Uj Magyarság, 1938. december (5. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-18 / 287. szám

22 Vígszínház Pénteken, december 23-án először Zágon István új vígjátéka H M Sír Főszereplők: Marát! Üli, Sulyok Mária, Iffay, Ráday, Lo­nlay, Szemlér Mária, Bihary, Dózsa, Egry A karácsonyi előadások jegyeit már áru­sítják. Telefonrende­s: 115-34­4. Vegyük hozzá mindehhez a színészek játszi kedélyét, mint shakespearei fűszert s azt a finom karikírozást, amely súlyta­lan s egy magasabb réteg cinkosságára számít, és előttünk áll a Nemzeti Színház fiatalabb gárdájának egyik jelentős sikere. Emeljük ki ebből a sikerből külön is elsősorban a Rosalindáét, Somogyi Erzsi eleven kis ördögét, aki jóízű, mint a nyári alma. Harapnivaló. Viszont­ többször eszébe jut, hogy van fegyelem is s ilyen­kor mesterséges. Némelyik mozdulata el­ragadóan harmatos. Édes és megejtő Ory Magda, aki szemlátomást nő. Nagyon érdekes Cray Tivadar alakítása, a kiábrán­dult úr mindenre legyintő, hervadt kéz­tartásával. Megkapó az öreg Bartos Gyula szolgája, Jávor Pál kivirágzó Orlandója, Tímár József intelligens bolondja. Rubinyi Tibor is hozza, az új szint és nevetést a birkózóbajnok figurájában, Major Tamás a rókaprémes udvaroncában. Kedves Pa­­taky Jenő kuplézása. Táray Ferenc, Ko­vács Károly, Gabányi László, Forgács Antal, továbbá a fiatal Pásztor János, Vándory Margit és Bornemissza Éva je­lenti a színvonal egységét. Tapintatos kísérőzenét hallunk a megfelelő körökben , ezt a zenét Farkas Ferenc szerezte. A közönségnek nagyon tetszett az Ahogy tetszik. pl­­. színház­-, estélyi frizurák, estélyi KIKÉSZÍTÉSÜK. SZÉPSÉGÁPOLÁS, tartós ON’OÓLAI­AS, I­AJFESTÉS. B* 'r- § # ír IV., Páriss-n. 5. (Molnár én­­V i­­­k k JLp Moser mellett.) Tel.: 189-040. * A képzőművészeti társulat választ­­mányi ülése. A képzőművészeti társulat választmánya Glattfelder Gyula Csanádi püspök elnö­klésével most tartotta rendes negyedévi ülését. Glattfelder Gyula elnöki megnyitójában megemlékezett arról az örömről, amely a magyar Felvidék felsza­badulásával művészetünket is érte, hiszen a visszacsatolt városok az ősi magyar kul­túra őrhelyei voltak és éppen a Műcsar­nok felvidéki kiáll­­ása, mutatja, hogy ez az országrész mennyi kiváló művésztehet­séget adott a hazának. Kegyeletes szavak­kal parentálta el ezu­tn Balogh Elemért, a társulat régi érdemes tagját, majd üd­vözölte Teleki Pál gróf kultuszminisz­ert, akiben nemcsak a tudomány, hanem a mű­vészetek ügye is barátjára és támogató­jára talált. A tárgysorozat folyamán Pi­­pícs Zoltán titkár tett jelentést a rende­zett biedermayer, lengyel, Szent István, a téli és őszi kiállítások eredményeiről, majd Payer Géza főtitkár ismertette a jövő év kiáll­­ási programját mss ARIZÓ­NA és JOZSNYAI SÁNDOR bemutatják új revüfantáziájukat 101 MiZOTA FOLIES m i rész; Lucullusi tataa • II. rész R kSnyvGS álomból — a fMm farsangba Premier: Szerdán, december 2.