Uj Nemzedék, 1931. április (13. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-30 / 97. szám

Csütörtök, 1931 április 30. Uj Nemzedék O­sztrák politikusok a német-osztrá­k­ámunióról Nyilatkozik. Meinl kereskedelmi miniszter és Mai a­ja volt külügyminiszter — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bécs, április. Mennél közelebb járunk a genfi tárgya­lások időpontjához, annál nagyobb mére­teket ölt az a harc, amely a német-osztrák vámunió körül immár hetek óta folyik. Benes elsütötte immár nagy ágyúját, Briand még homályban tartja ellentervét, ő Genf számára tartogatja puskaporát Annyi azonban kétségtelen, hogy úgy ő, mint Benes Genfiben mint az osztrák ér­dekek védelmezői fognak fellépni, a cseh külügyminiszter nagy expozéjában már is ezt tette. Azzal a mérvadó körök is tisz­tában vannak, hogy a vámunió Ausztriára nézve nem csak előnyöket jelent, hanem hátrányokat is. Ezt az álláspontot az alább közölt nyilatkozatok egyike — Kun­­schak keresztényszocialista vezéré­t kel­lőképpen kifejezi. De még maga Kun­­sebak is hangsúlyozza, hogy a terv meg­valósításának útjában álló nehézségek nem fogják Ausztriát és Németországot a kap­it­ulál­ásra kénye­zet­­­t­en­i. A keresztény szocialista párt állásfogla­lását a vámunió kérdésével szemben az alábbi nyilatkozatok domborítják ki. Eduard Heini, kereskedelmi miniszter: — Mi sohasem voltunk azon az állás­ponton, hogy csak Németországgal aka­runk vámunióba lépni, hanem minden állammal szívesen bocsátkozunk tárgya­lásba, ha erre bennük megvan a hajlan­dóság. Csodálkozom azon, hogy szándé­kainkat szerte a világban annyira félre­értették. Szerencsére közben megváltoz­tak a nézetek s ma már nyugod­tabban íté­lik meg a helyzetet, mint az első pillanat­ban. Biztosra veszem, hogy amint 1922- ben sikerült a megértés segítségével az állam pénzügyi válságából kiverg­ődnünk, úgy most is le fogjuk küzdeni tudni a gazdasági válságot és végre-valahára létrejön Európában a gazdasági béke. Ez nem csupán a mi számunkra föltétlen szükségesség, hanem egész Európa szá­mára is.­Mert ha nem sikerülne ezt a bé­két helyreállítani, akkor nagyon szomorú jövő előtt állnánk valamennyien. Én azonban meg vagyok győződve arról, hogy a fáradozások végre is sikerre fog­nak vezetni s hosszabb vagy rövidebb időn belül jobb gazdasági helyzetbe ju­tunk. Heinrich Mafaja, volt osztrák külügyminiszter: — A német-osztrák vámunió tervével szemben francia részről franszírozott „el­len­terv“-et meggyőződésem szerint sem Németország, sem Ausztria nem utasítja el a limine s nem fog elzárkózni a tár­gyalások elől, ha az ellenterv konkrétu­mai ismeretessé válnak, de mindenesetre sokkal rokonszenvesebben hatna, ha azt nem kellene az osztrák-német vámuniós terv ellen sokkhúzásának tekinteni. En­nek a szépségű libának azonban nem sza­bad bennünket megakadályozni abban, hogy­­lelkiismeretesen megvizsgáljuk a tervet. Hogy az csábítóbb volna reánk nézve, mint a vámunió vagy hogy az az első pillanatra kevesebb nehézséget je­llent megvalósítása szempontjából, azt aligha, állíthatja valaki. Éppen ezért szó sem lehet arról, hogy az osztrák-német vámunió realizálására irányuló előmun­kálatokat a francia ellenterv késleltet­hetné, vagy befolyásolhatná. A megkez­dett után tovább kell haladni.