Uj Magyarság, 1941. december (8. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-14 / 285. szám

VASÁRNAP, 1941 DECEMBER 14 T­ERE­FERE Newyorkban 1937-ben el­hunyt egy Mary Wander ne­vű özvegyasszony, aki 25 millió dollár értékű vagyo­náról úgy rendelkezett, hogy­ha öt éven belül nem jelent­keznek a törvényes örökösök, akkor az az államra száll. Csodálatos módon a hatalmas örökségért még eddig senki nem jelentkezett, pedig a határidő ez év végén lejár. Érdekes, hogy pár évvel ezelőtt Newyork állam már örökölt 50 millió dollárt egy özvegyasszony után, hasonló körülmények között. * Párisban a nők olyan tö­kötöket viselnek, mint ami­lyen a kislányoké. A főkötő teljesen a fejhez simul, elől, az arc körül fodrok, párta­­szerű elrendezés, keskeny prémcsík vagy zsinórozás díszíti, a nyak alatt pedig szalaggal csokorra kötik. Ez a viselet olcsó, mert régi selyem- vagy szövet­maradékokból is elkészíthető és emellett jó meleg is. Csak persze, kizárólag fiatal höl­gyek engedhetik meg maguknak ezt a diva­tot.^ * Triesztben 82 éves korában meghalt De Jurco Carlotta asszony, aki különleges jós­tehetségéről volt nevezetes. Ihletett állapotban pedig ér­dekes rajzokat készített anél­kül, hogy valaha is tanult volna rajzolni. Misztikus tárgyú képeiből kiállítást is ren­deztek, amelyet neves művészek is érdeklő­déssel szemléltek meg. Pszichiáterek is meglá­togatták a különös tehetségű öregasszonyt, de nem tudták megállapítani nem minden­napi rajzkészségének titkát. * Az egyik spanyolországi városka parkjában faragott kőpad áll, amelyhez az a ba­bona fűződik, hogy aki oda leül és valamit kíván, az be­teljesedik. Érthető, hogy a babonás emberek seregestttl vándorolnak a kőpadhoz. Különösen szerelmes párok tele­pednek rá szívesen, hogy mielőbb házassá­got köthessenek. * Ismét divatosak az antik ékszerek. Nemcsak stílruhák­hoz, hanem modern vonalú toalettekhez is viselik a szí­­­es kövekkel kirakott ó-arany, ezüst karpereceket, nyakéke­ket és brosszűket. Sokan viselik az apró gyöngyökből álló többsoros nyakláncokat, változatlanul népszerű a finom gyöngysor (illetve utánzat), sötét ruháknak pedig elő­nyös díszt ad a türkizkék gyöngysor. Újab­ban ismét népszerű viselet a korall-nyaklánc is. ízléses és öleső ajándék a KOTTA GRAMOFONLEMEZ! BRUNSWICK LEMEZ ÚJDONSÁGOK n nrv tv., múzeum­ körút ¡% THLK­FMN: 18-90-48­­£§ Karácsonyi cukorkák és édességek Szalon-cukorka házi készítése. Lemérünk 30 deka kockacukrot s azt leöntjük kb. egy kávéscsészényi tetszés szerint ízesített folyadékkal. (Az ízesítések módját alább közöljük.) Amikor a cukor már fel­oldódott, rézüstben tűzhelyre tesszük és­­szorgos kevergetés közben forraljuk, a képződő galakot gon­dosan eltávolítva. A forralást következő próbáig folytatjuk: egy főzőkanálnyit kivessünk a főzetből, nagyobb porce­lantásba vagy sima kőlapra tesszük s gyorsan, erőteljesen kikavarjuk. Ha a cukor hamarosan tömör, merevedő tömeggé válik, akkor jó. Ha ezt a fokot még nem érte el, akkor tovább forraljuk, hogyha viszont túlságos gyorsan mereve­dik, akkor kevés vizet adva hozzá, forraljuk át újból, míg a próba sikerül. Ekkor a főzetet már elhúzzuk a hőforrásról, csupán arról gondoskodunk, hogy meglevő hőfokát tartsa. A főzetből most kana­lanként veszünk ki s részletekben kikavarjuk az egészet, úgy mint fentebb leírtuk, tehát addig, míg megvastagszik. Amikor ezzel elkészültünk, széles késlappal összedolgozzuk az egész tömeget egyetlen tömbbé. Ezt most kb. hüvelykujjnyi vastagon, ned­vesített, sima kőlapra vagy üveglapra kenjük és hűvös helyen szikkadni hagyjuk. Mielőtt teljesen megmerevedne, nedvesített, éles késsel egyforma