Új Művészet, 1997 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
MATT A MŰVÉSZETNEK? Van megoldás A sakkozó Duchamp •................................................................ GÖRGÉNYI FRIGYES 1. Problémaszerzők és problémafejtők Harminchat éves korában, 1923-ban Marcel Duchamp, a kiváló, s ekkorra már jelentős sikert magáénak mondható művész kijelentette, hogy ezután sakkozó lesz, ígéretét megtartotta, hosszú időre eltűnt a művészek porondjáról, s megjelent a sakkjátékosok arénájában. Itt is tekintélyt szerzett magának, francia hazájának legjobb játékosai közt tartották számon, s négy ízben olimpiai csapattag is volt. Kiváló sakkozói képességei és jókora ambíciója ellenére sem vált azonban igazi, nagymesteri szintű játékossá. Dr. Vajda Árpád magyar sakkmester 1931-ben Nizzában nemzetközi versenyen találkozott Duchamp-mal, s éles szemmel figyelte játékát. Megállapította, hogy Duchamp „igazi művész”: szépen felépít egy sakkjátszmát, majd „idegekkel nem bírja”, hamar összeomlik és veszít (12). Vajda Árpád még nem tudhatta, hogy Marcel Duchamp is felismeri majd néhány év múlva önnön viszonylagos gyengeségét a „tábla melletti” sakkjátékban, és áttér a levelezési sakkozásra, ahol bőségesen lesz ideje elmélkedésre, játszmaelemzésre. A sakkozásnak ebben a „műfajában” aztán Duchamp kiváló eredményeket ért el. (A francia levelezési sakkválogatott tagjaként minden játszmájában veretlen maradt, egyéni csúcsát pedig az 1933—1935 között zajló levelezési Európa-bajnokságon nagy fölénnyel megszerzett aranyéremmel érte el.) Duchamp a sakkozásnak egy további területén, a végjáték feladványszerzésben is kiváló alkotással van jelen. Az angol nyelv a sakk-feladványszerzőt „problemist”nak nevezi. A sakkfeladvány ugyanis probléma. A sakk rajongói között számos feladványfejtő is található, ha számuk nem is éri el a gyakorlati játékosokét. A feladványnak ugyanis, lehet, hogy már első rápillantásra, lehet hogy csak igen hosszú fejtörés után — de VAN megoldása. Ha tehát van probléma — van megoldás is. Marcel Duchamp a Baltikumból származó, Párizsban élő Vitalij Halberstadt sakkmesterrel közösen 1932-ben kiadott könyvükben egyetlen végjátéki témát járnak körül, sajátos tanulmány formájában (6). 2. Megfelelő mezők A könyv egy, a gyakorlati sakkjátékban nagyon ritkán előforduló végjátéki helyzetet, a világos és sötét király rögzített, tehát mozgásképtelen gyalogjaik körében folytatott harcát elemzi részletesen. A sakkozó Duchamp 13 MÁRCIUS