Uj Magyarság, 1943. november (10. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

R MAGYARSÁG rótt feltételek megsértését. 4. A szövetségesek fontosnak tartanak egy olyan nemzetközi szervezetet, amely valamennyi békeszerető állam szuverén minőségének elvén alapul és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam akár nagy, akár kicsi. Ennek a szervezetnek az a rendeltetése, hogy megóvja a nemzetközi békét és a nemzetközi bizonságot. 5. A négy korarány az általános biztonság rendszerének bevezetéséig kölcsönösenkéri egymás véleményét. Szükség esetén , véleménycserébe a szövetkezett nemzeek más tagjai is bevonhatók. 6. A négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok terültén, belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. 7. A négy kormány egymással együttműködve általános megálapodást dogoz ki a háború utáni fegyverkezés szabályozása céljából. A kommüniké ezután közli a három külügyminiszter megállapítását a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politikájáról. Ez a politika „a fasizmus tökéletes megsemmisítésén“ nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány a fasizmus ellenségeinek fölvételével demokratikus arculatot nyer majd, továbbá, hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a vélemény- és a gyülekezési szabadságot. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni. A fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A három kormány megállapodott abban is, hogy Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelennek és semmisnek nyilvánítja és egy szabad és független Ausztriát állít fel. Ausztriát azonban emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amelyet nem tagadhat meg, mégpedig az a felelősség, hogy Németország oldalán résztvett a háborúban. Ausztriát felszólítják azután, hogy járuljon hozzá felszabadításához. Befejezésül a közlemény magában foglalja az értekezleten résztvett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint mindazokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat, akik a megszállott területeken elkövetett rémtettekért felelősek, ide számítandó a túszok kivégzése is, a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, hogy ott ítélkezzenek felettük. Eden és Hull a moszkvai újságírók előtt szóban is nyilatkoztak a moszkvai értekezlet eredményéről. Eden a következőket jelentette ki: „Meg vagyok győződve arról, hogy leraktuk az alapkövét a három szövetséges közötti együttműködésnek s megteremtettük az alapját annak a jövendő békeszervezetnek és külpolitikai gépezetnek, amely nélkül sok kívánságunk csak jószándék maradna.“ Hull szerint az értekezlet megmutatta, hogy a vezető államok elhagyták az elszigetelődéshez vezető magányos utakat, s hozzátette még: legfőbb ideje annak, hogy az olyan államok, mint Anglia, a szovjet és az Egyesült Államok, ha egyáltalában együtt haladnak, akkor ezt tegyék meg, amíg nem késő. A gazdasági téren való együttműködés példájaként Hull rámutatott arra, hogy a szovjetunió a jövőben képviselve lesz azoknál a nem formális megbeszéléseknél, amelyeket Washingtonban már megkezdtek az Egyesült Államok és Anglia között. A keddi angol lapok nagybetűs címfeliratokkal köztik a zárójelentést. A Reuterügynökség jelentése szerint az értekezlet résztvevői maguk is meg voltak lepve a váratlan eredménytől. A Times szerint az értekezlet legfontosabb gyakorlati eredménye a Londonban székelő közös európai tanácsadó bizottság létesítése. Egyes lapok annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Moszkvában sok olyan kérdésről tárgyaltak, amelyekről a hivatalos közleményben politikai vagy egyéb okból nem történt említés. Vernon Bartlett megemlíti a lengyel kérdést, amelyet minden bizonnyal megvitatás alá vontak, s amelyről feltehető, hogy a kifejezett európai bizottság elé kerül