Uj Nemzedék, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-03 / 250. szám
4 Péntek Ahol a szegénység I hősei laknak , Látogatás az erzsébetfalvai árva- • házban _ Az Uj Nemzedék tudósítójától — Az eső szürkén esik, a sár nagyokat s cuppan, ahogy az egykori Lenin-város utcáin tartunk a karmelita apácák árvaháza felé. Roppant kerítés, munkások I téglát hordanak, csonka falak meredez- s nek az égnek, mint kétségbeesett kiáltás, hogy emberek, akik szeretitek a gyerme- ' keket,, akiknek otthon meleg szobája, jóléte és gazdagsága van, segítsetek megépíteni ezt a házat, amely most is ■ mét csonka, mert nincs miből építeni. Segítsetek azért, mert látjátok a régi árvaház milyen... a régi árvaház. Két kis vityiló. Repedezett falak, hideg szobák és el sem hiszi senki, mi van itt, ha lirom. A karmelita apácák laknak egyikben. Egyik szoba a kápolna, a mássik a nappali, a harmadik a sekrestye, a fogadószoba is. Ülünk hárman a sekrestye-fogadó szobában, Nopcsa Elekné báróné, Bánffy Györgyné grófné és én. A ■ főnöknőt faggatjuk. Szegény pirulva felel. — Miből élnek? — Hát csak ad az Isten. Bizony, ezek nem tudják ma, hogy mit esznek holnap. Nyolcan vannak, sokszor nem is esznek, padláson halnak, s csak azért, hogy a gondozásukban levő gyermekeknek legyen mit enniük. Mert a szomszéd vityilóban lakik 48 árva és elhagyott gyermek. Megnézzük őket. Két kis szobában vannak összezsúfolva. Egyikben, a nagyobbikban énekszóval köszöntik a két áldozatos lelkű előkelő hölgyet, majd párbeszédes formában elmondják, mi lesz belőlük. Értelmesek, okosak, tiszták, jól tápláltak. — Miből? — kérdeztem ismét a fonáknőt. „ , , I Szeráfi mosolygás a felelet. — Ad a jó Isten és Nopcsa báróné — teszi hozzá mosolyogva. I A másik szobában a kisebb gyermekek játszanak vagy tanulnak. A szobában kellemes meleg. Tisztaság és rend mindenhol. — Miből? . . Újabb mosolygás, de azért a jóságos szemekben látni az aggódást, itt a tél, fűteni kell nagyon, élelem is kell. Azt gondolom magamban, hogy egy félórára ki kellene hozni ide minden dőzsölőt a fővárosból és elfelejtené itt mindenki, hogy ridegszívü ember, itt, látva ezeknek a nővéreknek heroizmusát, amellyel igyekeznek megmenteni az élet és az utca elhagyottéit _ És a város? Ad valamit? Megtudom, hogy semmit. Erzsébetfalva még ma is Zeninváros. Ezt nem a főnliknő mondja, csak én állapítom meg. Az állam fejenként a gyermekeknek ad havi 150 koronát. Megyünk ki az udvarra. Az ajtó előtt nedves akácfadarabok, csak erre telik, fűtésre. Bizony itt nagy a szegénység, de azért nem csüggednek. Sőt. Naponként még 10 városi szegényt is táplálnak — Miből? — ez a stereotip kérdésem. — A szegényeknek se adnánk! mondja szemrehányólag a főnöknő. Körüljárjuk a rozzant házakat. Közvetlen közelükben épül az új árvaház. Eddig 2 és félmilliót emésztett fel az épület és még az első emeletnél tartanak. Pedig kétemeletes, 150 gyermeknek való árvaházat akarnak s egy kis lakosztályt a nővérek számára is, mert padláson halni mindvégig nem igen lehet. A pénzt Nopcsa báróné kéregette össze és segit neki hol tégla, hol vasanyag összekéregetésében az ősz Bánffy grófné is. — Bizony kellene tégla, vas, anyag és több munkás. — mondja az építés vezetője. — Még néhány millió korona bizony szükséges lesz. — Az sok. __ Majd csak meglesz az is — bizakodik a főnöknő és Nopcsa bárónéra néz. _ Ha van még az embereknek szivük, — mondja a báróné. — Tavaszra már be is költözünk — erősíti a főnöknő. — Tavaszra. Most már hideg tél van és annyi ember van Magyarországon, aki adhatna. Minden pezsgőző, minden játékos csak egy ezrest adna, milyen gyorsan meg lenne ez a ház. És lenne 150 elhagyott gyermeknek lakóháza és a szeretet hősi lelkű galambjai sem dideregnének télen a padláson. — Vannak még jószívű