Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-11 / 126. szám
\ $ j A TSs^tUiseimtifdis —fiyMirais Irin: Buday Barna, Újabban egyre gyakrabban hozzák kapcsolatba a • legégetőbb szociális kérdések egyikét, a tiszt■■ erdőst irtom, vagy, 1. szó, étellel ,elésbe selbenjuk . Még kettéhozzaideje ..................... . _ izdává fagy klabérlővé alakuljon át. Csakhogy a legtöbb mindjárt fennakad a pénzkérdésen. Ma a legszerényébb földmivelő-vállalkozás megindításához is annyi pénz kell, ami nemrégen vagyonnak számít lott. Hitelbe földet venni most képtelenség; aki ezt teszi, az a jó valutával feltétlenül tönkremegy. Haszonbérleti vagy járadékbirtokhoz is kell igavonó jószág, eszköz, gép, némi forgótőke és hajlék is, kell hozzá. S ha még volna is a tisztviselőnek néhány százezer koronája, hogy megindulhasson, hol veszi a lakóházat, ahol megpihenhessen? Szerény kis falusi ház ma többe kerül, mint nemrégen egy pesti palota. 1. Látjuk, hogy a nincsféleix földmunkások elhelyezkedése is milyen nehezen megy. Hiába kapnak házhelyet, még ha ahelyárat meg is fizetik* de nem tudnál rá építkezni. Hiába van előjoguk földszerzésre, termelési eszközök hiányában, nem tálálkozóképesek. És aztán feltéve, hogy a tisztviselőknek alkalmanas területeket tudnának juttatni, miről lehetne eze? 1p-20 hold földnél többet egy család aligha kaphatna. És hát *meg tudna-e művelni 18--20 hold földet egy uri család,amelynek egyetlen tagja sem szokott nehéz testi munkához? !És'megitt volna-e élni akár. .10—10 hold jövedelméből is egy..olyan, család* ,amelynek minden tagja kultúrához, kényelemhez szokott; asszony, férfi úri ruhát visel ' és a gyermekből is csak akarnak valakit nevelni?! Pedig a földművesnek, ha boldogulni akar, meg kell fogni a dolog vastagabb végét, minden munkát végezni tulajdon két kezével, mert jövedelme főként abból származik, hogy maga magának fizeti a munkabért. . Tessék csak megfigyelni, hogyan kutyáskodik az eféle kisgazda— kivált amíg még tartozó állapotban van .— és napi ,12—10 .órai munkálkodás mellett milyen lemondó, igénytelen életet élt Ezt akarná utánozni a tisztviselő, aki a városi életmódba már belepuhult. ..akinek a magasabb igényű bég már vérébe ment?! Elképzelhetetlennek tartom, hogy a szerényvagyonú vagy éppen vagyontalan tisztviselők a mezőgazdaságban elhelyezkedhessenek. Igen, ha nagy kerti termelő- és feldolgozó telepeket létesítethető egy míntafára is megfelelő szántóföldi,, kertészeti és ipari berendezéssel, az egész szövetkezeti alapon, melyet céltudatos vezetés a haladás legfelsőbb fokára emel és minden munkástagjának kulturemberekhez méltó életrendet biztosít. Gyönyörűen ki lehetne dolgozni ezt a tervet az utolsó szerszegig és talán meg is csinálhatjuk, ha lesz hozzá olcsó vas, olcsó fa és olcsó föld. Most minden" sokkalta drágább és minden értéknek gyorsabb kihasználásiára vagyunk kényszerülve, semhogy kísérletezésekbe bocsátkozhatnánk. A hivatalokból kiszorult intelligencia egyelőre inkább kézműipari foglalkozásokban érvényesülhet. Számára a kézi ügyesség és a müszlés mindenesetre alkalmasabb hódítási eszköz, mint a ka#.nyél, i -1- ~ ■ii-iyn'r-mirVifliter—ni*->i»»»iiniinnii*MiKiiTBj)« i S^ömb at Ul 1921 