további tárgyalás célpjatból. A News Chronicle megállapítja hogy az értekezlet eredményeiben hatalmas hiányosság mutatkozik, minthogy hiányzik minden utalás a szovjet nyugati határaira. Conally szenátor az amerikai szenátus külpolitikai bizottságána elnöke, ugyancsak nyilatkozatot adott a mezkvi közleménnyel kapcsolatban és kielentette, ha ezt ez az eredmény elhallgattatja azokat, akik orosz-német különbékétől tartottak. A szovjet újságai közül elsőnek az Izvesztija foglalkozik a külügyminiszterek deklarációjával és kiemeli, hogy az értekezlet legfőbb tárgya a háború lehető megrövidítése volt és e kérdés megoldása érdekében már bizonyos hadműveletek kezdődtek Az utóbbi húsz évben egyetlen értekezlet befejezése után sem vallották be, hogy a konferencia kudarccal végződön j jlentette be kedden a londoni rádió hírmagyarázója. Noha a zárónyilatkozatban felsorolt részleteredmények korlátlan helyeslésre találnak, ezek nagy részét csak óvatossággal lehet kezelni. A hírmagyarázó azért a konferencia jellemző sajátosságának mondotta a háború megrövidítésére irányuló hadműveletek elhatározását. Berlin szerint -amint a Transkontinent Press jelenti — a szovjetnek sikerült legfőbb katonai követelését keresztül erőszakolni, másrészt kitűnik a kommünikéből az is, hogy a politikai kérdésekben létrejött megállapodás Eden és Hall mcghajli■sát jelenti a szovjet követelések előtt. A jelentés Ausztriát említi, de nem beszél a keleti és délkeleteurópai országokról, kétségtelenül azért, mert a szovjet kitartott amellett az álláspontja mellett, hogy Európának ez a része a szovjet kizárólagos érdekterülete. Sztálin biztosította magának azt a jogot is, hogy Nyugat- és Déleurópa ügyeibe beleszóljon. Egészbenvéve tehát az a körülmény, hogy a kommüniké részint tárgyi megállapodásokat közöl, másrészt azonban jelentős kérdésekről mélyen hallgat, félre nem érthető módon bizonyítja, hogy a moszkvai megállapodás a szovjet követeléseinek elismerése alapján jött létre, s ezek a követések az Európa fölötti uralomra irányulnak. A Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz is hosszab cikkben kommentálja a moszkvai értekezlet záró közleményét. A lap szerint az angolszászoknak nem sikerült annak a felfogásnak keresztülvitele, amellyel a hármas értekezletre elindultak. Nevezetes , nem sikrült megegyezniük az érdekszférák kérdésében és nem jutottak m megegyezésre több más fontos politikai kérdésben sem s helyettük katonai kérdéseket kellett, a konferencia tárgyalási pontjaiba beiktatni. Egyetlen területi kérdésben sikerült megegyezni, Ausztria függetlenségének helyreállításában. Nyilvánvalóan ez az egyetlen európai terület, ahol a tárgyaló fejek érdekei nem ütköznek. A nemzetközi bizottság felállításával kapcsolatban megjegyzi a lap, hogy ez a szánalmas emlékű népszövetségnek egy újabb kiadása, ami azonban már megszületésének pillanatában arra a sorsra van ítélve, mind elődje. * A japán sajtó a moszkvai konferencia befejezésével kapcsolatban azt a véle-ményt nyilvánítja, hogy a megbeszélések a szovjetpolitika teljes diadalát hozták meg. A finn sajtó hangoztatja, hogy a konferencia zárónyilatkozata semmiféle , reményt nem nyújt arra nézve, hogy a kisnépek szava is érvényesülhet. Általá-ban megállapítható, hogy az Atlanti Charta legfontosabb alapelveit teljesen figyelmen kívül hagyták. Finn szempontból érdekes-nek tartják a nyilatkozatnak azt a pontját is, hogy a szövetkezeti hatalmak közösen járnak el minden kérdésben, ami a közös ellenség kapitulációját és leszerelését illeti. Mivel finnország nem csupán Oroszországgal, hanem Angliával is hadban áll, ennek a pontnak végzetes jelentősége lehet a finnekre nézve. Stockholmban ugyancsak nyugtalanítónak tartják a kommünikét. A svéd lapok kiemelik, hogy a szovjet szomszéd államairól, amelyek szintén joggal követelhetnék