emberek — bizakodik a főnöknő. — Vannak — hagyja rá a bárónő. — Én kételkedem. — (Rapid—Hakoah 3:2.) A bécsi zöldfehérek ugyanúgy jártak tegnap, mint múlt vasárnap a budapestiek. Cionista csapat volt tíz ellenfelük, amely azonban jál ékítsd csat — elég lelkiismeretlenül — durvasággal igyekezett pótolni , és sorra hgtta le a legjobb játékosokat, győzni azonban még így sem tudott. A mérkőzés nyugodt mederben indult, amikor azonban a Rapid a Hakoah előnyét másodszor is kiegyenlítette, pedig Popovicsot már az első félidőben harcképtelenné tették —a Hakoah oly durva játékba kezdett, hogy a mérkőzés úgyszólván verekedéssé fajult. A Rapid ennek ellenére a második félidő 26-ik percében megszerzi a győztes gólt is és a Hakoah 3:2 arányú vereségét már nem tudja megakadályozni. Ezzel a vereséggel elveszítette minden esélyét a bajnokságra is. — (TTC—RTK 3:2.) A volt I. osztályú TTC tegnap Rákosszentmihályon vendégszerepelt és tartalékos csapatával első győzelmét aratta. A mérkőzés sorsát a TTC jobb fedezetsora döntötte el. — (A prágai mérkőzések közül legnagyobb meglepetést a Vrsovice —DFC mérkőzés hozta, amely a cseh-német csapat 3:2 arányú vereségével végződött. A Sparta 6:2 arányban verte meg a Meteor VIII.-at és ezzel a győzelmével a bajnoki lista élére került. A Slavia—Viktoria Ziskov pótmérkőzés gól nélkül végződött, a végeredmény tehát 4:1 maradt a Slavia javára. — (A Hanna—Rózsa boxmérkőzésről) a bécsi Sport-Tagblatt a következőket írja: A budapesti Fővárosi Cirkuszban szombaton este majdnem háromezer fő- nyi nézőközönség előtt professzionista boxmérkőzést rendeztek, amelyen ősz - trák ökölvívók is szerepeltek. A játék trend kissé szegényes volt, annál élénkebb azonban a tolongás és a közönség fegyelmezetlensége. A fontosabbik mérkőzésen, amely a két westersúlyú bajnokot, Hannát és Rózsát állította egymással szembe, eredeti jelenetek játszódtak le. A mérkőzés bitójaként szerepelt Kankovszkynak ugyanis az ökölvívásról alig van valami sejtelme. A második meneteben Hannát szabálytalan mély ütés érte és hányat esett. Kankovszky erről az esetről hosszasabban elbeszélgetett a bécsi szövetség kiküldöttjével, aki Rózsa diszkvalifikálását kívánta, majd Hannát kérdezte ki. Hanna, ahogy csak tudott tiltakozott a szabálytalan ütés ellen és egy perc szünetet kért. Erre Kankovszky, ez a „biróbajnok“ abbahagyta a számolást és szünetet rendelt el. Ekkor Rózsa segédje a ringbe ugrott és védencet jótanácsokkal látta el. Az ember azt hitte volna, hogy most már elkerülhetetlen Rózsa diszkvalifikálása, erről azokban szó sem volt és Rózsa segédje csak a pontozó bitók energikus fellépésért hagyta el a ringet. Miután pedig Hanna úgy, ahogy magához tért, folytatták a mérkőzést. " Hanna — amint azt legutolsó bécsi formája után sejteni lehetett — nagyon rosszul boxolt. Rózsa kemény volt és bátor, úgy hogy a mérkőzés eldöntetlenül végződött, ami a szegénységi bizonyítvány a bécsi ökölvívó számára. A magyar pontozóbíró, Hegedűs a végső eredményt 48:48 arányban jegyezte fel, a bécsi pontozóbíró, Hassenberger pedig 47:48 arányban. Ezt a két értékelést átadták a döntőbírónak, aki ezek után — színte hihetetlen — Rózsát hirdette ki győztesnek. A bécsiek természetesen óvást jelentettek ba és a zsűri annak ellenére, hogy az óvás jogosultságát elismerte, nem helyesbítette az eredményt, mert félt a közönség haragjától. Remélhető mégis, hogy a zsűri, amelynek elnöke egy Tatics dr. volt, mégis csak ad majd valamit a tiszta sportra és helyesbíti az eredményt, bár a döntőbíró — Kankovszky — megválasztása mindenesetre elidegenítő. Hanna és Rózsa előtt Hegedűs kifogástalan Új Nemzedék — Majd meglátja — mondják hárman is. Olyan bizalommal és hittel tudják ezt mondani,.jogy el kell hinnem. Csak mikor kint vagyunk az