Uj Nemzedék, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
Szombat, 1928 december 111 Nemzedék Százhusz-száznegyvenezer ember jelentette be igényét a mai határnapig az életbiztosítási kötvények valorizálására Több jelentkezést vártak . Az intézeteknek az eddigi bejelentések alapján húszmillió pengőt sem kell fizetniök - Az Új nemzedék tudósítójától -Ma jár le ez a határidő, ameddig az 1922 január elseje előtt kötött életbiztosítások valorizálására jelentkezni lehet. A jelentkezések lényegesen alatta maradtak annak a számnak, amelyről eleinte szó volt. Mégpedig azért, mert az öt százalékos valorizálás következtében azok, akiknek kis biztosításuk volt, nem tartották érdemesnek a jelentkezést. A biztosítások legnagyobb része, több mint a fele ugyanis úgynevezett népbiztosítás volt. Sokan mindössze ötven-száz koronás népbiztosítást kötöttek a háború előtt és ezek valorizálása után mindössze 2.505 aranykorona járna. Olyan kis összeg ez, amelyért sokan nem tartották érdemesnek jelentkezni. Hogy mennyi valorizációs bejelentés érkezett a biztosító társasághoz, azt ma még nem tudják pontosan megállapítani, annál kevésbb, mert valószínűen igen sokan lesznek olyanok, akik ma, a jelentkezés utolsó napján teszik meg bejelentésüket. A valorizációs bejelentések eddigi számát százhúsz-száznegyvenezerre becsülik. Az az összeg, amelyet a biztosító társaságoknak fizetniök kell, a valorizációs bejelentések alapján, a húszmillió pengőt sem éri el. A biztosítótársaságok egy része, mint ismeretes, felvetette azt a gondolatot, hogy legjobb volna, ha valamennyi biztosítóintézet már most kifizetné a valorizált összeget, így elmaradna a törvény ama rendelkezésének végrehajtása, hogy minden biztosítótársaság, tekintet nélkül arra, foglalkozott-e életbiztosítással, vagy sem, köteles 1935. végéig közvetlen díjbevételnek két százalékát, közvetett díjbevételének pedig egy százalékát az úgynevezett felértékelési alapba fizetni. Azok a biztosító társaságok, amelyeknek csak kis életbiztosítási állományuk van, vagy egyáltalában nem foglalkoznak életbiztosítással, tiltakoztak az ellen, hogy ők is kötelesek legyenek viselni a nagy életbiztosítási üzletekkel foglalkozó társaságok valorizációs terhét. Ilyenformán a biztosító társaságoknak két csoportja harcol egymás ellen. Amikor az új pénzügyminiszter elfoglalta helyét, értekezletet hívott össze, amelyen mindkét csoport elmondta a maga érveit. A pénzügyminiszter ekkor három hónapi határidőt adott a biztosító intézeteknek, hogy ez alatt egyezzenek meg és tegyenek formális javaslatot a megoldásra. A három hónapi terminus jelentékeny része már letelt, a biztosító társaságok két csoportja között azonban, értesülésünk szerint, mindeddig semmiféle közeledés nem történt. A nagy biztosítótársaságok ragaszkodnak ahhoz, hogy minden biztosítóintézet fizesse a megfelelő százalékot a felértékelési alapba. Ezt a biztosító intézetekre kötelező adónak tekintik. Azok a biztosítótársaságok viszont, akiknek kevés életbiztosításuk van és így már most könnyen fizethetik a valorizált összeget, tiltakoznak a befizetés ellen- A egyezség tehát igen nagy nehézségekbe ütközik. A biztosítótársaságok legnagyobb része addig beszélni sem akar a valorizált biztosítások azonnali kifizetéséről, amíg a bejelentések alapján pontosan meg nem tudják állapítani, milyen terhet jelent számukra a valorizáció. Értesülésünk szerint a pénzügyminisztérium két részben fogja kiadni a biztosítások valorizációjára vonatkozó végrehajtási utasítást. Az egyik részt, amely a bejelentésekkel kapcsolatos számítások technikai részleteire vonatkozik, most tárgyalja a biztosítási szaktanács. Ennek a rendeletnek a megjelenését december első felében várják. A végrehajtási utasítás második részének kiadását mindaddig függőben tartják, amíg a számításokat teljesen el nem végzik. Ennek a rendeletnek a kidását egyébként sem tartják sürgősnek a biztosító társaságok, mert hiszen a törvény értelmében a valorizált összegek kifizetése csak 1935 után történik. A törvény megváltoztatására volna szükség, hogy ettől eltérően intézkedjenek. Aki