Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

2 Csütörtök Ut 1921 január II. I Berlini tükör a magyar irodalomról A titokzatos pesti informátor — A kis Madách és a nagy Biró Lajos « Az éretlen Petőfi és az érett Molnár Ferenc — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Most jelent meg az Ullstein-cég kiadásában, Berlinben, Paul Wiegler vaskos világirodalmának második, bővített kiadása, mely az idegen népek költészetét ism­erteti. A kötet az 1920. év dátumát viseli, nekünk magyaroknak külön fejezetet jerentel a könyv írója: Die magyarische Litterarter címen. Öt oldalt ír egész irodalmunkról, dspA— bizonyára nem a könyv szerzőjének hibáját él — olyan mó­don, olyan szempontokból eét olyan célzattal, hogy azt nem lehet megköszönjjütnk, nyíltan vissza kell utasítanunk és tiltatózznunk kell a magyar iro­dalomtörténet ilyagistudatos meghamisítása ellen. apról-­napra haljuk, hogy itthon hamisítják az ftpjaimat^-nffHan még jobban, mint a tejet és vnj’a+;■“’'TVorjelenségnek érezzük, hogy most már irodalom­történetünket is hamisítják és külföldön messze elérő, titokzatos kezek azt is eltűnt­elik irodalmunkból, ami igazán értékes, igazán magyar. Ez a magyar irodalomtörténet a tévedések, baklövések, füllentések és baráti pajtáskodások mulatságos sorozata. Van egy rész, melyet a műveletlenség és vastag tudatlanság­­ sugall. Petőfiről például ezt írja a könyv ismeretlen pesti tudósítója: „Verses eposza, a János vitéz, prózája, drámája, „A tigris és hiéna v éretlen, csak lírája elemi erejű.“ Mindezt Petőfiről állapítja meg az Ullstein­­céget becsapó tudósító, arról a költőről, akinek folyékony és pompás prózája méltán vetekszik verseivel, a világ legnagyobb írói lángelméjéről, akiről csak huss, apróbetűs sort imák. Az, amit verseiről mond a titokzatos informátor, együgyű és unalmas általánosság, mely pirulásra késztet minden magyart. „Versei úgy csengenek, mint a cigány­­muzsika (!), hecsdüszó, fuvolahang és cimba­lom. (!) A csárdák korcsmárosnéiról, a lótolva­jokról (!), a Betyárokról (!) és a Honvédek-, ről (!!) a vándor hányavetiségével (Reckheit) emlékeznek meg ezek a versek . . Hasonlóan ír a tudósító úr a többi költőről is. Ady Endre mindössze két sort kap. Jókai Mór-"­­ról, erről az andalítóan­ nagyszerű, páratlan ma­gyar tehetségről ezt állapítja meg: „Kicsapongó kolportázsfa­ntáziájának ősei Scott Viktor, Hugo Sue és az öregebbik Dumas.“ „Herczeg Ferenc csevegő regényei­­— olvassuk — nem egyebek, mint napilapokba való tárcácskák.“ Kiket szeret tehát a magyar irodalomból ez a szigorú és föltétlen irodalmi szempontokat kö­vetelő pesti vészbíró, kik szerinte a magyar iroda­lom i­gaz­i esi­lágai? Mert Madárh Imre csak más­fél sorocskát­ kap Az ember tragédiájából lenéző fállveregetéssel Herczeg Ferencről, a drámaíró­ról, a magyar vidéki élet és a történelem ihletés rajzolójáról, Gárdonyi Gézáról, a nagy költőről, a Bor szerzőjéről, sok remekbe készült regény és költemény szerzőjéről egyetlen szót sem olvasunk. És ugyancsak nem hallunk semmit sem Tormai Ceciléről, akinek könyvei németül és franciául is megjelentek. Ezek után igazán kiváncsiak vagyunk, ki a­zt egy magyar költő. választ azonnal megkapjuk: „Bíró Lajos regényei — olvassuk — modell­­nek (!) és kiélezettek, szerzőjük a háborúban az orosz fronton haditudósító, aztán belép Kun Béla bolseviki kormányába, mint államtitkár.