Uj Nemzedék, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-29 / 220. szám

Ahol csak a gyermekek cigarettázhatnak, a felnőttek nem — As Uj Nemzedék tudósítójától. — Stockholm, szeptember. Az orosz tanácsköztársaság nem tudta megvalósítani a kommunizmusnak azt a programját, hogy a gyermekeket a szülőktől elszakítva, csecsemőkoruktól kezdve állami intézetekben neveli fel, de mégis rengeteg soh a gyermek-otthon, ahol azokat helyezik el, akiket szüleik részint nyomorúságukban, részint szovjetházasságuk felbomlása miatt egyszerűen kitettek az utcára. Ezek a gyermek-otthonok mind fiók-tanácsköztársaságok, amelyekben minden ténykedést maguk a gyermekek végeznek el. Csak egy kivétel van és pedig Moszkvában a Deuisii Preulok-téren, ahol felnőttek ügyelnek fel azokra a gyermekekre, akiket már teljesen rabul ejtettek a kábítószerek. Kokain, morfium és ópium tette tönkre ezeket az alig 10—1 éves gyermekeket. Több, mint 500 gyermek lakik a komor épületben, csaknem valamennyi rovottmúltú, mert hiszen a kábító mérgek Oroszországban olyan drágák, hogy a gyermekek csak lopás és betörés révén juthattak a szükséges pénzhez. A kokain gramja a moszkvai zugforgalomban kilenc aranyrubelbe kerül s a szomorú intézet nem egy gyermeklakója már napi három gramig is felvitte. A gyermekektetemes része a vodka áldozata, csaknem valamennyi pedig nikotinmérgezést isszerzett. A kommunista szakszervezetek hivatalos lapja maga is elismeri különben, hogy a moszkvai proletárgyermekek mind erős dohányosok. Hat éves fiúcskák gyakran harminc cigarettát is elfüstölnek napjában s a pénzt legjobb esetben is úgy koldulják össze. A Benisni Prevluk épületének lakóit a rendőri razziákon fogják össze. Valamennyi erősen visszamaradt növésében, ami érthető is, mert a kokainista öt-hat napon keresztül is szívesen éhezik, csakhogy az akként megtakarított pénzen újabb adag méreghez jusson. Az otthonban orvosok veszik őket kezelés alá. Az alkoholról, kokainról, morfiumról, vagy ópiumról nem fokozatos elvonással próbálják őket leszoktatni, hanem radikális kúrával: egyáltalában nem adnak nekik. Ennek azután az a következménye, hogy az egész épület ezüstekházához hasonlít. A gyermekek heteken keresztül őrjöngenek, heverik az ablakokat s a legnyaktörőbb utakon is szökni próbálnak. Hogy nemikéit lecsillapítsák őket, minden ebéd és vacsora után két cigarettát adnak nekik. Az ápolóknak és az orvosoknak azonban nem szabad dohányozniok. Az internálás egy hónapig tart s utána a gyermekeket vagy dologházba utalják, vagy elmegyógyintézetbe szállítják-Az a kevés látogató, akit eddig bebocsátottak ebbe a gyermekotthonba, szörnyű dolgokat mesélnek. A legtöbb gyermeken kötés van, mert a méreg elvonása után önkívületükben összezúzták magukat az ablakrácsokon, vagy összeharapdálták egymást. A látogatóktól cigarettát követelnek s nagyon kell vigyázni arra, hogy meg ne lopják az illetőt. A túlnyomó többség gyógyíthatatlan. Keveset használ ezzel szemben a léptennyomon olvasható felírás:— Aki a szovjetköztársaságok szövetségének jó munkása akar lenni, annak le kell mondania a kokainról s engednie kell, hogy az intézet orvosai kigyógyítsák. Ez az intézet csak egy mozaik abból a rettenetes züllöttségből, amelybe a szovjet uralma alatt született orosz nemzedéket a bolsevizmus taszította. Klein Antal 500 szavazattal vezet a tolnai választáson — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ma délelőtt nyolc órakor kezdődött meg a tolnai választókerületben a képviselőválasztás, melyen három jelölt küzd: Klein Antal, az egységes párt hivatalos jelöltje, Mádi-Kovács Dénes, ugyancsak egységespárti programmal, valamint Lipcsey Miklós pártunkivüli ellenzéki programmal. Lipcseyt Szilágyi Lajos támogatja. A szavazás előreláthatóan este nyolc órakor ér véget. Lapzártakor jelentik: Klein Antal egységespárti jelölt ötszáz főnyi szavazattöbbséggel vezet Mádi-Kovács Dénessel és Lipcsey Miklóssal szemben. AggVarrégépajdonság harisnyát stoppol, varr átszerelés nélköl egyedül nálam kapható. Centrálkobbin, sülyesztő fflSffr/ffil családi, iparosgépek legolcsóbban, részletre is »gyfrJM KRAUSZ KONRSK Iv.ki raktára. 