Uj Nemzedék, 1920. július (2. évfolyam, 155-181. szám)
1920-07-01 / 155. szám
Előfizetési árak: - - '' Egész évre . . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre .... 140 „ — f. Egy hóra ... 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudtaron •• 1 korona. Felelős szerkesztő: Motay István. II. évfolyam 155 (233). szám. Budapest, 1920. Szerkesztőség és kiadóhivatal. budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szám. Telefo n szám ok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkestőcég és kiadóhivatal: 75-09, 150-82, 55-82. Csütörtök, július 1. B anai Ernő, a rácarnazó elöl kulbolsevismus bal és romájuk elmagyarázon inőpróbája rágaloma kamrai Ernős és belogy járta mérsé■t s a külföldön is úgy ismerték, mint olyan férfiút, aki lelkében a szocializmus túlzásain való haragos fájdalom egész máglyatüzét hordja. A belgrádi fegyverletétel óta nem volt a magyar politikai életnek olyan nagyobb hullámzása, hogy Garami Ernő nevét ne emlegették volna. „Garami-kormány jön!“ — „Garami nélkül nincs kibontakozás!“ — „Az antant Garamit akarja!“ — ezt harsogták két éven keresztül Budapesten, Bécsben és egyéb külföldi helyeken mindazok, akik Garami személyén keresztül újra Magyarország nyakára akarták üríteni a szocialista névre átkeresztelt bolsevizmust, hogy a magyar nemzetet ellentállóképességének utolsó rezdülésétől is megfosszák. Garami Ernő így bizonyos tekintélyt szerzett a külföldön, ahol el sem tudják képzelni, hogy egy volt aktív miniszter, aki már érezte egyszer a kormányzás súlyos felelősségét, legalább tárgyilagosságra ne törekedjék hazájával szemben, amikor az történetének legnehezebb csatáit vívja s hogy meg ne fontoljon minden szót, minden információt, amit idegeneknek juttat, főként ha ezeket az információkat nem közvetetlen tapasztalásból, hanem érdekelt felek panaszaiból meríti. A külföld annyival isinkább elvárja ezt s annyival inkább ad hitelt minden nyilatkozatának, ha ugyanez a volt miniszter egyben egyik vezére még ma is a szociáldemokráciának és elhíresztelt mérsékelt fölfogása azt a látszatot kelti, mintha pontosan lemérte volna azt a kiegyenlítésre szoruló differenciát is, ami a szocializmus bűne és a magyarság szenvedése között a múlt mérlegében mutatkozik. Nos, mi itt csak néhány konkrét esettel világítjuk most meg, hogy Garami, avolt miniszter, miképpen teljesíti ezt a kényes föladatát. Mindenekelőtt leszögezzük azt a tényt, hogy Garami mérsékelt gondolkozásában sokáig hitt még a magyar ellenforradalom is. Hitt és bízott abban, hogy Garami őszinte politikus s hogy fölfogásában csakugyan közelebb áll a nemzetével s a polgársággal való kölcsönös, békés megértés gondolatához, mint a bolsevizmus bármiféle árnyalatához. S hogy a magyarság csakugyan hitt benne, bebizonyította azazzal a megokolással, hogy nem vesz részt mával fölkínálta neki az egyik miniszterséget. Garami Ernő azonban elutasította a fölajánlott tárcát azzal a megokolással, hogy nem vesz részt olyan kormányban, melyben polgárok ülnek. Tavaly, a román megszállás idején a magyar kormány megismételte ajánlatát és Garami válasza ugyanaz volt. A „mérsékelt" szocialista tehát, amikor tettre került volna a sor, a bolsevizmus bukása után nem akart résztvenni a polgári kormányban. Annál élénkebben vesz azonban részt Garami úr a külföldön minden olyan akcióban, amelyet elmenekült bolsevisták indítanak a polgári és nemzeti Magyarország ellen, az ellen a magyar polgárság ellen, amelynek első cselekedete az általános, titkos és nőkre is kiterjesztett választójog beiktatása volt. Garami Ernőtől közöl interjút minden olyan külföldi újság, amely „elfogulatlan és tárgyilagos férfiú nyilatkozata alapján“ akarja konstatálni, milyen szörnyű embergyilkolást végez a fehér terror Magyarországon; ő az, aki túlozva