-én az lulZOHftBflH B­oldog órák Pesti Színház Claude-Autdré Puget-ben, a Pesti Színház újdonságának szerzőjében olyasféle kedves aggálytalanság feszeng, mint a­ népmesék világnak induló fiatal gyerekeiben . . . Tarisznyájában, néhány hamuban sük víg­játéki csattanó, é­s majd csak lesz vala­hogy! Hát lesz is . . . Nem ritkán hosszú, értelmetlen etelés-hatolás, mintha az író és a színészek közösen rögtönöznének va­lamit, máskor meg egészen friss, jóízű dialógus, amelyből azonban csak jelenték­telenül rokonszenves játék alakul ki. A vígjáték már nehezebben. A „Boldog órák” tulajdonképpen egyet­len meglepő felvonásvég — háromfelvo­­násos darabbá elnyújtva. Mi ejtette meg annyira Puget úr szívét? Két fiatal lány •— unalm­as, falusi nyaralás közben •— a semmiből teremt magának egy udvarlót. Egyszerűen elhatározzák, hogy van. Azt is elhatározzák, hogy aviatikus. Hogy állan­dóan vörös sált visel a nyakában. Hogy őket megszólította az utcán, elvitte őket repülni; az autójában száznegyvenes tem­póval száguldottak. Mindezt, elmondják, ott a falusi unalomban, elbizakodott kamasz udvarlóiknak, s az aggódó, anyásán öreges nővérnek, de ezek nem hiszik a mesét, ki­nevetik a két lányt, rájuk sütik, hogy hazudnak. J És amikor már egészen sarokba szorultak, egyszerre árnyék hull a gyere­kek közé: egy aviatikus áll a veranda ajta­jában, egy igazi repülő, vörös sál a nyaká­ban, hódolattal köszönti a két hasudosó kislányt. Eljött, mert szükség volt rá. Itt van, hogy igazolja őket. Gyors, nagyon gyors függöny. És a néző az első felvonás­­közben találgathatja: ki ez a­ repülő, ho­gyan került ide, kit mégsem hazudtak a kislányok? A darab sorsa itt dől el, hogy elég izgalmas és feszült-e ez a felvonás­köz? Mindenesetre kedvesen csirke­fogós lélektani fogás. És szokatlanul szerény író, aki a sikert nem a színpadon, de a szünet­ben akar­ja kicsikarni. Olyasféle szerkesz­tési ötlet, mintha egy rövid viccet két folytatásban közölnénk és az első rész vé­gén a■ csattanó előtt tennek oda: „folyta­tása következik”. A kislányok különben mégis hazudtak. Az aviatikus megjelenése egy új irodalmi műszóval — action gratuite. De régen úgy mondták: vaskos véletlen. És ezekkel a véletlenekkel csak a bohósatk­ók éltek. Puget úr különben ezek utáni semmit nem tud­ kezdeni, se az aviatikus­sál, se a gye­rekekkel. A vörössálas pilóta előbb sorra szerelmet vall a lányoknak, erre a két kamasz szép sorjában elpáholja, s a má­sodik felvonás végén azt hisszük, hogy egy bokszmérkőzésen vagyunk. Az effajta nagy mozgalmasság mindig gyanús, hogy a szerző állóvízből pacskol ilyen magas hul­lámokat. É­s még mindig hátra van egy felvonás. Puget úr igazán bajban van... A mese már nemcsak nyúlik, de szakad is. Az egyik kislány öngyilkosságot követ el; a repülő megmenti. Erre a kislány váratla­nul kiábrándul belőle. Kiábrándul a másik is. A harmadik, a legidősebb azonban biz­tatja ... Miért? Nem tudjuk.. Azt gyanít­juk, Puget úr sem tudja. Ki ez az avia­tikus, aki félórán belül három fiatal lány­nak vall szerelmet ? Néha azt hisszük, hogy Chaplin, máskor azt mondják róla,, hogy Kékszakáll, de az igazság középütt lehet: üres, semmitmondó bohózati figura. Aminthogy bohózat is ez — mese nél­kül. Jelentéktelenül ügyes commédia dell'arte, amelynek folyamán a szereplők lázas mímeléssel kergetik... — maguk sem tudják, hogy mit. A szereposztás öt remek fiatal színészt kíván. És az agiatistust. A gyerekek kö­zül nagyon jó Perényi László. Ez a fiatal művész az utóbbi időben tisztult, kifor­rott, nemesedeb, ízesebb, hajlékonyabb lett, mint azelőtt volt. De nála is jobb a gyerekszínészből kitűnő színésszé kama­szodon Puskás Tibor. Atmoszférát teremt, egy-egy szavával