Uj Nemzedék, 1929. július (11. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
Dalosverseny Tízezer magyar dalos rendezett országos dalosversenyt Debrecenben, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében. Tízezer magyar dalos tett újabb tanúbizonyságot a magyar kultúra magas színvonaláról, amelyről nem tudta letaszítani Trianonnak semmiféle gonosz igyekezete. És tízezer magyar férfi torkából harsogott égnek a „Nem, nem, soha!“ törhetetlen fogadalma Csonkamagyarország virágfüzérek és villanykörték közé foglalt mása előtt a hatalmas dalosverseny befejező akkordjául. S most, hogy az országos dalosverseny résztvevői hazaszéledtek, a kettős ünnep magyar eseményei közül a magyar dalnak ezt a manifesztációját érezzük a legkiemelkedőbbnek és a legtanulságosabbnak. „Gonosz embereknek nincsenek dalaik“ — hirdette a múlt századbeli német poéta s hozzátehetjük: hitük vesztett, reménytelen nemzeteknek nincs dalkultúrájuk. Ha egyéb nem mutatna is a magyar feltámadás előbb-utóbb elkövetkező tényének bizonyossága felé, arra mutatna az a jelenség, hogy a magyarságnak ezrei és ezrei minden nyomorúságunkban is tudnak daloskedvűek lenni, tudják az ének fegyelmében mindenféle „győztes" bocskoros népet messze túlszárnyalva hirdetni a magyar dal halhatatlanságával együtt a magyar hit, a magyar remény, a magyar akarat törhetetlenségét és a magyar kultúra fennsőbbségét. És mikor Budapest polgármestere azt mondotta a debreceni dalosversenyen, hogy dalosainknak ez a szereplése valóságos „kulturhadgyakorlat“, akkor nagy igazságot mondott ki. Éppen legutóbb bizonyította be testvér lapunk, a Nemzeti Tjság, hogy Európa zenei hegemóniája ma elvitathatatlanul a magyarságé. Alkotásokban épp úgy, mint ekzekutív művészekben. És ennek a mi nagy zenei hegemóniánknak egyik diadalmas támasztéka a magyar dalkarok művészi tökéletessége amelyet minden nemzeti nagyzás nélkül állapíthatunk meg és vallhatunk e csonka ország egyik büszkeségének Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy maga a kultúrában s így a zenében és dalművészetben való fennsőbbség tökéletesség garanciája annak, hogy a magyar igazság politikailag és érvényesülni fog, a magyar reménység politikailag is valóra fog válni. Aláírjuk, amit Bethlen István gróf miniszterelnök más vonatkozásban úgy fejezett ki, hogy jerikói kürtökkel vár falakat mulasztani csak a bibliai időkben lehetett s éppen mai helyzetünk legszomorubban ékes bizonysága annak, hogy egy fegyvertelen, védtelen letiport nemzetet minden kulturfölényével együtt börtönben tarthatnak kulturátlan, de állig felfegyverzett nációk. De amilyen bizonyos, hogy a XX. századnak ez a legkár több szégyene nem tarthat nemhogy örökké, de még csak huzamosan sem, éppolyan bizonyos az is, hogy a magyar dalkultúra egyfelől folytonos táplálója annak az öntudatnak, lelki készenlétnek és magabizásnak, amely nélkül elbukott nemzet soha nem számíthat arra, hogy ismét talpraálljon, másfelől pedig kifelé is nyomós tényezője a magyar igazság elkövetkezendő érvényesülésének. Mert amikor a kulturvilág egyre sűrűbben adja jeleit annak, hogy 1918 „győzelmi“ mámorának tünedezésével ráeszmélt arra, hogy Magyarország megcsonkításával mekkorát vétett önmaga és Keleteurópa békéje, nyugalma és rendje ellen is. (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) jpr$* kél« 3 pengő M fUleo H Kg sb hl h \.- t ^jbr mm vital . V., Honvéd-u. 1®* »•gyedeire 9 peng« *0 H |K|d| §HH |§|||| _ _ ^ HH JKKF Tel.: Aut 127 47, Aut 1300*. »|^ bE*TMid"k” IpH p pj* c^MniekMr. ■» pályaudvaron 10 111- jjBS * ' o'* .•* hár'út'c* l' n' Um" Vlj*,rHH MBS «B ygÉ 1 WMmIwWv ' T.I.: Aut 608-M.il., Mária•oé ♦♦♦ pp ^p^ppppp^m^ pH^öHkk. XI. évfolyam 146. (2881.) szám ♦ Kedd 6 Budapest, 1929 julius 2. Súlyos autókatasztrófa Nagytétény határában tizenöt sebesülttel — ——————in in Viharosan tüntettek Magyarország mellett Krakóban, Bem hamvainak fogadásánál Kommunista tüntetést rendeztek vasárnapban a halálgyár nyolc áldozatának temetésén — ———MB—BMIIIIJ ! Nyolc napi kutatás után sértetlenül megtalálták egy kis szigeten a négy spanyol óceánrepülőt és a Numancia repülőgépet Kényszerleszállást végeztek a nyílt tengerre és nem tudtak magukról hírt adnir Egy argol hajó szedte fel őket Leírhatatlan ürömmel egadta a hírt Spanyolország mmm A*/. 