30 éves szaküzlet, Budapest, ■«4 IV., Veres Pálad-utca 3. Központi Vásárcsarnok szomszédságában. Vidékre árjegyzék. f 2 __________________UíHemműéU *Százötven bűncselekményt követett el az házaspár .— Az Új Nemzedék tudósítójától. — Jelentettük, hogy a csendőröknek sikerült kézrekeríteni a híres IVián-házaspárt, akik különböző szélhámosságokkal végigjárták az egész országot. Az első pillanatban Nikét azzal is gyanúsították, hogy ő volt az, aki hónapokkal ezelőtt meggyilkolta a Cyklop-garázs épületében Köhler Zsuzsannát. Erre vonatkozóan Nikának sikerült alibit igazolnia azzal, hogy ebben az időpontban a Dunántúlon követett el betöréseket. A főkapitányságon egész detektivcsoportot foglalkoztat a házaspár bűnlajstromának öszszeállítása. Ezek szerint Nikáék közel százötven bűncselekményt követtek el az utóbbi időben. Kihallgatásuk során az is tisztázódott, hogy Nika, aki mindezidáig azt hangoztatta, hogy balkezének három ujját a fronton vesztette el, egyáltalában nem volt a fronton és annak idején öncsonkítást követett el oly módost, hogy a robogó vonattal levágatta balkezének három ujját, de elötte különböző injekciókkal érzéstelenítette a karját. Annak idején ezért el is ítélték Nicát három évi várfogságra. Nika kihallgatása során beismert egy kloroformos merényletet is, amelyet hónapokkal ezelőtt a miskolci vonaton követett el egy magános hölgy ellen, akit Füzesabony környékén kloroformos zsebkendővel elaltatott és kirabolt. Nika a következő állomásom, mielőtt még a nő isölébredhetett volna, megszökött. A Nika házaspár teljes bűnlajstromának összeállítása még sok dolgot ad a rendőrségnek és mindaddig, míg a detektívcsoportnak ez nem sikerül, a Nika házaspárt a rendőrségen tartják. Megkezdődött a szegény ember szürete ......... Iliim.'ifin ......... mi --- A hidegkultu’a gesztenye fasor, mint kincsesbánya Az orvszüretelők és a rendőr — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A vadgesztenye potyog a fáról, a sétáló kalapján nagyot koppan, szerencsétlenebb esetben az orrát súrolja és okoz rettentő veszedelmet, de néha még a kemény kalapot is behorpasztja, a gyermekkorban szidi bummnak nevezett fejfedőt, tehát visszavonhatatlanul itt az ősz. Budapesten legtöbb gesztenyefa, hiszen mindenki tudja, a "Városligetben van, leginkább az Iparcsarnok környékén,inog a Hidegkútiutón. A fák alja szinte piroslik a lehullott gesztenyék fénylő héjjától, százszámra hever a kettényílt zöld toboz, amelynek közepéből kimosolyog a vadgesztenye, amely lehulltában néha még ragaszkodni tud bölcsőjéhez. A vadgesztenye, szegény, nem tud olyan sokáig pihenni, hogy a maga természetes módján jussom a megsemmisülésig, mert alig bever egy-két percet, legföljebb néhány órát és már jönnek az ellenségei, hogy összesepdegessék és kosárba, szatyorba, vagy köténybe gyűjtve vándoroljon olyan helyre, amelyekről élő korában se álmodhatott. Még a legkisebb pusztítást a gyerek végzi közöttük. Az apróság a bokszándlra szívesebben vadászik (ennek is most van a szezonja) s a vadgesztenyéből legföljebb ha egy-két zsebre valót tezaurál, mert átfűzve nyakláncnak, törzefőnöki