jimhis 11, tene valamely önzetlen vállalkozó, ebben a keretben az intelligensek munkáját kellő szervezés ut án még inkább értékesíteni lehetne. Vagy elkép .. Egész Svédországban nem volt jobb családapa kiválóbb századparancsnok,mint Sverdström- Oszkár Károly, a 10. királyi gyalogezred .századosa és a kardrend lovagja. Felesége és gyermekei jobban B .ezred bármely más tisztjét. (Kisanyáti', aki Lindbom hadnagyot És az" egész században n£m Volt ki hffborn esetén az általános, zürmijjre hajlandó felhasználni, hogy Ifsnak golyót küldjön a lapokon, közvetlenül a..postás távozása Oszkár Károly a lakószobából bea s Így szólt, a századosnéhoz engem nagy öröm ért! Talán jól sikerült, a pasziánszod? Ostobaság! Sokkal nagyobb dolog történt. — Meg vagyunk hiva az ezredeshez? — Még nagyobb! — Talán csak — nem nyert a sorsjegyünk? —■ t kérdezte az izgalmában remegő asszony. — Gusztika, te őrnagy nő vagy! —. A jó Isten áldjon meg téged, Károly Oszkár! Mégis csak úgy lett, ahogy mama mondta,mikor papa , engem nem akart hozzád adni. Meglássátok Sverdströmből még ezredparancsnok lesz. Délután eljött Sverdström Anasztázia Aquilina, az őrnagy legidősebb nővére s meleg szerencsekívánatok közt átadott Sverdströmnek 200 birodalmi tallért, hogy azon vásároljon paripát. Alig mondta ki ezt a szót, mikor az őrnagy arca elborult. — Uram segíts!— szólt. — Most már lovagol nom kell. Erre nem is gondoltam. — - Papa lovagolni fog! Papa lovagolni fog! Lovat 1. rá.;.! - •-JA a -V-. — Persze, hogy lovagolnod kell — szólt Anasztázia. — És te tudsz is lovagolni, Oszkár Károlyka. Csak emlékezzél vissza, mily keményen megülted papa Minkáját Klára nénénk lakodalmán. Annak alig negyven éve! Mit volt mit tenni, Sverdström a legközelebbi országos vásáron Anasztázia ajándékpénzén csakugyan vásárolt egy lovat, mely elég délceg s mindamellett jámbor volt. A ló a Pál névre hallgatott, szépen ügetett, jámborul megtűrte hátán, az elnagyott, sőt a gyermekeket is, kiknek kedvencévé lett s akik süteménnyel és cukorral majdnem gömbölyűre hizlalták. Aztán eljött a nagy hadgyakorlatok ideje. Pál göllrbölyy volt, szőre csillogott, az őragy vadonatúj egyenruhában feszengett sír.indketten úgy ragyogtak, mint a frissen csiszolt rézust az áprilisi napfényben. Minden nagyszerűen ment, mígnem egy nap az ezrednek ki kellett vonulnia tábori gyakorlatra. Ekkor, mikor az egész hadinép fel volt már állítva és öt perc múlva indulnia kellett volna, s az ezredes, az alezredes, az első őrnagy, Sverdström őrnagy és a szárnysegédek büszkén ültek paripáikon, a katonazene karmesterének az a végzetes ötlete támadt, hogy eljátszatja,, a Fatínkca-indulót. Pál a fülét hegyezte, fejét felütötte, vidáman felhorkant, kiugrott a sorból s mellső lábaival feltúrta a földet, úgy, hogy félvékonyi halom támadt a lyuk mellett. És most különös látvány kezdődött. Pál egyenes vonalban előretáncolt a zene ütemére, azután ugyanígy visszament, majd gyönyörű defilét csinált balra, azután jobbra, miközben lábait keresztberakta, mint valami ügyes ballettáncos. Erre felágaskodott s mellső lábaival hadonázott a levegőben. Most is három percig spanyol lépésben sétált, azután elnyújtott galoppban körülfutott, s