Uj Nemzedék, 1936. július (18. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
_ Megegyeztek hát, kész a pakli: a Genfi-tó partján újjászületett a nagyantant, Anglia, Franciaország és Oroszország szoros szövetsége, amely egyszer már rombadöntötte Európát. Megdöbbenve nézi az érthetetlen ölelkezést minden ember, akinek még van veszteni valója ezen a világon. Megdöbbenve nézi és nem érti! Legkevésbé érti Angliát, a józan, bölcs, előrelátó Angliát, amely sosem kedvelte a kockázatos kalandokat, mindig nyitva tartotta legalább a félszemét, hűvösen mérlegelte tetteinek lehető következményeit. És most ugyanez a józan Anglia, a maga biztonságára, vagyonára, békességére féltékeny gonddal ügyelő Anglia elfelejti, hogy többé nem azzal az Oroszországgal szerít kezet, amely egykor szövetségese volt, hanem egy másikkal, amely a szövetségek legfőbb erkölcsi tényezőjét, a hűséget nem ismeri és legveszedelmesebb ellensége úgy Európában, mint messze földrészeken az angol hatalomnak. Nem tudja megérteni senki ezt a világuralomra teremtett Angliát, a földkerekség vezető nemzetet, a civilizáció legfőbb őrét. Nem érti senki, hogy ennyire elvétette a szemmértékét, hogy ennyire nem veszi észre. Oroszország katonai hatalmának terjeszkedése Európa nyugati részei felé nemcsak az egyetemes emberi civilizáció végveszedelmét jelenti, de jelenti azt is, hogy egy orosz katonai hegemóniával vívott háborúban elvesznek az angol gyarmatok. Csak nem képzelik azok az ifjú erők, amelyek mostanában minden hagyomány ellenére oly túlontúl érvényesülnek az angol külpolitikában, csak nem gondolják, hogy a világ legfurfangosabb bajkeverői, a Kreml diplomatái engedik az orosz katonai hatalmat akár angol, akár francia érdekek engedelmes eszközéül kihasználni? Vagy, azt hiszik, hogy a szovjet hatalmával, úgy lehet játszani, mint az élettelen sakkfigurákkal? Ezek a békésen mosolygó sakkfigurák csak látszatra tűrik, hogy ide-oda rakosgassák őket Európa térképen. De ahová egyszer könnyelműen odatolták őket dilettáns kezek, ott lebocsátják a földbe mérges gyökereiket, behálózzák, magukhoz fonják, aláaknázzák, megrothasztják éppen azt a talajt, melynek védelmére oly igen gyanús buzgalommal vállalkozik most a polgári Európa halálos ellensége: Moszkva. Nem is lehet megérteni, csak összeszorult szívvel némán nézni, nézni, mikép hanyatlanak le nagyszerű múltú nemzetek arról az erkölcsi oromról, ahová évezredes fejlődés emelte őket. Nem lehet megérteni, csak halálos szorongással nézni, nézni, mily keveset tanultak a fővénelemből azok, akik a leghitelebrí, a maguk tulajdon szemével látták a történelmi időket. Hová rohan ez a megbomlott és megromlott világ? Egykor Róma utcáit szörnyű riadó verte fel: Hannibal ante portás! Most nem Hannibal van a kapuk elött, hanem olyan veszedelem, amelyhez hasonló még sohasem fenyegette az emberiséget. Emberek, emberek, részt hirdetünk: kannibill ante portás! Há/i példány ex ? ■ __ A PETICIÓS ELJÁRÁSNÁL IS BEVEZETIK AZ AJÁNLÁSI RENDSZERT! /forum ___ HH — ítélethirdetés előtt igy szól a képviselő: ^ « ‘~,vv Budapest, 1936 julius 1 szerda. # # XVIII. évfolyam, 148. szám mmÁDÁC MÉG SOK HELYEN zivatar, kivált a fővárosban és északon. lUUJmV/in! A HŐFOK ALIG VÁLTOZIK. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 19 C VAN Minden szemnt Genfre néz! Genf, június 30. Ma délután 5 órakor ül össze Genfben a Népszövetség közgyűlése, amelynek legfőbb feladata az Olaszország ellen foganatosított megtorló intézkedések megszüntetése. A nagyjelentőségű értekezlet küszöbén meglehetősen reménykedő a hangulat. A megnyugvás elsősorban Blum francia miniszterelnök és Eden angol külügyminiszter vasárnapi megegyezésének köszönhető. Ezt a megegyezést az európai sajtó tekintélyes része szenzációként fogadta és a világháborút megelőző nagy antant visszaállásának tüntette fel. Mi történt Annecyben Blum és Eden, akik vasárnap a francia területen fekvő Annecy fürdőhelyen találkoztak, részletesen megvitatták a két államot érdeklő összes időszerű problémákat, de lényegében csak pontosabban körvonalazták azt a taktikai jellegű megállapodást, amely már Eden párisi tartózkodása alatt létrejött Anglia és Franciaország között. Újból, de most már végérvényesen kimondották