jelvénynek ennyi is éppen elég. Hanem kora hajnalban megjelennek a szegény emberek. Ők a vadgesztenye igazi ellenségei, ők a potyaszüretelők, akik a fényes szemeket mázsaszámra kaparják elő a falevelek alól, a rögök közül. Az idén igen nagy buzgalommal indult a gesztenyeszüret. Annyira estek neki a százszázalékos basszonnnal kecsegtető szüretnek, hogy például az Állatkert igazgatóságát már valósággal vadgesztenye-begy torlaszolja el a külvilágtól. Az Állatkert szükséglete meglehetősen nagy, többszáz métermázsára rúg és más években, még október közepén is szívesen vásárol, de idén már régóta fedeződött a szükséglet. Minden szegény ember a vadgesztenye konjunktúrára vetette magát és kilónként nyolcszáz koronás árért szállított és szállított, valamilg az Állatkert igazgatósága rémülten ki nem adta a jelszót: Elég! Nem kell hinni azonban, hogy a legnagyobb fogyasztó kihülése megcsappantotta a gesztenyeszürdtelők számát. A Városliget és a Hidegkuti-út reggeltől estig teli van hajlongó, minduntalan a földre guggoló alakokkal, amint a zsákmányt a földről felszedik. Szedik rendületlenül és százféle alkalmatosságban. Van, aki ruháskosárral jött és másodmagával dolgozik, de a szegények e nagyiparosai ritkák és a legtöbb megelégedik, ha egy piaci kosárra, szatyorra, vagy éppen egy kék kötényre valót gyűjtött Van közöttük fiatal legény, munkából kivénhedt napszámos, de legtöbbje mégis nő ésvan közöttük öregasszony is. Mindegyik kiszemel magának husz-harminc fát és belsejében elhatározza, hogy a mai termés ezekről a fákról az övé lesz és jaj a későbbjövőiek, ha naiv tájékozatlanságában a bensőleg már „lefoglalt“ fák terméséből óhajt részesedni. Nagy csatározás kerekedik az ilyesmiből: — Én előbb jöttem. Maga menjen odébb. — De nem a maga fája! Maga ültette talán! Ilyen harci, vagy még élesebb kiáltások hasítanak a gesztenyeszüretelés csöndjébe. ■De vájjon mire gyűjtik? Egy öreg anyó, az unokája szalad éppen a kosárhoz egy szem gesztenyével, de annál nagyobb igyekezettel, nem is tudja mire vélni a kérdést: — Más, hogy mire? Nem, nem eladni kérem, dehogy eladni. Tüzelünk vele kérem. Nagyot durrogat ugyan, az ember megijed tőle, de jó meleget ad és pénz se kell érte. Tovább szedi a gesztenyét, majd fölemeli unokáját, akit az a balvégzet ért, hogy miközben egy gesztenyeszem után hajolt, a másikon hasra vágódott. Pénzt is adnak a vadgesztenyéért. Az erőtakarmánygyárak vásárolják, de nem egyforma áron. Van, aki hatszáz koronát fizet és ismét van, aki ezer koronát. — Hanem mennyi fáradtság jár vele. Reggeltől késő estig jó ha összeszedek ötven kilót. Ez ötvenezer korona, de közben déltájt hazamegyek, mert enni is kell, meg egyszerre amúgy se bírnám, de estére olyan minden csontom, mintha mozsárban törték volna meg. Vasesztergályos lennék, az se könnyű munka, de ez, a vadgesztenyével, az ember nem is gondolná . . . Még van mondanivalója: — Ez csak hagyján, de meddig tart. Még két, legföljebb ha három hét, de akkorra lehullott az utolsó szem is, mit csinálok akkor?! Mit, ugyan mit? Ki tudja és ki hinné, hogy a vadgesztenye ennyire hasznos legyen. A rendőr, az erdőőr tudja jól, hogy milyen szerencse sok szegény emberre a vadgesztenyehullás és nem bántják őket, sőt még tanáccsal, útbaigazítással szolgálnak arra, hol kínálkozna bővebb szüret, hanem az orvszüretelőkre annál nagyobb a gondjuk. Orvszüretelő is akad bőven és nem múlik el nap anélkül, hogy egy vagy kettő a rendőrség, vagy az erdőőr kezére ne essék. Az orvszüretelő kapzsi természetű, aki nem elégedik meg a mennyiséggel, amit a gesztenyefa önként eléje szór, hanem, mint ahamisjátékos, megkorrigálja