04 V /'*** 9ifi'tSI* tdftAoHAluf A1 _ Madrid, június 29. Az Azori szigetcsoport egyik kis szigetén megtalálták a nyolc nap óta lázasan keresett Numancia spanyol repülőgépet és annak holtnak vélt utasait. A repülőgép kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani és a pilóták az elhagyatott szigetről nem tudtak a külvilággal érintkezésbe lépni. Úgy a repülőgép, mint utasai sértetlenek maradtak. A négy spanyol repülőt az „E ag le“ angol repülőgép anyahajó vette fel és útban van velük Gibraltár felé. A szelek játékszere volt nyolc népig a gép Madrid, június 30. France őrnagy, a Numancia kalandos útjáról az „Eagle“ angol repülőgépanyahajó fedélzetéről szikratávirati jelentést küldött a spanyol haditengerészeti minisztériumnak. A Numanieia, France őrnagy naplószerű jelentése szerint, június 21-iki startja után a 22-ére virradó éjszaka ködben átrepült az Azori szigetek fölött a hajnali órákban a szigetcsoporttól délkeletre kénytelen volt leszállani, hogy a repülőgép földrajzi helyzetét megállapítsa. Ekkor a pilótáknak már igen takarékosan kellett beosztaniuk benzinkészletüket. Miután a tenger felszínéről újból felszállottak, Fayah felé vették útjukat, azonban az erős ellenszélben nem tudtak előrejutni s kénytelenek voltak benzinhiány miatt mintegy negyven mértföldnyire Fajalé előtt a tengerre leszállani. A nagy vihar déli irányban kergette a hidroplánt, amely másnapra már mintegy 120 mértföldnyire távolodott el Fayalétól. A vihar ekkorra már hatalmas orkánná fajult és a repülőgépet Santa Maria felé sodorta. Június 24. és 27-ike között a négy spanyol pilóta a géppel együt a nyílt tengeren a szelek játékszere volt. A spanyol király köszönetét monjd Pfifi György angol királynak Madrid, június 30. A Numancia megtalálásáról szóló hírt a kormányelnök tegnap délelőtt 11 órakor kapta kézhez. Boldogan sietett ki irodájából, hogy ő jó hírt titkárjaival közölje. A hírt azután rögtön továbbították az Aero-klubnak, ahol nyomban kifüggesztették, továbbá a hadügyminisztérium kapujára is kiakasztották a híradást, amelyet a járókelők lelkes örömmel olvastak. A lakosság nagy tüntetéseket rendezett az utcákon és így a hír a legtávolabb eső városrészeken is rövid idő alatt elterjedt. A tömeg lelkesen éltette Spanyolországot, Angliát, és az angol tengerészeti repülőket. Egyik tüntető menet találkozott Jimenez és lglriai aviatikusokkal, akiket örömkiáltások és éljenzések között kísért a hadügyminisztériumba. Délben minisztertanács volt és éppen annak ülésezése idején érkezett meg A va 1ó fillér Gibraltárból a második távirat, amely a megtalálás pontos helyét is közölte, továbbá azt, hogy a Numancia repülői mind megvannak és maga a hidrofilén is jó állapotban van. A rendkívüli minisztertanács utasította az angolországi spanyol követet, hogy fejezze ki háláját az angol kormánynak, s a madridi angol követnek pedig közvetlenül fejezte ki köszönetét a minisztertanács. A spanyol király, aki éppen Angliában tartózkodik, György angol királynál személyesen fejezte ki a spanyol nép háláját az angol tengerészeti aviatikusok értékes és sikeres segítségéért. Az Eagle angol hidroplán-anyahajó kedd este, vagy szerdán reggel érekezik Gibraltárba. A kormány köszönetet mondott a mentésben résztvevő nemzeteknek Madrid, június 30. A félhivatalos kőnyomatos kommünikét tett közzé, amelyben a Numancia aviatikusainak megmentéséről a többi között a következőket mondja: A kormány öröme a mentési akció sikerén annál nagyobb, mert már a teljes kétségbeesés fogta el minden spanyol ént- Iwr lelkét. A spanyol főváros lakosssága, amely a súlyos csapást fájdalmasan, noha méltóságteljesen viselte, örömének azzal adott spontán kifejtést, hogy a brit nagykövetség elé vonult és háláját nyilvánította, azzal a nemzettel szemben, amely hatalmas eszközökkel és hatalmas erőfeszítéssel önként vállalta magára az elszánt kutatás munkáját. Nem szabad azonban megfeledkeznünk Portugália, Franciaország és Olaszország mentési fáradozásairól sem, mert a hálát nemcsak a sikerhez, kell mérni, hanem ahhoz az általános emberi érzülethez, amely a spanyol honfitársak felkutatására irányuló munkának indítóoka volt. Végül a kormány köszönetet mond a sajtónak komoly, de nyugodt hangjáért, amellyel ezt az ügyet tárgyalta.