Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-31 / 168. szám
\ K \ \ ^*r**Z~~ UMmhMc Előfizetési ár: Egész évre 440 korona, félévre 220 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ker., korona, negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. P*Oi IHTf IC A f MA Pff A P Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám: 127—46. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron * IXAJTIJLiAt 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók: 50 bor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint: 7—20, 7—21. — Reklamáció: 19—25 szám. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiHnHimiiiHimiiiiiiiiiiiiHmiimMHiHHíiiiimflHmifmmujiiwifiniiiHUlwíjmiuiiHHiiuiiiiiimriffltinHtnwiiiiiiiiiJiniiiiuui Budapest, 1921. Ill. évfolyam, 168. (553.) szám. Vasárnap, julius 31. Magyar jegy Intézet Irta: Popovics Sándor dr. :Mikor az állami jegy intézeta^Közlését nj megkezdi és a kormány a jeepinntézeti tör- vény első szakaszát, amely szerint, a papiri pénz kibocsájtásának joa#E további intézke- désig az állam számát tartja fenn, életbe lépteti, az Osztrájai Magyar Bank jegykibo#csájtási joga mag iránt. Az ország a hitelpénz ügyét, amekot eddig Ausztriával együtt intézett, kizárólag saját közegeivel, de egyúttal is saját flnyelősségére látja el. ..törvény meghozatala és mostani teljes életbeléptetése közötti idő a jórészt adminisztratív természetű intézkedések egész hosszú sorának a megtételével telt el, amelyekkel az átmenetet lehetőleg zökkenésektől mentesíteni kellett. Nagyon elősegítette az ebbeli törekvést, hogy az Osztrák-Magyar Bankhoz a békeszerződés alapján a jóvátételi bizottság részéről kiküldött likvidátorok és az Osztrák- Magyar Bank vezetősége mindazokban a kérdésekben, amelyek az ő hozzájárulásukat igényelték, előzékeny magatartást tanúsított, így lehetett a bank üzleti berendezéseit, szervezetét átvenni, aminthogy a budapesti fő-, a vidéki fiókintézetek, a cenzori testületek, a mellékhelyek változatlan további működése biztosítva van. Új a szervezetben a központi vezetés, amelyet a banknál, a budapsei igazgatóság hatáskörén kívül eső ügyekben, Bécsből, az üzletvezetőség útján láttak el. A központi vezetés elég szerény keretekben indul meg, három osztállyal, az általános igazgatásival, a hitelmegszabási és hitelellenőrzésivel és végül a központi számvevőséggel. Az általános viszonyok, amelyek között felmerült annak szüksége, hogy a papírpénzforgalom ügyét magunk intézzük, éppen, nem kedvezőek. Pénzrendszerünk zilált, a nemzetközi pénzviszonyok zavarosak. A békeszerződések a nagy jóvátételi igényekkel, határidőre szóló rendelkezéseikkel egyik oka ezeknek a zavaroknak. Jegybank létesítése már csak ezek miatt az állapotok miatt sem volt tervbe vehető. Nem maradt más, minthogy a törvényhozás és a kormányzat egy ideiglenes organizmus létesítésével egyrészt a békeszerződésnek a ma forgalomban levő jegyek beváltására vonatkozó határozatait végrehajtsa, másrészt a gazdaság számára a pénzforgalom szabályozásáról és a keletkező új hiteligények kielégítéséről gondoskodjék. Az utóbbi cél biztosítására szolgál az a rendelkezés, hogy a jegyintézet mindazoknak az üzleteknek folytatására jogosult, amelyeket az Osztrák- Magyar Bank folytathatott és pedig ugyanazon feltételek és korlátok között, amelyek az