egyébként eddig még nem jelentette be igényét, a mai napon ajánlott levélben még bejelentheti a biztosító társaságnak valorizációs igényjogosultságát. Pénz nélkül vásárolhatja meg a „Solyi MSiKHonl (IV., Kossuth Lajos-utca 13.) a legszebb, legpoetikusabb, legmaradandóbb becsű karácsonyi ajándékot Hatvanöt ismert neve kiállítóművésznek, több mint 1200 művészi festményében és hírneves grafikusoknak több mint 2000 rézkarcéból választhatja ki az ajándékul alkalmas képet és ha a rendelkezésére álló tőkéjét a költséges ünnepek felemésztik, Solymosinél ráér e részletfizetést 1929. február 1-vel megkezdeni. Művészi rézkarcok Ízlésesetben már 6.a pengőtől. December tizenötödikéig meghosszabbították a hadikölcsönjegyzők jelentkezésének határidejét Ma járt le a határidő, amelyet a népjóléti minisztérium segítségre igényt tartó hadikölcsönjegyzők jelentkezésére kitűzött. A hadikölcsönjegyzők jelentkezése körül az utóbbi napokban bonyodalmak keletkeztek s nemcsak az árvaszékek vezetői, hanem a bankok érdekképviselete is kérte illetékes helyen a határidő meghosszabbítását, mert e segélyezésre vonatkozó rendelkezések esetleges módosítása szükségesnek mutatkozik. Budapesten, a kerületi elöljáróságokon történt a hadikölcsenn jegyzők jelentkezése s miután az elöljáróságok tisztviselői szigorúan ragaszkodtak az előírt rendelkezésekhez, a jelentkezések nagy részét vissza kellett utasítaniuk. A népjóléti minisztérium még november huszonnegyedikén tájékoztató rendeletet adott ki, amelyben utasította az illetékes közegeket, hogy a hadikölcsönsegélyezésekkel kapcsolatban kötelesek minden jelentkezést elfogadni és a minisztériumhoz felterjeszteni. Mivel azonban huszonnegyedikéig a budapesti elöljáróságokon és vidéken igen sok jelentkezőt már visszautasítottak, a november harnmincadikáig rendelkezésre álló hat nap nem volt elegendő arra, hogy az előző intézkedéseket korrigálják. A népjóléti minisztérium utasította a jelentkezések elfogadásával foglalkozó alsóbb hatóságokat, hogy november harmincadikán ne zárják le a jelentkezés határidejét, mert ezt a határidőt két héttel meghosszabbítja. A december tizenötödikéig való meghosszabbításról szóló rendeletet holnap, vagy holnapután adják ki. Seregestől jelentkeztek ma is a főkapitányságon a Rőser bizonyítványok tulajdonosai . Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Röser-ügyben — mint az Új Nemzedék megírta — a rendőrség már napokkal ezelőtt befejezte a nyomozást és az érettségi bizonyítvány-csalás valamennyi letartóztatott gyanúsítottját átkísérték az ügyészség fogházába. Ugyancsak átvitték az ügyészségre az ügy összes bűnjeleit és a rendőrségen felvett jegyzőkönyveit, amelyek két hatalmas ládát töltöttek meg. Azóta a vizsgálóbíró foglalkozik Röser A. Edvin igazgatóval és társaival. Ennek ellenére tegnap egész nap és az éjjel egymás után jelentkeztek a főkapitányságon megriadt emberek, kezükben egyegy Röser-féle érettségi bizonyítványt szorongatva. Ezek az emberek azért jelentkeztek a főkapitányságon, hogy megtudják, hamis-e az az érettségi bizonyítvány, amelyet ők a Röser-intézetben szereztek. Eddig húsz ilyen ember tett bejelentést a főkapitányságon. A rendőrség természetesen valamenynyivel közli, hogy az ügy már az ügyészségen van és utasítja őket, hogy ott tegyék meg bejelentésüket. «gwaamBamanf»ii^i»mjB«paBBgHB8 25—30 százalékkal a bus és zsír október óta a spekuláció elszámította magát, erre estek az árak, februárra azonban megint drágulást jósolnak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az ősz kezdetén — mint meg is írtuk annak idején — az a rémhír terjedt el a fővárosban, hogy télen nagy mértékben drágulni fog a hús és a zsir. Eleinte úgy látszott, hogy a Hír valónak is bizonyul, mert napról-napra emelkedett a hús ára, bár a drágulásnak semmi komolyabb alapja nem volt. Október elején a zsir ára már meghaladta a három pengőt s a legjobban keresett sertéskarajt négy pengő nyolcvan fillérért árusították kilónként. A közönség megdöbbenéssel fogadta a nagymértékű drágulást, amelyhez hasonló az előző esztendőkben csak a