“ Meg kell jegyeznünk, hogy Biró Lajos ezt a dicséretet se mint író, se mint politikus nem érdemli meg, mert regényes újságcikkek sorozata, Kun Béla bol­seviki kormányában pedig nem is foglalt helyet, csak Károlyi alatt vezérkedett. A rajongás azon­­ban eltagadhatatlan. Ugyanígy ír a könyv Molnár Ferencről. „Az utóbbi évtizedben a színházban Molnár Ferencnek, a virtuuznak darabjai uralkod­tak, aki az Ördögben a budapesti Wilde, a Testőr-­ ben a budapesti Sardou, a Liliomban, ebben az­ apacsdarabban a budapesti Hauptmann s a Fla­­sangban, ebben az erotikus víg­játékában is sok­ baj van.“ Hasonlóan kiemeli mégegyszer a szerző Bíró Lajost, aki több dicsőséget kap itt, mint Pe­tőfi, Jókai és Madách együttvéve, valamint Bródy Sándort és Lengyel Menyhértet is. Erről az irodalomtörténet-hamisításról tudó­­mást kell szereznie a magyarságnak és az Ullstein«' cégnek is, mely bizonyára jóhiszeműen felült egy? felületes és gonosz pesti barátkozónak, ki netro­­nizálta Petőfit, Madáchot s helyébe ültette kávé­­házi ismerőseit. Sopronban elült az izgalom A­ város rendületlenül bízik abban, hogy magyar marad *•—@ 'Jo.sjpf'Nemzedék kiküldött tudósítójától.­­• Sopron, január 12. – Sopron nyugodt. Az ántant jegyzékét meg­felező vaklárma meglepte, de meg ne az, rémítette, mindenki bízó tettel tekint a jövőbe s lehetetlen­nek tartja a­z elszakít»?!.. Sopron, amely már a rómaiak korában fontos,a­tháló csomópontja volt, ahonnan Győr, Szombathely és Ausztria felé vit­tek az útiak, annyira beleszervesedett műveltségé­vel és gazdasági életével a magyarságba, hogy el­vesztése elképzelhetetlen. A város a­­keleti és déli területektől elszakítva életképtelen. Jártak itt rö­vid ideig élő hatalmas hódítók, a ,,Várkerület“ régi kövei beszélhetnének róluk. A sok ádáz ostromot átélt ősi fészek ma is megvív­hatatlan végvárnak bizonyul, amely őrt áll a magyarság sötét, nehéz napjaiban. A régi várnak egyébként már csak emléke él. A tizenharmadik, tizennegyedik szá­zadban épült korai csúcsíves templomok, Szent Mihály arkangyal temploma, a bencéseké, falán három koronázás emléktáblájával, a Széchenyiek, Eszterházyak, Erdődyek, Czirákyak sírhelyei régi fényről beszélnek. A nagy harcok, részek elől ked­ves összevisszaságban félénken összehúzódó régi házak köcsipkéikkel, kövirágaikkal, kicsi, tiszta udvaraikkal, az utcára kukucskáló aggódó ab­la­­kaikkal itt hagyták kőbe írva egy forgalmas, dol­gos, erkölcsös világ polgári álmát. A város lakói hősiesen álltak helyet mindenkor úgy a város alatt, mint máshol. Már Salamon király idejéből van emlékünk, hogy a soproniak vitézül harcoltak Nándorfehérvár alatt a besenyőik és bolgárok ellen. A harcok a város előtt sem szűntek meg. A több­ször ledöntött, elpusztított várost, — a pusztaság városát, Odenburgot, — mindig felépítette polgá­rainak szorgalma és megtartotta kitartása. Fontos végvára volt a magyarságnak, amely először hal­lotta meg­ a jezsuiták és a protestáns tanítóktól a haladó nyugati világ szavát, míg az ügyes keres­kedők és a szorgalmas, komoly iparosok gazdasági­lag virágoztatták fel.