Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
2 Csütörtök Ut 1921 január II. I Berlini tükör a magyar irodalomról A titokzatos pesti informátor — A kis Madách és a nagy Biró Lajos « Az éretlen Petőfi és az érett Molnár Ferenc — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Most jelent meg az Ullstein-cég kiadásában, Berlinben, Paul Wiegler vaskos világirodalmának második, bővített kiadása, mely az idegen népek költészetét ismerteti. A kötet az 1920. év dátumát viseli, nekünk magyaroknak külön fejezetet jerentel a könyv írója: Die magyarische Litterarter címen. Öt oldalt ír egész irodalmunkról, dspA— bizonyára nem a könyv szerzőjének hibáját él — olyan módon, olyan szempontokból eét olyan célzattal, hogy azt nem lehet megköszönjjütnk, nyíltan vissza kell utasítanunk és tiltatózznunk kell a magyar irodalomtörténet ilyagistudatos meghamisítása ellen. apról-napra haljuk, hogy itthon hamisítják az ftpjaimat^-nffHan még jobban, mint a tejet és vnj’a+;■“’'TVorjelenségnek érezzük, hogy most már irodalomtörténetünket is hamisítják és külföldön messze elérő, titokzatos kezek azt is eltűntelik irodalmunkból, ami igazán értékes, igazán magyar. Ez a magyar irodalomtörténet a tévedések, baklövések, füllentések és baráti pajtáskodások mulatságos sorozata. Van egy rész, melyet a műveletlenség és vastag tudatlanság sugall. Petőfiről például ezt írja a könyv ismeretlen pesti tudósítója: „Verses eposza, a János vitéz, prózája, drámája, „A tigris és hiéna v éretlen, csak lírája elemi erejű.“ Mindezt Petőfiről állapítja meg az Ullsteincéget becsapó tudósító, arról a költőről, akinek folyékony és pompás prózája méltán vetekszik verseivel, a világ legnagyobb írói lángelméjéről, akiről csak huss, apróbetűs sort imák. Az, amit verseiről mond a titokzatos informátor, együgyű és unalmas általánosság, mely pirulásra késztet minden magyart. „Versei úgy csengenek, mint a cigánymuzsika (!), hecsdüszó, fuvolahang és cimbalom. (!) A csárdák korcsmárosnéiról, a lótolvajokról (!), a Betyárokról (!) és a Honvédek-, ről (!!) a vándor hányavetiségével (Reckheit) emlékeznek meg ezek a versek . . Hasonlóan ír a tudósító úr a többi költőről is. Ady Endre mindössze két sort kap. Jókai Mór-"ról, erről az andalítóan nagyszerű, páratlan magyar tehetségről ezt állapítja meg: „Kicsapongó kolportázsfantáziájának ősei Scott Viktor, Hugo Sue és az öregebbik Dumas.“ „Herczeg Ferenc csevegő regényei— olvassuk — nem egyebek, mint napilapokba való tárcácskák.“ Kiket szeret tehát a magyar irodalomból ez a szigorú és föltétlen irodalmi szempontokat követelő pesti vészbíró, kik szerinte a magyar irodalom igazi esilágai? Mert Madárh Imre csak másfél sorocskát kap Az ember tragédiájából lenéző fállveregetéssel Herczeg Ferencről, a drámaíróról, a magyar vidéki élet és a történelem ihletés rajzolójáról, Gárdonyi Gézáról, a nagy költőről, a Bor szerzőjéről, sok remekbe készült regény és költemény szerzőjéről egyetlen szót sem olvasunk. És ugyancsak nem hallunk semmit sem Tormai Ceciléről, akinek könyvei németül és franciául is megjelentek. Ezek után igazán kiváncsiak vagyunk, ki azt egy magyar költő. választ azonnal megkapjuk: „Bíró Lajos regényei — olvassuk — modellnek (!) és kiélezettek, szerzőjük a háborúban az orosz fronton haditudósító, aztán belép Kun Béla bolseviki kormányába, mint államtitkár.