a maguk számára a demokrácia szabadságát, nem történt említés. Addig, amíg ez a kérdés nem tisztázódik, a svéd közvélemény nem láthat kellő alapot az eljövendő béke számára a moszkvai határozatokban. A moszkvai határozatok semmiképpen sem állnak összhangban a demokrata elvekkel, állapítják meg a svéd lapok. Churchill egyébként a közeljövőben nyilatkozatot tesz a moszkvai értekezletről az alsóházban. A nyilatkozat elhangzásáig mind politikai, mind sajtókörökben nagy tartózkodást tanúsítanak. Washingtonban egyébként úgy tudják, hogy Roosevelt a közeljövőben találkozik Sztálinnal. Roosevelt, Churchill és Sztálin találkozóját bizonyosra veszik Londonban is. Az értekezlet helyét és időpontját természetesen titkolják, nem látszik azonban kizártnak, hogy Sztálin az értekezlet alkalmával elhagyja Oroszországot. Moszkvából származó hírek szerint a hármas értekezletet befejező banketten felszólalt Sztálin is. Beszédében ünnepelte az 5-ik és 8-ik hadsereget és poharát Montgomery és Clark egészségére ürítette, majd Rooseveltre és Churchillre mondott fel s köszöntőt. Az értekezlet befejezésekor Moszkvában közölték azt is, hogy Eden angol külügyminiszter meghívta Menemen-csoglu török külügyminisztert, hogy megbeszélés céljából látogasson el Kairóba. Menemencsoglu elfogadta a meghívást és kíséretével már útra is kelt. Végül a moszkvai értekezlettel kapcsolatos hírekhez tartozik a Kremlhez közelálló köröknek az a kijelentése, hogy az értekezlet a nemzetközi kollektív biztonság új rendszerének kezdetét jelenti, amely hathatósabb, mint a volt népszövetségi rendszer. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy a négy nagyhatalom együttműködése nem hoz változást a szovjetnek Japánhoz való viszonyában. 1 O4*^SZERDA, 1913 NOVEMBER 3 ilmjeit iében? Érdemes megfigyelni, hogy az utóbbi időben azok a foglalkozási ágak, vállalkozói pályák, amelyeknek ellenőrzése a zsidótörvény szempontjából nem túlságosan szigorú, vagy ahol ezt az ellenőrzést alkalmas okkal-móddal meg lehet kerülni, milyen óriási mértékben elözönlődtek már nem is gyanús elemekkel. Az ember figyeli e csecsemőkorukat élő vállalkozásokat, időt szentel tevékenységük közelebbről való megvizsgálásának s geszióikban, elhatározásaikban, egész működésükben ott találja azt a félreismerhetetlen szellemet, melynek bélyege rajta volt az elmúlt időkben is mindenen, amihez a hazai zsidóság hozzányúlt... Konjunktúrája van például nálunk mostanában a könyveknek, mint általában háborús időkben mindenütt, ahol az emberek kikapcsolódást, felejtést, szórakozást szomjaznak. A konjunktúra szelének persze nekifeszítették vitorláikat a zsidók is, megszüntetett lapok egykori közgazdászai, irodalmi rovatvezetői egyszerre felfedezték magukban az ellenállhatatlan kényszert, mely a nemzeti kultúra szolgálatára ösztönzi őket, kikeresték a megfelelő pénzestársat s már ott is vannak kiadványaik a magyar közönség asztalán. Hogy aztán mit csempésznek be ezek az újsütetű, vajmi kevés erkölcsi kritikával élő „kulturmunkások” a magyar szellemi életbe, azt akkor látjuk igazán, ha végigböngésszük az őszi könyvpiac reklám jelentéseit, így találkozunk például Kaczér Illés nevével, ez emigráns zsidóéval, aki a trianoni Magyarországból való kifutása óta meglehetősen kanyargós karriert futott be s ezidőszerint mint az új „Cseh-Szlovákia” egyik szellemi szülőanyja tevékenykedik Benes mellett, a sajtófőnöki ranggal. Őt hirdeti az „Aurora” poétikus nevet viselő vállalat, nem felejtvén el megemlíteni, hogy „az egész művelt vitág a magyar irodalom egyik remekét ünnepli” Kaczér-Kohn Illés alkotásában. Az egykori bolsevista, s politikai magatartása miatt emigrációba jutott izraelita mellett ( Gorkij Maxim egyik könyvét is kiadja ugyanez a vállalat s már nem is kell kommentár ahhoz az ajánláshoz, mellyel olvasóközönségének figyelmébe