kockákra daraboljuk s ezeket kissé széjjeltolygatva újból száradni hagyjuk. Másnap a cukorkákat roj­­tozott szélű selyempapírba csomagoljuk. Most pedig leírjuk, hogyan kell a cukorkákat ízesíteni, a fenti 30 deka cukormennyiséget véve alapul. Ha kávés cukorkát készítünk, úgy a cukrot víz helyett egy csészényi jó feketekávéval öntjük le és úgy sűrít­jük be. Vaniliar­es cukorkánál egy darabka hasí­tott vaníliát adunk a cukoroldathoz, melyet besűrí­tés után eltávolítunk. Vagy pedig kikavará­s előtt finom vaniliarliscort adunk a főzethez. Ugyanígy ízesíthetjük a tömeget finom rummal vagy marasz­­kinóval. Ezeket nem szabad forralni, nehogy ízeik elillanjanak. Narancs- vagy citromízes cukorkáknál ezeknek a gyümölcsöknek héját darabka cukron le­dörzsöljük s ezt a forralás befejezése előtt a fő­zetbe belekaparjuk, a gyümölcsök levét azonban nem facsarjuk bele, mert a savanyúságtól szívós lesz a cukor s nem lehet jól kikavarni. Dió- vagy miogyoróízes cukorkáknál 15 dekát mérünk le ezek­ből, mozsárban finomra összezúzzuk, cseppenként vízzel feleresztjük, eldörzsöljük, míg tejszerű olda­tot kapunk s ezt ritkaszövésü vászonruhába téve erősen kifacsarjuk, úgy mint a mandulatejet szok­tuk. Ezzel oldattal öntjük le és sűrítjük be a cukrot. Itabkarikák. 3 drb. friss tojás fehérjéből igen kemény ftabot verünk, majd kanalanként hozzá­­verünk 7 deka szitált porcukrot. Ezután a habverőt félretesszük s tiszta fakanállal könnyedén hozzá­­vegyítünk még kanalanként 14 deka szitált porcuk­rot, végül pedig kevés vaniliaízes cukrot. A habot most idomítózacskóba töltjük s viasszal átkent sütő­­pléhre karikákat nyomunk ki belőle. A karikákat főzés után a kihűlő sütőbe tesszük ,s így szárítjuk meg kb­ 2 óra alatt. A süteményt a sütőben hagy­­juk kihűlni, majd kivesszük, a pléhet alulról kissé megmelegítjük s a karikákat így könnyen leválaszt­juk. A habtömeg egy részét alkörmössel rózsaszí­nűre festhetjük. MÍSZES CSÓKOK VAGY KARIKÁK 25 deka mézet egyszer felforralunk, míg emel­kedni kezd. Ekkor adunk hozzá rá deka törtcuk­rot, ízlés szerint kevés fahéjat, szegfűszeget és cit­­rombá­iat s mindezt addig kavarhatjuk, míg lan­­gyosodni kezd, mire hozzá vegyi­tünk el­ég 6 deka héjastól vagdalt mandulit és 2 defca finomra vágott birsalmasajtot vagy cukrozott narancshéjat. Az egé­szet meglocsoljuk most 2 evőkanál finom rummal, majd hozzákeverünk 25 deka lisztet. Most a töme­get deszkára tesszük ,f eldolgozzuk további 25 deka liszttel, valamint 2 tojássárgájával­ Alapos kidolgo­zás után a tésztát félujjnyi vastagra sodorjuk ki és csókokat vagy karikákat szurdelunk ki belőle, me­lyeket liszttel sűrűn beszitált sütő­ pléhre rakunk s tojással megkenve, ’mérsékelt hőfokon megsütünk. ________________19_______________ ____OTMACV&B&AG Gyöngydíszes délutáni ruhák 1. Fekete selyemruha, derékon fekete gyöngyh­ímzés. 2. Szilvakék kazakos ruha, sötétkék gyöngydísszel. 3. Fekete selyemruha, a kazakos derék paillettel hímezve. Piros öv, a reveren piros virágdísz. 4. Galambszürke ruha, divatos blúzos derékkal, a zsabó és a kendpszerű óv gyöngyhímzéssel. Falusi szürkület Írta: Izsák ésGyarmathy László .Ismerik azt a falusi szürke színt, ősz végén, délután, mikor október átfordul novemberbe, a savószínű ég alatt kis vis­kos porták nagy csötöljében, fentágas, szalmafedelű pajta és hideg szilvafás kert mélyen ismerős rajzával? Ez a szürke, nyirkos tájkép, melyben van valami halá­los, bölcs szomorúság és időtlenség, most beszakad a városi életembe és magába húz mérgezőn. Előttem, az íróasztali naptáramon októ­ber végére helyezem az ujjam, aztán a menetrend után nyúlok, még el lehetne