Uj Nemzedék, 1927. május (9. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
• 4 ' Ara, 1O miVVi Clgftsstést árt Egy MM Bliwr 1W —— MM MM VIETWKM / Szerkesztésé* és Mmdéhl. kért 3 ne»*6 *» fillér, PjflS 111S fetOfsl «MMt hKEI Vifl JUkT SPB^V/ vetali V., Honved-u. 10. «„.dévr. »pe«,Sé° H gif 111 ni Q-n J-, IQ, ir-üim-J rnrp _ —„Bl fillér. Egy«. ar. 11^ HfflBhtBB .rfgSg&K MBMjgdT UBS JBT hivatalok: Vill., Rákóczi, helyben, vidéken és ««88 gg§§fg fSlfS «MPMBi Hg^rnt 1. Tel., J. 136-06. Terézpályaudvaron 10 fil. MÜ» Jggg|$ IM «EflagsBW. BPS SMsmlxSStá kBrnt 62. Telefon: 121-41. tér. Hirdetések mii. SfisKUff Bflem WSg Hj%8H fgffgggSSVmMiI., Országházi. 1*. Tel.« Ilméteren díjszabás íf rmr*i er&M rajai rf Thmfk, 123-65. II.,Batthyány-tér 6. szerint. •‡•‡•‡ jg|||| M18h BSÜ füg Ppf «• * Telefoni 119-22. •* IX. évfolyam 98. (2241.) sszám + Vasárnap ♦ Budapest, 1927 május 1. ion az ciinSiQl£. Egy billió kétszázötven milliárd korona hasznos beruházásra szánt összeget szavazott meg tegnap a minisztertanács. Azért írjuk ezt az összeget koronában, hogy a nagy számokra berendezett magyar gondolkodás megközelítse a 100 millió pengő jelentőségét és a beruházás értékét. Ez az elhatározás megítélésünk szerint nagy lökést fog adni a magángazdasági élet szanálásának és remélhetőleg véget vet a munkanélküliségnek, amely egyébként az utolsó időkben csökkenőben van és elvesztette katasztrofális jellegét. Nem habozunk kimondani, hogy mi a munkanélküliség megszüntetése tekintetében nemcsak a szorosan vett kézi munkások foglalkoztatása terén várunk eredményt, hanem jótékony hatást várunk amaz értelmiségi rétegek tekintetében is, amelyek foglalkozás nélkül vívják a mindennapi kenyérért szomorú életküzdelmeiket. Magántisztviselők, mérnökök, végzett diplomás emberek serege juthat kenyérhez a beruházások körül. Ebből a szempontból kívánatosnak kellene tartanunk, hogy a kormány ne csak az i ipari és mezőgazdasági munkanélküliek sorsát, hanem a munkanélküli értelmiség szörnyű nyomorát is tartsa szem előtt. A beruházási program főbb vonalaiban bizonyára készen van. A programot a pénzügyminiszter a húsvéti szünidő alatt állította össze az egyes minisztériumok szükségletei szerint, s fel kell tennünk, hogy olyan munkálatokról is van szó, amelyek biztosíthatják a munkanélküli értelmiség kenyerét. Ebből a szempontból is üdvözölnünk kell a több, mint egybillió, beruházási programot. S tehetjük ezt annál inkább é rhezi a pénzű «Tinin «a’der IX. jelentése, amelyet az államháztartás nyolc hónapi gazdálkodásáról adott ki, a gazdasági élet javulása mellett bizonyító adatai sok tekintetben megnyugtatók. Nem kell tehát attól■ tartanunk, hogy a 100 millió pengős beruházás költségei megingatják a nehezen elért egyensúlyt. Ellenkezőleg: a beruházások új pénzt, visznek be a termelés elernyedt vérereibe, az új erők új munkára serkentenek s megerősítik az adófizetéssel nagyon megterhelt emberek helyzetét. A pénzügyi gazdálkodásban nem feltétlenül a sok adó a baj, hanem az a baj, amikor az adófizető nem bírja el, csökkenő termelése és kimerülése miatt, az adót. Az a pénzügyi politika, amely csak kiszivattyúzza a zsebekből a pénzt, az adófizetési teljesítőképességet elsorvasztja, a fejlődés útját elvágja és az államháztartás bevételeinek csatornáit eldugaszolja. A helyes politika: erősíteni az adófizetők helyzeti energiáját, mert minél nagyobb a termelés, minél több az adófizetőképes állampolgár, minél elevenebb a munka, annál biztosabb az adófizetés és annál zavartalanabbal sáfárkodhat, a nemzet értékeltet, a pénzügyi politika. Bizonyos az is, hogy az adófizetést krehajtani nem szabad. A háború előtt lezajlott évtizedekben aggasztó dolog lett volna a pénzügyminiszter jelentésének az az adata, hogy az 