Uj Nemzedék, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
2 Csütörtök Uj Nemzedék . / V 1921 szeptember 1. Ausztria mozgósítja a védőrséget *— Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Bécs, augusztus 31. A szociáldemokraták és kommunisták kívánságára az osztrák kormány ma mozgósította a védőrség első ezredét, amelyet Bécsújhelyen összpontosított. Az ezrednek ezidőszerint körülbelül kétezer embere tartózkodik Bécsújhelyen. Kismartonba teherautomobilokon szintén nagyszámú csendőrerősítés érkezett. A kommunisták követelték az osztrák kormánytól, hogy fegyverezze fel a munkásságot és munkásezredeket küldjön a magyarok ellen. A szociáldemokraták támadják a keresztény szocialistákat, mert szerintük azzal, hogy megakadályozták Nyugatmagyarországnak hadsereggel való megszállását, azt érték el, hogy agyenge csendőrség nem tudta végrehajtani a megszállást. Schneider párttitkárt nem ölték meg, hanem elvették — Az Új Nemzedék tudósítóitól. — Bécs, augusztus 31. A bécsi lapoknak az a híre, hogy Schneider keresztényszocialista párttitkárt agyonlőtték, nem felel meg a valóságnak. A Reichspost szerint Schneidert a lakosság közül többen inzultálták, de súlyosabb traja nem történt. A nyugatmagyarországi ellenállás a lakosság hazaszeretetéből fakad — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Pesti Napló ma reggeli számában azt írja, hogy Gömbös Gyula, Gratz Gusztáv, volt külügyminiszter és Csáki Imre gróf megjelentek a soproni ántantmisszió előtt és a kormány nevében sajnálkozásukat fejezték ki a történtek felett. Egy másik lap pedig azt írja, hogy Nyugatmagyarországon Move csoportok is ellenállnak. Erre vonatkozólag Gsömbös Gyula munkatársunknak a következőket mondotta: — Nem igaz, hogy megtelentem a soproni ántántmisszió előtt és hogy a kormány nevében sajnálkozásomat fejeztem ki a nyugatmagyarországi események miatt. Az sem igaz, hogy a Move csoportok ellenállnak. A Move központi vezetőségei semmiféle ellenállást nem rendelt el. A liberális lapok ezt csak azért írják, hogy felhívjákaz antant figyelmét a Movére. Az ellenállás egyrészt a nyugat magyarországi lakosságnak a hazához való ragaszkodásából fakad, másrészt pedig abból, hogy nem akar bizonytalan anyagi jogrendi helyzetbe kerülni Ausztriában, ahol tudvalevőleg a kormány nem ura a helyzetnek. Az antantnak még egyszer mérlegelnie kell a helyzetet, mert most már nyilvánvaló, hogy a nyugatmagyarországi lakosság nem látja szívesen angszult uralmát, amely kommunizmussal tenyere őket. A magyar kormánynak Nyugatmagyarországra vonatkozó minden intézkedését egyébként csak helyeselni tudom. Németországot növeli Nyugatmagyarország átcsatolása Páris, augusztus 31. A Libertében Bainville a nyugatmagyarországi eseményekről a következőket írja: — A válság kirobbanása előrelátható volt. Az antant úgy akarta felruházni Pétert, hogy levetkőzteti Pált. Pál azonban ebbe nem akar beleegyezni. A szövetséges államokat hiába figyelmeztettük, hogy amikor ragaszkodnak Ausztria területének megnagyobbításához, akkor voltaképpen Németország határait terjesztik ki. (Korlátozzák a katonai ruha viselésének jogát Németországban.) Berlinből jelentik: A birodalmi elnök rendeletet adott ki, amely szerint állandóan csak a hadierő tagjai viselhetnek katonaruhát, a hadsereg volt tagjai csak különleges alkalmakkor. Aki a tilalom ellen vét, ötszáz márkától tízezer márkáig terjedő pénzbírsággal büntetik. (Veszedelmes tüntetés braunschweigi miniszterek ellen.) Braunschweigből