Uj Nemzedék, 1935. augusztus (17. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
ISn fl SZlZM LEGROSSZMB VICCE — abesszinia fejedelmp rtrtcsotta? 331 taSSL 31 ^ mm — És fia megverik. A tavaszt, a többi fecskétvárjuk ettől az elsőtől. Az eljövendéS általános, szabályozása, amelya munkáskérdést kiemeli a, közvetlenül érdekeltek magángazdasági ügyének rangsorából és állami, törvényhozási, kormányzati üggyé teszi. Mint ahogy mi azt már régen, ezernyi okkal, indokkal támogatva, ezerszer követeltük. Nem a tőke nagyobb haszna kedvéért, nem a dolgozók ellen. Nem. Ellenkezőleg. Az igazság, f a méltányosság, a termelői munka folyamatossága, a társadalmi béke, a gyengébbek hatályos védelme érdekében. Mert a tőke és a munka, a vállalkozó és a munkás ügye nem privátügy. Nem pártügy. Nem jövedelem- és adóforrás. Nem agitációs téma. Nem létra és kapaszkodó a hatalom polcához. Nemzetgazdasági ügy. Közöm van h hozzá nekem, neked, akinek zsebéig elér minden hullám, amely a termelő munka bármelyik területén végigrezdült Szabályozni kell tehát a tőke és munka egymás közti viszonyát általános szociális és népi jelentőségének megfelelően. Kiküszöbölni a harcot, a gyűlöködést simán, ahol érdeközösség van és együttműködésre van szükség. Ezt teszi a most megjelent két rendelet, amelyeket a szükségszerűen elkövetkezendő általános rendezés első fecskéinek akarunk tekinteni. Az első egyelőre egy iparágban megszabja a maximális munkaidőt és ennek túllépését előre megállapított feltételek fennforgásától teszi függővé. Ne a kevesek halmozása legyen az irányadó, ne a munkába állítottak végső kihasználása, az idegek és izmok túlfeszítése, hanem a több ember alkalmazása. Amit nem tudott elérni kollektív megállapodás, sztrájk és egyoldalú követelés, azt biztosítja lépésenként az államhatalom, melynek kötelessége védeni a tőkét, vagyont, de még jobban az azt szaporító és felgyújtó munkát is. Fontosabb a másik rendelet, amely a munkabérviták és a bérharcok levezetését teszi lehetővé sztrájkáldozatok, gazdasági károk, munkabeszüntetések nyomában járó gazdasági vesztességek és nyomorgás nélkül. A rendelet azt az intézményt állítja a bérviták fórumául, amelyet eddig is követett mindenki, aki azt akarta, hogy ne a nagyobb erő, hanem az erősebb igazság legyen a döntée. A munkásé, ha az ő oldalán vani az igazság, a munkaadóé, ha neki van igaza. A paritásos egyeztető bizottság semleges ,elnökei és vezetői ízléstól becsületes objektivitással meg fogja tudni állapítani, hogy mi az.A legkevesebb munkabér, amelyet megbír a munkaadó, amelyet meg kell keresnie a munkásnak, hogy emberséges életet el élhessen. És a végső döntés annak kezében van, aki a közösség érdekét képviseli. Akinek fölötte kell állni osztálynak és egyéni érdeknek, akinek a szociális igazságés a nemzeti jólét emelése adhatnak csak tanácsot, amikor végső fokon meg kell hoznia a bérvitában az ítéletet. Hisszük, hogy ezek, mikor a tiszta igazságot szolgálják, a termelés folytonúságát is biztosítják. És a gyöngébb fél boldogulását is. Jobban mint eddig. mrtlÁDÁC lassú felmelegedés jön, több helyen záporeső és zivatar lesz. lkUJ/lKm! MÉRSÉKELT ÉSZAKNYUGATI SZÉL. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 19 C VAN Összeomlott az «. orosz istentagadás frontja: útban a vallásszabadság! [nemzedék Budapest, 1935 augusztus 1» csütörtök XVII. évfolyam, 173» Moszkva, július 31. Az orosz szovjet belpolitikájában óriási jelentőségű változás áll küszöbön. Beavatott helyről származó, de egyelőre fentartással közölt, értesülésünk szerint Litvinov külügyi népbiztosnak sikerült a népbiztosok tanácsában elvileg elfogadtatni a katolikus vallás gyakorlásának szabadságát. Laval francia miniszterelnök, Eden angol népszövetségi miniszter, Alosi olasz főyegbízott és Litvinov — hangzik az információ — legutóbb Genfben bizalmas tervezetet dolgoztak ki, amely közös külpolitikai irányelveket állapít meg. A tervezet értelmében Oroszországnak