“ Meg kell jegyeznünk, hogy Biró Lajos ezt a dicséretet se mint író, se mint politikus nem érdemli meg, mert regényes újságcikkek sorozata, Kun Béla bolseviki kormányában pedig nem is foglalt helyet, csak Károlyi alatt vezérkedett. A rajongás azonban eltagadhatatlan. Ugyanígy ír a könyv Molnár Ferencről. „Az utóbbi évtizedben a színházban Molnár Ferencnek, a virtuuznak darabjai uralkodtak, aki az Ördögben a budapesti Wilde, a Testőr- ben a budapesti Sardou, a Liliomban, ebben az apacsdarabban a budapesti Hauptmann s a Flasangban, ebben az erotikus vígjátékában is sok baj van.“ Hasonlóan kiemeli mégegyszer a szerző Bíró Lajost, aki több dicsőséget kap itt, mint Petőfi, Jókai és Madách együttvéve, valamint Bródy Sándort és Lengyel Menyhértet is. Erről az irodalomtörténet-hamisításról tudómást kell szereznie a magyarságnak és az Ullstein«' cégnek is, mely bizonyára jóhiszeműen felült egy? felületes és gonosz pesti barátkozónak, ki netronizálta Petőfit, Madáchot s helyébe ültette kávéházi ismerőseit. Sopronban elült az izgalom A város rendületlenül bízik abban, hogy magyar marad *•—@ 'Jo.sjpf'Nemzedék kiküldött tudósítójától.• Sopron, január 12. – Sopron nyugodt. Az ántant jegyzékét megfelező vaklárma meglepte, de meg ne az, rémítette, mindenki bízó tettel tekint a jövőbe s lehetetlennek tartja az elszakít»?!.. Sopron, amely már a rómaiak korában fontos,atháló csomópontja volt, ahonnan Győr, Szombathely és Ausztria felé vittek az útiak, annyira beleszervesedett műveltségével és gazdasági életével a magyarságba, hogy elvesztése elképzelhetetlen. A város akeleti és déli területektől elszakítva életképtelen. Jártak itt rövid ideig élő hatalmas hódítók, a ,,Várkerület“ régi kövei beszélhetnének róluk. A sok ádáz ostromot átélt ősi fészek ma is megvívhatatlan végvárnak bizonyul, amely őrt áll a magyarság sötét, nehéz napjaiban. A régi várnak egyébként már csak emléke él. A tizenharmadik, tizennegyedik században épült korai csúcsíves templomok, Szent Mihály arkangyal temploma, a bencéseké, falán három koronázás emléktáblájával, a Széchenyiek, Eszterházyak, Erdődyek, Czirákyak sírhelyei régi fényről beszélnek. A nagy harcok, részek elől kedves összevisszaságban félénken összehúzódó régi házak köcsipkéikkel, kövirágaikkal, kicsi, tiszta udvaraikkal, az utcára kukucskáló aggódó ablakaikkal itt hagyták kőbe írva egy forgalmas, dolgos, erkölcsös világ polgári álmát. A város lakói hősiesen álltak helyet mindenkor úgy a város alatt, mint máshol. Már Salamon király idejéből van emlékünk, hogy a soproniak vitézül harcoltak Nándorfehérvár alatt a besenyőik és bolgárok ellen. A harcok a város előtt sem szűntek meg. A többször ledöntött, elpusztított várost, — a pusztaság városát, Odenburgot, — mindig felépítette polgárainak szorgalma és megtartotta kitartása. Fontos végvára volt a magyarságnak, amely először hallotta meg a jezsuiták és a protestáns tanítóktól a haladó nyugati világ szavát, míg az ügyes kereskedők és a szorgalmas, komoly iparosok gazdaságilag virágoztatták fel.Azt mondják, hogy a régi római vár maradványai még a középkorban is védelmet nyújtottak. Már ez a régi, kipróbált műveltségű város vár nélkül is biztos