Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)
1919-10-01 / 3. szám
,Andrássy Gyula gróf 1918 október 11-e után, miután az immár semmit sem jelentő külügyminiszteri állásról leköszönt, eltűnt az aktív magyar politika teréről, Jásza és Kunfi hadverő népe volt a magyar politika, a magyar újságok agyonhallgatták az ideijét múlt államférfit, mindenáron el akarták feledni és feledtetni — és mégis csodálatoskép a magyar közönség szívében soha nem volt annyira aktuális, soha nem foglalkoztak vele annyit, mint ezekben az időkben. A fél és egész bolsevizmus napjaiban szinte legendás ködbe vonták alakját, a magyarság minden külpolitikai álmát és vágyát őhozzá költötték. Mindenki tudta, hogy Andrássy harcolt értünk Londonban, „nagy beszédet tartott Versaillesben“, „visszatölti a demarkációs vonalat Szegeden“ stb. A magyar közönséget bizonyára érdekelni fogja, hogy a valóságban mit csináltAndrássy Gyula gróf külügyminisztersége óta. Öt napi hiábavaló kétségbeesett kísérletezés után éjszaka titokban hagyta ott november elején a Ballhausplatzot, ahol atyja, mint a monarchia legnépszerűbb első államférfia dolgozott a hármasszövetség hatalmas épületének megkonstruálásán. Bécstől Pozsonyig hajón, onnan autón Dénesfára vejéhez, Szirátky József grófhoz ment, anélkül, hogy a magyar hatóságok útjáról tudtak volna. Ekkor már a családi összeköttetést is megszakította Károlyi Mihályékkal és csak messziről nézte, hogyan engedi át Károlyi az országot az anarchiának. Egy ideig a belső politikai harcot akarta felvenni ellene, de mivel ennek lehetőségei mindinkább kisebbedtek, nagy nehézségekkel útlevelet szerzett és Svájcba ment, hogy az entente-ot a magyar helyzetről tájékoztassa. "Az entene-diplomatáknál nem tudott érdeklődést kelteni a magyar kérdés iránt. Akkor még mindenkit a németekkel való leszámolás foglalkoztatott A külföldi nagyközönséghez írt felvilágosító cikkei, melyek a Revue Politique Internationaleben jelentek meg, vörösek itthoni haragos vicsorgatásai után mindenki előtt ismeretesek. A kommunizmus egész ideje alatt Andrássy családjával együtt Svájcban tartózkodott, versaillesi és egyéb útjai csak Pesten készült ábrándozások. A bukás után azonnal hazajött Bécsben nagy meglepetésére szalonikocsi várta — erre a figyelmességre a Peidl-kormány részéről nem volt elkészülve. Mint később kiderült a szalonkarok önmagában, a létében, a szellemi kisugárzásában. Tizenkét éves korában már nemi, beteg, egy cselédlánytól — s innen az utat egészen Tisza István meggyilkoltatásáig, a minden keresztény egység és szépség, nagyság ellen való dühödt patkánylázadásig, a Károlyi Mihályon át való országrontásig, az alkoholizmusig és nemi pszichopathológiáig pontosan, következetesen megfutotta. Róla nem egyszerű portrét, hanem regényt lehetne írni: ő és Pogány Pollák József, ez a két züllött újságíró — akik közül persze Kéri határozottan tehetség volt, Pogány Pollák pedig maga a tehetségtelenség — taszította bele Magyarországot a poklokba. Körülöttük nyüzsgött aztán az apróbb patkányok hada, akik sem tehetségben, sem a züllés nagy arányaiban nem tudták utólérni, a Hajnal Jenők, a Róbert Oszkárok,a Roboz Imrék, a Halasi Andorok, a Magyar Lajosok, a Gábor Andorok hada, akikben nem volt meg a démoni erő és szinte nagyság, de ugyanaz a patkányvér szaladgált moralitásuk ereiben és akik szóhoz jutása, életlehetősége csak annak a texasi anarchiának köszönhető, amely itt tizenöt éven át dúlt a pesti újságírásban, irodalomban és kritikában. Ezek és egyivású cimboráik ülték tele az újságírók otthonát és csináltak belőle egy olyan morális boszorkánykonyhát, amelynek szörnyűségét egész nagyságában csak egy középkori festő képzelete vagy egy Goya ecsetje tudná megeleveníteni, s ezek és azonos lelkületű, legfölebb óvatosabb patrónusaik csináltak itt tizenöt éven át újságot, könyvet, haladást, közvéleményt. Lendvai István,csit egy fiatember rendelte meg Budapesten, aki a Máv.