Osztrák-Magyar Bank alapszabályaiban meg vannak állapítva. Az az államjegymennyiség, amely üzleti alapon, tehát a bankjegyek és a postatakarékkoztári jegyek kicserélése fejében kibocsátottakon felül forgalomba hozható, kétmilliárddal vai kontingentálva, de megvan annak a lehetősége, hogy ha a termés pénzügyi lebonyolítása vagy a különböző vagyonváltságok levonása folytán ez szükségessé válnék, ez a kontingens a jegyintézet indokolt javaslatára minisztertanácsi határozattal átmenetileg fel legyen emelhető. Az államjegy fogalmához aggályok fűződnek. Igaz, a törvényhozás az új szervezetet garanciális szabályokkal akarta megerősíteni és ezzel távoltartani mindazt, ami működését aggályossá teheti. A legtüzetesebben megállapította azokat az alapokat és módokat, amelyeken az államjegyek kibocsáthatók, s elhatárolta az üzletkört a megszűnő jegybanknak bevált szabályaival, elválasztotta az államot, mint hitelkeresőt az új intézettől, a nemzetgyűlés ellenőrzése alá helyezte a jegykibocsájtás összeségét, az intézet helyzetéről rövid egymásutánban közzéteendő tájékozást követel, teljes függetlenséggel ruházza fel a jegyintézet vezetőségét és a kormány számára csak a legfelsőbb felügyeletet tartja fenn. Ellenben teljesen távoltartja őt a konkrét üzletvitelbe való beleavatkozástól. Az az várakozás is jogosult, hogy az Osztrák-Magyar Bank átvett személyzete kötelességeinek teljesítése tekintetében meg fog maradni azon a színvonalon, amelyen a gazdasági életben elhelyezkednie sikerült. Teljesen hatályosakká azonban ezek az elvi megállapítások csak akkor lesznek, ha a gyakorlati alkalmazás meg fog felelni annak az intenciónak, amely a törvényhozást azok létesítésénél vezette. Itt elsősorban azoknak az elveknek a szigorú érvényesítésére kell gondolnunk, amelyek a pénzjegyek kibocsátásának alapját képező hitelügyletek létesítésénél szem előtt tartandók és amely érvényesítés meg fog akadályozni minden olyan törekvést, amely a közérdekűség mezébe öltözve a maga számára különleges, ezektől az elvek ■ től eltérő elbánásban való részeltetést követel. Mindenekfölött áll azonban annak a megfontolása, hogy a jegyintézet sorsa, működésének a sikere, a rendezett állapotokhoz való áttérés előkészítése elválaszthatatlanul össze van kötve az állami pénzügyek jövő alakulásával, jelesül avval, hogy el fogjuk-e érni azt, hogy az állami háztartás rendbejöjjön. S rendbejöjjön legalább annyira, hogy a végszükségnek az a következményeiben romboló eszköze, amely az állami kiadásoknak a pénzforgalmi eszközök mesterséges szaporításával ö a való fedezéséből áll, végkép elkerülhető le- *z ij gyen. Ha ehhez a fejlődési stádiumhoz el- f) (/' jutunk és hogy eljuthassunk hozzá semmi főig áldozattól, megterheltetéstől nem riadhatunk vissza, ha a pénzforgalmi eszközök fokozatos fundálása és apasztása útján a közgazdasági erők hatályos segítségével a pénzérték megjavulása és a megjavultnak állandóvá tétele el lesz érhető, az uj szervezet munkaeredményét nyugodtan fogja átadhatni annak a végleges intézménynek, amelynek hovatovább a mai ideiglenes állapot helyébe lépnie kell. EBédem II. Vilmos Beszélgetés a német Birodalom egykori uraalkodójával — 14 5 Uj Nemzedék alkalmi tudósítójától.— u' Dorn, július 17. Az utolsó vassírf állomás Arnheim és Uttrecht között Mimm, — kis bájos holland hely.