­­ Közben kiderült, hogy a hangulat Csehországban mindjobban a bécsi egyez­mény javára alakul. Mindjobban látják ott a megértés előnyei­t. És nem csupán a j­ezudeta­ németeik köreiben gondolkoznak úgy, hanem — miután gazdasági kérdés­ről van szó és nem politikairól — cseh körökben is. A bécsi egyezményben rejlő propaganda erőt nem lehet félreismerni. — Csehország szempontjából nem volna szabad még egy politikai körülményt egé­szen figyelmen kívül hagyni. Minden tö­rekvés, amely a kisántant gazdasági meg­alapozására irányult, eddig hiábavalónak bizonyult. Minden elméleti barátság mel­lett sem lehetett a meglévő gazdasági ellentéteket kiegyenlíteni. A Romániában bekövetkezett politikai változások aligha maradnak befolyás nélkül erre az alaku­latra. Mostanáig Romániában csak a­ de­mokrácia harcolt a­z oligarchia, ellen, a nemzetb­aranisták a­ régi liberális párt ellen, Maniu és Vajda a Bratianu-család ellen. Ebben a periódusban nem sok vál­tozott Románia frankofil politikájában. Csak Averesen miniszterelnöksége jelen­tett egy kis változatot. Hogy miképpen fognak Romániában a dolgok fejlődni, amióta­ Károly király kormányzata szi­lárd alakot ölt s Jorga kormányalakításá­ban megfelelően kifejezésre jut, ma most nem lehet tudni. A királyi család rokoni kötelékei, amelyek Szerbiára is kiterjed­nek, Károly király alatt s­em jutnak ahhoz a szerephez, mint­ azelőtt.­­ Rómában és Budapesten különös fi­gyelemmel fogják kísérni, miképpen fej­lődnek a dolgok Bukarestben, annál is inkább, miután a spanyolországi felfor­dulás a franciák pozícióját a Földközi­tenger nyugati részében megerősítette s az olaszokét gyöngítette. Az ötletekben mindig gazdag Mussolini egy újabb kár­tyát tett le az asztalra, hogy azzal le­­tromf­álja a franciákat. A gyengébb or­szágok politikáját csak ritkán csinálják ott, ahol az ország színeit lobogtatja a szél, hanem egészen máshol: ott, ahol a politikai, diplomáciai, katonai, gazda­sági és pénzügyi erők koncentrálódnak, amelyek megfelelő teret keresnek az ér­vényesülésre. Egy német és osztrák po­litikát is, Berlin és Bécs helyett, Paris­ban, Bécsben, Prágában akarnak csinálni. Erről a témáról Bethlen gróf néhány nap­pal ezelőtt rendkívül érdekesen beszélt, úgy hogy felesleges a részletekre kiter­jedni. Leopold Kunschak, a keresztényszocialista párt egyik vezére: — A Németország és Ausztria között tervezett közös gazdasági terület gondo­lata bizonyára nagystílűés­, de egyben nagyon nehéz is annak gyakorlati meg­valósítása. Nem lehet ugyanis szem elől téveszteni, hogy a német birodalommal való vámunió igen sok és nagy veszedel­met rejt magában. Ha a gépiparunk igen energikusan állást foglal vele szemben, akkor ez nem rosszakaratú beállításból kifolyólag történik, hanem abból a jogos aggodalomból, hogy a közös vámterüle­ten egyáltalán képes lesz-e egzisztálni. _ — A csatlakozás kérdését szociális in­tézményeink szempontjából is meg kell vizsgálnunk. Mi nem fogjuk szociális törvényeinket a németekre ráerőszakolni tudni. Már­pedig a szociális törvény re­formja nálunk meg akarja tartani a vég­kielégítés intézményét, — ha ugyan a felére redukáltan is, — ezzel szemben a végkiielégítésre való igényt a németek egyáltalán nem ismerik. — Már ebből is láthatjuk, hogy a közös gazdasági terület nem olyan egyszerű, mint amilyesnek látszik, ellenkezően, a gyakorlatban komoly aggályokat támaszt. Nagy feladat lesz mindezeket az aggá­lyokat és nehézségeket leküzdeni. — Mindez azonban csak gyerekjáték a nemzetközi nehézségekkel szemben! Fran­ciaország, Csehország, Lengyelország és az utódállamok l­ázadoznak a­ terv ellen. Mind­ebből beláthatatlan nehézségek tá­mná­dnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy kapitulálnunk kell és hm az egész nép úgy akarja és ha kikapcsolják a párt­­politikai demagógiát, remélhetjük, ho­ le fogjuk