­­Azt mondják, hogy a régi római vár maradványai még a középkorban is vé­delmet nyújtottak. Már ez a régi, kipróbált művelt­ségű város vár nélkül is biztos erősségünk. Megkérdeztük Zsembery István főispánt a nyugatmagyarországi helyzetbről. A főispán úr a következőket mondotta:­­• Külön nyilatkozatot nem teszek, ellenben igen könnyen megállapíthatja, hogy az egész vá­ros elszántan, hittel néz a jövőbe és fel van hábo­rodva Ausztria, csodálatos politikája miatt. A ma­gyar közigazgatás működik és rendületlenül áll a helyén az egész vonalon. Villányi báró, a külügyminisztérium soproni megbízottja, ugyanígy nyilatkozott.­­ Mayr alkancellárnak az a nyilatkozata, hogy Nyugatmagyarország ügyét a szomszédos államok­kal fogja elintéztetni, itt a városban nagy riadal­mat keltett. Egy esetleges szerb vagy cseh meg­szállásnak még a gondolatától is visszariad a la­kosaiig. Turner Mihály, Sopron, polgármestere a hi­vatalában fogadó'' — Ez a város — mondotta — nyugodt, dol­gozó polgárok városa A város közellátása bizo­nyosan összehasonlíthatatlanul rosszabb lenne, ha Ausztriához tartozna. Szinte elképzelhetetlen a mi életünk a Magyarország többi részétől való el­­szakítás esetén, például a Rába­ köze nélkül. A józan elemek ezzel mindenütt tisztában vannak. A németség nem azért harcolt a magyarok olda­lén a világháborúban, hogy elszakadjon tőlünk, hanem, hogy megvédje­­ezt­ a drága területet. Ér­dekes különben, hogy éppen a nagy osztrák ér­­dekeltségű vállalatok, így a lajtaszentmi­klósói viaszosvászon-h­üdikiszerelési gyár, a lajtaújfalusi jutafon- és vegyészeti gyár, ezek félnek legjobban az átcsatolástól, mert elvesztenék a magyar ala­pot,­ amelyből élnek.­­ Meglátogattuk az iskolákat és a szinházakat, amelyek magyarrá tették ezt a várost. Általános a vélemény, hogy egy esetleges átcsatolás esetén az iskolák legnagyobb része — mivel Vas megyé­ből és a Rábaközből jár Sopronba a tanulóifjúság •— teljesen megszűnne, így a történelmi hagyo­mányú bencés gimnázium és az evangélikus líceum 5«. Tudvalevő, hogy a selmeci erdészeti és bá­nyászati főiskolát Sopronba helyezték át, a volt Károlyi-laktanyába. Beszéltünk Jankó Sándor­ral, a főiskola igazgatójával.­­— Szeretném, —­ mondatta a rektor —, ha a sohneci szép baráti együttérzést, az erős haza­fiasságot át lehetne hoznia az ifjúságnak ide­­ Sopronba is, amire minden remény megvan. Megkérdeztük, vaa­-e ezen a vidéken bánya vagy ez , amit az esetleges átcsatolással elvesz­tenénk? — A brennbergi kőszénbánya, a lókai és lakompuki erdőtelepek — mondotta a rektor úr. — A brennbergi bánya közvetlenül Sopron mel­lett van, itt barnaszenet bányásznak. Meglátogattuk a soproni színtársulatot is, mely nehéz körülmények között teljesíti a fontos helyen őrtálló kötelességét. A városban általában már elmúlt az izgalom. A Paprét gyermekei éles hangon kiáltanak egy« másnak labdáért » . K­i­k nem tudják, mi valt Sopronban . . . Boros Ferenc. Párisban még az utcán is táncolnak — Az Új Nemzedék párisi tudósítójától. — Páris, január S. Paris lassanként kiheveri a há­borús évek viszontagságait. A francia fővárosban ismét a régi békebeli mozgalmasság látható. A ható­ságok mindent elkövetnek, hogy az egykor nagy­arányú kftgenforgalom felelevenedjék. Ezért enyhí­tették jó, éjszakai életben a záróra és világítás ren­­delete, hogy a Párisba özönlő angolok és amerikaiak jól­­érezzék magukat. Az éttermek és kávéházak ál- taltsóan tele vannak. Különösen kedveltek a Café­­Billard