Uj Magyarság, 1939. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-31 / 122. szám
Ám lépcsmelkkldtítlomér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ÉGI HÓNAPRa errrcrCTTA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- FELELŐS SZERKESZTŐ. BUDAPEST, VHL, JÓZSEF-KÖRÚT & ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZAMARA MILOTHY IQT’UAM (•*' ), TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR 101-444-00. POSTACSEKKSZ AVTER 6500 1939 május 31 SZERDA VI. évfolyam 122. szám A magyar élet pártja 80 százalékos döntő győzelmet aratott a választásokon Az összes mandátumok közül eddig 179 a népé, 28 a nyilaskereszteseké, 17 a többi jobbszélső párté és pártonkívülieké, 14 a független kisgazdáké, 5 a liberálisoké, 5 a szocialistáké és 4 a keresztény párté lesz . Nyolc kerületben pótválasztásra kerül a sor — Budapesten a Népnek annyi képviselője lesz, mint legutóbb Gömbös Gyula és Wolff Károly pártjának együttvéve A disszidensek mind kibuktak, súlyos vereséget szenvedtek a kisgazdák és a szocialisták A Nép az első titkos választáson több mandátumot szerzett, mint az utolsó nyílt választáson a nemzeti egység pártja Az ország népe ítéletet mondott a pünkösdi ünnepek két napján, ítéletet azok felett a pártok felett, amelyek programjukat és szolgálatukat számára felkínálták, s azokról a jelöltekről, akik a törvényhozás házában az ő megbízásából a jövő útjait akarják megszabni, s úgy vélték: programjuknál és egyéniségük súlyánál fogva jussuk van a nemzet egyetemének érdekeit, vágyait, céljait képviselni, s annak szószólóiként jelentkezni. A magyar parlamentarizmus történetében históriai dátum volt ez a pünkösd, hiszen az ország, eltekintve a nemzetgyűlési választástól, első ízben választott most titkosan, minden befolyástól, illetéktelen beavatkozástól mentesen, s nyilvánította akaratát a tömeg úgy, ahogyan lelkiismerete és politikai érettsége diktálta. Az eredményt már ismeri az ország, s aki csak egy cseppet tisztában volt a nagy keresztény tömegek hangulatával, aki csak egy kevéssé is tájékozódott arról a világnézeti és politikai intranzigenciáról, amely a nemzet széles rétegeinek lelkében az elmúlt esztendők parlamenti csatái, pártdulakodásai, kicsinyes hatalmi tülekedései, szomorú dezertációi és elképesztő paktumkötései hatása alatt kijegecesedett, annak számára ez az eredmény nem meglepetés. Egy pillanatig sem volt vitás, hogy amikor az országnak ítélnie kell a pártok és jelöltek fölött, s amikor a választóknak a jövőért való roppant felelősséggel a vállukon állásfoglalásukkal dönteniök kellett: hová álljanak, milyen politikát támogassanak, józan ítélettel és elfogulatlanul csak arra az alapra helyezkedhettek, csak azt a célkitűzést vállalhatták magukénak, amelynek őszinteségéről az eredmények győzték meg őket. Az ország közhangulata, egész lelki beállítottsága a jobboldal győzelmét, a nacionalizmus diadalát jósolta attól a pillanattól kezdve, amikor a választásokat kiírták, s az sem volt vitás, hogy a magyar élet pártja ezt a jobboldali gondolatot elsöprő erővel viszi diadalra. Boldogult Gömbös Gyula óta egy határozott és eredményeiben tiszteletreméltó jobboldali politikai irány érvényesült itt, amely az evolúció meggondolt és felelősségteljes vonalán haladt, s amelynek útját, reformtörekvéseit komolyan már nem keresztezhette sem a judeo-libera lizmus, sem az a demokrácia, amelynek hitele és becsülete a tömegek előtt régen elveszett. Az egymást követő kormányok Darányi Kálmán és vitéz Imrédy Béla tetterős irányításával az évek során mindjobban kiteljesítették, egyre markánsabbá tették ennek a jobboldali politikának az arculatát, egyre határozottabban fogalmazták meg céljait és törekvéseit, s éppen a legutóbbi időkben bizonyosodott be, hogy ez a rendszer, amely ma Teleki Pál gróf személyében és kormányának tagjaiban testesül meg, a legnagyobb és legnehezebb magyar sorsproblémákhoz is bátor kézzel nyúl hozzá, s minden tekintet nélkül érvényt szerez a kor és a történelem sürgető követeléseinek. Ezt a határozott, bátor, kifelé és befelé egyaránt hatalmas eredményeket elért politikát honorálta az ország, amikor az új képviselőház mandátumainak nyolcvan százalékát a magyar élet pártjának adta, odaállván a milliók kollektív erejének roppant nyomatékával és lebírhatatlan erejével hitelt és súlyt adni Teleki Pál gróf programjának. Ebben a minden befolyástól és beavatkozástól mentes állásfoglalásban egyúttal bennefoglaltatik az elmarasztaló ítélet is mindazokkal a pártokkal és politikusokkal szemben, amelyek, vagy akik az elmúlt esztendők során magatartásukkal