erősségünk. Megkérdeztük Zsembery István főispánt a nyugatmagyarországi helyzetbről. A főispán úr a következőket mondotta:• Külön nyilatkozatot nem teszek, ellenben igen könnyen megállapíthatja, hogy az egész város elszántan, hittel néz a jövőbe és fel van háborodva Ausztria, csodálatos politikája miatt. A magyar közigazgatás működik és rendületlenül áll a helyén az egész vonalon. Villányi báró, a külügyminisztérium soproni megbízottja, ugyanígy nyilatkozott. Mayr alkancellárnak az a nyilatkozata, hogy Nyugatmagyarország ügyét a szomszédos államokkal fogja elintéztetni, itt a városban nagy riadalmat keltett. Egy esetleges szerb vagy cseh megszállásnak még a gondolatától is visszariad a lakosaiig. Turner Mihály, Sopron, polgármestere a hivatalában fogadó'' — Ez a város — mondotta — nyugodt, dolgozó polgárok városa A város közellátása bizonyosan összehasonlíthatatlanul rosszabb lenne, ha Ausztriához tartozna. Szinte elképzelhetetlen a mi életünk a Magyarország többi részétől való elszakítás esetén, például a Rába köze nélkül. A józan elemek ezzel mindenütt tisztában vannak. A németség nem azért harcolt a magyarok oldalén a világháborúban, hogy elszakadjon tőlünk, hanem, hogy megvédjeezt a drága területet. Érdekes különben, hogy éppen a nagy osztrák érdekeltségű vállalatok, így a lajtaszentmiklósói viaszosvászon-hüdikiszerelési gyár, a lajtaújfalusi jutafon- és vegyészeti gyár, ezek félnek legjobban az átcsatolástól, mert elvesztenék a magyar alapot, amelyből élnek. Meglátogattuk az iskolákat és a szinházakat, amelyek magyarrá tették ezt a várost. Általános a vélemény, hogy egy esetleges átcsatolás esetén az iskolák legnagyobb része — mivel Vas megyéből és a Rábaközből jár Sopronba a tanulóifjúság •— teljesen megszűnne, így a történelmi hagyományú bencés gimnázium és az evangélikus líceum 5«. Tudvalevő, hogy a selmeci erdészeti és bányászati főiskolát Sopronba helyezték át, a volt Károlyi-laktanyába. Beszéltünk Jankó Sándorral, a főiskola igazgatójával.— Szeretném, — mondatta a rektor —, ha a sohneci szép baráti együttérzést, az erős hazafiasságot át lehetne hoznia az ifjúságnak ide Sopronba is, amire minden remény megvan. Megkérdeztük, vaa-e ezen a vidéken bánya vagy ez , amit az esetleges átcsatolással elvesztenénk? — A brennbergi kőszénbánya, a lókai és lakompuki erdőtelepek — mondotta a rektor úr. — A brennbergi bánya közvetlenül Sopron mellett van, itt barnaszenet bányásznak. Meglátogattuk a soproni színtársulatot is, mely nehéz körülmények között teljesíti a fontos helyen őrtálló kötelességét. A városban általában már elmúlt az izgalom. A Paprét gyermekei éles hangon kiáltanak egy« másnak labdáért » . Kik nem tudják, mi valt Sopronban . . . Boros Ferenc. Párisban még az utcán is táncolnak — Az Új Nemzedék párisi tudósítójától. — Páris, január S. Paris lassanként kiheveri a háborús évek viszontagságait. A francia fővárosban ismét a régi békebeli mozgalmasság látható. A hatóságok mindent elkövetnek, hogy az egykor nagyarányú kftgenforgalom felelevenedjék. Ezért enyhítették jó, éjszakai életben a záróra és világítás rendelete, hogy a Párisba özönlő angolok és amerikaiak jólérezzék magukat. Az éttermek és kávéházak ál- taltsóan tele vannak. Különösen kedveltek a CaféBillard kávéházai, hol