utazni... A városból és sorsomból, ebből a jólöltözött, urbánus ízetlenségből, mely­hez semmi közöm. El a vidéki szürkület színébe, a viskó udvarán lámpa és villany­világítás nélkül megvárni az este kivona­lazódó, nyugalmas rézkarcát, egy szál emberi emberként a teljes ég alatt, a hű­vösben összébb fogni a kabátot és valaki­nek a csendes, meleg vállát közelvonni. Talán délután érkeznék le oda, s még lát­nék kék és piros perkálruhás kicsi lányo­kat a szérüskertben nagy fehér komondor­ral fázósan szaladni a fiatal szilvafák közt. Már megvolt a szüret, minden megtörtént, amit az Isten a földdel, heggyel adni akart, a nép korán fekszik. Rozsdás kul­csok és zárak mögött alusszák párnába harapott borzas apróságok, a fiatal me­nyecskék, fiatal párok az egymást ismer­­getés mákonyában. A ráncos öregek nyári szélben hajló búzavetésről álmodnak, miről álmodnának másról? ... Óh, falusi délután szürkesége, az elrepült harangszóval, el­aludt háziállatokkal, vakult­ zöld színű ber­kekkel és zúzmarát váró, járatlan mezők­kel! A viskóban az ablakhoz húznám a fek­­helyem, hogy alvás közben is bezörgethes­sen rám a Hold, ha felső és a faluba be­érkező szurokszemü, kéregető és feszült inakkal lopásra elszánt borzas cigánylány... * Ott volna jól élni és írni, egyetlen ma­gamra lelve és nem azt felkutatni a ked­ves előfizetők valamiféle javára, hogy Monsieur Bouleau mit követett el kibogoz­hatatlan múltú délfrancia feleségével, mi­dőn a véletlen mégis kibogozott róla vala­mit. Először is tüzetesen figyelnem kell a sajtót, vájjon a hasonlóan sarokbaszorított sorsú kollegák nem „lőtték-e le Bouleaut“, ami annyit jelent, hogy elhalászták már előlem a témát. De nem. Bouleau még az enyém, tehát tessék. E Monsieurnek egyik barátja Marseille­­ben megtudta, hogy neje, akit szende úri­leányként vett nőül, s annak idején egy szelíden fűszerezett viccet sem lehetett el­mondani előtte, már leánykorában benne szerepelt, hogy is mondjuk csak, egy albumban. A bőrbe kötött album pedig bizonyos Frusnier asszony tulajdona volt, sőt tulajdona volt a benne felsorakozó mintegy félszáz válogatottan szép lány szépsége is. A képek lehetőleg fürdő­­panorámás helyeken készültek. Bár tisz­telet a későbbi Bouleaunénak, ő pullover­­ben mosolygott ott, mivel a pullover is pompásan kiemelte ifjúságának varázsát. Mme Frusniernek Marseilleben afféle bridzsklubja volt, ahol a lányokat az albumból választás alapján, mint valósággá vált mesekönyvből, elő lehetett hívni. A klubba jelszóval és súlyos beléptidíjjal lehetett bejutni. De ami igaz, igaz, a ké­sőbbi Bouleaime otthon a szüleinél úri­­leányként viselkedett, nem tűrte a félre­érthető vicceket sem; csupán „minden áron“ olyan bundában és ékszerekkel akart járni, melyeket otthon nem kaphatott, s ezért ment el néha telefonhívásra leány­szobájából a klubba ... Monsieur Bouleau — ó, ez a csodálatos — kétévi boldog házasság után hallotta meg ezt az avult érvényű hírt, s most hirtelen hím­ harag­­jában nejét, furcsa ötlettel, kikötötte az egyik szobában egy szekrényhez és úgy tartotta négy napig. A szomszédok talál­ták meg a kiéhezett asszonyt, s aztán az önérzetében feldúlt Bouleaut a törvény is megbüntette. Mert megfigyelték-e, hogy 382. sz. keresztrejtvény Vízszintes: 1. Petőfi-vers kezdősora. 8. Ja­pán félsziget őslak­ója. 9. Áldozati hely — ék, hiány. IQ. Lévay Nóra. IX. Labdajáték. 13. Franciaország­ — röv. 14. Erdőben él. 16. Papp Antal. 17. Vidra része. 18. Görög betű. 19. Világrész — németül. 20. Zokog. 21. Ku­kucskáljak! 23. Z. K. u. K. 35. Tűzhányó. 26. Szamárhang. 27. A háziállata. 29. Ameri­kai filmcsillag keresztneve. 