biztosítják a vezető nagyhatalmi állást Keleteurópában, ha a szovjet belső politikájában eleget tesz az emberségesség elemi követelményeinek. Laval kifejezetten ragaszkodott úgy ekkor, mint moszkvai látogatása során a katolikus vallás gyakorlásának szabadságához s Litvinov elő is terjesztette azt a nézetét, hogy a szovjetnek minden téren föltétlen elsőbbségben kell részesítenie a külpolitikai szempontokat s a külpolitika ilyen uralkodó helyzetének következményeit le kell vonnia a belpolitikában. Ilyen követelmény a jelenlegi valláspolitika jelentős módosítása. Franciaország már ismételten felhívta a szovjet figyelmét arra, hogy nemzetközi helyzetének megszilárdítása csak akkor válik teljessé, ha diplomáciai kapcsolatba lép az egész kisantanttal, tehát nemcsak Prágával és Bukaresttel, hanem Belgráddal is. A francia diplomácia közvetített Oroszország és Jugoszlávia között. A jugoszláv kormány — a legújabb hírek szerint — hajlandó is a békülésre, de csak azzal a feltétellel, ha a szovjet nemcsak a katolikusok vallásgyakorlási szabadságát biztosítja, hanem lehetővé teszi a szabad tevékenységet a görögkeleti egyháznak is. Sándor jugoszláv királynak ugyanis az volt az álláspontja, hogy nem ismerhet el olyan államot, amely az ő nemzetének államvallását üldözi, már csak azért sejk, mert annak idején a cári birodalom és Szerbia kapcsolatában a faji rokonság mellett a vallásazonosság is nagy szerepet játszott. Moszkvában immár nem zárkóznak el mereven a jugoszláv követelés teljesítése elöl sem és az utóbbi időben tárgyalások indultak a szovjet kormány és a patriarchátus helytartója között. A tárgyalások célja az, hogy összehívják az orosz „szent szinódust“, amely azután megválasztaná az új, immár törvényes patriarchát. A népbiztosok tanácsának elvi állásfoglalása nyomán beavatott helyen azt várják, hogy a szovjetköztársaság hozzáfog a konkrétumok diplomáciai tárgyalásához, elismeri úgy a katolikus, mint a görögkeleti egyházat, biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, egyidejűleg pedig tompítja az istentagadóknak eddig államilag támogatott harcát. »» «» IMMMHMHM»#»»# ·»4» 4» ♦» »».4» »»4» ♦» »» +» 4» «».»«·» « Mussolini lapja elmondja, mit, miért cselekszik Itália Róma, július 31. Abban a feszült, izgalmasan várakozó hangulatban, amely a népszövetségi tanács küszöbönálló ülésezése előtt az egész világ közvéleményét eltölti, megszólalt Mussolini lapja, a Fopolo d’Italia is. A lap vezércikke, amely nyilván Mussolini tollából származik, világosan körvonalazza Olaszország magatartását és megindokolja Olaszország eljárását Abesszínia ellen. A cikkíró hangsúlyozza, hogy Olaszországot állásfoglalásában legelsősorban saját létérdeke vezeti és a rabszolgaságnak, a faji kérdésnek és a civilizációnak csak másodrangú szerepe van Olaszország elhatározásában. „Hogy Abesszíniában fennáll még a rabszolgakereskedelem — írja a vezércikk —, azt a négus maga is elismeri. Ugyanúgy általában elismerik, hogy Abesszinia amikor belépett a Népszövetségbe, ünnepélyesen ígéretet tett a rabszolgakereskedelem megszüntetésére, ezt az ígéretét azonban soha nem tartotta meg. Olaszország keletafrikai gyarmatait azonban nem azért látta el katonasággal, hogy megszüntesse az abessziniai rabszolgakereskedelmet. A rabszolgakereskedelem megszüntetése csak következménye lesz az olasz politikának.“ „Nem játszik döntő szerepet az olasz állásfoglalásban a faji kérdés sem — folytatta a vezércikk. — Az abesszinek különben is nem tekintik magukat négereknek, hanem szemét aknak. Négerek pedig ezren és ezren harcoltak Olaszország zászlaja alatt és mindig kitűnően küzdöttek az olasz csapatokban.“ -fü „A fasiszták elismerik a fajokat, a faji különbségeket és hierarchiájukat. Nem igaz azonban, hogy mi, olaszok, a fehér faj zászlóvivői akarunk lenni és ezzel a jelszóval akarnánk más fajok ellen fellépni. A faji gyűlölet szítása sem Olaszország célja, mert hiszen Abesszini a legfőbb