Uj Nemzedék, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
Péntek, 1920 március 20. Uj Nemzedék A pénz lebélyegzése Sikeresen halad el a felülbélyegzés munkája — Horánszky Dezső dr. nyilatkozata Az állatcírnik a pénzügyi konszolidáció felé tett als, lépése, a lebélyegzés munkája zavartalanul folyik. Megkérdeztük Horánszky Dezső dr.-t, az O. K. H. ügyvezető igazgatóját, aki a felülbélyegzést intéző országos bizottságnak egyik elnöke , tőle a következő információkat kaptuk: — A felülbélyegzés mindenütt a legnagyobb rendben folyik. Ebben a kérdésben úgy a falusi, mint a városi nép széles rétegei fegyelmezettségről és öntudatról tesznek tanúságot országszerte. A felülbélyegzés eddigi eredményeiről pontos adatok még nincsenek kezünkben, mert a jelentések csak késéssel érkeznek meg. Az eddig felülbélyegzésre került bankjegymennyiség azonban megfelel a várakozásnak. Még nagyobb volna az eredmény, de egyes vidékeken sok a kis címletű bankjegy és ez szaporotlanná teszi a munkát. A nagyobb címletek és tételek kétségkívül ezután fognak felülbélyegzés alá kerülni. Ez torlódásra fog vezetni, s valószínű,hogy a technikai nehézségek miatt a felülbélyegzés határidejét feltétlenül meg kell hoszszabbítani. A felülbélyegző gépek időnként való megromlása következtében előállott technikai nehézségeket a jövőben sikerül elkerülnünk és így az eddigi eredményt tekintve, bizton számíthatunk az akció teljes sikerére. — Hangsúlyoznunk kell azt, hogy eddig semmi oly jelentős momentummal nem találkoztunk, amely azt mutatná, hogy a felülbélyegzést bármely oldalról is azttmozitással fogadnák. Akadnak ugyan egyes vidékek, különösen a határszéleken és a demarkacionális vonalhoz közel eső területeken, ahol az eddigi eredmény talán kevesebbnek tűnik fel. Ez azonban egyfelől a határvonalak bizonytalan voltára, másrészt az ottani vidéken működő üzérek és csempészek munkájára vezethető vissza. Akadnak olyanok is, akik külföldi devizaspekulációba bocsátkoznak akciónkkal szemben, ezek azonban elszigetelt jelenségek, melyek az illetőre nézve nagy hátrányokkal és anyagi kárral fognak járni. Ami végül a postapénzt illeti, — fejezte be helyjogosítását Horánszky úr, — erre nézve hangsúlyoznom kell, hogy teljesen érthetetlennek tartom, hogy egyezek, magánosok és testületek postapénztől idegenkednek. Hiszen a jövőben ez lesz a magyar pénz alapja és teljességgel elítélendő és érthetetlen az ország törvényes fizetési eszközei között való válogatás. Az a tény, hogy a kormánynak a parlament nyilvánossága előtt is tett nyilatkozata szerint a postapénzt nem fogják kégyszerkölcsön alá vetni, szintén kapósakká kellene, hogy tegye ezeket a pénzjegyeket. A felülbélyegzéssel kapcsolatiban a pénzintézeti központ részéről a következő felvilágosítást kaptuk: — A felülbélyegzés munkája mindenütt a legnagyobb rendben folyik A vidékről érkező részletes jelentéseknek sürgönyi felszólításunkra holnap vagy holnapután kell megérkezniük s az akció eddigi eredményeiről akkor fogunk tiszta képet alkothatni. Az eddigi jelentések szerint a Duna—Tisza-közén a legnagyobb az eredmény. A vidéken működő százhat bizottság szünet nélkül folytatja munkáját. Megkérdeztük informátorunkat a Budapesten mutatkozó és egyre nyomasztóbbá váló készpénzhiány okairól és megszüntetéséről s a következő tájékoztatást nyertük: — Sem Budapesten, sem a vidéken készpénzhiányról beszélni nem lehet, mert jelenleg már oly készletek állnak rendelkezésünkre, hogy úgy a kisebb, mint a nagyobb tételű igényeket minden zökkenő nélkül kielégíthetjük. Csehországban a katonák is szavaznak. Prágából jelentik a nemzetvédelmi miniszter rendelett ablól , amelybe valmennyi katonai főparancsnokságot utasította, hogy oktassák ki akatonaságot a nemzetgyűlési választásokkal szemben tanúsítandó magatartást illetőleg. Azok a katonák, akik “ a választói jegyzőkbe fel vannak véve, kötelesek szavazati jogukat gyakorolni. A nemzetvédelmi minisztérium szigorúan fog ügyelni arra, hogy politikai agitáció mag ne lazítsa a hadsereg rendjét és fegyelmét. Zabolátlan és rendbontó agitálás esetén a parancsnokok szigorú büntetést