1926—27. költségvetési év első nyolc hónapjának bevételi többlete 84,5 millió pengő, ami azt jelenti, hogy nyolc hónap alatt csaknem egy billióval haladták túl a bevételek a kiadásokat. Ez a túladóztatást, az illetékek, vámok és jövedékek túljövedelmezését jelentette volna. A mostani helyzet azonban más. Az államnak olyan feladatai vannak, amelyeket a háború előtti idők nem ismertek. Most nem lehet folyó kiadásokat kölcsönökből fedezni, nem lehet a beruházásokkal évtizedekig várakozni, nem lehet a lerongyolt és alig talpra állt állami üzemeket fejlesztés nélkül hagyni, nem lehet az állammal szentben emelt jogos igényeket egy gesztussal az útból félreáll járni. A bevételi többletek amúgy is inkább csak látszólagosak s ha nem lennének meg, mérhetetlen erőfeszítéssel, a polgárok teljesítőképességének igénybevételével kellene előteremteni. Hová jutna ez az ország, ha a vasút, a posta fejlesztése megártana, ha nem jutna pénz a karbantartási, a fejlesztési munkálatokra , ha az állam kénytelen lenne leinteni azokat a jogos igényeket, amelyeket az állami alkalmazottak, munkások és nyugdíjasok emelnek? Hiszen e tekintetben még egyáltalán nem ment el az állam addig a határig, ameddig elmenni lehet. Nagy örömmel és elégtétellel vesszük a 100 millió pengős beruházási program hírét. Majd amikor a program részleteiben is ismeretes lesz, hozzá fogunk szólni még a kérdéshez. Most csak üdvözöljük az elhatározást, amelytől a gazdasági élet fellendülését, a nyomasztó helyzet enyhülését reméljük. Az ejtőernyőugrás sikkasztás miatt „A köztisztviselők lakásai a legsötétebb és legkevésbé levegős helyeken találhatók..." A főváros megdöbbentő statisztikát adott ki a tisztviselők a lakásviszonyokról — Legrosszabb a katolikus, legjobb az izraelita tisztviselők helyzete A köztisztviselők egyötödrésze egyszobás lakásban lakik — Az Uj Nemzedék tudósítója tól. — Nycfaky Lajos dr., a székesfőváros Statisztikai Hivatalának igazgatója, a Statisztikai Értesítő mai számában aköztisztviselők lakásviszonyairó közöl rendkívül érdekes adatokat. Hivatalos megállapítás szerint Budapesten az 1925 évben végrehajtott lakásstatisztikai felvétel 25.085 olyan lakást talál, melyben a családfő köztisztviselő volt. Ezekben a lakásokban 98.847 lakót találtak, ami a főváros lakosságának egytized részét jelenti. A köztisztviselői lakások közül, azoknak egyötöd része egyszobás lakás volt. A kétszobás köztisztviselői lakások az összes kétszobás lakásoknak 39,8 százalékát jelentették, a háromszobás lakásokra a köztisztviselői lakásoknak egynegyedrésze, a négyszobás lakásoknak pedig 10,8 százaléka esett. A négyszobánál nagyobb lakásokból a köztisztviselői karra alig 5,5 százalék esik és ezekben a köztisztviselőknek alig egy százaléka lakik. A köztisztviselői lakások közül az egyszobás lakások túlnyomó része (81,3 százaléka) nem volt fürdőszobával felszerelve. A kétszobás lakások közül már csaknem a fele résznek nem volt fürdőszobája. A nagyobb lakásokban a fürdőszoba mind általánosabb. A háromszobás lakások közül csupán 13,7, a négyszobás lakások közül pedig 4,5 nélkülözte a fürdőszobát. A köztisztviselői lakások között a földszintein fekvők, tehát a legsötétebb és a legkevésbbé levegős lakások fordulnak a leggyakrabban elő. A Statisztikai Értesítő ezután részletes adatokat közöl arról, hogy a bérházak hányadik emeletén vannak a köztisztviselői lakások, majd kimutatja a lakássűrűség arányát. Részletes felsorolást közöl még azokról a lakásokról, amelyekben három-négy, illetően hattíz lakó lakik. A lakássűrűségi adatok szomorú fényt vetnek a köztisztviselők lakásviszonyaira. Érdeklődésre számíthatnak azok az adatok is, amelyek a konyha hiányát, vagy a feleskonyha használatát bizonyítják. Megdöbbentő a lakásstatisztikával kapcsolatos vallási megoszlás. Erre vonatkozóan a hivatalos statisztikai értesítő a következőket mondja: — A lakásstatisztika szerint a köztisztviselők lakásaiban 16.119 esetben vallotta magát a családfő római katolikus vallásúnak, 3356 esetben reformátusnak, 2007 esetben ág. ev.