Uj Magyarság, 1943. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

MAGYARSÁG______ gw| isii r jé akixyat, BriBicansf sg?**. ■ehwares Bániéi tffepserösA, IT., Károly­ körút 16. ha­kására vonat­kozó előírások erre az esetre is szólnak-e. A kivételes állapot­nak Dáai Alfin való keresztülvitelével kapcsolatos incidensekről csak kevés ée többnyire csupán hallomáson alapuló jelentés érkezett. Hír szerint egy össze­ültés alkalmával, amely Amalienborg­­ban a királyi testőrség lefegyverzésé­nél játszódott le, Keresztély király sike­resen lépett közbe az eset elsimítása ér­dekében. A német távirati iroda kedd délutáni jelentése szerint Kopenhágában hivata­losan közölték, hogy Dániában a posta-, táviró- és távbeszélőforgalom az egész országban ismét megnyílt. A Berningske Tidende jelentése szerint a dán király és királyné a Kopenh­ága melletti „Sorgen­frei“ kastélyban tartózkodik. A király egészségi állapota továbbra is kielégítő. A trónörököspár még mindig a kopen­­h­ágai Amalienborgon lévő palotájában lakik. A kopenhágai városi tanács szep­tember 6-án, hétfőn tartja első ülését a nyári szünidő befejeztével. A városi ta­nács új választása óta ez az első rendes ülés. Egyébként a városi tanácsnak je­lenleg Kopenhágában tartózkodó tagjai a városházán most hétfőn ülést tartot­tak, amelynek során a főpolgármester beszámolt a jelenlegi helyzetről. Az egynapos szünet után kedden ismét megjelent kopenhágai lapok a dániai rendkívüli állapot kihirdetéséről szóló jelentéseikben hangoztatják, hogy a dán nép nyugodt komolyságot tanúsított és megértéssel fogadta a helyzetet. A Nationaltidenda megállapítja, hogy a dán lakosság nyugalommal fogadta az eseményeket és hogy a dán hétköznap megszokott élete hétfőn újra megkezdő­dött. A Faederlander kiemeli a kopen­­hágaiak józan valóságérzékét és hozzá­teszi, hogy csupán kevés felelőtlen sze­mélyt kellett meggyőzni a helyzet ko­molyságáról. * A kedd reggeli londoni lapok tovább folytatják a vitát az angol-amerikai­­szovjet értekezlet körül. A Yorkshire Post azt írja, hogy valószínűleg túlságo­san nagy remény az, hogy Churchillt, Rooseveltet és Sztálint már a közel­jövőben egy tárgyalóasztalnál lássák. A nehéz problémák, amelyekkel a szö­vetséges államférfiak szemben állanak, a lap véleménye szerint inkább politikai, mint katonai természetűek. A News Chronicle azt írja, hogy a szovjet to­vábbra is bizalmatlan szövetségeseinek európai politikai szándékaival szemben. A Daily Mail rámutat arra, hogy „sür­gős szükség van“ a megegyezésre a háború utáni kérdések tekintetében, de hozzáfűzi, hogy a három szövetséges az elkövetkezendő háromhatalmi értekezle­ten bizonyosan „határozottan“ védel­mezni fogja vitális érdekeit. A lap rá­mutat különösen a szovjetuniónak bizo­nyos európai országokra vonatkozó igé­nyére, amely országok emigráns kormá­nyainak viszont Angliában független­séget ígértek a háború győzelmes be­fejezése esetére. A québeci értekezlet, amint azt ma már az egész angolszász sajtó nyíltan hirdeti, nem hozott kézzelfogható ered­ményt. Az esedékes katonai tervezése­ket nyilván nagy körültekintéssel el­végezték, a politikai problémákat azon­ban nem oldották meg, holott szemmel látható, hogy a szövetségesek had­viselésében ez a két kérdés sohasem volt oly szoros összefüggésben egymással, mint éppen most, a nagy háború e for­dulópontján. Nem meglepő tehát, ha most arról olvasunk, hogy Washington­ban rövidesen sor kerül a „Québec utáni értekezletre“. Addig azonban nevezetes események peregnek le. Az eddigi hírek szerint Churchill kedden mondja el Quebecben beszédét, melyet a múlt hé­ten ismeretlen okokból elhalasztottak. A beszédet, amint az előzetes jelentések mondják „a világ minden népéhez“ intézi s így minden valószínűség szerint a szo­kott megnyilatkozásainál nagyobb súlyt helyez erre a