alkalmazhatnak. A pártok közt megállapodás jött létre a túlzásban#*,féktelen ágit áfák megakadályozásán A megsanyargatott Békés megyében A románok még nem ürítik ki a megyét — kiküldött munkatársunktól — Endrőd, március 17. (Megkésve érkezett.) Derengő tavaszi reggelen kocsin hagytuk el Szarvast. A messziről virító fehér tanyaházak körül nagy baromfifalkák sétálgatnak a hetes eső tornázott friss tarlón. A baromfiállomáson a románok sokszoros és állandó inkvizálása sem tudta elpusztítani. Leszerelt gőzmalmok csöndessége hívja magára a figyelmet. Kocsisunk beszéli, hogy mik történtek itt a tanyák halk szavú, békés világában az oláh uralom alatt. Sok gazda állandóankocsizott a határban, hogy ezzel elvonja lovait a fegyveres rablók kutató szeme elől. A gabona szakszerű elrejtéséből pedig valósággal iskolát csináltak a szarvasi, endrődi és kondorosi gazdák. Most kezdenek előbújni a román falánkság elől eldugott készletek. Az endrődi szőlők között, a keresztény szövetkezeti bolt előtt hangos dicsértessékkel köszönt bennünket egy sereg ünnneplőruhás ember. A boltajtó fölött nemzeti zászlóval játszadozik a friss szellő. Megindul a kérdezősködés: jönnek-e már a Horthy-seregek Szarvas felől, hogy bevonuljanak a ma felszabaduló Gyomára, amely mindössze három-négy kilométernyire van innen. A községházán igen jellemző históriáját mondják el annak, hogy Endréd kiürítése után két vakmerő ,oláh pikás átmerészkedett az alig néhány kutyavakkantásnyira fekvő Endrédre, ahol a fegyveres erő jogán arra kényszerítették a község kisdobosát, hogy dobolja ki, mindenki köteles hüvelyesvetemény-készletét a románok részére beszolgáltatni, ezenkívül husz mázsa zabot is hozzon a lakosság, mert különben tüstént egy egész század lovasság jön át Gyomáról és megkezdi újra a kíméletlen rekvirálást. Az endrődiek azonban nem ijedtek meg és egyetlen szem borsót, babot vagy zabot sem szolgáltattak be. A két pikás erre dühösen átment a közeli Nagylaposra, mert meghallották, hogy ott nagyobb megmozdítható terménykészletek vannak. Itt azonban vesztükre két nemzeti hadseregbeli sastoll tűnt fel, viselői Veres főhadnagy és Tóth szakaszvezető. A két vitéz Trajánivadék úgy megszaladt, mint a nyúl. Nem is merészkedtek át többé Endrődre. A színkatolikus Endrődön százan is megrohannak hírekért. Csaknem egy év óta teljesen el vannak zárva Magyarországtól, különösen Budapesttől. Újsághoz hónapokon keresztül nem juthatnak. Ujjongó lelkesedéssel köszöntik most a szárnyára kelt keresztény nemzeti sajtót, amelynek legfrisebb példányait, mint a tavasz első hirpekeit, mi vittük ti Endrédre. Gyomét ma kellett volna kiüríteni, de a várva-várt magyar sereg Szarvas felől nem érkezett meg. Magyar emberek jönnek Gyoma felől és mondják, hogy a napokban a románok egészen új lovas erősítést kaptak Berény felől. Újabb nap telt el ismét anélkül, hogy Gyomm kiürítéséről valami pozitiv hírt kaptunk volna. Még az endrődi tanyák egy része is oláh megszállás alatt van és az ántant késedelmessége miatt az egész környék állatállománya rengeteg kárt szenved. Ha még így tart egy-két hétig, Békés megye eme dús vidékén nem marad egyetlen sertés sem. A lóállományt már úgyis annyira megtizedelték a portyázó rablók, hogy jó egynéhány év alatt lehet csak helyrehozni. Nem rekvirálás ez, amit itt művelnek, hanem nyílt rablás. A minap már civilbe öltözött oláhok is jártak erre és fegyveres segédlettel ők is raboltak. Gyoma kiürítése azért volna rendkívül fontos, mert ezzel végre megindulna egész Békésmegye felszabadítása. Egy vonalba esik vele Köröstarcsa, Körösladán iy, Mezőberétys, Békés és az egész Sárrét, utána Csaba, Gyula és itt már közel Kétegyháza körül húzódik az a határvonal, melyet a békekonferencia a románok részére állítólag megállapított. Ma meglehetősen megbízható forrásból azt a hírt kaptuk Endrédre, hogy a románok Gyoma és a többi községek kiürílésére újabb (most már negyedízben) halasztást kaptak, mégpedig április elsejéig. Hir szerint a garázdálkodó oláhok Gyomári több tekintélyes polgárt letartóztattak, köztük a főszolgabírót és Kner Izidor nyomdatulajdonost, akinek azonban