küzdeni ezeket a nehézségeket. De ha erős ellentétek észlelhetők, akkor azt mondom, hogy kár ezzel a tervvel foglalkozni, mert az nem vezethet ered­ményre. Zágrábi felvétel arról a bombáról, amellyel a báni palotát akarták felrobbantani. A munkanélküliség nagy probléma az új spanyol köztársaságban is — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Madrid, április 29. Sevillában kedden nagy munkanélküli tünte­tések voltak. A városháza előtt többszáz mun­kanélküli gyűlt össze s kenyeret és munkát követelt. A tömeg magatartása a déli órákban annyira fenyegetővé vált, hogy az üzletek az egész környéken hirtelen lehúzták redőnyeiket. Néhány üzlettulajdonos viszont élelmiszereket osztott szét a munkanélküliek között. Délután a munkanélküliek a szabad ég alatt népgyűlést tartottak és elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek Madridba. A küldöttség a késő esti órákban már meg is érkezett a­ fővárosba, ahol Maura belügyminiszter azonnal fogadta. A miniszter megnyugtatta a munkanélkülieket és kijelentette, hogy a kormány a legsürgősebb feladatának tekinti a munkaalkalmak teremté­sét. A munkanélküliség problémája egyébként Madridban is égetővé vált. A köztársaság ki­kiáltása után ezerszámra özönlött a munkásság a vidékről a fővárosba, abban a hitben, hogy a királyság bukása után könnyebben jut mun­kához. Reményükben azonban csalódtak, mert a fővárosban is nagy a munkanélküliség. Az arisztokraták, akik ezer és ezer munkást fog­lalkoztattak, részben külföldre menekültek, részben pedig minden marj­kát beszüntettek, hogy ily módon is tiltakozzanak a köztársaság kikiáltása ellen. Főleg az arisztokraták épít­kezéseinél állott elő ez a helyzet. Az építkezé­sek félbemaradtak és többszáz építőmunkás kenyerét vesztette. Májusban tárgyalja a népszövetség a vám­uniót Paris, április 29. A Journal és az Echo de Paris megerő­­sítik a római Tribun értesülését, amely szerint a német-osztrák vámunió terve még a népszövetségi tanács május 18-án kezdődő ülésszaka előtt külön jogászi bi­zottság elé kerül. A bizottságba Francia­­ország, Anglia, Belgium és Olaszország küldenek ki jogi szakértőket.. Ez a négy állam van képviselve az 1922-ben meg­alakított pénzügyi bizottságban, amelyet Ausztria pénzügyi helyzetének tanulmá­nyozásával bíztak meg. A jogi szakértők szakvéleményt dolgoznak ki a­­német­­osztrák vámtervek jogi kérdéseiről s je­­lentésüket a Népszövetségi Tanács elé terjesztik. 1800 kínai vörös katonát végeztek ki — Az Új Nemzedék tudósítójától. —■ Peking, április 29. Hupej tartományban, a kínai kommunisták fellegvárában ismét véres harcok dúlnak. A kínai kormánycsapatok a múlt hét végén a központi kormány utasítására offetnzívára in­dultak a vörös hadsereg ellen és három napig tartó véres csatában megsemmití­tették a kommunisták csapatait. A kínai vörös hadse­regből hírmondó sem maradt. A komumunista katonák egy része elesett a harcban­, a többit pedig foglyul ejtették a kormánycsapatok. A kommunista foglyok számára nincs kegyelem. 1000 vörös katonát statáriális után kivégez­tek. Bútort legjobbaan az, évtizedek RAÉI-MEI rt.-nál, VI., Vilmos óta közismert császár-ut 43. 9X. Nagymező-utca sarok Legkedvezőbb fizetési feltételeik­­ mellett vásárolhat. Mintatermék földszint, I. ésII­emnI 9 Brazíliában fellázadt három ezred A katonai forradalmat leverték . Az Új Nemzedék tudósítójától.