megingatták, vagy végképpen el is veszítették a magyar nép bizalmát. Lesújtó és megsemmisítő vereséget szenvedett a pünkösdi választásokon az egész baloldal; a liberalizmus és demokrácia napja végképp leáldozott, de elvéreztek azok a pártok is, amelyekben nem volt erkölcsi bátorság vállalni az idők parancsának teljesítését, s amelyek hatalmi célokért, egyéni ambíciókért, partikuláris érdekek szolgálatáért leléptek az egyenes útról s érthetetlen szövetkezésekkel, megokolhatatlan személyi összefogásokkal végképp elriasztották maguktól amúgy is egyre apadó tömegeiket, napról-napra morzsolódó táborukat. Elvérzett a pünkösdi választásokon a független kisgazdapárt, amelynek programja nem hangzik már őszintén a tömegek fülében, s amelynek képviselői már nem találnak hitelre a nép előtt; ijesztő vereséget szenvedett a marxizmus, amelyről mindenki tudta, hogy hovatovább csak a radikális, forradalmi érzületű zsidóság képviselete lesz a kiábrándult magyar munkásság helyett, s tökéletesen eltűntek a fővárosban és vidéken egyaránt azok az apró liberális pártok, amelyekről a nép úgy érezte: semmi közössége nincs velük ... Ezeknek a pártoknak tömegeit hódította el, ezeknek a helyébe lépett a szélsőjobboldal néhány frakciója, bizonyságául annak a tételnek, hogy egy bizonyos politikából kiábrándult réteg a réginél radikálisabb, s talán úgy is mondhatnék: szélsőségesebb kereteket épít magának. Kétségtelen, hogy a magyar élet pártjának nyolcvan százalékos mandátumaránya, s a szélsőjobboldali pártok előretörése sokkal markánsabban, határozottabban jobboldalivá teszi az új képviselőház arculatát, mint amilyen a régi volt. De azok, akik most a választások eredményei fölött tűnődve, s a maguk keserű vereségét siratva, aggódó szavakat mondanak és írnak le a jobboldali szélsőségek térhódításáról, s ettől féltik a törvényhozás nyugodt munkáját, alighanem alaposan tévednek. Teleki Pál gróf miniszterelnök mondotta a választási agitáció során egyik beszédében, hogy sokkal jobb, ha az ellenzékkel nyílt harcok és egyenes viták hevében lehet megmérkőzni, mintha ezt az ellenzéket a föld alá kényszerítik, s olyan módszerek használatára szorítják, amelyek könnyen veszedelmessé válhatnak. Az új képviselőházban a kormánynak, a magyar élet pártjának, úgyszólván csak jobboldali ellenzéke lesz, s éppen azokból a szélsőjobboldali pártokból rekrutálódva, amelyeknek számára hasznosabb az ország nyilvánosságának ellenőrzése, mint a közéletből való kiszorítottság elkeserítő és meggondolatlanságokra, kilengésekre sarkaló érzése. A felelősség, amely az ország sorsáért, a nemzet jövőjéért ezekre a pártokra éppen mandátumaik száma miatt a törvényhozásban a jövőben ránehezedik, kell, hogy jelentős hatással legyen képviselőikre, s kell, hogy a nyilvánosság ellenőrzése mellett és a rájuk háromló felelősség tudatában megfontoltabban, komolyabban harcoljanak a maguk elveiért, meggyőződéséért a parlamenten belül, mint ahogy az állam kormányzásából kizárva tennék. A pünkösdi választás eredményeként a magyar élet pártjának programjával a képviselőházba bekerülő új honatyák között igen sokan vannak a fiatal magyar politikai generáció értékei közül; rengeteg név van az új képviselők listáján, amely komoly ígéretet jelent, s kétségtelen, hogy az új parlament nagy eredményekkel és történelmi alkotómunkával szolgálja majd az ő közreműködésükkel a nemzet jövőjét. A magyarságra váró feladatok tudatában, az erős nacionalizmus jegyében ülhet össze tehát június 12-én az új törvényhozás, azzal a felemelő és megnyugtató érzéssel, hogy mögötte valóban a nép millióinak akarata áll és szándékaira, célkitűzéseire a nemzet ítélete üti rá a hitelesség pecsétjét. Tökéletes rendben és nyugalomban zajlottak le a választások A pünkösdvasárnapi és hétfői választások a fontos közjogi esemény politikai jelentőségén túl is a magyar parlamentarizmus egyik legérdekesebb választási harcának eredményét hozták meg. Az a nyugalom és aránylagos csend, amely a Ház feloszlatását követte, szinte az egész választási harc során fennmaradt, s ahol ettől helyenként némi eltérés mutatkozott, az is mindig az általános baloldali sikertelenség és idegesség következménye volt.A rend és nyugalom fényesen és eddig talán még soha nem látott módon uralkodott végül az országos választások mindkét napján is. Az összes kerületekben rendben és fegyelemben kezdték meg a szavazó urnákhoz való járulást. Az egyes szavazókörökben a legegyszerűbb néprétegek gyermekei is meglepő tájékozottságot és értelmességet árultak, és, a szavazási rendszerből kifolyólag semmiféle zavar sehol nem fér*