-nak, s 2544 esetben izraelitának. A római katolikusvallású családi lakásviszonyai valamennyi vallásfelekezet közül határozottan a legkedvezőtlenebbnek látszanak Lakásaik közül 20.8 százalék volt egyszobás, 39.8 százalék volt 2 szobás, 24.1 százalék volt 3 szobás, s 9.1 százalék volt 4 szobás. ■ Csaknem ugyanolyan mértékben mostohák a református vallású családfők lakásai is. Lakásaik között ugyan a 3 szobás (26.9 százalék) s a 4 szobás (11,5 százalék) lakástípus ugyan sűrűbben fordul elő, — aminthogy az 5 és többszobás lakások is, — de viszont az 1 szobás lakások aránya éppen ennél a vallásfelekezetnél legnagyobb (21,6 százalék), jórészben annak következtében, hogy 2 szobás lakásokat találtunk, a református vallású családfők lakásai között ritkábban (37,1 százalék). Az izraelita vallású családfők lakásviszonyai sokkal kedvezőbbek. Lakásaik között egytizedrésztnyi sincs (9 százalék) 1 szobás lakás, s ami még fontosabb, ennek ellenére a 2 szobás lakásaik aránya (42,4%) is csak lényegtelenül több, mint a római katolikusnél és a reformátusnál. Viszont az izraelita köztisztviselők lakásai között csaknem egy harmadrésznyi arányban (32,4%) adódnak 3 szobás lakások s 4 szobások is 11.4%-nyi arányban fordulnak elő. Az izraelita köztisztviselők kedvező lakásviszonyaihoz csupán az ág. ev. köztisztviselők lakásviszonyai hasonlíthatók, noha az előbbiek jóságát ezek sem, érikk el. Mert ha egyfelől 4 szobás lakást (14 százalék) sűrűbben is látunk nálunk, viszont az 1 szobás lakások aránya majdnem kétszer akkora (16,4 százalék), mint az izraelitáknál s az utóbbiaknál annyira jellegzetesen feltűnt 3 szobás lakások arányszáma is 22,7 százalékra zsugorodik ■vissza.“ A köztisztviselői háztartások helyzetét éppenséggel nemvalami jószínben tünteti fel az, hogy e háztartások csaknem pontosan kétharmad részében (65,7 százalék) cselédre egyáltalán rem tellett. Ezután következik a háztartási alkalmazottak pontos statisztikája, majd az ismertetés így fejeződik be: E számok mind azt igazolják, hogy a köztisztviselői kar helyzete egyáltalában nem rózsás s leredukált fizetése és lakpénze távolról sem elégséges ahhoz, hogy lakásigényét a modern egészséges és kényelmes lakásnak megfelelően elégíthesse ki. ——— Jószerötsssás tagú anarchista btínssövetííesetet le a párisi Ász államfők, kiirtására késszültek — Bűntanyájukon 600 bombát foglaltak le — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Páris, április 30. A Petit Párisién jól értesült forrásból a következő fantasztikusan hangzó jelentést közli: Az elmúlt napokban a párisi rendőrség a kommunisták lakásaiban tartott házkutatások folyamán 1500 tagot számláló nemzetközi anarchista bandát leplezett le. A banda többnyire spanyolokból és olaszokból áll s a szervezkedés célja kifejezetten az volt, hogy a banda tagjai merényleteket kövessenek el államfők és kormányelnökök ellen. Az anarchistaszervezet propagandairatokat is terjesztett s tagjait oly módon fegyverezte fel, hogy a fegyverekhez szükséges pénzösszegeket betörések útján teremtette elő. A lap szerint az anarchisták Parisban és környékén nem kevesebb, mint 160 betörést követtek el. Paris egyik külvárosában a banda megbízásából 3200 bombát készítettek, amelyből a rendőrség eddig csupán 600 bombát foglalt le. Az anarchisták — akik egyébként egytől- egyig többszörösen büntetett előéletűek a kommunistákkal karöltve tevékenykedtek. A folyamatban levő nyomozásról a rendőrség egyelőre, nem ad ki hivatalos jelentést.