Uj Nemzedék, 1937. március (19. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-02 / 49. szám
HÁíM *iá A GYORSBOROTVÁLÓ VERSENyim* e * : nemcsak a páciensek, hanem a borbélyok is IW / i| „elvéreztek" ? [y ||| Budapest, 1937 március 2. kedd # # XIX. évfolyam, 49. szám minÁBAQ. SZÉLESEBB* ÁTFUTÓ ZÁPOROK EGY-KÉT HELYEN MÉG ZIVATAR IS LEHETIL/UJHIUia. NÉMI LEHŰLÉS- A HEGYEKEN HÓ- BUDAPESTEN MA TÍZKOR 100 VAN Ivády J Vepetnek mandátuma végre „Jogerős1* Megszüntették a második pásztói petíciót A második pásztói petició folytatólagos tárgyalását ma délelőtt tíz órára tűzte ki a Közigazgatási Bíróság frobos-tanácsa. Kormánypárti körökben észrevehető idegességgel várták a bíróság állásfoglalását, mert a NÉP elnökének mandátumát most már másodszor veszélyezteti a kerület ellenzéki polgársága. A múlt év őszén már tárgyalta a bíróság az alaki kifogásokat és megkezdődött az érdemi tárgyalás is .Ma kellett volna határozatot hirdetni a bizonyítás elrendelése dolgában Tíz óra előtt mind a panaszosok, mint pedig a választásvédők jogi képviselője megjelent a közigazgatási bíróságon, de általános feltűnést keltve egyik sem jelentkezett a tárgyalóteremben, amikor Bothos tanácselnök a feleket szólította. A tanácselnök várt egy ideig, majd újra kiküldte az altisztet, hogy hívja a feleket. A folyosókon barátságosan beszélgettek Brückler Elemér és Patzner Jenő, a két ellenfél , egyik sem hallgatott az altiszt hívására. A tanácselnök ezután megállapította, hogy szabályszerű idézés ellenére sem jelentek meg a felek, ezért a törvény értelmében a petíciós eljárást megszüntette. Ivády tehát sok viszontagság után közös megegyezéssel a pásztói kerület végleg igazolt képviselője lett. »♦»+» +»+»+»+»+» +»+»«»♦»*»»»♦»»»*»♦»♦»♦»»» »»»»4» »»%» 4» ♦» #» «»«»+»«» +» • Véres harcok és pánik a francia politikában A kommunisták ki akarják kiáltani a proletárdiktatúrát Páris, március . A tegnapi politikai gyűlések csak fokozták azt az izgalmat és feszültséget, amely Franciaországban a pártok életét jellemzi. Sedantól néhány kilométernyire, Vrigne aux Bois iparvárosban vér is folyt, mert a kommunisták megtámadták a Francia Szociális Párt nevű fasiszta szervezet gyűlését. A verekedés során egy ember meghalt, tizenöten megsebesültek. Vad csatát vívtak Párisban is a Fasiszták és a vörösök. Csak a rendőrség erélyes beavatkozásának köszönhető, hogy itt nem történt haláleset. A polgári pártok és a szociáldemokraták most már Franciaországban is teljesen háttérbe szorulnak s a tulajdonképpeni harc a szélsőjobboldaliak és a kommunisták között folyik. A kommunisták nyíltan hirdetik, hogy ki akarják kiáltani a proletárdiktatúrát. Thorez képviselő, a francia kommunista párt főtitkára, nyilvános gyűlésre rendelte a párttitkárokat és a kommunista sejtek vezetőit s ekként vázolta előttük a feladatot: — A kitűzött feladat az, hogy Franciaországban megvalósítsuk a szovjetköztársaságot. A népfront-kormányt továbbra is támogatjuk, de mi forradalmárok vagyunk, céljaink tovább mennek a Binn-kormány szándékain. Bordeauxban tegnap a radikális párt délfranciaországi szervezetei kongresszust tartottak, amelynek valamennyi szónoka a legnagyobb aggodalommal mutatott rá a kommunizmus veszedelmére. A kongreszszus kimondotta, hogy a radikális párt hű akar maradni a népfronthoz, de csak azzal a feltétellel tarthat ki mellette, ha a Népfront zászlaját nem használják fel többé a kommunisták tevékenységének fedezésére. Rendre van szükségünk elsősorban, szilárd rendre. Ez a levegőnk, ez a vízéltető elemünk, ez a kenyerink. A kormányhatóságok teljesítettékhivatásukat, mikor megakadályozták azt, hogy a pécsvidéki bányák//táján zavargások dúlják fel a mimika után sóvárgó emberek életét. Olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy nem engedhetünk meg magunknak semmiféle luxust. Azt a fényűzést legkevésbbé, hogy vállvonogató közömbösséggel tűrjük a francia mintára szervezett nagy sztrájkokat, gépromboló szabotázsokat, azt az öngyilkos esztelenséget, amely már nemcsak a munkát tagadja meg, hanem féktelen dühében a termelés lehetőségeit iselpusztítja. A pécsvidéki bányák tájékán azt nyomozzák a hatóságok: kik voltak a lelketlen izgatók, akik sötét politikai célokra akarták fölhasználni a bányászok szánalmas helyzetét? De ugyanakkor, mikor az erre hivatott hatósági személyek a bányaszabotázs bujdosó spiritus rectorait keresik, a kormányhatalom kötelessége szerint azon fáradozik nagy buzgósággal, hogy a kedélyeket az emberiesség, a méltányosság, a szociális igazságosság szellemében nyugtassák meg. Azért hangsúlyozzuk a méltányosságot, mert — sajnos a mérmár megbékélt bányavidéki helyzetet egy súlyosan elhibázott intézkedés méltánytalansága borította fel ismét. A bányatulajdonos részvénytársaság ugyanis száznegyvenhat munkást bocsájtott el statáriális hirtelenséggel, mert állítólag ezek a munkások vezették a bányászok bérharcát. Az ilyen türelmetlen cselekedet — de nem várása annak, hogy a hatóságok nyomozzák ki és a törvény szigora büntesse meg az izgatókat — semmiképpen sem felel meg a kötelező és emberséges méltányosságnak, amely egyedül képes egy minden oldalról szorongatott szegény ország és oly sok veszedelemmel szembenéző gazdasági élet rendjét biztosítani. Két fél néz szembe most a bányák küszöbén: munkaadó és munkás. Ezt a két felet igyekezett közel hozni egymáshoz az emberiesség és a kölcsönös megértés elve alapján az erre hivatott államhatalom. A bányatársaság anyagi gondjainak méltánylását kívánja a munkástömegektől. Ugyanakkor azonban megkívánhatja az ország nyugalma és békéje ugyanezt a méltányosságot, főként pedig a kicsinyes bosszúállás, a rövidlátó megtorlás fölgerjedéseinek megtagadását a bányatársaságtól is! Az útnak, amelyre végre a kormány kezdeményezése alapján sikerült rálépnie munkaadónak és munkásnak egyaránt, nem szabad az ilyenfajta fordulók felé vezetnie. Ha a bányatársaságnak súlyosak a terhei, ha deficites a termelés, ak