30. Magyar Nán­dor. 31. Egy óráig. 33. Kaszál. 35. Macska teszi. 37. Török rang — fel. ék. 38. Folyó. 39. Könyvben van.­40. Felfog —­ék. hiány. 41. Vass Miklós. 42. Ki — angolul. 43. Egy­forma betűk. 44. Játékfigura. 46. Gaál Anna. 47. Kis kecskét. 49. Trombitahang. Függőleges: 1. Mozgástan. 2. Prepozíció. 3. Csen. 4. Portugál gyarmat. 5. E paripa. 6. Nagy Tibor. 7. Volt francia politikus, mi­niszter. 8. Petőfi-vers utolsó sora. 12. Ritka drágakő. 15. Jókedv. 17. Lehörpinti. 19. Hit­községi alakulat — névelővel, fon. 22. Görög ujjongás. 24. Gyerekjáték. 28. Légoltalmi rö­vidítés. 29. Termek. 30. Akinek nincs ku­tyája. .................32. Dunai kikötő. 34. A rádió egyik műsorbemondója. 36. Fa­korona. 41. Pogány magyar. 44. Mulatság. 45. öregember. 48. Űrmérték — röv. 50. Cégforma röv. A 381. számú keresztrejtvény megfejtése. Amilyen a gazda, olyan a bora. — Könnyű kopaszt borotválni. ahányszor a férfi ítélkezni akar a nő felett, maga méginkább megbűnhődik? ... * Ez a Bouleau-ügy, s ez a sors, az övé, s az enyém, hogy írni kell róla. Még erkölcsi tanulságot is fűzhetnék hozzá, mint A cso­­pus, de már nincs erőm, talán, mert ok­tóber legvége múlik épp most, a töprengő ujjam a naptár rovátkáján és szememben a falu alkonyatának rézkarca imbolyog. Hazautazni, végig a gyöngyszínködű Bala­ton mellett, a vonatra hideg libacombot vinnék, azt enném, bicskával. Átszállás­nál a kihalt, szeles fü­rdőállomáson bele­kiáltani a ködbe. „Halló! Hol van egy kor­látlan italkimérés?“ A libacomb után sűrű vörösbor. Meleg mámorral megérkezni a kiválasztott faluba, de az állomáson még a továbbszaladó vonatnak inteni, mintha azzal menne el: „Isten veled Bouleau, saj­nos, végleg búcsúzom! S aztán, cso­mag és emlékek nélkül, gyalogosan és megtalálhatatlanul, örökre beleindulni egy néma, kunyhós táj öszvégi szürkéjébe, melyben halálos, bölcs szomorúság és időt­lenség vár. Egy szép vidékhez Ha éjszaka borul reád, sötétség hordja feléd mindent belepve kormát. Ó, szép vidék, szülőföldem, a szépség nem aranyoz, nem rázza sok kolompját a nyáj és a mezők dala elalszik, virágok fejei sorban lecsüggnek, süvegre az éj harmata lenyugszik, mint nagy teher, gond és melledre dűlnek jó szülőföldem es téli lidércek,­­ akkor is szép maradsz és dicsérlek, ha kuksolsz magadban, akár a vének. Érzem: szép vagy és semmi föl nem éget, se sötétség, se tűz s míg árnyak ingnak, érzem, hogy nappali szépséged ringat. Holó Ernő MŰVÉSZEK PAPUCSBAN Érti a mesterségét Amadé de Noé Cham (1819—1879) francia rajzművész tréfás kedélyű ember volt. Egy barátja nősült és ő volt a násznagy. A szer­tartás végeztével így szólt a polgármesterhez: — Szerencsét kívánok önnek, polgármester úr, ön valóban kitűnően érti a házasságkö­tést. Barátom, a vőlegény is igen el van ra­gadtatva s bizonyára ismét önhöz fog for­dulni, ha újra nősül. A menyasszony oly zokon vette e tréfát, hogy nem köszönt többé a hírneves ember­nek. A „szerencsétlen“ ember Roqueplan Nestor (1804—1870) francia író gyakran jutott pénzzavarba s egyszer rá­szánta magát, hogy kölcsönt kér egy ban­kártól, kinek sok szívességet tett s aki min­dig ajánlgatta jó szolgálatait. Azonban alig mondta el Roqueplap kívánságát, a bankár sopánkodni kezd: — Ah, kedves barátom, éppen ma fizettem ki háromszázezer frankot egy új házért, hin­­tóért tízezer frankkal tartozom, lovakért, öt­ezer frankkal... — Elég, elég! szakító félbe a sopánko­dni Roqueplan. — Ön nagyon szerencsétlen ember s én mindenesetre segíteni fogok zava­rán; aláírást nyitok az ön fölsegélyezésére s magam kezdem meg az adakozást... Ezzel egy lajosaranyat dobott az asztalra és kisietett a szobából.

Next