súlyos helyzeteket elhi­tet, meg tud nevettetni és mindig érdekel. A lányok közül Szepes Lia és Márkus Mar­git jók, csak eléggé jelentéktelenek. Kor­mos Márta gyenge, olyan izgatottan ha­darja a mondatokat, hogy minduntalan beléjük harap. Az aviatikus — Greguss Zoltán. Jó ezm­ósz, nem neki való szerep­ben. Vörös Pál díszlete, Tarján György rendezése jó. Illés Endre Az én édesanyám A Nobel-díjas Pearl S. Buck új regénye Pearl S. Buck­ minden eddig megjelent re­génye a világirodalom eseménye lett, csak­úgy, mint a filmje, amely „Az édes anyaföld” című regényéből készült. Az írónőt, aki mun­káiban az egész emberiséghez szólott, most új érdeklődés központjába állítja az idei iro­dalmi Nobel-díj, amelynek Pearl S. Buck lett a nyertese. Hogy miért kapta meg ezt a nagy kitüntetést, ahhoz magyarázatnak elég a leg­újabb műve is, amely „Az én édesanyám” címmel most jelent meg magyar nyelven. „Jöjjetek és olvassátok. Ha az emberben meg akarjátok látni azt a sugárzó fényt, ami Istentől való, akkor kísérjétek végig ennek a könyvnek bőgét és ti is meg fogtok telni a lélek fényességével" —- ezt írta Pearl S. Buck új könyvéről egy angol kritikus. A könyvnek ez a hőse Pearl S. Buck édesanyja, akinek élete a legcsodálatosabb szépségű regény. A színhelye Kína, amelynek misztikus világában folytatja hősi küzdelmét a misszionárius és felesége, aki maga is a pogányok térítője és aki ugyanakkor az „édesanya”. Lélekben igazi amerikai, tele Amerika szabadságvágyával és felvilágosultságával, amelynek jelképe a fül­ledt, erotikus miliőben a tisztaságtól sugárzó, fehérfüggönyös otthon, ahol a misszionárius­­nő gyermekeit neveti Nagy értéket adott a palladia a magyar közönség kezébe, amikor ezt a karácsony han­gulatába annyira beleilleszkedő, ajándéknak született könyvet kiadta és a Nobel-díjas író­nő művéhez olyan ékesszavú fordítót talált, mint Kosáryné Réz Lola. Vitéz Faragó Ede: Öntudatos magyarság A­ könyvpiac síppal-dobbal hirdetett, márká­zott könyvei között, szerényen, mintha nem akarná, hogy észrevegyék, megjelent egy ki­csiny könyv. Szerzője nem ismeretlen a ma­gyar néppel és a magyar fiatalsággal (cser­készekkel) foglalkozók előtt. Fémjelzett név, habár nem a mellébeszélők és magyarkodók révén. A könyvecske nem első munkája a szer­zőnek. Ez azonban külalakra is, belső tar­talomra nézve is talán a legszerényebb az eddigiek között. Pedig nem így kellett volna! Ezt a könyvet, ezzel a tartalommal valóban „síppal-dobbal” kellett volna hirdetni. Megér­demelte volna. Olyan ez a kicsiny könyv, hogy manapság bibliaként kellene minden magyar­nak a kezébe adnunk. „Öntudatos magyarság”! Milyen hatalmas, milyet­ súlyos és milyen fe­lelősséggel járó két szól , milyen szerény, mi- Iy-en alázatos szolgája a népnek az a szerző, aki így, ilyen halkan, ilyen észr­vétlenül dol­gozik ... ! Mert dolgozik. A szó legszorosabb értelmében. S. erre csak akkor jön rá az, aki nem ismeri Faragó Edét, ha elolvassa ezt a kicsiny könyvet. Ebből megítélheti, milyen munkát végezhet a „Nemzetis Úr” a fiatal­ság körében éppenúgy, mint a felnőttek között. Legyen­ ez a kicsiny könyv mementó azoknak, akik felelőtlenül magyarkodnak és jelszavakkal dobálóznak, így kell magyarnak lenni. Így kell szolgálni a hazát. Csendben, hittel és öntuda­tosan. Tegyük le ezt a kicsiny