a szerencséjét, csakhogy az ő cinkelt kártyája egy hosszúhosszú rúd. A hosszú-hosszú rúddal ráver egyet-kettőt, vagy többet is az ágakra, hogy halomra potyogjanak a gesztenyéik és ne kelljen nekik fától-fáig vándorolniok. Nem a gesztenyéi- kár, hisz úgyis lehull, ami arra rendeltetett, nem a gesztenyéért, hanem a fáért. A rúd letöri, behasítja az ágat . A megsérült ágon jövőre már nem hajt levél, a dús lombkorona ritkul, vonnyad és bizony ha csak az oroszii telelők buzgalmán múlna, jövőre már talán egy ép ág se maradna a ligeti meg a hidegkúti gesztenyefákon. A rúddal kísérletező ház a kapitányságra kerül. Éppen most csípi el egyiket a rendőr. A rudas vinné magának az összegyűjtött zsákmányt, de a rendőr bölcs, egy újkori Salamon. — A gesztenye pedig ott az öregasszonyé lesz. Maga meg legalább máskor megtanulja, hogy illik-e rúddal ütni a fát. . (Tasnády Szűts András nem hagyja el a Máv-ot.) Akik érdeklődnek a dolog iránt, már régen úgy tudják, hogy Tasnády Szits András, a Magyar Államvasutak elnökének helyettese vezérigazgatója lesz a Menetjegy irodázunk, amely szoros összeköttetésbe került a Beszerzési rt.-gal. Ezt a hirt vegyes érzelmekkel fogadták az érdekeltek. Tasnády Szűts András most nyilatkozik egy szaklapban erről a kérdésről. Ez a szaklap a hozzá közel álló Új Mozivilág, amelynek az elnökhelyettes mosolyogva jelentette ki, hogy a hir nem igaz. — Eszem ágában sincs, — mondotta — hogy távozzam a Máv elnökhelyettesi székéből. Én alelnöke vagyok a Menetjegyirodának és lehet, hogy annak ügyeit ezentúl még intenzívebben fogom irányítani, mint azelőtt, annak ellenére, hogy továbbra is itt dolgozom emberféléléi munkával. itonürcssius. »eigen rsMSsszc iiicilíél m agtpr tesz rcsil — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Páriában néhány nap múlva megkezdődik a filmkongresszus. Ezen a nemzetközi tanácskozáson természetesen mi magyarok is részt veszünk, mint ahogy meg szoktunk jelenni mindenütt a nagyvilágon, ahol akármilyen kérdésről szó esik, dicséretünkre legyen mondva, tucatjával veszünk részt mindenféle külföldi összejövetelen , ha a kongresszusi látogatottság statisztikája mértékadó, akkor a nemzetközi viszonylatokban előforduló kérdésekben minden bizonnyal mi vagyunk ma a legszakértőbb nemzet. Legalább is minden második ember szakértő nálunk, mert legalább is minden második ember már végigbeszélt valamilyen kongresszust és megnézett hivatalosan valamilyen világvárost. Tudunk esetet, amikor, valósáos emberfalka rohanta meg jó kis állami pénzecskén az egyik kongresszust és tudunk egy másik esetet, amikor egy úr a magyar adófizetők keserves fillérein több hónapos kirándulást tett tanulmányozás címén igen-igen meszszi országban. Mindezeket azonban nem kívánjuk részletezni. Nem azért, mint hogyha bennünk a kim életnek, vagy az elnézésnek érzése lappangna, hanem pusztán abból az okiból, mert úgy látjuk, hogy a tanulmányozás címén elherdált pénzeikkel az illetékesek most már gondosabban bánnak és hovatovább megszűnik a tekintetes, nagyságos és méltóságos urak két utaztatása. Hisszük és reméljük, hogy megszűnik, sőt biztosra vesszük, hogy vége, mert végre — mint egy szaklapban olvassuk — végre van most olyan kongresszus, amelyen az egyes hivatalos helyek mindössze — mondd és íd — négy utat küldenek el, az érdekeltségek pedig csupán kétszer annyit, vagyis nyolcáé. Ez a kongresszus pedig a Parisban ülésező film kongresszus, amelyre — mint látható — cumra a summáról csak tizenkét úr megy el, hogy a film iránt érdeklődő hivatalos tényezőket és érdekeltségeket képviselje. A kongresszusnak minden esetre ez lesz aszenzációja.