Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. Félévre ... 220 K — f. Egy hóra. . . 40 K -r f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron S kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. ... / 1921 MAIV U M­enzedék Budapest, 1921. HL évfolyam, 17. (402.) szám. Szombat, január 22. li!!lili!il!iitlilllli!illlllil!l!i!!ll!i!llllil!!!lflli!IillllJllimilll!l!lili!i;illilllllf!illllllll!l!lll!tlllliimiimill!l!llimil!llllllllllllllllllllllil!ifllllllillil!i!!lltllll!illlllllM!illlimil!llimilllllimillllil!llllililimilllllil hatalmas Jurosz világítson el Nyugatig, hol most oly kegyetlenül, igazságtalanul és hálá­­datlantal intézkednek, felőlünk. Egészséges és trágykoncepciójú kultúrpolitikát kérünk, s hozzá­k a pénzügyi kormánytól megfelelő megértést. Szerkesztőség: V., Hocvét-u. 10. Kiadóhivatal: IV., Gerlőczy-u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó­­­­ hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. UilIUllJUSMAU.lllllIlLUIAMilllllUSlUilfilllUEnimimt.flüUlL/' iUILIK hogy a földre tiport magyarságnak újra szár­nyakat lehessen adni, melyekkel poraiból fel tud majd emelkedni. A legyőzött Magyar­­országnak meg kell győznie a kemény győzte­seket arról, hogy igazán a kultúra kapuja. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Történelmi tanulságok Irta: Hóman Bálint. A nagy katasztrófa szükségszerű következ­ménye a múltba való elmélyedés. Bukott hős- és földretiport nemzet egyaránt múltjában, ké­rési bukása magyarázatai és vigasztalásért szí­vesen fordul régi nagyságának kiemelkedő dá­tumai felé. A mai napok magyar soris,­a vál­lára szakadt történelem nagyságának hatása alatt az úttalan sötétben iránti vezért, csillago­kat keres­ő kutatván megrázó tragikumának , eredői után még jobbaijja eltéved a fénytelen­­ éjszakában. Mohi, M-qtracs, Világos s­ a többi e keserű mához annyira hasonlító si­rgödör mind­azt kiáltja felénk,-hogy turáni fajunknak minden átka, bűne­ és Mirája annyira elhatalmasodott­ rajtunk, hojgy mint'a görög sors-tragédiák hő­sei,­­teába küzdünk, hiába akarunk megtisztulni, csak egy vár ránk, az elbukás. A hibák felfe­dezése és beismerése kétségtelenül az első lé­pés a tisztulás felé. Azonban sokkal fontosabb, nemzeti erényeinknek, pozitív értékünknek is­merete, az a tudat, hogy bűnben fogant fajunk­ban m­égis volt valami, ami Mohi, Mohács, Világos után is feltámasztott, uj utakra terelt, és megőrzött ezer év után is. Ezekben az eré­nyekben kell keresnünk most is újjászületésünk titkát s“.a „De profundis“ mélységes bánatán ez erén­.' ;! tudatában kell áttörnie a husvét hajnal­­ánc,;^* . .. A hőskor dicsőségén elmerengő árffioló és az' egész közér­etünk« ,t mégh­i ‘az m­ateriatisztikus világszemlélet hive tahin meg fog ütközni azon történeti megáll*pitáson, hogy a magyar faj fenmaradásának­ titkát nem is kétségtelen katonai erényeinkben^ nem is gazda-,­sági erőnkben, hanem elsősorban* is kultur-jogot­konyságunkban, félreismert vag­y nem ismert kultúránkban kell keresnünk. A magyar nemz® történeti hivatása, mióta a paszták szerelmese­i a kalandok vakmerő lovas a nagyobbrészt a latin és germáni hagyományokkal átitatott Dia­n’ák­hilén letelepedett és kemény nyakat Szent István átalakító keresztvize alatt meghajtotta,s az volt, hogy bekapcsolódva a Nyugat kultur­­közösségébe, e kultúrájúak kapuja, pajzsa és előfutára legyen a mindig vajúdó és öléből új népeket kiöntő Kelet­­felé. A keresztény király­ság megalapítása óta, a magyar nép, a hor­vát és lengyel nemzettel­ együtt ,nemcsak azért volt a nyugati civilizá­ció bástyája, mert a kezében félelmetes kard­ villogott, hanem azért, mert utolsó állomása volt a keleti pusztákig elhatoló nyugati mű­­veltségnek, honnan fény, világosság és értelem­ sugárzott