könyvet is a közénk visszatért egymillió testvér asztalára, ha eljönnek a karácsonyi ünnepek, hadd lássák, nem­ veszett még ki egészen az öntudatos magyar gondolkozás nálunk sem. Vécsey Zoltán: A síró város A négy apokaliptikus esztendő utolsó felvo­násához érkezett. Az összeomlás borzalmas robajából egy magyar város felcsukló zoko­gása szűrődik hozzánk. Egyesek és közössé­gek megrázó, véres tragédiája pereg előttünk. A fejvesztett országban a magára hagyott Kassa reménytelen erőfeszítéssel megkísérli megmenteni a nyugalmat, a rendet és a ma­gyarságot. Hiába minden, a belső bomlást nincs, aki föltartóztassa s a kiszolgáltatott várost megszállják a csehek. Kínzó megaláz­tatásban telnek el a várakozás hosszú hónap­jai, hogy rövidesen majd csak megjön a fel­­szabadulás. Milyen keserű csalódás azonban a vörös „Felszabadítók" háromhetes pünkösdi királysága, amely után Rákóczi városa végül is a rablók kezén marad. Mit számít ebben a halálos vergődésben az egyesek sorsa, meg­­hasonlottsága vagy beletörődése! A Végh Pis­ták, Pattenayak, Borszákyak élete nem egyéni sors már, hanem ennek a városnak, Kassának a regénye. Történelem ez­ az irodalom művé­szi köntösében­ Maga a nem válogatós, kö­nyörtelen élet írta ezt a regényt, amely úgy hat, mint egy kegyetlen vízió: hát így is volt? A könyv szerzője maga is végigélte a zsúfolt történésű kassai hónapokat, amelyeknek ese­ményei döbbenetes színekben elevenednek meg előttünk ezeken a lapokon. Néhány évvel ez­előtt, amikor Prágában ki akarták adni Vécrny művét, a csehek elkobozták ezt az igaz han­gú írást. Most —­ amikor Kassa boldog — különös jelentősége van ennek a történelmi napokat idéző regénynek. Genius-kiadás Ara vászonkötésben P 7.50, kartonkötésben P 6. * Művész) R­ozgonyikén jutányos árban ké- 3z­­ il IV., Váci­ utca l­/b éa Kálvin-tér 5. * Hétfőtől péntekig nincs előadás a Belvárosi Színházban. A Belvárosi Színház­­ban vasárnap este játsszák utoljára a „Bűvészinas” című darabot s ettől kezdve péntekig nem lesz előadás. Pénteken mu­atják be az ,.örökké!" című zenés víg­játékot, a nelwi est Mezey Mária lesz a főszereplője. VASÁRNAP, 1938 d DECEMBER 18 RIGÓIÉN­G MA DJ. 144-kor a Városi Színházban Fr. Gin tóddal. (D. u. bérl. V.) Fennmaradt jegyek egész.’ nap a színháznál. Karácsonyra operabérlet a­ legszebb karácsonyi ajándék. 8 népszerű opera. 8 világhírű vendéggel a Városi Szín­házban. Bérletek, egyes jegyek, mindennemű felvilágosítás Transcontinentnél (Do­­rottya­ u. 7. tel. 883-133, 383-158). Bartók-Za­ horeczky matiné­te. 20 karácsony hétfőn a Magyar Színházban. Műsor: Mozart A-dúr, Brahms G-dúr szo­náta. Bartók: Magyar Népdalok, Szonatina, 13. Rapszódia és Bartók zongoraszerzeményei, saját előadásában (Éjszaka zenéje, Kis suite). Jegyek 40 f-től 4.80 P-ig a Magyar Színház pénztáránál és a jegyirodákban (Studio). Moszi Ah­eh. * Danielle Darrieux új filmje. Karácsonyit«» kerül bemutatásra Danielle Darrieux és Henri Garat új vígjátéka, a „Szerelem ügyvédje’’. A francia sajtó részletesen beszámolt az új Darrieux-filmről és kiemelte, hogy ez az első francia film, amely tökéletesen eltalálta a párisi apacsvilág hangulatát. * A falusi kislány Pesten. A „Vadrózsa’* című új magyar filmben Dayka Margit egy falusi kislányt alakít, aki megszökik nagy­apja birtokáról, felül a vonatra