Új Misszió, 1990 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

nak térdet. Aki ezt nem tette, börtönbe ve­tették. A keresztények már Péter és Pál idejében is azt mondták: "Mi csak az Isten előtt térdelünk le és egyedül az Istent imádjuk". Közéjük tartozik Ágnes is, akit halálra ítélnek. A börtönben házassági ajánlatokat kínálnak neki, a császár ba­rátai, kiszabadítása fejében. A 13 eszten­dős leány válasza: "Nekem már van jegye­sem, Jézus."Ekkor a férfiak letépik testé­ről a ruhát és az emberek elé állítják, gú­nyolják. Azok viszont lesütik szemüket a tiszta, szép gyermeklány előtt. Ekkor tüzet gyújtanak a pribékek, de a láng nem égeti Ágnest, s amikor a hóhér elé viszik a lányt, némán, mint a bárány, annak keze alá hajt­ja a fejét. Ma templom áll sírja fölött. Szalézi Szent Ferenc (1567-­­ 1622):Párizsban tanul, naponként ministrál. Páduában jogot tanul. Pappá szentelik, 1602-ben pedig püspökké. Az Oltáriszentségről tartott beszédeivel sok kálvinistát visszavezetett az Egyházba. A katolikus írók védőszentje: Aquinói Szent Tamás (1225- 240*1274). Az egyháztanítóról halála után lelkiatyja így nyilatkozott: "Mindig olyan tisztának ismertem őt, mint amilyen egy ötéves gyermek. Testies indulat sose szennyezte be, sose egyezett bele egyetlen halálos bűnbe sem." Bosco Szent János (1815-1888). • Torino mellett született, szegény családban. Mint pap az utcákat járva meg­döbbenve tapasztalta, milyen sok otthon­talan, családtalan ifjú csatangol szerte a városban. Életét ezeknek a fiataloknak szentelte. Később, hogy munkatársait tár­sulatban fogja össze megalapította a Szalé­zi Szent Ferenc Társulatot, az egyháztörté­nelem egyik leghatásosabb szerzetesrend­jét. 5­ 8. Szent Szeverin (megh. 482) A keresztény ókor egyik kevéssé ismert, de rendkívül markáns pro­filú szentje volt. Származását ille­tően megoszlanak a vélemények, ám kétségtelen, hogy működési te­rülete alapján (amely a mai Bécs és Passau közötti rész lehetett) a ka­tolikus Ausztria egyik korai szent­jét tisztelheti személyében. Szeverin élete egybeesett a római birodalom felbomlásának és a bar­bárok betörésének korszakával, így érthető, hogy a szilárd keresz­tény egyéniség számára számos tennivaló akadt; a bátor lelkületű férfi a legelhagyatottabb lelkek támaszául és vigasztalójául szegő­dött. Prófétai küldetést is betöl­tött, hiszen a keresztényeknek fo­lyamatosan jövendölte a barbár népvándorlás keserű következmé­nyeit. Mindvégig hősiesen kitar­tott hívei mellett, vállalta azok ne­héz sorsát és soha nem szűnt meg hirdetni a keresztény világnézet magasabbrendűségét, humanitá­sát. A feljegyzések szerint még a hír­hedt barbár vezérrel, Odoakerrel is kapcsolatba került. - "Menj! - mondta a rettegett hadvezérnek - Itáliában majd különb ruhád le­het, mint itt." Odoaker megfogad­ta a szent tanácsát és utólag hálásan emlegette a nemes szívű hitvalló jövendöléseit. Amikor Szeverin hamvait a szerzetestársak Itáliába vitték, Odoaker is megadta neki a kellő végtisztességet; a keresztény utókor pedig a hősi szenteknek ki­járó tisztelettel övezte emlékét. Szeghalmi

Next