visszatérve, kecsesen térdet hajtott az ezredes előtt. Majd megint • keringőbe kezdett, majd •' galoppot táncolt, a két. . . , 't 3 0!. .'i d_■ : idősítójától — zsdorfból jelentik: erhelés, amelyet a határán felállított űtre nézve jelent, érezteti hatását, alat, volt kénytelenorlátozni. Az egész elé nézi műveit, hogy az egész ezred komolyan hitte, hogy az őrnagyot és lovát megszállta az ördög.A katonák és a másodosztályú póttartalékosok eleinte nyugodtan álltak, és csak ajkukat harapdálták. De amikor hallották az ezredes és alezredes hangos kacagását s látták, hogy az első őrnagy és a századosok hasukat fogják nevettükben, s a hadnagyok és tiszthelyettesek arca belebékül a kacagásba, akkor mindaz 1600 ember velük kacagott, úgy, hogy az erdő harsányan verte vissza a menydörgő nevetést s a katonák hátán vad táncot járt a borjú. A zene pedig, rendületlenül fújta a Fatihkaindulót s Pál rendületlenül táncolt. Szájából fehér habfoszlányok repkedtek szerte s hátán Sverdström őrnagy ült sápadtan. A kantárt már régen elbocsátotta, lába már régen kinn volt a kengyelvasból s csupán Pál sörényébe kapaszkodott görcsösen, miközben szivettépően kiabált: — Ezredes ur! . . . nem bírom tovább.. . átkozott sebe! . .. bocsánat. . . , meghalok . Faj, te gazember! . . . ezredes ur! . . . ilyen sátán!... irgalom . . . Pál . . . brrr! Végre az ezredes magához intette a szárnysegédét aki a huszároknál szolgált és nagy lószakértő hírében állt. Hadnagy úr, ön, mint lovastiszt, talán megtudja nekünk mondani, hogy mi a baja ennek az állatnak. — Ezredes ur. — volt a válasz — amennyire megtudom érteni a dolgot, az őrnagy ur lova valamikor bizonyosan cirkuszban szolgált s mutatványát valószinüleg c .darab mellett tanulta be. — De az ördögbe is, karnagy ur! — kiáltott fel az ezredes —hagyja már abba a zenét, különben az őrnagy életébe kerül a dolog. Alig hallgatott el a zene, Pál megállt, mint a cövek s büszkén körültekintett. Sverdström őrnagy kétheti szabadságot kapott Pált pedig végeg elbocsátották a hadsereg köteléktől . (Z. V.) Az őrnagy ur lova írta: HettenstjeráS. A lengyelek kegyetlenkedése Hindenburgban Puskatussal és gmumibottal verik a németeket Francia tisztek vezetik a lengyel rablóbandákat München, június 10. JfMünchener Neueste Nachriechten kerülő utuna tudósítást kapott Hin- denburg vágsábólp.ff lengyelek égbekiáltó kegyetlenkedéseiről. Minthogy a lengyelek Hindenburgban is elzárták vagy elvágták a táviró- és távbeszélő vezetékeket s a várost teljesen elzárták a külső világtól, a tudósítást csak az angol és az olasz meghatalmazottak közvetítésével lehetett Münchenbe eljuttatni. A kerülő út hosszúsága miatt nagy késéssel érkezett tudósítás elmondta, hogy a lengyelek az űrnapjára virradó éjszakán megtámadták a Liceum épületét, amelyben 500 német menekült volt elhelyezve. A szerencsétlen embereket felöltözni sem engedték, úgy kergették ki az utcára és közben puskát udsal és gumimbólokkal ütötték őket. A szomszédos városrészekbe elhallatszott a szerencsétlen emberek jajveszékelése. Azokat a hindenburgi németeket, akik álmukból fölriadva az utcára mentek vagy az ablakon kitekintettek és részvéttel vagy fölháborodással nyilatkoztak szerencsétlen