jelentik: A dollingseni kocsigyár munkásai és vezetősége között komoly nézeteltérés támadt, amelyet három miniszter akart rendezni. A kommunisták megzavarták a tanácskozást és az egyik minisztert, aki le akarta őket csillapítani, bottal megverték. (Nem lesz polgármesterváltozás.) Napokkal ezelőtt azt híresztelté le a fővárosban, hogy Sipőcz Jenő dr. polgármester megválik állásától és főpolgármester lesz. Utódjstul Csipor tanácsnokot emlegették. Illetékes helyen felhatalmaztak bennünket annak a közlésére, hogy a Kerhsztény Községi Párt ezzel a kérdéssel egyáltalán iem foglalkozott s polgármester változásról egyenlőre szó sincs. (A bácsmegyei tanfelügyelőség Bajára költözött.) Bajáról jelentik: A bácsmegyei tanfelügyelőség, melynek székhelye a szerb megszállás következtében ideiglenesen Kalocsán volt, tegnapelőtt megkezdte működését Baján. A „rózsabimbó“ és a „rendjelesül“ írta: Sréter István. , Láttatok-e már nyíló, felfedező rózsabimbót, amint a bíboros hajnal harmat-tengerében fürdik? Láttatok- e már a fakó, elhalt téli avarból a tavaszi napsugár felé nyújtózkodó ibolya-szálat? Láttatok-e már csipegő-csicsergő fecske-fiókát a fészek szélén az eresz alatt? Rózsafámból Ibolya-szál! Fecskefiók! Te vagy az, egyetlen leánykám, életem öröme, napsugara, az Íróasztalom előtt ül a melyette öreg karosszékben. Valaha, nagyon régen a Nagyaszony serdülő leány korában is benne ült. Örök szerelemről, férfihűségről, földi boldogságról álmodozott, szőtt édes meséket. A rózsabimbó élőben nyitott könyv hever. Nem olvas, talán ő is édes meséket sző? Nem. Sötét árnyékot vető szempillái elfedik a lelke tükrét, rajtam csüng mosolygós tekintete. Érzem, hogy fürkész, kutat a lelkemben, kotorász az agyamban, lesi a gondolataimat. A tülekedő élet zaja már elült, pihen a természet. Álmatlan éjjeli bogárkák, hamvas pillék surrannak be nyitott ablakomon, megzörgetik a lámpa korongját, fényt keresnek a sötétségben. A díszmagyaros ősök képei is csendesen szundikálnak. Már a tücsök is alszik. Bűbájos tavaszi éjjel álmodik körülöttem. Gondolataim bizarr tarkaságban kergetik bennem egymást. Csoda-e? Hiszen tarka zagyvaságban hadirendjeleim hevernek előttem. Fényesek, tündöklők, cifrák és csillogók. Ha felaggatom őket, azt hiszem, hogy karácsonyfa vagyok. Karácsonyfa? Talán a szent este karácsonyfája? Nem! A szent este karácsonyfáját öröm, boldogság, hit, remény díszíti. Ihletet, bizakodást, nagy lendületet, mélységes gondolatokat fakaszt a lélekben. Rózsás arcú apróságok, ujjongó szívek dobogják körül. És milyen az én karácsonyfám? Csillogó, fényes, tündöklő, cifra rendjelek függnek rajta. Ágacskáiról, leveleiről csepeg-csurog a honfivér, a hősök vére, a múlt véres emlékei borongják tele. Talán éhes és rongyokba burkolt árvák, korán elaggott ifjú özvegyek, bánat szántotta orcája anyák hősi szomorúsága vigasztalódik meg rajta. Félreveletek, ti fényes keresztek, tündöklő érmek. Gyűlöllek titeket! Ha rátok nézek, megelevenedik előttem a múlt, lelkemen végigvonaglanak nemzetem haláltusájának nagyszerűen rémes képei. Ismét látom az embervért ivó csatamezőket, a jeltelen sirhartokat, a rothadó emberi roncsok között villogó Szert János bogárkákat, a végtelen magyar temetőket. Ismét hallom a fülsiketítő, mégis oly felséges csatazajt, az ájtatos katonalelkész ajakán felsíró Circumdederumot, a csatamezők felett keringő-kavargó dögmadarak éhes vijjogását, a haldoklók lassan elvérző sóhajtásait, a legyőzöttek duhai-istenkáromlását, a