rádiószózatra. Roosevelt elnök hétfőn reggel visszatért Washing­tonba, ahová szerdára vagy csütörtökre Churchill megérkezését is várják. Az angol miniszterelnök ezúttal vasúton utazik. Családján kívül kíséretében lesz Sir John Dill tábornagy, a washingtoni angol vezérkari küldöttség főnöke és Sir Dudley Pound, az admiralitás első lordja. Roosevelt közben fogadta Soong kínai külügyminisztert is. Ezekről a tanácskozásokról mondta Early, az el­nök titkára, hogy azokat „Quebec utáni értekezletnek“ lehet nevezni, de ezt a jelleget a tanácskozások majd csak azután kapják meg, ha résztvesz rajtuk Churchill is. Könnyen meglehet azonban, hogy azokat a konferenciákat is, amelyeket Eden angol külügyminiszter Majszki­­val, a volt szovjet nagykövettel egyide­jűleg Londonban folytat, ugyanennyi joggal lehetne „Quebec utáni értekez­letnek“ nevezni. Eden és Majszki szinte ugyanabban az időben, de különböző irányokból érkeztek meg az angol fő­­városba, s nyomban felvették az érint­kezést egymással. Különböző semleges lapok jelentései szerint a tervezett há­romhatalmi értekezletről tárgyaltak s egy olyan külföldi (svájci) jelentés is van, amely szerint ennek az értekezlet­nek megtartása most mér biztos, s ■keddi beszédében Churchill be is jelenti az értelmezlet helyét. Legnagyobb való­színűség szerint, írja a svájci lap, Lon­donról van szó. S úgy vélik, hogy a szovjetuniót Molotov külügyi népbiztos, az Egyesült Államokat Cordell Hull, Nagybritanniát pedig Eden fogja kép­viselni a tárgyalásokon. Arra számíta­nak a svájci lap szerint, hogy a három­­hatalmi értekezletet körülbelül három héten belül megtartják. Tárgy­sorozat­á­­nak legfőbb pontja a politikai és határ­kérdések tisztázása volna. Nyilván e problémák napirendre ke­rülésével vannak összefüggésben mok a támadások, amelye­­et mostanában az amerikai külügyminisztérium ellen in­­téznek. Az egyik ilyen támadás szerint Cordell Hull és a külü­gyminisztérium több magasrangú hivatalnoka nem vi­seltetik barátságos érzelemmel a szov­jetunió iránt. A másik szerint pedig m­a vád a külügyminisztérium ellen, hogy európai reakciós elemekkel folytat tár­gyalást, s nem méltatja eléggé figye­lemre az európai menekültek ál­lás­pont­ját. Az elsőre maga Hull válaszolt s azt „óriási hazugságnak“ minősítette. A másik esetben Berle helyettes államtit­kár Schnapperhez, az amerikai nyilvá­nos ügyek tanácsának titkárihoz leve­let intézett, amelyben részletesen ki­fejti, hogy az Egyesült Államok kor­mánya befogadta a menekülteket és teljes szabadságot engedett nekik né­zeteik hirdetésére, tekintet nélkül arra, hogy azokat honfitársaik helyeselték-e vagy sem. A döntés azonban e nézetek fölött, fejezte be levelét az államtitkár, nem az amerikai külügyminisztérium­nak, hanem saját országaik népének a joga. ­2____ HL Borisz a ravatalon Tízezres tömegekben özönlik a bolgár nép a Szent Sándor­­székesegyházba, hogy búcsút vegyen a nagy uralkodótól Boris­ meg van győződve a bolgár politika változhatatan ráférő! Szófia, augusztus 31. III. Borisz király földi maradványait a vasárnapról hétfőre forduló éjszaka át­szállították a Szent Sándor-székesegy­­házba, amelynek kupolája alatt a királyi lobogóval leterített ravatalt állítottak fel. Ezen nyugszik virágok között Bulgária országegyesítő uralkodója, a temetés nap­jáig. A ravatal körül díszőrség áll és ott lobognak a fővárosi ezredek gyászszalagos zászlói is. A koporsó lábánál Bulgária színeivel díszített hatalmas koszorúkat he­lyeztek el.