*ség —■ ám ennek azonban nagy vasúti sor- Innen az út Daruig, a császár mostani száműzetésének helyéig egy óráigtart. Végesvégig az út mindkét oldalán terebélyes lombos fák, úgy, hogy a széles útra teljesen árnyék borul. Az egész vonalon nagyban hódol a hollandi közönség a kerékpározás gyönyörűségeinek, amit itteni nyelven „lízezésnek” neveznek. Gyönyörű fenyvesek balról is, jobbról is és nagyszerű gyantaillat. Maga Dorn előkelő holland villatelep, a gazdagabb rotterdami, hágai és amsterdami polgárok üdülőhelye. A császár lakóhelyén A császár kezdetben tudvalevőleg Ayserungban lakott, s csak később vette meg ezt a kastélyt egy holland bárónőtől. Hatalmas, gyönyörű park közepén van a császár lakóhelye, a parkot köröskörül magas kerítés övezi. A kapu előtt holland silbak, — itt adom le látogató engedélyemet, amelyen a következő áll: „Tot in Karner naart de Wacht van Toegang on den 10. Juli 1921.” Balról az engedélyen pecsét a következő felírással: „Hof marschallamt Seiner Majestaet des Kaisers und Königs Wilhelm II.” Belépek a kertbe. Idősebb katonás termetű úr fogad nagyon előzékenyen. Bemutatkozunk. — Graf von Moltke — mondja. Ő most a császár szárnysegédje. Elmondja, hogy őfelsége már vár rám. Fölmegyünk a Hofmarschallamtba. Villaszerű, kisebb épület — pazar berendezéssel. II. Vilmos előtt Helyet foglalunk a szalonban, néhány perc múlva már jön a császár. Erélyesen, katonásan lép, csak úgy, mint régen. A hangja tisztán cseng, általában nem igen látszik meg a külsején a nagy triódra, amelyen keresztülment. Egyszerű, szürke polgári ruha van rajta, bal karján fekete gyászszalag, Viktória emlékezete. Az arca markáns, körszakálla van, a jobbszeme gyakran idegesen rángatódzik. Nem látszik ötvennél idősebbnek. Nagyon közvetetlenül beszélget velünk, közben gyakran jókedvűen felnevet. — Die Ungarn! — mondja. A magyarokat mindig nagyon szerettem. Nagyon sok kellemes emlék fűz Magyarországhoz, sokat jártam Önöknél. Közben frissítőket szolgálnak fel. A császár Budapest iránt érdeklődik. Különösen a Park-klub tetszett neki. — Mit csinálnak a szép Bethlen és Teleki grófnak? „Magyarország örülhet, hogy Horthy a vezetője” Horthy kormányzóról beszélgetünk. — Horthut nagyon jól ismerem, még a régi időkből. Mikor még az Önök régi urának (mindig így beszél Ferencz Józsefről) a szárny segédje volt. — Nagyszerű ember — mondja. Magyarország örülhet, hogy ilyen vezetője van. Általában egészen felvillanyozódik, mikor Magyarországról és a régi emlékeiről beszél. A hetes huszárokról, az ő ezredéről szintén melegen emlékezik meg. Utoljára Udinéban volt velük együtt. — Nagyon szerettem ezeket a jókedvű, hős fiukat. Németországról nem sokat beszél. Abból, amit mond, ki lehet venni, hogy tele van reménnyel a nép jövője iránt. A mostani állapotokkal egyáltalán nincs megelégedve. Berlin ... De ez az állapot csupán betegség, amiből felépül az életerős Németország. Magyarországra terelődik ismét a szó. Mackensent említi. — Nem volt szép a magyaroktól, hogy úgy bántak ezzel a nagy emberrel, akinek olyan sokat köszönhettek. — Károlyiék csinálták, ami történt — mondom. — Károlyi if a ehher . . . Nagyon haragszik Károlyira, mint az ősziszeomlás egyik fő okozójára. Egész csomó újságot mutat, ahol vörös ceruzával vannak aláhúzva azok a részletek, amelyekben Károlyi árulásáról esik szó.