utcán és a hideg esőben összedidergek, mondom magamban: — Meglátjuk. . OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOCQCOCOOOGOGCÜGOCX A II. osztály válogatott csapata legyőzte az I. osztály válogatottjait — Az Új Nemzedék tudósítójától. A II. osztály válogatott futballcsapata tegnap délután az I. osztály legjobbjaival mérkőzött meg az Üllői-úti pályán és 3—1 arányú szenzációs, de megérdemelt győzelmet aratott. Lelkesebben és éppen ezért szebben és eredményesen játszott, mint „nagy“ ellenfele, amelynek vereségére legfeljebb csak az lehet a mentség, hogy Orth nélkül volt kénytelen felvenni a küzdelmet. Ha azonban ez mentség, ha egy játékos hiánya az egész csapat csődjét jelenti, akkor csukjuk be a boltot és ne beszéljünk magyar válogatott csapatról, hanem Orthról és megint csak Orthról, a magyar labdarúgás alfájáról és ómegájáról ... Megállapíthatjuk, hogy a II. osztály közvetlen védelme — Zsigmond (KAOE), Oláh (33 FC), Kovács (VII. kerület) — klasszisokkal volt jobb az 1. osztály védelménél. Amsei, a „csodakapus“, egyáltalán nem bizonyult méltónak a szövetség: kapitány csökönyös bizalmára és olyan bizonytalanul mozgott kapujában, hogy a II. osztály első két gólja kizáróan az ő rovására írható. A harmadik gól pedig Kertész II. érdeme volt, aki saját kapuja előtt három méterrel driblizett és azután olyan ördöngős ügyességgel adta hátra a labdát, hogy Amseinél jobb kapus sem védhette volna. Kertész II. mindenképpen megérett már arra, hogy a zöld gyep helyett valamelyik kültelki kabaré dobogóján gyümölcsöztesse humorát. A „vicces“ Kertész után Molnárnak is sikerült a közönséget megbotránkoztatnia. Amikor ugyanis látta, hogy a kitűnő II. osztályú védelem- mel szemben nem tud boldogulni, megharagudott és egyszerűen levonult a pályáról. A közönség hangos pfuj-kiáltásokat küldözgetett utána és ezek után méltán várja el a szövetségi kapitánytól, hogy az MTK- nak ezt a tehetséges, de bántóan indolens és sportszerűtlenül viselkedő játékosát november 26-án ne szerepeltesse az osztrák válogatott csapattal szemben. A csatársorban egyébként is könnyen fogjuk őt nélkülözni, mert hiszen Himmer (Vasas), Hirzer (Törekvés), Pataki (FTC), Orth (MTK), és Paidasz (UTE), vagy Lenket II. (MTK) olyan erős összeállítású támadósor, amelynél jobbat ma aligha szerepeltethetünk. A tegnapi mérkőzés után nem okoz nehézséget a válogatott csapat védelmének összeállítása sem. Amsei „leégése” után immár kétségesen hogy legjobb kapusunk mégis csak Fehér (MAC), akit legfeljebb Neuhaus III. kerület), vagy Fábián (MTK) kedvéért lehetne mellőzni, de semmiesetre sem Amsei kedvéért. Fehér előtt Fogl //.-nek (UTE) és a tegnap kitűnően bevált Kovácsnak (VII. kerület) kell bekkelnie, míg a fedezetsort így állítanák össze: Blum (FTC), Kleber (III. kerület), vagy Hajós (Törekvés), Tóth (KAOE). A KAOE Tóthja ugyanis tegnap elsőrangúan szerepelt, míg a II. osztályú csatársor eredményességét károsan befolyásolta az a körülmény, hogy tagjai úgyszólván kivétel nélkül nagy technikájú, de puha játékmodorú és könnyű labdarúgók voltak. A Flu- Mr-Rázsó szárny mindenesetre többet mutatott, mint az I. osztály jobbszárnyán Katzer és Molnár. Az I. osztály egyetlen gólját Hirzer adogatásából Urik rúgta, aki azonban tegnap még nem szerepelt hírnevéhez méltóan. A II. osztály góljait Rázsó, Tóth (KAOE) és Kertész I. rúgta. A „nagy’ mérkőzés előtt az I. osztály ifjúsági válogatott csapata játszott a II. osztály ifjúsági legjobbjaival. A fiatalok között sok a tehetséges védőjátékos, lőni azonban egyikük sem tud, úgy hogy a mérkőzés gól nélkül végződött, vezetése mellett a bécsi Janacek mérkött. Orra azonban megsérült és ezt már a harmadik menetben föladta küzdelmet Miltonnal, ezzel az egésze kezdő ökölvívóval szemben. Ez a „küdelem“ nem ért fabatkát sem. (A BEAC XXIV. évi közgyűlését november 7-én délután 6 órakor tartj meg a Gólyavárban. Mától fogva BEAC téli tornaóráit minden kedden csütörtökön és szombaton délutá 5—9-ig a Nemzeti Tornacsarnokban (Szentkirályi utca 26), minden szerdán és pénteken délután 6—9-ig a Reáltanoda utcai reáliskola tornatermében tartja meg, kedden kizáróan hölgytagok részére. — (Lengyel-magyar és osztrák-magya atlétikai mérkőzés) előkészítését határozta el a MASz nemzetközi bizottsága A lengyelekkel az északi és keleti kerület atlétái mérkőznének, míg a Dunántúl válogatottjai Stájerország legjobbjaival mérnék össze erejüket. A vasárnapi „marathoni“ futás ügyével foglalkozik majd a MASz intézőbizottsága is és előreláthatóan megállapítja, hogy a BESC vasárnapi futóversenye tulajdonképpen nem volt marathoni futás, mert ennek távja nem 40.200, hanem 42.195 méter. Marathoni futóverseny egyébként is csak országúton rendezhető. (A párisi mezei munkásversenyre) az MTE ki akarja vinni az ESC hosszútávfutóit, Király Pált és Krausz Bélát is. Velük az MTE csapata Pakisban verhetetlen lenne, szerepeltetésükhöz azonban természetesen szükséges még az ESC beleegyezése is. Az MTE már bemutatta a párisi meghívót a MASz-ban és pártfogást kért, amit természetesen meg is kap. (A Budapesti Korcsolyázó Egylet közgyűlésén)ikegészítették a választmányt és elnökké újból Kailinger Mihály udvari tanácsost választották meg. Az évdíjas tagok beiratási díját 1200 koronában, évi tagdíját 1000 koronában állapították meg. Köztisztviselők e díjak felét fizetik. Az évdíjas tagok beiratási határideje december 15-ike, a köztisztviselőké december elseje. Azok a tagok, akik december 15-ikéig évi jegyüket ki nem váltották, újabb beiratási díjat kötelesek fizetni. 1923 november 3. Negyven koronával olcsóbb lett a zsír — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Az Uj Nemzedék legutóbbi számában feleletet adtunk arra a kérdésre, hogy mi okozza az elviselhetetlen drágaságot, amikor az olcsóbbodásnak úgyszólván minden feltétele megvan, miután a termelői árak, az összes piacon mutatkozó túlkínálat miatt, az utóbbi napokban valósággal pánikszerűen zuhantak alá. A drágaságért kénytelenek voltunk a felelősséget az utolsó faktorokra, a kiskereskedőkre hárítani, akik az olcsóbbodást még ma is alig hajlandók észrevenni. De kezdik ők is beadni derekukat, mert mára már, ha nem is teljesen kielégítően, de bizonyos fokig mérséklődtek az árak■ A központi vásárcsarnokban a zsírszalonnát ma már 680—720, a zsírt 780—800, a báját szintén 780—800 koronáért árusították. Ezzel szemben azonban a sertéshús ismét drágább lett, mert a sertéskaraj árát 640, a combot 600 koronára emelték. Az elsőrendű marhahúst 400—520, a másodrendűt 800—440, a borjú elejét 640, a hátulját 500, a birka elejét 360, a hátulját 420 koronáért árusították. A zöldségpiacon ma alig jegyezhetünk fel valami lényeges változást. Az áruk minősége alig javult. Fejes káposztából továbbra is rengeteget hoznak fel és ma már az idénypiac ürítők piramisai mellé néhány hatalmas fejeskáposzta-piramist is raktak fel. A zöldség 18, a fokhagyma 80—90 vöröshagyma 80—90, kalarábé 30— 35, karfiol 120—130, cékla 35, tejeskáposzta 28—30, kel 35—40, vöröskáposzta 60—70 kopmnába került. • A tejtermékek piacán a vaj ára 1100 koronáról 1000 koronára csökkent. A tejföl 180, sajt 600—650 koronába került. Tojást ma ismét keveset hoztak fel és itt nem hallgathatjuk el azt, hogy amikor a tojásárusok 99 százaléka 36 koronáért adja a tojást, egy Wesz M. Miklós nevű tojáskereskedő 37 koronát számít darabjáért. Csodáljuk, hogy ez a nyilvánvaló árdrágítás a csarnokban cirkáló hatósági közegeknek nem tűnik fel. A halpiac változatlanul drága, az élő ponty 600—800 koronába kerül