-nál mintAndrássy gróf titkára mutatkozott be és kijelentette, hogy a „dezignált miniszterelnök“ parancsára külön vonattal kell eléje mennie Bécsbe. A Máv. még ma sem tudja, hogy melyik élelmes és elszánt bolseviki pályázott ki ezen a furfangos, de kényelmes utón Magyarországból. A Pestre érkezett Andrássy Gyula a szó szoros értelmében hajléktalan volt. A dunaparti palotában rövidhajú mulatós zsidólányokat és egész a kulizmusig elszánt ifjú proletárokat oktatott a proletárművészetre Mitz mester s ennek a „kultúr“-intézménynek nyomait még ma sem tudták eltüntetni. A tiszadobi és tőketerebesi gyönyörű kastélyok a vörös háború alatt az ellenséges harcvonalak közé kerültek és amit az októberi forradalom pusztításai elkezdtek, azt az átvonuló hadseregek tetézték be. Ugyancsak tönkrement az erdélyi (magyarfenesi) birtok is, így tehát felváltva, a fejérmegyei Batthyány-kastélyban vagy Dénesién kellett meghúzódnia mint vendégnek az egyik legvagyonosabb magyar grófnak. A vagyonában szenvedett veszteségek felsean becsülhetők, de ezeknél sokkal inkább sújtotta Andrássy grófot a történelmi és művészi kincseiben szenvedett kár. Az atyjától örökölt, eddig nyilvánosságra nem került páratlan levélgyűjtemény, többek közt Bismarck, Bearonsfied lord, Moltke, Ferenc József, Deák Ferenc, Eötvös József stb. érdekes és történeti jelentőségű írásai, a Tiszadobon volt fényképgyűjtemény szintén a múlt század legkiválóbb alakjainak aláírásával, feljegyzéseivel ellátva, úgy látszik mind elpusztultak a kommunisták kezén és ez a veszteség teljesen pótolhatatlan. A műtárgyak közül a legértékesebbek, melyek Budapesten voltak, aránylag szerencsésen kerültek ki a viharból, mert rögtön a diktatúra reggelén múzeumokba kommunizálták őket és ott a régi tisztviselőik mindig gondjukat viselték. Akik elmentek a „Szocializált Műtárgyak Kiállítására“, láthatták ott a híres Andrássy-féle francia, angol és olasz képeket, melyekre a főkommimizáló, Kenczler Hugó elvtárs különös gyengédséggel tekinthetett. Ez a nagy előszeretet csaknem végzetes mérveket öltött A kommün bukásának estéjén megjelent Kenczler a Műcsarnokban és kísérő nélkül bement a kiállítás helyiségeibe. A megbízható és tapasztalt múzeumi szolgáknak feltűnt ez a látogatás és csodálkozásuk növekedett mikor észrevették, hogy ki jövet nagy malaclopó köpenye alatt szorongat valamit. Értesítették a rendőrséget, ahonnan rögtön detektívek mentek Kenczler lakásaira és ott megtalálták Andrássy és a egész összelopott kiálítás talán legértékesebb darabját, Rem,brandt-nak híres ifjúkori önarcképett. Megállapították a detektívek azt is, hogy egy túraautó már készen áll, amelyen a derék elvtárs Rembrandtot ki akarta szöktetni az országból. Mikor azonban Kénedért kérdőre vonták, kijelentette, hogy csak biztonságba akarta helyezni a képet. A nyilvánvaló lopási kísérlet dacára Kénedért nem tartóztatták le, mert állítólag Lukács népbiztos utolsó hivatalos ténykedéseként elrendelte szabadlábra való helyezését. A vidéki kastélyokban lévő kisebb értékű festmények és nagyon szép régi bútorok, szőnyegek, gobelinek csaknem mind tönkrementek. Andrássy Gyula gróf most egyelőre a múlttal foglalkozik. A berlini Allstein-cég felkérte, hogy írja meg háború alatti politikájának történetét. Ez a memoireszerű könyv, mely visszanyúl egészen a hármasszövetség megalakulásainak idejéig, részletesen foglalkozik a monarchia háború alatti politikájával és rövid küügyminiszterségének történetével s egyik legszenzációsabb darabja lesz a magyar politikai irodalomnak. Akiknek alkalmunk volt újabban Andrássy gróffal találkozni, megállapíthattuk, hogy