­­ Hétfőn reggel 9 ár* öt* tízezres töme­gekben özönlenek az emberek a székesegy­házba, hogy elvonuljanak a ravatal előtt. Minden népréteghez tartozó emberek, mindenekelőtt azonban egyszerű polgárok és népviseletet hordó parasztok jönnek vi­rágokkal és gyertyákkal a kezükben el­hunyt nagy királyuk elé, hogy búcsút ve­gyenek tőle. Filov miniszterelnök hétfőn egymásután fogadta a szófiai diplomáciai képviseletek vezetőit, akik III. Borisa király elhunyta alkalmával tolmácsolták az általuk kép­viselt országok részvétét. A miniszterel­­nökhöz szakadatlanul érkeznek az ország minden részéből és a külföldről a meleg együttérzésről tanúskodó táviratok, ame­lyek a bolgár nép és kormány iránti rész­vétet tolmácsolják az országot ért nagy csapás alkalmából, ugyanakkor pedig sze­rencsét kívánnak az új uralkodónak. Szófia és az egész ország továbbra is a gyász jegyében áll. A középületeken és számos magánházon fekete lobogó hirdeti a minden bolgár szívét átjáró fájdalmat a szeretett uralkodó elvesztésén. A király halála az egyetlen beszédtárgy. Az újsá­gok szinte kizárólag a király halálával foglalkoznak. Borisz király betegségének lefolyása immár részleteiben is ismeretes. Vasárnap egy hete az uralkodó Gsamkoriából a Mu­­szilah-csúcsra tett kirándulást, majd hét­főn maga vezette gépkocsin visszatért Szó­fiába. Kedden, ebéd után fogta el az első rosszullét, amelyet az elhívott orvos nem ítélt k­omolynak, maga a király sem. Este a rosszullét súlyosabban megismétlődött és ezúttal az orvos látta, hogy komoly szív­­bántalomról van szó. Távbeszélő útján még aznap este Zagorov követ közbenjöttével két kitűnő berlini szívszakorvost hozattak, akik azonban a királyt már rendkívül sú­lyos állapotban találták. A legkiválóbb német és bolgár sankorvosok mellé szom­baton megérkezett a Hitler vezér fő­kan­cellár részéről küldött harmadik német tanár is, a király állapota azonban akkor már reménytelen volt. A jelek szerint a király tisztában volt a betegség súlyosságával. Eszméletét szom­baton délben vesztette el. A király halálos ágyánál családjának felnőtt tagjai voltak jelen A lapok megrázó részleteket közölnek a király életének utolsó perceiről. Magasabb politikai és szakorvosi körök­ben azt a véleményt nyilvánítják, hogy bár a király betegsége hirtelen és mond­­hetni előzmény nélkül következett be, lefo­lyása mégis megfelel az angina pectoris tüneteinek. Azok, akik az utóbbi hetekben a királynál kihallgatáson voltak, elmond­ják, hogy Borisz király fáradtnak és ide­gesnek látszott. Környezetének tanúsága szerint az uralkodó hosszú idő óta napi 17 órát is dolgozott s ez a túlfeszített munka ásta alá egészségét, úgyhogy szervezete nem tudott megküzdeni a betegséggel. Az ország érdekében végzett szakadatlan és lelkiismeretes munka volt tehát orvosi vé­lemény szerint is a király halálának egyik közvetett, de nem legfőbb oka. Mindazok a hírek, amelyek a király ha­lálával kapcsolatosan másféle elemeket tartalmaznak, alaptalanok és célzatosak. A hangulat országszerte komor és csak a II. Simeon királyba vetett reménykedés enyhíti. Az egész országból gyászistentisz­teletek tartását jelentik. . A temetés időpontját szeptember 5-ikére tűzték ki. A temetés óráját később közlik. A baráti és a szövetséges álmnokból küldöttségeket várnak, amelyeknek össze­tétele azonban még ismeretlen. Azt sem tudják, várjon az elhunyt király atyja, Ferdinánd exkirály eljöhet-e. Bolgár politikai körökben úgy tudják, hogy az elhunyt király semm­i politikai­­végrendeletet nem hagyott hátra. Politikai körökben élénken tárgyalják a megalakítandó kormányzótanács kérdé­sét. Az alkotmány értelmében a kor­mányzótanács tagjait a nemzetgyűlésnek kellene megválasztania. Minthogy azonban a nemzetgyűlés megalakításához új válasz­tók kií­ráséra lenne szük­ség­le­­­vál­tások megtartására a jelenlegi háborús helyzet érthetően nem alkalmas, előrelát­hatólag más megoldást fognak majd al­kalmazni a kormányzótanács tagjainak ki­jelölése érdekében. .BKR stvA, 19 cs­icsermt-rm­l Berlin, augusztus 31. Illetékes német helyről közük tájéko** tatá­sul: Berlinben hétfőn kijelentették, hogy Boo­rise bolgár király elhunytéval