súllyal van jelen a médiában, egyetlen személyt képes gond nélkül nélkülözni: az olvasót Új Magyarországnak Hernádi Guila író, a Független Írók Szövetségének elnöke nyilatkozott. - Ön az asztrológiai munkák után hamarosan újabb regénnyel jelentkezik. Nem merül fel önben a kétely, hogy a hazai irodalmi életen kívül álló alkotóként nehéz lesz publicitást szereznie a kötetnek? - Valóban soha nem voltam tagja a hazai irodalmi életnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a könyveim ne fogytak volna el. Én ezt az állapotot megszoktam, a magam sorsa nem aggaszt különösen. Sokkal kétségbeejtőbben találom, hogy ebben a bizonyos irodalmi életben egyre kevesebb magyar író vehet részt; azok az emberek ugyanis, akik a magyar irodalom elemzésével, rendszerezésével, népszerűsítésével és oktatásával foglalkoznak bel- és külföldön, egyre kevesebb írót tartanak számon. Példa volt erre a Magyar Televízióban a közelmúltban vetített, Marianna D. Birnbaumról készült portréfilm. Azért említem, mert a film - az állatorvosi lóhoz hasonlóan - megjelenítette az összes hibás törekvést, amely a hazai irodalom rétegződését jellemzi. Marianna D. Birnbaum Los Angelesben él, egyetemi tanár, a magyar irodalom a kutatási területe; szerinte öt fontos író van Magyarországon: Konrád György, Kertész Imre, Nádas Péter, Spiró György és Esterházy Péter. Ez a kijelentés egy, a magyar irodalmat az amerikai diákok előtt reprezentáló tudós szájából nem egyszerűen meghökkentően hangzik. Két lehetőséget tudok elképzelni: vagy készakarva csinálta, vagy tudatlanságból. Ha tudatlanságból, akkor az azt jelenti, hogy megtanult hallgatózni, de nem tanult meg olvasni. Tehát anélkül igyekszik a rendelkezésére álló információkat univerzalizálni, hogy onnan, Los Angelesből egészében látná a magyar irodalom horizontját. Az ilyesféle kijelentések meglehetősen károsan hatnak az irodalmi élet további szerveződésére, illetve az írók és zs. olvasók kapcsolatára. Ha egy a nemzetközi tudományos életben részt vevő kutató véleménye hangzik el, az irodalom iránt érdeklődő ember hajlamos elhinni, hogy így is van, éppen azért, mert Marianna D. Birnbaumhoz hasonló személyek nagyobb súlylyal vannak jelen a médiában. A hazai irodalmi élet belső működése már ma is meglehetősen egyenetlenül kezeli a különböző alkotókat, amennyiben azonban a hasonló nyilatkozatok szaporodni fognak, az, aki kívülről szemléli mindezt, ezt gondolja majd: ez így is van rendjén. - Ez a gondolkodásmód elszigetelt jelenség, vagy kimutathatóak nagyobb összefüggések is? - Megvannak a magyarországi gyökerei. Az itteni kulturális életben - elsősorban egyetemi tanszékeken, különböző orgánumokban, alapítványd kuratóriumokban - valamiképpen megmaradt a Kádár-rendszer öröksége. Ezeket a helyeket elfoglalták a slapajok. A slapajok alatt az egykori marxista szemléletű tanárok, szerkesztők, kritikusok tanítványait, illetve a tanítványok tanítványait kell érteni, akik a magyar irodalom egy jelentős részét már nem is olvasták, csak elődeiktől tudják, hogy bizonyos szerzőket nem kell túlértékelni; ezt ők a maguk nyelvén úgy értik, hogy nem kell értékelni. Ezek az emberek fantasztikus módon nagyhangúak, elfoglaltak mindent olyan címeken, mint a „posztmodern", amiről maguk sem tudják, micsoda, de azt tekintik értékrendszerük