ajánlja a művet, mondván: „a szovjetrendszer által is nagyrabecsült” auktor ez a Gorkij, tehát nyugodtan olvashatják a hazai radikálisok is ... Régi igazság, hogy aki haragszik, annak sosincs igaza, a Népszava egyenesen dühöng, így hát elképzelhető, inyen távol állnak legutóbbi, vasárnapi megállapításai a valóságtól Ki tudja miért, mindent elkövet a Conti-utca szócsöve, hogy közismert handabandázása közepette elszürkítse, lényegtelenné tompítsa azon a bizonyos színészgyűlésen szereplő művészek és művésznők politizálását, s azt írja, hogy a magyar közvélemény végeredményben nem emelhet szót azért sem, ha a színészek netalántán politizáltak, avagy a pártba beléptek volna. Mindez természetesen csak olyan „netalántán” megállapítás s az ismeretlen cikkíró addig a megállapításig jut el, hogy a pártba való belépésről, politizálásról szó sem volt. Nos, mi nem a kisujjunkból szoptuk a színészekkel szemben emelt vádat, éppen a Népszava október 24-iki számában olvastuk, hogy „a szocialisták és haladó felfogású színművészek csoportja” a szociáldemokrata párt vezetése alatt álló értelmiségi mozgalom keretében pénteken tartotta alakuló ülését. Az egybegyűlt színészek — még mindig a Népszava szerint — ideiglenes szervező bizottságot alakítottak és a felszólalásoknagy vonalakban felvázolták a csoport legközelebbi munkaprogramját”. Nem tudunk másra gondolni, mint arra: a Népszava szerkesztői saját közleményeikre sem emlékeznek vissza s valami titokzatos körülmény folytán megtagadják azt is, amit pontosan egy héttel azelőtt írtak. Mert vagy igaz volt, hogy a színészek külön szociáldemokrata csoportként üléseztek a Népszava szerkesztőségében, vagy nem, s ha igaz volt, akkor miért tagadja le most a Népszava, ha meg nem volt igaz, miért hazudott egy héttel ezelőtt. Reméljük, a Conti utcai gyűlés többi homályos részleteivel együtt ezt a problémát is megvilágítják majd a Thália vörös papnőit védelmező lyianisch-boyok. Néhány hír, minden kommentár nélkül a túlsó partról: A moszkvai konferenciával kapcsolatban Hoare Belisha, Anglia volt hadügyminisztere beszédet mondott s ebben síkraszállott a szovjet követelése mellett, hogy a szomszédos országokban „biztonságának érdekében” katonai támaszpontokat kapjon. Belisha kijelentette, hogy a szovjet szövetséges biztonsága minden más megfontolást megelőz és ezért a vele szomszédos, határos államok esetleg majd kénytelenek lesznek módosítani a szuverenitásról vallott felfogásukat... A brit hatóságok titkos fegyvercsempészésnek jöttek nyomára s kiderítették, hogy Palesztina zsidó lakosságát egy széles kiterjedésű összeesküvő hálózat a legmodernebb tűzeszközökkel akarta felfegyverezni. A mozgalom élén egy Eliahu Baharoff nevű zsidó állott, aki korábban „gárdakapitány” volt Chajim Weizmann cionista vezér testőrségében . 1937-ben nagy szerepet játszott a „zsidó különleges rendőrségnél”. A Daily Mail különtudósítója hosszú cikkben számol be az indiai állapotokról. A jelentés megrendítő módon ecseteli a bennszülött lakosság kegyetlen éhínségét s többek között azt írja, hogy a kolera és az éhség eddig már több áldozatot szedett az idén a domínium területén, mint amennyi ember a második világháború alatt az európai csatatereken elpusztult. Russell amerikai szenátor feltűnést keltő beszédben számolt be az Indiában állomásozó amerikai csapatok hangulatáról. Nagy feltűnést keltett az a megállapítása, hogy az USA Indiában levő katonáinak hangulata sokkal rosszabb, mint bármely más hadszíntéren. A csapatok nyíltan elitélik a brit hadvezetés lustaságát s éles hangon kritizálják a csungkingkínai csapatok felszerelését is, amely rendkívül hiányos és az amerikai szakértők véleménye szerint legfeljebb gyenge védekezésre alkalmas. • *' ♦ ■ Cikke 6§z@ti IgAVACftinlff Ajánlatosa* „Fotóm literem“ M II ü * jelijére a kiadóba kérünk.