sikerült átmenekülnie Endrésdre. " " 1 1 —T---------A bankó-olvasók Az alföldi tanyák csöndes világában a bankók felülbélyegzését nem lehet olyan simán és akkurátusan dátumra lebonyolítani, ahogy azt a rendeletcsinálók a hivatali szobákban papiroson szépen kicirkalmazták. Nem lehet pedig egyrészt azért, mert a ládafia fenekén vagy a sublót titkos rekeszében csendesen szunnyadózó kékhasuakat meg is kell előbb olvasni, ami időbe kerül, miután nemcsak egy-két darab rongyos bankóról van szó. Jó állás most a tanyai nép között a pénzolvasó mestersége, mert ilyen foglalkozás is van már, amióta olyan sokfélefajta papirospénz kerül forgalomba és a föld egyszerű embere nehezen ismeri ki magát közte. Most meg aztán, hogy rendeletre hirtelen elő kell kotorászni az összes kékhasuakat, sürgős és igen fontos munkája akad a pénzolvasónak, akitől elsősorban megkívántatik, hogy világlátott ember legyen, ismerje a rendes és az oláh bélyegzésű osztrák-magyar bankó, a fehérhátú szovjetpapiros, a postapénz értékét és tisztában legyen a papirospénz felső sarkán levő sorozatszámok jelentőségével is. Tehát nem kis dolog a pénzolvasó mestersége. A szarvasi tanyák között egy ilyen pénzolvasó háromezer korona honoráriumot kapott egy Borgula nevű gazdától, akinek portáján kilencvenezer koronát kotort össze a tulipános ládafiából. A megolvasás és szortírozás jó félnapig tartott, de az olvasó derekas munkát végzett. Más gazdák — a fukarabbak — sajnáltak még az olvasónak is fizetni, ők maguk pedig nem mertek nekivágni a rengeteg papirostengernek, hát egyszerűen úgy oldották meg a gordinsi csomót hogy mérlegre dobták a papiroshalmazt. Egyik gazda ilyen nagy csomaggal állított be a szarvasi nagy takarékba : — Hoztam kilenc kiló bankót lebélyegezni. A bank emberei meg akarták olvasni a nagy halom pénzt, de gazdájam tiltakozott és megint csak a mórra egyéni módszerét ajánlotta : — • Sose tessenek vele bajlódni. Pontosan kilenc kilót nyom. Ha már muszáj felét itthagyni, merjenek vissza belőle négy és fél kilót és üssék jlá a stanihilt. Akadtak bizony Szarvason, de alkalmasint másutt is még számosan, akik szintén kilószámra szállították a bankócsomókat a takarékpénztárba, mert ki győzne annyi töméntelen pénzt megolvasni. Korányi pénzügyminiszter úr még így is elsiettette a dolgot, amikor a lebélyegzés utolsó határnapjául március huszonhetedikét szabta meg. Nincsen annyi pénzolvasó szakember az alföldi tanyák között, amennyi dátumra tudna szállítani ennyi sok milliót. Meg aztán nem is lehet egyik naptól a másikig megválni a kincsektől, amiknek mindegyik darabjához valami kis emlék fűzi a bankótulajdonost. 3 Csittanós Éjszakák leáapista / Napról-napra több panasz érkezik a rendességre, hogy fiataltmtserek éjszakának idején megállítják a plafonelőket és inzultálják őket. Az ijszintnl rendesen csallanos formában történik és a felpofozott ember mélabúsan emlegeti az úgynevezett sóhivatalt, ahol a régi Magyarország hasonló természetű ügyeit sommásan intézték el. A brutális fiatalemberek a karhatalom és a fegyveres erő maszkjában követik el a kultúrcselekményüket és ezzel alkalmat adnak a külföldi sajtónak olyan megjegyzéseivre, melyeket a proletárdiktatúra és a Károlyi-rendszer idején kellett volna megtenniök. A fiatal sihederek és egyéb éjjeli duhajok a keresztény jelszavakat a tenyerükben hordják és csattanós kifejezésre juttatják ártatlan emberek arcán. A magunk részéről a legélesebben elítéljük ezeket a dolgokat, amelyeknek nincsen semmi más céljuk, minthogy megfélemlítsék a járókelőket és megbénítsák Budapest estéli forgalmát. Már kilenc-tz óra után a legnagyobb veszedelmet jelent az utcára menni, mert a duhajkodó csoportok, állítólagos „karhatalmi“ és egyéb „őrség''-ek megállítják az embert és a legbékésebb polgárt kinevezvén Izraelitának, alaposan helybenhagyják. Sűrűn előfordul az is, hogy nem elégszenek meg a helybenhagyással, hanem magukhoz felejtik az inzultált áldozat pénztárcáját és értéktárgyait. E jelenség még a Károlyi-forradalom hagyatéka. Azt kell hinnünk, hogy ugyanazok az emberek zuhogtatják a bunkósbotot, akik 1918-ban szétverték