a mérhetetlen puszták fele. Ez a szinte papi, magasztos szerep biztosította mindig szellemi hegemóniáját a zárkózottabb kedélyű, a kultúrától jobban elzárt déli, keleti ,fes északkeleti szomszédok: szerbek, bolgárok, oláhok­­és ruth­ének felett. A mohácsi temető­­után a széttépett ország, az egyik kézből a másikba kerülő Erdély soha sem­ tudta volna lerázni nyakáról a török igát, s azután a felszabadítá­i címei alatt mindinkább erősödő összbirodalmi eszméknek sem tudott volna soha igazán ellenállani, ha nagy vezé­reink, mint Bethlen és Pázmány,a fel­­ nem ismerik a tudományoknak és műveltségnek óriási fontosságát, amelyek nem fegyverrel, hanem lopva és titkon törték meg a nyers erőt. mint egykor a leigázott Görögország meghódította a győztes, de csak fegyvervise­léshez értő ellenfelét, Rómát. Kultúránk színvonalon tartása és fejlesz­tése tehát a lét és nem lét kérdése számunkra. Magyarország jövő fejlődésének alappillére az a nemzeti­­erény, amelyet elrabolni, hadikár­pótlásba elvenni nem tudnak, mert mi bennünk van: az ezeréves, keresztény etikai alapokra fektetett szellemi majoritás. Ezt kell fejleszteni, hogy áradjon, hogy ömöljön, mint a napfény,h át a szűk határokon, hogy kábítsa el a római pózokat játszó , szomszédokat,­­s . hogy mi­t — Az Új Nemzedék tudósítójától A hollandi' hitelezőkkel folytáért*' bécsi tárgyalások menetéről Márffy Arbnn­ ír. mi­niszteri osztálytanácsos, aki a^Manácsk-száso­­kon a pénzügyminisztert képmselte, a k­övet­­kező felvilágosítást adtaL^dnunkatársunkn­ak: — 1917. év­folyam^», Ausztria 16.8 mil­ló, Magyarország pedigTuti millió hollandi forr­nt kölcsönt vett feL^alami pénztárjegyek ellené­ben az egyik­ gremetalföldi pénzcsoportnál, 71 kölcsön 192/im­crv­ember 1-től 1921 április 1-ig hat egypmo részietben fizetendő vissza. A hol­’’twwtr’pénzcsoport kikötötte az Osztrák-Ma­gyar Bank készfizető kezességét, és hogy biz­tonsága még tökéletesebb legyen, mindkét állam kölcsönét magánbankok kezességével is megerősítette. A mi kölcsönünket a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bank, a Leszámítoló Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár garantálták.­­ 1919-ben a hollandi hitelezők, tekintet­tel Ausztriának és Magyarországnak a vesz­tett háború folytán­­keletkezett súlyos pénz­ügyi helyzetére, azt az ajánlatot tették, hogy fizessük mi vissza az egész kölcsönt azonnal, ennek ellenében hajlandók a kölcsönösszegnek 38,8 százalékát újból hitelezni, olyan feltétel­lel, hogy a visszafizetés határidejét kitoljuk arra az időpontra, amikor a magyar korona jegyzése Amsterdamban 10 centet ér el.­­ Ez a feltétel rendkívül előnyös volt ránk nézve, mert a visszafizetést oly távoli időpontra tolta ki, amikor valutáris helyze­tünk javulása folytán a teljesítés nem ró ránk elviselhetetlen terhet. Ezt az ajánlatot azon­ban a párisi jóvátételi bizottság meghiúsí­totta, miután a visszafizetéshez szükségelt külföldi fizetési eszközöket az Osztrák-Magyar Bank saját készleteiből előlegezte volna és így a kérdés eldöntése a bankhoz a békeszerződés értelmében kinevezendő likvidátorok feladatát fogja képezni.­­ Miután azonban a likvidátorok csak az Ausztriával kötött békeszerződés ratifikálása után, 1920-ik év nyarának végén neveztettek ki, a hollandi hitelezők már nem találták szükségesnek az ajánlat újból való megismét­lését, annyival kevésbé, mert az első fizetési határidő, november elseje már közvetlen kö­zelben volt.