­­Newyork, április 29. Brazíliából újabb forradalmat jelentenek. Sao Paoloban fellázadt az ottani helyőrség há­rom ezrede és megtagadta az engedelmessé­get. A katonai forradalom alig két óra hosz­­szat tartott és a szomszédos helyőrségekből teherautókon Sao Paoloba­ szállított kormány­­csapatok hamarosan elfojtották a lázadást. Estére már rend és nyugalom vált a város­ban. Az üzletek Sao Paoloban kedden egész nap zárva voltak és az esti lapok sem jelen­tek meg. A katonai lázadás okát még nem is­merik. Madeiráról tegnap óta semmi hír Repülőgép bombája tönkretette a rádió­­állomást. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — London, április 29. Madeira szigetéről kedd délután óta nincs semmi hír. Délután öt órakor járt le a kor­mánycsapatok ultimátuma, amelyben meg­adásra szólították fel a felkelő csapatokat és közölték, hogy az ultimátum letelte után min­den külön figyelmeztetés nélkül megkezdik Funchal lövetését. Londonban nagy izgalom­mal várják az újabb híreket, miután Funchal­­ban igen sok külföldi, közöttük több mint há­romszáz angol állampolgár él. Remélik, hogy az angolok még idejekorán elhagyták Funchalt. A tengerészeti minisztérium közlése szerint a London és a Curlew angol cirkálók Funchal előtt horgonyoznak, hogy szükség esetén biz­tonságba helyezzék a külföldieket. A madeirai rádióállomás kedd dél óta nem működik, mert a kormánycsapatok egyik bombavető repülő­gépe több bombával használhatatlanná tette. Németellenes tüntetés Prágában egy szociál­demokrata előadáson — Az Új Nemzedék tudósít­ójától — Prága, április 29. A csehországi német szociáldemokrata­párt házában kedden este nagy németelle­­nes tüntetések voltak. A német szociál­demokraták meghívására előadást tartott Loebe Pál, a német birodalmi gyűlés el­nöke a demokráciáról és a fasizmusról, alig kezdte meg azonban beszédét, az elő­adóterembe benyomult cseh nemzeti szo­cialisták vad lármával tüntetni kezdtek Loebe­­és Németország elleni. Bi­­shorn­bak pattantak el s egymásután dördültek el a riasztópisztolyokból a lövések. A tün­tetőket­ csak vad verekedés után tudták kiszorítani a teremből. A keddi ügetőverseny eredménye I. Nyeretlen háromévesek versenye: 1. Bur­jaspusztai ménes Urfi (6) Maszár I. (1.37), 2. Generális (1 és fél) Maszár F., 3. Jégvirág (6) Kallinka. F. m.: Frola, Balaton, Ali-Baba, Nincs tovább, Esély, Nem, nem, soha! Bizt. Tot.: 10:243, 28, 13, 25. Olasz: 23. II. Püspökladányi díj: 1. Steinitz M. Éber B. (2 és fél) Tulajd. (1.31.6), 2. Hiába (p) Maszár I. , 3. Elga (6) id. Baranyai. F. m.: Fényes, Parittya, Kópé, Puska, Ibrány, Szerető. Bizt. Tot.: 10,80, 18, 14, 22. Olasz: 47. III. Vencsellői díj: 1. Szabolcsi Dénes Jácint (3) Zwilliinger (1.36.2), 2. Micha­il és fél) Maszár F., 3. Saey (3) Fityó. F. m.: Flórika, Hárpia, Bonny, Oline ,Viki. Erős küzd. Tot.: 10,72, 15, 12, 16. Olasz: 39. IV. Béga díj: 1. Broadway ist. Lord Ida (1. r.) Marschall (1.27.3), 2. Kézi (2) Dózsa, 3. Kedves (8) Haas. F. m.: Futórózsa, Delirium, Matyóka, Epos N­., Libertás. Igen könnyen. Tot.: 10:20, 16, 14, 23. Olasz: 34. V. Pancsi dij. 1. Pécsi ist. Suhanc (2) Dózsa (1.283), 2. Rámás (4) Maszár F., 3. Colonel K. (2 és fél r.) Zwillingen F. m.: Clayton, Dobos, Nurmi, Mályvácska. Könnyen. Tot.: 10:52, 10, II, 10. Olasz: 31. VI. Handicap: 1. Rózsavölgyi isj. Pergő (21.) Maszár F. (1.32.7), 2. Ebadia (3) Maszár I., 3. Eszter (4) Zwillingen F. m.: Nomád, Cser­kész. Könnyen. Tot.: 10,15, 11, 13. Olasz: 21. VII. Kettesfogatú amatőrhajtás: 1. Gyar­mati Dénes Filip—Hanna M. (12) Balog (1.46.3), 2. Cili—Rita (4) Montag dr., 3. Áruló—Avanti D. (3) Taenzer. F. m.: Fortuna—Nótás, Poga­­nac—Sátán, Dante—Nota-bene, Gita­na II— Lady of Pamuk. Könnyen. Tot.: 10,60, 16, 13, 22. Olasz: 37.

Next