adja tovább a Magyarországból kapott értesüléseket s ő az, aki általánosítva rágalmakat szór hazája ellen, amikor pedig konkrét tényeket sorol fel, adatait megcáfolják olyan férfiak, akik szemtanúi voltak az eseményeknek. rációs izgatottságot szerettek volna Európában kelteni, ha fordításban ez: „A magyar ellenforradalom terrorikus uralma a munkásság bármilyen megmoccanását megtiltotta május elsején és az a szándéka, hogy esetleg még véres eszközökkel is elnyomja a szokásos ünnepségeket. A cenzúra a munkássajtónak megtiltotta, hogy egyetlen szónyi fölhívást is közöljön májusi ünnep rendezése céljából. Fölkérjük önt, értesítse sürgősen valamennyi ország munkáspártjait erről az újabb erőszakos tettéről a fehér terrornak, amely Lloyd George ur és magyarországi bizalmi embere, Hohler úr szerint egyáltalán nem létezik és szólítja föl a testvérpártokat, hogy május elsején különös éllel tiltakozzanak. A nemzetközi iroda magyar tagjai: Garami Ernő, Buchinger Manó“. Az Ember április 25. számában az a Garami Ernő, aki állítólag megtagadott minden közösséget a bolseviki vadállatokkal, s akinek tudnia kellett, hogy a finn reakció mennyivel alaposabban bánt el a saját terroristáival, elfogulatlanságát olyan nyilatkozatban árulja el, amelynek minden sora lázítás a nemzete ellen. Garami elmondta a nyilatkozatban, hogy állítólag újabb meghívást kapott Budapestre, de ő is és társai is visszautasították s a „csalogatásra“ a többi közt azt felelte : „....ha Magyarországon az életbiztosság komolyan és intézményesen garantálva van, akkor hazamegyünk, — természetesen nem részt venni a kormányzásban, hanem — dolgozni a munkásmozgalomban. Ilyen föltételek mellett lehetne beszélni hazatérésről, de Horthy salvus conductusa nekünk nem garancia“. „Aki ilyen szemmel nézi Magyarországot és így beszél arról a férfiúról, aki Magyarországot a végső sülyedéstől megmentette, az nyilván régen elvesztette nemcsak a nemzeti üggyel, hanem minden polgári üggyel szemben is ítélőképességét.“ A Daily Herald egész terjedelmében közölte Henderson Artúrnak, az angol munkás-, párt egyik vezérének levelét, amelyet január 27-én Lloyd George-nak írt a magyarországi fehér terror dolgában. Ebben a levélben, amely tele van a legképtelenebb rágalmakkal Magyarország ellen, a többi közt, ezt írja Henderson : „A rendelkezésemre álló legutolsó értesülés M. Camille Huysmanstól, az International titkárától származik, aki levelében közleményeket csatol, amelyek a jelenleg Bécsben és Svájcban élő magyar szociáldemokratáktól erednek. Köztük van Garaminak, a legkiválóbb szociáldemokrata vezetőnek véleménye“. Nos, amint kitűnt, a legkiválóbb szociáldemokrata vezetőnek a véleménye — a legförtelmesebb hazugság volt, amelyet pletykák és kommunista agitátorok érthető túlzásai alapján gyűjtött koszorúba Garami's amelynek minden sorát, minden betűjét csak a következő dokumentum-sorozatok cáfolták meg: az angol fehér könyv, tizenkét sűrűn nyomtatott, kvart-alakú oldalon és Garami nevének öt helyen való nyílt föltüntetésével, továbbá a Hajmáskéren és az összes fogházakban személyesen eljárt svájci nemzetközi vöröskeresztnek Burnier vezetésével kiküldött bizottsága, mégpedig három ízben: először 1919 december 27-én, másodszor 1920 április 26-án és harmadszor 1920 április 29-én, még pedig úgy, hogy mindannyiszor terjedelmes jegyzőkönyvet vett fel tapasztalatairól. Az angol fehérkönyvből talán elég ez a néhány sornyi idézet is : „A 3. oldalon Gorton tábornok Hohlerhez intézett levelében azt írja: Nekem és társaimnak az a véleményünk, hogy Magyarországon nincsen fehér terror s hogy a Garami részéről adott számok fiktívek. A 10. oldalon pedig Troubridge admirális így nyilatkozik a legkiválóbb szociáldemokrata vezető megbízhatóságáról: »A 20.000 főnyi letartóztatás, amiről említést