­­ A jóvátételi bizottság ekkor sem akarta megengedni, hogy a­z a likvidáció állapotában lévő Osztrák-Magyar Bank az esedékes rész­leteket a jelenlegi valutáris­ viszonyok között erre nem képes magyar és osztrák kormány helyett saját külföldi fizetési­ eszközeiből­­előle­gezzél Ennélfogva a­ múlt' év végén [J&lM'-sl­ M hollandok elengedik m­­iesm c fizetés* lamt.itt r és az Osztrák-Magya­rr . ezt a"­sége a jóvátételi bizottsággal való tárgyalás céljából Párisba utaztak, mely intervencióra annál is inkább szükség volt, mert a szerződés­szerű részletfizetés nem teljesítése mind Ma­gyarország, mind pedig Ausztria pénzügyei­ben súlyos bonyodalmakat idézett volna elő. .­­. Végre sikerült Párisban megállapod­nunk, hogy az Osztrák-Magyar Bank felszá­molóinak,­ Magyarországnak, Ausztriának és az utódállamoknak, valamint a kereskedő ma­gánbankoknak és a hollandi pénzcsoportnak képviselőivel egyetemben tanácskozást folyta­tunk le Bécsben. A tanácskozás nem f­olyhat­ott abban a keretben, ahogy a megállapodás szólott, mert a tanácsterem körülbelül ötven jelenlevővel nem volt alkalmas beható, részle­tes tárgyalások folytatására, így azután cso- P°rtokra oszlott a bizottság, amely a követ­ező alapokból indul ki: Ausztria is, Magyar­­ország is lefizetett már kéthavi egyenlő rész­letet. Ennek következtében Ausztria tartozása 11,1 millió korona, Magyarországé 1,8 millió korona A tárgyalás célja az volt, hogy a a hátraleirt összeget a hollandi hitelezők nagy­mértékű engedményével kifizethetővé tehes­­sen. A tanácskozások idáig nem értek el vég­leges döntést. Ez idő szerint azonban biztosí­tottnak látszik már, hogy egyrészt a hollandi hitelezők a kölcsön összegéből nagyobb mér­tékű részt el­engednek, másrészt a tartozás egy ré­­­­szének fizetése a készfizető kezes Osztrák-Ma­gyar Bank által, ugyancsak az egyéb­ összegeknek is a bank saját valutáiból való előlegezése folytán Magyarországnak kedvező feltételek között lesz mód.abban, hogy a szóban forgó tartozókból még fennálló részt kiegyenlítse. A végleges döntésről szóló­­ táviratot öt pénzügyminisztérium még nem kapta meg. egy rés Vass kultuszminiszter a menekült egyetemek különállása mellett A kormányzó érdeklődik sorsuk­r­ an Az Új Nemzedék tudósítójától ,Horthy Miklós kormányzó tegnapi d­élután­i hosz­­szúnyi kihallgatáson fogadta Vassn­é József vallás- és köz­okta­tásü­gyi minisztert. A h imnuszmiijiszter a me­­mkigi egyetemek elhelküléséről számolt be a kor­­mány­nak, aki kihallgatás folyamán a leg­metegebbi.é«i»k??laest tanúsította. A menekült egye­temek sorsáról Vass József vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter az Uj Nemzedék munkatársának a kö­vetkezőket volt szives elmondani. — A menekült egyetemeket mint egyéniségeket tekintem és ezért minden­képen méltányolni kívánom saját óhajtásukat. Megvárom tehát, amig közli ve­lem kiváltságát a kolozsvári egyetem tanári kara is wif*­— Vass miniszter nyilatkozata és a döntés jogával csak akkor élek, ha eltérő kíván­ságok állanak szemben egymással. — Éppen tegnap járt nálam Debrecen város kül­döttsége és kérte, hogy a menekült egyetemek, Deb­recenben nyerjenek elhelyezést." Debrecennek kétség, kiinl nagy kultúrjelentősége van. e városnak nagy­ múltjához képest nagy a jelene és nagy a jövője is, de nem szabad azt sem felejtenünk, hogy a kitűzött célt annál könnyebben érjük el, minél több egyedi tényező törekszik annak megvalósítására.­­ A menekült egyetemek kívánságának mél­tánylása mellett tehát azon az állásponton vagyok, hogy a menekült egyetemeket — amennyire az" ál­lam helyzete megengedi — a lehetőséghez képest tartsuk meg a maguk külön egyediségükben. Hö. A ném töltik be a'bécsi követséget / Illetékes helyre közölték velünk, egyik tegnap esti laaiffik az a hire, hogy Po­povics­­Sándor, az O­sztrák-Magyar Bank volt főkor­­mányzój^fogja átvenni a­ bécsi követséget, ^nem­t^fel meg a tényeknek. Egyelőre Masire. www követségi tanácsos vezeti tovább az' ügye­ket. A gazdasági természetű tárgyalást pedig'­­ továbbra is maga Gratz Gusztáv külügymi­niszter­ irányí­tja.

Next