győzők szilaj, mámoros diafiaiénekét, az árják, az özvegyek összetört, göreg"'" zokogását. Látom árva, rabszijra fűzött, pusztulásra ítélt fasomag, ,nemzetemet, hallom, a megbecstelenített, meggiffilázott magyar földnek'"tragikus sóhajait. arüléjét, hosszú ég a lelkemben. Szeretném porráfűzni ezt a lelket lett világot. Szeretnék szeges korbázs lenni, hogy véresre marcangoljalak tégedet. Kit? (Tégedet, te hiszékeny, könnyen feledő, türelmes, együgyű mégis imádott nép . . . Csitt! íjalgass! Légy néma, — int fel bennem a lelkiismeret— ne hirdess hamis tanokat . . . Nem tudok válaszolni. Hirtelen ölembe szökött a rózsabimbó, csókjaival simára csendesíti ráncos homlokomat, megölel, lelkemre melegen omlik rá tiszta szívverése. — Haragszom rád, csúnya apa, már nem szereted a leányodat. Még mindig a háborút, a te boldogságodat siratod. — Imádlak, kicsi leányom! Nem siratom én a háborút. Ülj csak vissza a nagymama székébe, mert elűzöd a gondolataim. — Nem, nem ülök vissza, itt maradok az öledben, apám. Szeretsz? Ha szeretsz, akkor légy engedelmes, mesélj a csillogó rendjeleidről, oly szép, oly édes vagy, ha feltűzöd őket. — És játszani kezd a rendjelekkel. — Kis zsarnok! menj aludni, holnap hajnalban! kenyeret fogsz dagasztani, hallod? már tizenegyet ült a vén falióra. — Most már tudom, hogy nem szeretsz, csúnyás apa. Mondd csak, hol kaptad ezt a sárga-kék szallargosat, az én kedvencemet. — A sárga-kék szalagosat, a kétfejű madárral, Uzsokon kaptam, amikor jégben, hóban, fagyban, dermesztő rüdegben védtem a haza kapuját. Katonáim közül sokan megörültek a demesztő télben, kezük-lábuk elfagyott, éjjel eltemette őket a hóvihar. És azok a nagyszerű somogyi és baranyai fiúk sohasem zúgolódtak, soha se inogtak. Dalosaikkal, mosolygói szép magyar fiatalságukkal mentek a halálba. Egyszer aztán betörtek a muszkák. Az én hős fiam puszta kézzel verték ki a betolakodókat. Azután halottaikat szépen eltemettük s a temető kapuja fölél ezt irtuk: Igy járnak azok, akik a magyart bántják. Kis szentem!"Ezer magyar legény hullatta vérét a te kedvencedért. . . . Könnycsepp sir rá a kék-sárga szalagos rendjelre, az ő kedvencére. . . . — Apus! ugye, te nem tehetsz arról, hogy Uzsokon oly sok katonád elpusztult. A mama a háború alatt mindig azt mondogatta: ,.Apátok jobban szereti a katonáit," mint titeket“. Bizonyosan a jóisten rendelte így. . . . — Igazad van kislányom. Isten akarata és a haza sorsa követelte a nagy áldozatot. Igaza volt anyádnak. Imádtam a katonáimat, az övék volt a lelkem, minden gondolatom. — De ugye, azért bennünket is szerettél? Apus, nézd, mily édes, mily szép ez a másik kereszt! Bizonyosan valami nagyszerű hőstettért kaptad. És édes büszkeséggel simogatja végig a Lipót-rendjel finom ékességét. — Nagy hőstettért? Nem, nem, életem napsugara, nem! Messze, nagyon messze, a szurok-fekete föld hazájában, Wolhyniában kaptam. Már pirkadt a hajnal, amikor katonáimtól jobbra és balra áttört az et- Helytáll? a magyar közigazgatás egész Baranyában Pécs. augusztus 31. A magyar közigazgatás helyreállításáról és a vármegyében ujjálkodó állapotokról Szenge Ferenc dr. alispán? ma *igy nyilatkozott: B — A beérkező jelentések szerint a magyar közigazgatás uralma a legutolsó faluban is helyreállott. Közigazgatási hatóságainkat mindenütt a legnagyobb örömmel kitörő lelkesedéssel üdvözölték nemcsak a Mshagyar, hanem a nemzetiségi vidékekenis.számos sokác és szerb község hálaadópatiszteletet tartott a felszabadulás