kapcsolat* ban a német sajtó állásfoglalásából nem m­ossak a német nép mély részvéte csendül ki, hanem a Németország és Bulgária kö* zötti szoros kapcsolat is kitűnik. A Wilhelmstrassén egy kérdésre hétfőn kijelentették, hogy a bolgár állam — nem utolsó sorban az elhunyt uralkodó szemé­lyes munkája révén — belsőleg és külső­leg olyan szilárd, hogy eddigi politikájá­nak folytonosságát biztosítottnak kell te­kinteni. Hasy­omossá­g árpádkor! teletek Sopronbánfe van Sopron, augusztus 31. A Teleki Pál tudományos intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából Bottyán Árpád a múlt év őszén ásatásokat kezdett a Soprontól nyugatra levő Sopron­­bánfalván, a Mária Magdolna-kápolna kö­rül. Az akkori ásatások során előkerült árpádkori sírok a rendkívül elhanyagolt állapotban levő, gótikus külsejű Mária Magdolna-kápolnára is felhívták a figyel­met. A kápolna restaurálására és megmen­tésére Ferzsák Jenő ny. főispán társadalmi mozgalmat szervezett Sopron vármegyében. Ennek a mentési mozgalomnak eredménye­ként összegyűjtött nagyobb pénzösszeggel pár héttel ezelőtt megindultak a kápolna restaurálási munkálatai, melyek azóta szenzációs eredményre vezettek. A kápolna vakolatának eltávolítása után kiderült, hogy * kápolna még az Árpád-kor elején, kb. a XI—XII. században eredetileg román stílben épült s csak a XIV—XV. században alakították át gótikussá a szen­tély kibővítésével, majd a torony hozzá­építésével. A munkálatok tovább folytatása újabb felfedezést eredményezett. A kápolna a reszelési rétegeinek letisztítása során ugyanis nagy fontosságú freskó­ leletekra bukkantak. A restaurálási munkálatokkal egyidőben az említett tudományos intézetek meg­bízásából Bottyán Árpád dr. az idén is to­vább folytatta ásatásait. Az eddigi ásatá­sok 33 árpádkori és 20 újabbkori sír fel­tárását eredményezték. Az árpádkon sírok­ból előkerült csontváz- és ékszerleletek (hajkarikák, karperecek, gyűrűk, nyak­­perecek stb.) azt bizonyítják, hogy Sopron­­bánfalva már a korai árpádkortól kezdve jelentős magyar település volt. Ezt a fel­tevést véglegesen megerősítették a leg­utóbbi napokban a temető közelében fel­tárt nagyritkaságú árpádkori lakóház­­maradványok is. Őssie­rt rá a termények tárolására szekáló helyeseket A hivatalos lap szerdai száma a közeli utáa­­ügyi miniszter rendeletét közli a beszolgálta­­tott termények és termékek tárolása céljából ideiglenesen igénybevehető helyiségek bejelen­téséről. A rendelet értelmében mindazokat a helyi­­cégeket, amelyeket az utolsó három gazda­sági év valamelyikében kenyér- vagy takar­mánygabona, hüvelyes, olajos, vagy egyéb­ magféle tárolására használtak, szeptember 10-ig be kell jelenteni a terület szerint illeté­kes közellátási kormánybiztoshoz. A bejelen­tést az köteles megtenni, aki a helyiséget használja. A bejelentésnek a következő ada­tokat kell tartalmaznia: a tárolóhelyiség fek­vését (község, utca, házszám), a legközelebbi vasúti vagy hajóállomástól és a legközelebbi kereskedelmi őrlésre kijelölt malomtól való távolságot kilométerekben kifejezve, a be­fogadóképességet, a benne tárolható termé­nyek és termékek megjelölését, a rendel­­tény­szerű használathoz szükséges berendezési és felszerelési tárgyakat, a tulajdonos nevét lak­címét, valamint azt a körülményt, hogy a tu­lajdonos jogosított kereskedő-e. Ha a helyi­­séget nem a tulajdonos használja, úgy a be­jelentésben nemcsak a tulajdonos adatait, ha­nem a használatra jogosított adatait is fel kell tüntetni. Nem esik bejelentési kötelezettség alá a ga­bona- vagy terménykereskedéssel foglalkozó gazdálkodónak az a tíz vagont meg nem ha­ladó befogadóképességű tárolóhelyisége, am­­y az utolsó három, valamint a folyó gazdasági évben kereskedelmi tárolás céljára nem­ szol­gált. A rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. g­ség!

Next