legnagyobb áruhiány idején fordult elő. Október végén azután hirtelen megszakadt a már egy hónap óta fokozódó drágulási folyamat s azóta egyre jobban lemorzsolódik a húsfélék ára. Ma már az egy hónappal előbb még három pengős zsírt és hájat két pengő húsz—két pengő huszonnyolc fillérért adják a hentesek s a sertéskarajt az októberi árnál egy pengő hatvan fillérrel olcsóbban, három pengő husz fillérért. A borjúhús negyven fillérrel olcsóbbodott, úgyhogy a borjúcomb kilóját mérik négy pengő negyven fillérért, noha az elmúlt évben, ugyanebben az időben öt pengő ötven fillérbe került. Ugyancsak mintegy negyven fillérrel csökkent a marhahús 3 ára. A legjobb minőségű marhahús ma az októberi három pengős ár helyett két pengő ötven—két pengő hatvan fillérbe kerül. A hús olcsóbbodásának okát érdekesen világította meg az egyik ismert fővárosi húsiparos. — Október elején — mondotta — a húsiparosság, de a húskereskedelem is úgy vélekedett, hogy az akkori felhozatal mellett a szalámigyárak szokásos őszi bevásárlásai nagymértékű áremelést fognak okozni a húspiacon. Ez a mamutt-bevásárlás eddig is minden esztendőben jelentős drágulást idézett elő és annál inkább várható volt ez idén, mivel az állatfelhozatal az utóbbi időben sokszor még a napi keresletet sem elégítette ki. Azonban a vidék az őszi kampány megindulásakor várakozáson felül nagy mennyidségű árut hozott fel a piacra, úgyhogy árutorlódás következett be. A torlódást még csak fokozta az a körülmény, hogy a szalámigyárak későbben kezdték meg bevásárlásukat, mint szokták az előző esztendőkben, aminek viszont az volt az oka, hogy a nyári lecsökkent húsfogyasztás következtében olyan nagymennyiségű szalámi maradt raktáron, hogy egyelőre nem kellett a pótlásáról gondoskodni. A nagy kínálat természetesen leverte az árakat s ma már egy pengő húsz fillértől kezdve lehet kapni élősertést. A legelső minőségű állat azonban még ma is egy pengő hatvanöt filléres áron kerül vásárra. Az élősertés és általában az élőállat olcsóbbodása azután magától értetődően a húsárak csökkenésével járt. — Ez az olcsóbbodás azonban — folytatta informátorunk — most már, úgy látszik, elérte mélypontját s jövőre nézve nem a legjobbak a reménységek. — Az idei rossz kukoricatermés és a kukorica áremelkedése — sajnos — reális számítás szerint kora tavasszal, sőt lehet, hogy még a télen súlyosan fogja éreztetni hatását a húsárak alakulásában. A hizlalás jelentékenyen megdrágult és vidékről érkező előjelentések máris a tavaszi sertésdrágulást harangozzák be, így azután a húsiparosság el van készülve arra, hogy februárban ismét drágulás következik, ami pedig nemcsak a vásárlóközönséget, de mivel a drágaság miatt csökken a húsfogyasztás, magát a húsiparosságot is igen súlyosan megterhelné. Még mindig fenyeget az osztrák posta- és telefonsztrájk Bécs, november 30. Seipel kancellár és Kienböck pénzügyminiszter a késő éjszakai órákban tanácskozást folytattak a posta-, táviró- és telefonalkalmazottak központi bizottságának kiküldöttjeivel, akik ismételten közölték a kancellárral, hogy a posta-, táviró- és telefonalkalmazottak ragaszkodnak ahhoz, hogy évente tizenháromszor kapjanak teljes havi fizetést. A kancellár a posta-, táviró- és telefonalkalmazottak küldöttségének is csak azt mondotta, amit a közalkalmazottak huszonötös bizottságának mondott, hogy tudniillik a kormány legfeljebb a havi fizetés harminc százalékát kitevő egyszeri karácsonyi segélyhez járulhat hozzá. A postások központi bizottságának küldöttsége a kormány ajánlatát elfogadhatatlannak nyilvánította s közölte a kancellárral, hogy a további lépéseket a központi bizottság ma délelőtt 11 órára összehívott ülésén fogják eldönteni. Az általános posta-, távíró- és telefonsztrájk veszélye tehát még mindig nem múlott el. Óriási vagyon áll rendelkezésére, mert alkalma nyílik a legnagyobb kincs megszerzésére , egészségének megőrzésére, a betegségek elkerülhetése és gyógyítása révén, ha megszerzi magának a maga nemében páratlan. Bilz: „Az új természetes gyógymód“ot Kiadó: Dr. Karl Meyer G. m. b. H. Budapest, V., Szabadság tér 18.