alapjának. - Ön szerint hová vezethet az a vita, amit ma Magyarországon népi-urbánus vitának neveznek? - Az irodalmi értéket nem ilyesféle mértékkel mérik. Szerintem sem a népi, sem az urbánus irodalom nem létezett soha olyan értelemben, amilyenben ma beszélnek róla. Ezt a látszólagos ellentétet azok szítják, akiknek érdekükben áll az irodalom megosztottsága: az emberek figyelmét így nem a lényegi dolgok, hanem apró, egészen mellékes partizánháborúk kötik le. - Hogyan jöhet, hogyan jöhetett létre az az állapot, melyben néhány alkotó kivételezett helyzetbe került? - Azt hiszem, hogy ezeket az embereket valamiféle kapcsolatrendszerre támaszkodva kiszemelik, s elkezdik ez ő tehetségüket, ez általuk képzelt értékeket kizárólagossá tenni. Mert az egy pillanatig sem kétséges, hogy valódi tehetségek, csak éppen az az állítás nem igaz, hogy rajtuk kívül nincs más. Miért nincsen Magyarországon ennek az - ezek szerint - nem igazán tisztességesen működő irodalmi életnek ellenpárja? - Pontosan azért, mert azok oz emberek, akiket én slapajoknak nevezek, elég hamar elfoglalták a fontos stratégiai pontokat. Hihetetlenül érzékenyek, képesek azonnal reagálni bármilyen jelenségre, s elég ügyesek ahhoz, hogy a saját értékrendjüket elterjesszék. Az előbb szó esett a posztmodemről; ma már minden önmagát valamire tartó orgánum - beleértve, mondjuk, a vidéki lapokat is - posztmodernnek vallja magát. Ez nevetséges. Az érték valóban nem kategóriáktól függ, és én azt érzem, hogy itt az elmúlt néhány évben méltatlanul agyonhallgattak jó néhány tehetséget. Szeretném, ha a beszélgetés végén felsorolhatnám, hogy kik azok, akikről szerintem beszélnünk kellene: Doboi Péter, Temesi Ferenc, Gyurkovics Tibor, Sükösd Mihály, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Lázár Ervin, Kertész Ákos, Bereményi Géza, Szakonyi Károly, Bárány Tamás, Kardos G. György, Sütő András, Tolnai Ottó, Gion Nándor, Hankiss Ágnes, Vathy Zsuzsa, Kerékgyártó György A városligeti Olaf Palme Házban mutatkozott be a hétvégén két alkalommal Dariusz Gorczyca kísérleti színháza, a Teatr Sytuacji Az árnyék birodalma című előadásával fotó: nyúl Zsuzsanna Forman hatvanöt éves Milos Forman, a cseh születésű rendező, aki 1968 óta él az Egyesült Államokban, eddig két ízben nyerte el a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, s február 18-i 65. születésnapja előtt éppen idejében jelölték harmadszor is a kitüntetésre Larry Flynt pereímű legújabb filmjéért, amellyel januárban már elnyerte a legjobb rendezőnek járó Golden Globe-díjat is. Forman 1961-ig az akkoriban igen híres prágai Laterna Magica kísérletezőszínház dramaturgja volt. 192-ben tört be az élvonalba Meghallgatás (Konkurs) című dokumentumfilmjével, amely egy tehetségkutató versenyt mutat be rejtett kamerás módszerrel. Játékfilmrendezőként az 193-ban készült Fekete Péterrel mutatkozott be. Az Egy szöszi szerelme egy vidéki kislány csalódásait, a Tűz van, babám az illúziókkal való leszámolást eleveníti fel. A hatvanas évek talán legsikeresebb rendezőjét volt hazájában egy külföldi út miatt 1968-ban eltiltották a filmezéstől, s még a Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulása előtt Párizson át Amerikába emigrált. Első, 1971-ben készült amerikai filmje, az Elszakadás (Taking off) a cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el. A nagy nemzetközi áttörést a Ken Kesey regénye nyomán készült Száll a kakukk fészkére című fim hozta meg számára 1975-ben. Forman 1979-ben vitte filmre a Hair című musicalt, 1981-ben készült el a Ragtime Doctorow regénye nyomán. A következő nagy sikert az Amadeus című alkotás hozta meg 1984-ben. Ez a fim nyolc Oscardíjat nyert. Többéves szünet után tavaly mutatták be Milos Forman legutóbbi művét, a Larry Flynt pere (The People Versus Larry Flynt) című alkotást, amely megtörtént eseten alapul: dz Egyesült Államok legízléstelenebb és egyben legsikeresebb pornókiadója az ellene indított támadásokat a legfelsőbb bíróság előtt a szabad véleménynyilvánításhoz való alapvető jogra hivatkozva védte ki. Forman számára ezúttal is az volt az izgalmas, hogy az emberek és a társadalom csakis iróniával elviselhető vonásait mutassa be. ÖRÖKOS TAGSÁG A Magyar Televízió Rt. Stúdió '97 szerkesztősége és a Petőfi rádió ismételten arra kéri a nézőket, hogy szavazzanak az örökös tagokra. A mellékelt szavazólap segítségével a halkathnők képzeletbeli társulaatának tagjait választhatja meg a közönség. A művészek nevét tartalmazó listát neves szakemberekből, illetve közéleti személyiségekből álló zsűri szavazatai alapján állítottuk össze. Kedves Olvasó! Az Ön feladata annyi, hogy mindhárom kategóriából (színésznő, színész, operaénekes) három-három neve szavazzon. Kérjük, hogy a kitöltött szavazólapot nyílt levelezőlapra ragasztva, március 21-ig küldje el címünkre. Magyar Telenov Stúdió * *97 szerkesztősége ISIO Budapest, Szabadág tér 17, Örökös Itfság színész SZÍNÉSZ OPERAÉNEKES ALMÁSI ÉVABessenyei FerencGregor József -Galambos EnzsiGaras Dezső KosFALW Róbert Lukács MargitHaumann PéterKincses Veronika Molnár PiroskaHopiGézaMarton Éva Töröcsik Mari SiNktwrrs ImrePolgár László Udvaros DeRorryATordy GézaRost Andrea Kérjük, a szavazólapon kategóriánként 3 nevet X-szel jelöljön meg, és nyílt levelezőlapon küldje el a megadott címre! A levelezőlapra írja rá nevét és címét. A beküldők között 10 jegyet sorsolunk ki a gálára. Főtámogató: Támogatók: AVON KONZUMBANK QUAMUR 1997. FEBRUÁR 17., HÉTFŐ • A Pázmány Péter Magángimnázium végzős diákjainak szalagavató bálját rendezik meg ma este 7 órai kezdettel a Gellért Szállóban. A báli mulatság kezdete előtt, az iskola növendékeinek táncműsorát követően Lipcsey Edit énekművész műsora látható, hallható. • Négy epizódból álló Neil Simon-színjátékot mutat be február 22-én a József Attila Színház. Az Ungvári Tamás fordította vidám jelenetfüzér rendezője Léner Péter, díszlettervezője Székely László, jelmeztervezője Dőry Virág. A főbb szerepeket Vándor Éva, Fehér Anna, Schütz Ila, Kocsis Judit, Schnell Ádám, Sztankay István játssza. • Nemcsak gyermekeknek, felnőtteknek is ajánlja repertoárjának legújabb darabját a pécsi Bóbita Bábszínház. A vasárnap bemutatott Szépség és szörnyeteg című előadás egy kelta eredetű népmese francia változatának feldolgozása. A szörny külsejű ifjú és a fogságában tartott szépséges leány tragikus szerelme már számos filmstúdiót indított arra, hogy produkciót készítsen belőle. A pécsi bábszínpadi változat Heindl Vera mesefeldolgozásában és Újvári Janka rendezésében mutatja be a sok évszázados újabb és újabb változataiban felbukkanó kelta mesét.