örömére. A sváb községek vetélkednek egymás között, hogy mennél fényesebben ünnepeljék meg a felszabadulást. A mohácsi szerb pap magyar nyelvű levéllel hívta meg a hatóságokat a felszabadulás örömére tartott hálaadó istentiszteletre, pedig erre őt senki nem szólította fel ilyen a lelkesedés mindenütt. Ékesebben szól ez minden a szerbek által terjesztett híreknél, amely az irántuk való különféle rokonszenvről beszél. A vármegye hangulatát különben jellemzi az aső sok üdvözlő távirat, amelyet a hatóságok kaptak és azoknak a hódoló táviratoknak özöne, amelyekkel az egyes felszabadult községek elárasztják a kormányzót. Tőzsde Az irányzat lanyhaságra hajlott, de az árolcsób lodás nem volt nagyobb.-inyu. A forgalom ma is igen mérsékelt. A piac tartózkodó a Vételben és eladásban egyaránt. A Ganz 500, a Levante és Cukor 400—300 K-val esett, az Adria 250, a Pannónia 400 K-val drágult. Az árfolyamok: Magyar Hitel 1565. Osztrák Hitel 600. Angol-Magyar Bank 735. Leszámítoló Bank 700—600. Magyar- Olasz Bank 300. Haltenyésztő 4350—4300. őstermelő 700—710., Hazai Bank 570—565. Városfejlesztő 700. Rimamurányi 2120—2130—2110. Államvasut 2225—* 2240. Hazai Fatermelő 4?°' Országos Fatermelő 1060 —1030. Szlavónia 1181 — 110. Egyesült Fa 580. Rézbányai 2675. Mercur Fa 560. Kőrösbányai 650—660. Lichtig 875—850. Általános Fa 1425—1430. Malomsoky 620. Viktória Bútor 710—700. Lloyd 1600. Zabolás 2025—2000. Salgótarjáni 4050—4075—4025. Déli Vasút 1210. Közúti 1010—990. Anglobank 700, Országos Bank 1890—1900. Ingatlan Bank 720—770. Bosnyák Agrár 400, Vasúti forgalmi 1500, Kereskedelmi Hitel 400, Pannónia 6000, Kóburg 1875, Csáky 1000—1015, Lipták 446— 450—439—440, Láng 1150—1140, Ganz-Danubius 22500, Schlick 880—875, Wörner 595, Mezőgazdasági Gépgyár 1575, Nasici 1400—11300, Brassói 3175— 3200—3075, Általános Kőszén 6400, Északszén 2500— 2525-2530, Szászvári 2930—2935, Adria 5500, Levante 5000, Tröszt 2400, Főbusz 650—655, Egyesült Izzó 3400, Győri textil 1725—1700, Szikra 3250, Danica 2150—2100, Égisz 620, Klotild 2100—2070— 2030, Flóra 2470, Goldberger 1450, Spódium 2300— 2275—2250, Beocsifűl 5400—5350, Tégla és cement 1400, Újlaki 2200, Kohó 3950—3925, Bárdi 440-460, Gummi 3250—3200, Cukor 8900, Félten 4750—4900— 4750, Baróti 1150-1140, Kinoin 1400, Török 400, Papíripar 2525—2500, Borsod-miskolczi 3225, Hungária 2175, Első Budapesti 5075, Concordia 2250. A valutapiacon igen élénk üzletmenetben általános a szilárdulás. A következő jegyzések történtek: Márka 4.58—4.57. Lira 16.80-16.85—16.90—16.95— 17.00. Szokol 4.30—4.69—4.71—4.72 és fél—4.74—4.75. Korona-Dinár 8.45—8.43—8.40—8.39—8.38. Lei 4.74— 4.71 és fél—4.75. Dollár 391—390 és fél—391 és fél, Napoleon 1282—1276—1285. Francia frank 31.00— 1.2.05. Romanov rubel 042—043—0.44. Osztrák korona 0.36 és háromnegyed—0.36. Lengyel márka 0.15—0.14 és háromnegyed. A kifizetések piacán az üzlet élénk. Kötések: Bukarest 470—472—460. Berlin 457 és fél—459. Miánó 1705—1710. Prága 471 és negyed—471. Zürich 6727.56 Wien 36 és háromnegyed—36—37 és fél. Zágráb 215 —215 és fél. Newyork 395.50. Páris 8100. A gabonapiacon lanyha az irányzat A búza budai pesti paritásban 15—15.15 K, a zab állomásról 13150—* 13.60, Budapesten 14, az árpa gyenge forgalom mellett 15—15.50, takarmányárpa 13.50—14.25 K, Rozsért 11250 K.-t kérnek, de nincs vevő. 3 hónap alatt tanítok mandolint olasz módszer szerint, kottaismeret nélkül is. ■■ --■* v.,. Széchenyi utca. 12., III. 17. Értekezés: d. tv 2—S-ig.