az utolsó hónapok óriási lelki megpróbáltatásai energiáját és munkakedvét teljesen érintetlenül hagyták. A dénesfau vén, fantasztikus lombozatú tölgyek alatt, úgy mint egy évvel előbb a tiszadobi tölgyesben, egész nap lehet látni karcsú, mozgékony alakját, amint a hallgatag utakat rója, kezében az elmaradhatatlan könyvvel és ceruzával. A politika, társadalomtudomány és történelem magyar és külföldi irodalmait állandóan figyelemmel kíséri. Néha egy eredeti összehajlású facsoportozat, a Repce valamely festői pártrészlete kizavarja gondolataiból, ilyenkor felébred benne az Andrássyak művészi vére, mely ezt a politikus famíliát oly érdekesen kiegészíti és teljesen átadja magát a szép élvezetének. Egy-egy elrejtőzködő padon meghúzódva, térdére fektetett falapokra szokta felvetni cikkeinek gondolatmenetét azzal a sajátságos, rohanó, ideges írással, melyet rajta kívül alig tud valaki olvasni. Ezeket a cikkeket gyorsírónak szokta lediktálni, ilyenkor a dolgozószoba asztala, kandallója, kanapéja, fetője — ha a parkban diktál a pad és köröskörül a föld — fehérlik a szétdobált falapoktól, melyekből a dolgozatot összeszedi. Érdeke®, már teljesen ősz fejét előrehajtja, hosszú, finom ujjai nyugtalanul sodorják az ezüst hajszálakat és acélos szürkéskék szeme messze jár a belső történések világában. Reggel 8-tól este 8-ig dolgozik, az étkezési szünetek és rövid séták kivételével. A munkája fáradalmait, a politika zűrzavarait a munkaszünetnek ezekben az óráiban családi körébe visszahúzódva szokta kipihenni. A rokonságban nagyon szeretik, különösen a® apróságok, Pallaviumi, Cziráky, Batthyány gróf gyerekei, akik belső barátságban vannak a nagy államférfival. Andrássy gróf valószínűleg az egész télen át a vidéken fog tartózkodni, hacsak a politikai élet valamely fordulata Budapestre nem szólítaná. A száműzött P Andrássy. Szerda, 1919 október % II] Nemzedék 3 Francia hír osztrák államcsődről. Bécs, szeptember 30. — A Berliner Thegrapheunion állítólag Párisból érkezett táviratot közöl, amelynek szövege a következő: „Bécsi távirat szerint az osztrák kormányt, tekintettel arra a vigasztalan helyzetre, amelyben az ország élelmiszer- és szénellátása van, azt tervezi, hogy bejelenti a csődöt és a kormányhatalmat a szövetséges missziók kezébe teszi le . A Mittagszeitung berlini tudósítója e hírhez ezeket jegyzi meg: — Mivel a Telegrapheumonnak, szintúgy mint a többi berlini távirati ügynökségnek, ezidőszerint nincs tudósítója Parisban, nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ez az állítólagos párisi sürgöny a berlini szerkesztőségben készült A bécsi déli lapok, amelyek valamenynyien köztik ezt a hírt, a legnagyobb határozottsággal szállanak vele szembe és megjegyzik, hogy a jelentés a szenzációhajhászat bélyegét viseli magéra és nem vehető komolyan. Az osztrák állam helyzete kétségkívül vigasztalan, de semmiesetre sem vezetne oda, hogy a kormányhatalmat átadják az antantnak. A bécsi lapok egyebekben rámutatnak arra, hogy Schumpeter dr pénzügyi államtitkár a minisztertanácsban bizonyára rövidesen megragadja az alkalmat, hogy tiszta képet nyújtson az osztrák köztársaság pénzügyi helyzetéről. (MTT.) Bécs, szeptember 30. — (Tőzsde.) A viharos áremelkedés a tőzsdén további előrehaladást tett. Oka volt ennek egyrészt az eddigre irányadó valutáris befolyás, másrészt pedig, mint további szilárdító tényező, Schumpeter dr államtitkár pénzügyi expozéja, amelyben bejelentette az államháztartás egyensúlyának valószínű helyreállítását, úgy a kulisszban, mint korlátértékben ugrászerűen, jelentékeny tételekkel emelkedtek az árak; a kurlisszban különösen a cseh és a magyar papírok értek el jelentékeny emelkedést, míg a belföldi értékeket vészi nyereségbiztos mások részben leszorították. A vég-