kávéházai, hol filigrán, zsuzsás-csillárok alatt fogyasztják a sokféle szinűi szörpkülönlegességeket, melyeket különféle szeszesitalokkal kevernek. Sza­lon-kvartett játszik még a legkisebb étteremben is. Idegen előtt legfeltűnőbb azonban az a valóságos táncőrület, amelybe nemcsak az éjszakai helyiségek közönsége esett bele, hanem tisztes polgári családok leányai is. A rengeteg ily célra berendezett terem­ben már kora délután, négy órakor kezdődik a tánc. Úrilányok, hivatali­oknők, fiatalemberek, sőt sokszor családapákból és él­es asszonyokból verődnek össze a párok 6® a népszerű amerikai zene mellett lejtik a steep­eket. Fejlett ütemérzéküknek megfelelően min­denféle erotikus hangszerekkel igyekeznek az ütemet kihozni, így használnak a zenekarban autótülköt, xilofont, gongot, csengetyűt, hol az egyiket, hol a másikat, ahogyan ezt a dobhártyát izgató dallam megkívánja. Furcsának tűnik fel idegen előtt az esze­veszettnek látszó lázas táncorgia, ami oly heves, hogy kitolakodik még az utcára is. A Boulevard des Capucines házai előtt gyakran lehet felfedezni éjszaka amerikai utcai zenészek előtt dzsiggelő urakat. Egyik híres párisi idegorvos a mostani em­­berek nagy idegességének tulajdonítja a tomboló táncestéket. Az orvostudós véleménye szerint a tánc­cal próbálják a lelkileg gyönge emberek levezetni, lecsillapítani a telkekbe felkavarodott ideges nyug­talanságot, mely az utóbbi súlyos esztendők követ­kezménye. Az ideges párisiak szívesen keresik fel a Grand Guignol színházat, hol rémes meséjű­, izgalmas, bizarr darabot játszanak állandóan zsúfolt ház előtt. Egyik ilyen színdarab például úgy kezdődik­, hogy a szín­pad halottas­ szobát ábrázol. Díszes ravatalon, nyitott koporsóban fekszik a halott. Fejénél két gyertya ég. Öt teljes percig semmi sem történik a színpadon. A közönség néma várakozással nézi a koporsóban a sárga halottat, öt perc elteltével a szobában lévő telefon csengője élesen, kellemetlenül berregve hir­telen megszólal. A halott a telefoncsilingelésre felüt a koporsóban, füléhez emeli a kagylót és bosszús hangon, mint akit zavarnak, a kagylóba kiáltja:­­„ Hall« ... Itt a hulla. Csodálatos, hogy ez a rikítóan durva és ízlés­telen jelenet tetszik a „művelt“ franciáknak. Minden Párisba vetődött emberben az a benyo­más alakul ki, hogy Páris feledni akar háborút és minden nyomorúságot, Páris újra mulat. A franciái elvesztették a józan eszüket. A SZERBEK ÉS A HORVÁTOK KÖZÖTT ELKERÜLHETETLEN A DÖNTŐ ÖSSZECSAPÁS Vsk­es összeütközés szerb katypházkkal Monte* / negrologp*** Bécs, január politikai körök véle­­ménye szerint Ju­g­oszlávia politikai helyzetei rendkívül feszítőt. A Radics-párt legutóbbi ülése alkalmá­val kijelentette, hogy a szerbek és a horMákok közt elkerülhetetlen az összeütközés ,és egyik vagy másik nemzetnek el kell pusztul­nia. Horvátországban Radics híveit tömegesen tartóztatják le. Montenegróban, Podgoricában néhány nap előtt nagy tüntetés volt Nikita ki­­rály mellett. Véres összeütközés támadt a szerb katonasággal. A szerbek több száz embert letartóztattak. AZ­ UgOL HADÜGptmSZTEP. PÁRISBA­­ JUTAZOTT ! LomicsyutJanuár 12. A „Daily Express“ je? Fenti, Jiddy Churchill hadügyminiszter Párisba vummt állítólag üdülésre. Valószínűnek tartják azonban, hogy a legfőbb tanácsot akarja meg­jelenésével befolyásolni.

Next