filigrán, zsuzsás-csillárok alatt fogyasztják a sokféle szinűi szörpkülönlegességeket, melyeket különféle szeszesitalokkal kevernek. Szalon-kvartett játszik még a legkisebb étteremben is. Idegen előtt legfeltűnőbb azonban az a valóságos táncőrület, amelybe nemcsak az éjszakai helyiségek közönsége esett bele, hanem tisztes polgári családok leányai is. A rengeteg ily célra berendezett teremben már kora délután, négy órakor kezdődik a tánc. Úrilányok, hivatalioknők, fiatalemberek, sőt sokszor családapákból és éles asszonyokból verődnek össze a párok 6® a népszerű amerikai zene mellett lejtik a steepeket. Fejlett ütemérzéküknek megfelelően mindenféle erotikus hangszerekkel igyekeznek az ütemet kihozni, így használnak a zenekarban autótülköt, xilofont, gongot, csengetyűt, hol az egyiket, hol a másikat, ahogyan ezt a dobhártyát izgató dallam megkívánja. Furcsának tűnik fel idegen előtt az eszeveszettnek látszó lázas táncorgia, ami oly heves, hogy kitolakodik még az utcára is. A Boulevard des Capucines házai előtt gyakran lehet felfedezni éjszaka amerikai utcai zenészek előtt dzsiggelő urakat. Egyik híres párisi idegorvos a mostani emberek nagy idegességének tulajdonítja a tomboló táncestéket. Az orvostudós véleménye szerint a tánccal próbálják a lelkileg gyönge emberek levezetni, lecsillapítani a telkekbe felkavarodott ideges nyugtalanságot, mely az utóbbi súlyos esztendők következménye. Az ideges párisiak szívesen keresik fel a Grand Guignol színházat, hol rémes meséjű, izgalmas, bizarr darabot játszanak állandóan zsúfolt ház előtt. Egyik ilyen színdarab például úgy kezdődik, hogy a színpad halottas szobát ábrázol. Díszes ravatalon, nyitott koporsóban fekszik a halott. Fejénél két gyertya ég. Öt teljes percig semmi sem történik a színpadon. A közönség néma várakozással nézi a koporsóban a sárga halottat, öt perc elteltével a szobában lévő telefon csengője élesen, kellemetlenül berregve hirtelen megszólal. A halott a telefoncsilingelésre felüt a koporsóban, füléhez emeli a kagylót és bosszús hangon, mint akit zavarnak, a kagylóba kiáltja:„ Hall« ... Itt a hulla. Csodálatos, hogy ez a rikítóan durva és ízléstelen jelenet tetszik a „művelt“ franciáknak. Minden Párisba vetődött emberben az a benyomás alakul ki, hogy Páris feledni akar háborút és minden nyomorúságot, Páris újra mulat. A franciái elvesztették a józan eszüket. A SZERBEK ÉS A HORVÁTOK KÖZÖTT ELKERÜLHETETLEN A DÖNTŐ ÖSSZECSAPÁS Vskes összeütközés szerb katypházkkal Monte* / negrologp*** Bécs, január politikai körök véleménye szerint Jugoszlávia politikai helyzetei rendkívül feszítőt. A Radics-párt legutóbbi ülése alkalmával kijelentette, hogy a szerbek és a horMákok közt elkerülhetetlen az összeütközés ,és egyik vagy másik nemzetnek el kell pusztulnia. Horvátországban Radics híveit tömegesen tartóztatják le. Montenegróban, Podgoricában néhány nap előtt nagy tüntetés volt Nikita király mellett. Véres összeütközés támadt a szerb katonasággal. A szerbek több száz embert letartóztattak. AZ UgOL HADÜGptmSZTEP. PÁRISBA JUTAZOTT ! LomicsyutJanuár 12. A „Daily Express“ je? Fenti, Jiddy Churchill hadügyminiszter Párisba vummt állítólag üdülésre. Valószínűnek tartják azonban, hogy a legfőbb tanácsot akarja megjelenésével befolyásolni.