és megérke­zik Pestre, ahol sohasem járt. Napok óta fotografálják Dayka Margitot Budapest leg­különbözőbb pontjain, gyalogosan, villamoson és autón. Hétfőtől kezdve a műteremben for­gatják a filmet, ahol Timor Erzsi, Bolgár Klári és Vízváry Mariska jeleneteire kerül a sor. * Az Operaház bérleti előadásai. Az Operaház 1939 január—június havában két soroza­ban hat-hat, összesen 12 bér­leti előadást tart, mezben az Operaházban, részben a Városi Színházban. Az előadások külföldi művészei közül Nicolaidi Elena, Pertile Aureliano, Thill Georges, Sv­an­co Ina Set, De Francesch­i Enrico és Philipeschi először vendégei az Operaháznak. Ven­dégművészként fellépnek még a ciklus ke­­retében Müller Mária, Cigna Gina, Capsir Mercedes és Kiepura. * Karácsonyi kiállítás. A kiváló festő­művész házaspár, Edvi Illés Aladár és fele­sége képeiből karácsonyi kiállítást rendez­­nek. XI., Fürj­ utca 32. alatt. A kiállítás december 11-től 24-ig látható d. e. 11 órá­tól 1-ig, d. u. 3-tól 6-ig. * Árva Anikó: Vitéz Náray Antal gyer­­mekmeséje. Vitéz Náray Antal tetszetős köntösben megjelent meséskönyve szivet­­melegítő élmény a legifjabb korosztályból való olvasók részére. Ak­uit külön érdemé­nek tudunk be, hogy az annyira lábraka­­pott idegen mese-kultusszal szemben ez a megható kis történet minden színével, lel­kével magyar. Olyan, mint egy stilizált üde mezei vadvirágcsokor. Mesterkéletlen és őszinte, magyar látásmód, magyar ér­­zésvilág és népmeséinkre emlékeztető meseszövés jellemzi ízes-gyökeres nyelve­zete és lebilincselő h­amvassága és közvet­lensége mellett. A könyv szórakoztató volta mellett hazafias mele­g vonatkozá­sokban is bővelkedik, a karácsonyváró magyar gyerekek szebb és tartalmasabb ajándékot nem is kivárhatnak maguknak Árva Anikó tört­éneténél. A címmrajzot, valamint a szebbnél-szebb illusztrációkat Kásás Zoltán rajzolta a magyar mese han­gulatához alkalmazkodó gúrusérzékkel. Szvatkó Pál: A visszatért magyarok (Révai kiadás.) „Ijedten figyeljük önmagunkat és figyeljük környezetünket, vájjon el,képzelhető-e egyálta­lán az, amit a könnyen bevülő nemzet­­tót­­lelkes és némileg felületes hangulatában tő­lünk vár, vájjon nem értenek-e félre és tud­ják-e egyáltalán, miről van szó?” kérdi Szvátkó Pál. És felel is, a legméltóbb felelettel. „Az első feltétel megismerkedni. Megkísérlem, hogy fölvázoljam a húszéves felvidéki múlt ese­ményeinek, mozgalmainak, eredményeinek és elveinek képét.” Számvetés ez a könyv és bemutatkozás, lelkiismeretvizsgálat és vallomás. A kép pon­tos és hiteles. Ezek vagyunk, ilyenek vagyunk, ilyenné formált a kisebbségi sors és ilyenné formáltuk ki magunkat a kisebbségi sorsban. A fejlődés útja bonyolult és fordulatai sokszor meglepőek, míg heves világnézeti harcokban végre megszületett a felvidéki magyar egység, amelyben az eggyé kovácsolódott nép elég erőssé vált történelmi jogai érvényesítésére. Az olvasó egyre határozottabban látja, a visszatért magyarok előttünk járnak, sok­ban megelőztek minket. Vallomásuk nemcsak dokumentum, hanem példa és bátor útmutatás is. Lavit­kó Pál könyve félreértéseket oszlat el, igazságokra világít rá: a felvidéki magyarság igazi arcát mutatja meg, azt az „újarcú magyarságot”, am­ely a szenvedésben edződtött meg történelmi feladatai vállalására és­­vég­re­­hajtására.

Next