tesz nevetséges állítás, nemkülönben az is, hogy a fogság a halálos ítélettel egyet jelent. Ilyesmi nincs, meg az én zsidó szocialista barátom is nevetett ezeken az állításokon.» íme, így vigyáz az igazmondására és a kormányképességére Garami Ernő, úgy keresi a megértést és megegyezést a magyar polgársággal, amelynek rettentő megalázásában olyan tevékeny része volt az ő bolseviki barátainak, a bővizű forrása azoknak a rágalmazó hireknek, amelyek naponkint friss zsidósültet tálaltatnak föl az előkelőbb budapesti vendéglők szeparcikon és munkásvért szolgálnak föl hozzá pezsgő gyanánt. Ayconcrighti herceg — Görögország králya i? Sándor király leflmondását megerősítették — Berlin, juniusróm Párisból jelentik. Sándor görög király lemondásának és a conniughti herceg trónralépések hírét tegnap későn este megerősítették Fisban. A változás a legközelebbi napokban fog jegtörténni. S vas.) A görög király mirnába utazott élet Tráciában görög fiúcsapatok három ,s Soafa községnél megtajlók a görög harctéri jéggel vonultak vissza. Az antánt háborúsjt Törökország ellen l London, június 301r az angol csapatok Bakosak tólkeletre Musztángélnál hadierejét súlyos veszteséget okozva, visszaverték. A törökök 2000 ha„A jelszó: nemzeti és keresztény“ lottat hagyták látra. (M. T. I.) , Toulon^almus 30. (Havas.) Több hadihajó parancot hajtott, • legyen készen a Levantera való elintaításra. Az ügető versenypályán tegnap délelőtt óriási fközönség nézte végig a fővárosij f középiskolák diákjainak nemztevédelm sporttimjét. Az ünnepség hatalmas tüntetés volt örömrenélő hazánk épsége mellett. . Tíz órakor Király Aladár, Persay Ferenc, Ráth Endre és Timimnovits Zoltán tartott alkalmi beszédet, valamivel később megdördültek az fagyok s Józ főherceg érkezett meg, kit a fogdóküldővízig nevében Urmánczy Nándor fogadTk11 ilOhany őszinte szóval. Nagyon köszönöm a meleg szavakat, — felelte a főherceg. — Egy sziv és lélek maradok mindig önökkel. Abban a reményben, hogy jelszavunk minél előbb valóra válik, fogadom el jelvényüket. A főherceg válasza után újra megdördültek az ágyuk s a zenekarok zúgása és a közönség tortibelő tüntetése között Horthy Miklós kormányzó gépkocsija futott be a térre. A kormányzó és a főherceg most fölment a páholyba s megkezdődött a mise, mely alatt a honvédzenekar régi egyházi énekeket játszott. Ezután a Védőligák Szövetsége nevében Urmánczy Nándor lépett a kormányzó elé.: — Hódolattal és szeretettel üdvözlünk, Főméltóságu Ur, mindnyájunk nevében, akik itt hazánkat képviseljük. A sors a legnehezebb időkben reád bizta nemzetünk vezetését. Úgy áldjon vagy verjen a sors keze, amint végrehajtod vagy végre nem hajtod ezt a rábbizott feladatot. Most megint felhangzott a Himnusz, melyet a diákság és az egyesületek éneke kísért. Raffay Sándor evangélikus püspök, Takaró Géza református lelkész és Boros György dr. unitárius teológiai dékán imát mondott, ezután hatezer diák mutatta be csodaszép szabadgyakorlatait s minden mozdulatnál hatezer torok kiáltotta : Nem, nem soha! A szabadgyakorlatok után a hatezer diák tanáraik vezetésével félkörben a kormányzó páholya körül állt fel, mire Horthy ezt a beszédet intézte az ifjúsághoz : — Fiúk! A mai magyar ifjúságra különösen nehéz feladatok várnak. E feladatokat meg kell oldanunk nem csak azért, hogy becsületünkről lemossuk a foltot, mert becsület nélkül nemzet nem élhet, hanem azért is, mert ki akarják vágni erdeinket és le akarják aratni az aranykalászos rónát. Rokonok és barátok nélkül ez a nemzet nem fog tudni megélni. A magyar faj legnagyobb hibája az összetartás hiánya, ezt az összetartást tehát ki kell kényszeríteni. Pártokat itt többé nem ismerünk! A jelszó meg van adva : nemzeti és keresztény nép teste és ép lelke mellett tudását is gyt — Horthy Miklós az ifjúsághoz —■