Uj Nemzedék, 1935. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
of Vigsy CiKA Csak csengjen a pohár, hangoskodjék a dinamdánom, legyen hetedhétországon lakodalom, üljétek vidáman torát e boldogtalan esztendőnek, piruljon ki sápadt arcotok a mámor lidérct özeiben, hitessétek el magatokkal, hogy boldogok vagytok egy múló éjszakára, ti szegények, ti „nagy idők tanúi“, akik de szívesebben is olvasnátok testes, nagy könyvekben e messzetűnt nagy időkről. De majd megszólal a kakas valahol a palánk mögött, kék árnyék telepszik a tetőkőre és jelenti, hogy virrad, virrad az új nap és az új esztendő, virrad másnapos borzongó fejetek fölött az új hétköznapok gondja, robotja, bánata, verejtéke, szürkesége. Az üres pohár fenekére meredve, arcotokról leejtve a féktelen jókedv bíborszínre gyulladt maszkját, vájjon meg tudnátok-e mondani, szegény emberek, minek örültetek úgy e szilveszteri éjszakán? A jókedv zsilipeket tépő féktelen áradása azért sodorta el maradék filléreiteket, mert nagyon örültök, mert megmondhatatlanul örültök, hogy lerázzátok a borzalmas, a kínos, az ínséges, a torkokat szorongató, a fenyegető esztendőt? Vagy: azért örültök talán ily eszeveszett mámorban, mert jön az uj, akit még nem kimertek, akinek az arcát még fátyolok borítják, aki még nem mutatta meg nektek a foga fehérét és aki még jó is lehet, jobb is lehet? Ki tudná ezt megmondani? Ki ad feleletet e kérdésekre? Vagy mind e jókedv, mind e féktelenség, amely ma este fölforgatja a világot, az életörömnek ez a lázadása, a vidámságra való vágyakozásnak ez a forradalma csak látszat és valójában nem más, mint a ,,minden mindegy“ láncot tépő végső tombolása? ... A józan hajnal didergő hűvösségében nézzük majd szív,szorongva a millatozók kísérteties, gyorsan sápadó arcát, nézzük a hajnal óraütésére messzeségbe révedő szemeket és megtaláljuk a szilveszteri mulatozás titkát Az emberszívek egyetlen menedékében lobbant lángra e szilveszteri fáklya, ott, ahol Isten legnagyobb ajándéka lakik: a remény. A remény, hogy nem a kalendáriumi új esztendő jön el, nemcsak egy új esztendő a sok közül, amely eljött és elmúlt, ígérgetett az embereknek és nem váltotta be az ígéreteit,biztatta, és lesújtotta őket, fölemelte és porba taposta. Az emberi szívek örök vigasza, a mostoha sorstól kapott csodálatos ajándéka a reménység. Az emberek, akik mámoros örömmel búcsúznak a kegyetlen óesztendőtől csakugyan újat remélnek, azt az új esztendőt, amely végre megváltja az emberi fajtát szenvedéseitől, új életet, felpezsdülő új életét, emberséges életet ad nekik. Kakasszobor, kék virradatkor, fáradtan az éj mámorától, kijózandova, de rózsaszínű reménykedvesel várjuk, • hogy végre megkopogtatja ablakunkat fehér angyalszárnyával az a várva-várt, az a sóvárgott, az a megváltó, az a valóban új esztendő, amely visszaadja szegény, bűnét szánó-bánó tékozló fiúnak, az embernek, Isten Országát, az áldott földet. inniÁDAC. ENYHÜL, több helyen eső, keleten és a hegyeken esetleg még 11/UJmV/ill. HÓ. ERŐS KÖDKÉPZŐDÉS. MA TÍZKOR 3 C VAN Agyonlőtték a Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókjának pénztárosát Autósbanditák revolverharca a pénztárteremben Megdöbbentő revolveres rablás történt ma délelőtt a Szabadságtéren, a bankvilág kellős középpontjában. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadságtéri fiókjának földszintihelyiségében féltíz után néhány perccel egyszerre kivágódott a helyiségbe nyíló egyszárnyú üvegajtó: egy magasabb termetű, felhajtott gallérú férfi és egy alacsonyabb, borotvált arcú ember lépett be a terembe. Anélkül, hogy egy szót szóltak volna, revolvert kaptak elő és eszeveszettül lövöldözni kezdtek. A bankhelyiségben, ahol tisztviselők, felek, altisztek tartózkodtak, a váratlan lövöldözésre rémült pánik tört ki. Mindenki fejvesztetten menekült, csak Csiszár Béla ellenőrnek volt annyi lélekjelenléte, hogy a helyiség jobb felében lévő vészcsengőt megnyomja. A csengők üvöltésére pillanatok alatt futva gyűltek össze a járókelők, rendőrök szaladtak a banképület felé, ahol azonban ekkor már lejátszódott a halálos dráma: a betörők golyója szíventalálta Jójárt Gézát, az intézet 28 éven át hűséges, kitűnő tisztviselőjét. Az első golyó elérte, a pénztáros jajszó nélkül szivéhez kapott és fejjel előre bukott a pénztár márványlapjára. tér azonnal lezáratta a bankhelyiséget. Izgatott tömeg vette körül már ekkor a Szabadság-térnek ezt a részét és irtózattal nézte a bank küszöbén heverő, agyonlőtt rablót. Az utcára néző ablak mellett a felek számára fenntartott padra fektették Jójárt Gézát. A szerencsétlen ember még egyszer felnyitotta megtört szemeit és néhány pillanat múlva már üvegesen megmeredt a szemgolyó s a mozdulatlan szív jelezte, hogy a halál bekövetkezett A terem közelén egy vérző, félmeztelen férfi állt: Wirth Frigyes, akinek a rablók egyik revolverlövése a combját sebesítette meg. Az igazgatói szobában szintén csupa vér a padló: idehozták be az egyik kereskedelmi vállalat altisztjét, aki a rablók revolverétől halálos sebet kapót, fluszwurm dr. mentőfőorvos, a mentők főorvosa kötözte be a teljesen Maiért embert. Revolvert ránt az egyik várakozó A pénztárfülke előtt állt éppen vitéz Szalay Miklós, a bank egyik ügyfele. Amint megpillantotta a lövöldöző betörőket, a padra dobta bőrtáskáját, előrántotta revolverét és körülbelül négy lépés távolságról rálőtt az egyik banditára. A helyiség már akkor tele volt jajgató, halálra rémült, vérző emberekkel, segítségkiáltások hallatszottak ki. A rablókat megzavarta a váratlan ellentámadás, hangos kiáltással visszafordultak, az ajtóhoz ugrottak. Az épület, előtt zöldszinű Stegerkocsi állt, mint az Új Nemzedék munkatársa utólag megállapította. A magasabbik férfi közvetlenül a küszöbön irtózatos kiáltással elvágódott. Pillanat alatt véres lett körülötte a kövezet: vitéz Szalay golyója eltalálta! A másik rabló, beugrott az autóba és őrült iramban elvágtatott a Kossuth Lajos tér irányában. Két véres holttest, két súlyos sebesült öt perc sem telt el a véres merénylet lezajlása után, mikor az Új Nemzedék munkatársa már bent áll a bankhelyiség feldúlt termében, a rémülettől halálsápadt emberek között. Pillanatok alatt érkeztek meg a közelből a mentők és Tihanyi rendőrfelügyelőhelyettes veztésével a rendőrség riadóosztaga. Baghy Ferenc rendőrfőtörzsőrmen- »34 80131 1934 INTELME 1935-HÖZ -Al - fi mi sorsunk olyan, mint a minisztereké! W “ 4 M’k°r *övünk: örülnek: Mi kor meBVÜnk, Budapest, 1935 január»1, kedd XVII. évfolyam, 1. szán Szalay Miklós elmondja a drámai pillanatok történetét — Munkatársunk beszélt vitéz Szalay Miklóssal, aki még az izgalom lábában, kezében a revolverrel áll a pénztáridőke előtt: — Éppen a pénztároshoz fordultam és kértem, hogy adjon aprópénzt is, amikor, mint a jégeső, pillanatok alatt egy sor revolverlövés hallatszott. Láttam, hogy a pénztáros elsáppad, megtántorodik, az ajtótól pedig