tehát, hogy Anglia és Franciaország a szankciók felfüggesztését követeli és javasolni fogja a Népszövetségnek, hogy a legrövidebb határidőt tűzze ki a szankciók további alkalmazásának megszűnésére. Abesszínia annektálásának kérdését nyitva kell hagyni. E pillanatban sem Anglia, sem Franciaország nem ismerheti el az annektálást, épen ezért a két állam azon van, hogy ebben a tárgyban semmiféle határozati javaslat ne kerüljön a mostani közgyűlés elé. Ami a továbbiakat illeti, Blum és Eden arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Olaszországgal való tárgyalások megindítására a mainál alkalmasabb időpontot kell választani. Blum szóvátette a locarnoi kérdést is, de végül abban egyezett meg Edennel, hogy minden további eszmecsere feltételeként megvárják a közeli napokban esedékes német válaszjegyzéket. A népszövetségi reform kérdésében Anglia és Franciaország mérlegelni fogja egymás javaslatait, amelyeket a Népszövetség reformjának előkészítésére kiküldendő bizottság is figyelembe fog venni. Az osztrák kérdés Genfben nem tudnak arról sem, hogy Blum és Eden az osztrák kérdéssel kapcsolatban alaptalannak minősítették volna az ausztriai restaurációról elterjedt híreket. Az értesülések csak annyit mondanak, hogy Anglia és Franciaország nem tartja szükségesnek különösebb lépések megtételét, amit igen sokan egyenesen a restauráció javára magyaráznak. Az annecyi találkozó egyik konkrét következménye, hogy Eden külügyminiszter minden befolyását felhasználja, hogy Hailé Szelasszié császárt visszatartsa a nyilvános tiltakozás kísérletétől, mert ez csak feszélyezné Angliát anélkül, hogy változtatna a már leszögezett álláspontoktól. A mai közgyűlés Miután Benes államfő lett s így lemondott az elnöki tisztségről, a közgyűlésen ma Van Zeeland belga miniszterelnököt választja meg elnökké, aki repülőgépen már útban van Genf felé. Az elnökválasztás után a kiküldöttek megbízóleveleit vizsgálják felül. Az eddigiek szerint sor kerül Nasibu herceg, az új abesszin delegátus mandátumának megvizsgálására is. Lehetséges, hogy már e mandátum elbírálásakor kimondja a közgyűlés, hogy Abesszíniának nincs kormánya s igy nem is képviseltetheti magát a Népszövetség szerveiben. Nem Németország ellen? London, június 30. Zsúfolásig megtelt karzatok mellett, rendkívül izgalmas hangulatban zajlott le tegnap az angol alsóházban az a támadás, amelyet a baloldali ellenzék intézett Duff Cooper angol hadügyminiszter párisi beszéde miatt a Baldwin-kormány ellen. A hadügyminiszter, mint emlékezetes, Párisban háborús veszedelemről beszélt s a francia-angol együttműködésről olyan kijelentéseket tett, amelyek ellentétben állnak a kormány hivatalosan hirdetett külpolitikájával. A rohamot Attlee, az ellenzék vezére indította meg, aki rendkívül élesen mutatott rá arra, hogy Duff Cooper beszéde megtagadja Anglia népszövetségi kötelezettségeit , a világháborúra vezető szövetségi rendszert idézi fel. Utána Sir Archibald Sinclair, az ellenzéki szabadelvűek vezére támadta a hadügyminisztert, mint akinek beszéde czökkenti a kormány tekintélyét és veszélyezteti a béke kilátásait Henderson és Loyd George szömeg fel a kormány ellen, amelynek nevében Sir John Simon belügyminiszter válaszolt az interpellációkra. Kijelentette a beügyminiszter, hogy Duff Cooper támadott beszéde nem tekinthető politikai megnyilatkozásnak, mert a kormány politikai nyilatkozatainak helye az alsóház. Simonnak ezt a megállapítását gúnyos közbekiáltásokkal fogadta az ellenzék. Duff Cooper megjegyzéseinek — folytatta a belügyminiszter — nem az volt a célja, hogy szembehelyezkedjék a kormánynyilatkozatokkal. A hadügyminiszter beszédét bemutatta az angol külügyminisztériumnak és a külügyminisztérium javaslatára bizonyos módosításokat is végrehajtott. Sajnos, a végleges beszédet ok: nem terjesztette Eden elé, ennek azonban az volt az oka, hogy Eden erősen el volt foglalva. Hivatkozott Simon ezután arra, hogy a francia sajtó nem híven közölte a beszédet. A belügyminiszter válasza nyomán az ellenzék a kérdések pergőtüzét indította. Megkérdezték többek között a miniszterelnököt, hajlandó-e fegyelemről gondosodni a kormány kebelén belül. Az esti ülésen Sir John Simon újból felszólalt s kijelentette, hogy az