testvéreikről és bántalmazóikról, szinén kegyetlenül megverték a lengyel banditák. * A Líceumból kikergetett embereket megkötözve, felsőruha nélkül, barmok módjára hajtották el a Rieschowitzban levő internált táborba. Velük együtt elhurcoltak sok hindeenburgi lakost is. Amidőn az elhurcolt emberek hozzátartozói korán reggel megjelentek az ajtánt ellenőrző bizottságának épülete előtt, a lengyelek géppuskákkal kergették őket széjjel. A francia tisztek csöndes szemlélői voltak mindennek, de egy szavuk sem volt a lengyelek kegyetlenkedése ellen. A lengyelek egyszerűen törvényen kívül levőnek nyilvánították a németeket és vannak kisebb községek, amelyeknek német lakosait vagy elhurcolták, vagy leütötték a lengyelek. Jellemző a franciák magatartására, amit az angol és az olasz meghatalmazottiak megfigyeltek, hogy a lengyel bandákat, amelyek nemcsak gyilkolnak, hanem gyújtogatnak és rabolnak is, sok helyett francia tisztek vezetik. A francia katonák megtagadják az engedelmességet és elkergetik a tisztjeiket Az Új Nemzedék tudósítóitól. A ujztryai lapok nem emlékeztek meg arról, Ahogy Franciaországban a Ruhr-vidék masszállásánál a kormány milyen nehézségeikkel volt kénytelen megbirkózni. A nép eash Jntatán non azonosítja magát a kormány erő iszákos politikájával s a kormány a hangulatot csak azzal tudja megjavítani, hogy a régi riválissal, Angliával szemben a közönséget. Munkatársunkna^utiBy megszállott, területről hazaérkezett .J^fzaTtársunk erről a következőket mondt^Éfr _ — Meglepettem, hogy a magyar sajtó a Ruhusírsíneki megszállással kapcsolatos eseményekngl alig emlékezik meg. A román és a megalmTott területek sajtója hasábos közle-,é tényekben számol be arról, hogy az új francia mozgósítás milyen zavarokkal és lázadásszerű incidensekkel volt kapcsolatos. Tömegekben tagadták meg az engedelmességet a katonák: „Le, a háborúval!” jelszóval. A tisztjeiket elkergették és drákói szigorral is alig tudtak gyengébb haderőt összehozni. Kiemelik a lapok, hogy itt szó sem volt bolsevizmusról, vagy a szocialisták akciójáról. Határozottan állásfoglalás ez az imperializmus fanatikusai ellen, akik a francia nép szenvedéseit ma már csak a ,,gloire” jelszavával képesek ideigóráig takargatni. Egy budapesti gyári vállalat párisi képviselője ezt mondta munkatársunknak: — A franciák nagy megrázkódtatás előtt állanak. A munkátalanság, de még inkább a munkakerülés olyan mértékeket öltött, hogy a gyárak, amelyekkel tárgyaltam, szinte az üzembeszüntetés előtt állanak. Közhiedelemmé tették Franciaországban az alsóbb néposztály körében, hogy Németországnak kell eltartani a francia lakosságot. Az ipar pangása még fokozza ezt a kívánságot a lelkekben. Arról azonban hallani sem akar a nép, hogy a kényszerítő rendszabályokban részt vegyen. Az egészséges néplélek titánharca ez a makacs jelszópolitika ellen, amelynek kitörése most kezdődik. Ha nem, csalódom, ezzel van összefüggésben a monarchista gondolat terjedése is. Anglia nem avatkozik bele a Vladivostok! kérdésbe Lytton, június 10. Lord Curzon rövid jegyszékjjén értesítette Csicserint, hogy az angol korm ipárty nem avatkozik a vladivosztoki ügyekbe. ■ Hetven nagy vállalat üzemel Let területen