Uj Nemzedék, 1943. január (25. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-02 / 1. szám
A Kormányzó hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz A bíboros hercegprímás |wjig^»f^Tfymyg3SW3ai*MTO^ THn rilsgag3i^g2B^^^^iaBw. a 25• évfolyamukba lépő KSV-lapok katolikus és magyar munkásságáról Esztergom, január 2. Az esztergomi primási palotában Szilveszter napjának délelőttjén fogadta Seredi Jusztinián bibornok, Magyarország hercegprímása a Központi Sajtóvállalat vezetőségét, amely huszonötödik jubileumi évfolyamának küszöbén tisztelgett előtte és tolmácsolta a Központi Sajtóvállalat háláját és hódolatát a Főpásztornak. Gróf Zichy János, a KSV elnöke, a következő beszéddel köszöntötte a bíboros hercegprímást: Főmagassága és Föméltóságu Bíboros Hercegprímás Úr! •— A Központi Sajtóvállalat, lapjai huszonötödik évfolyamának küszöbén Eminenciád elé járul, hogy az elviharzott negyedszázad után Magyarország Prímásának széke előtt jelentést tegyen a katolikus magyarság első főpásztorának és a szentistváni Magyarország első zászlósurának. Beszámolónk rövid: megéreztük, hogy mi a kötelességünk és ezt a kötelességünket maradéktalanul teljesítettük. A korszerű, versenyképes, uj magyar katolikus sajtót a keresztény nemzeti lélek hívta életre, de ez a keresztény nemzeti lélek hívta életre, de ez a keresztény nemzeti lélek, enélkül az uj magyar katolikus sajtó nélkül nem tudott volna győzelmesen felemelkedni s nem tudott volna kitűzött céljaihoz eltalálni. Ez a sajtó egyenes úton áll rendületlenül, ez pedig amaz út volt, amelyet a keresztény magyar királyság megalapítója örök időkre kijelölt: az Anyaszentegyház és a Haza elválaszthatatlan és széttéphetetlen keresztény magyar egységének útja. Tiszta szív, tiszta gondolat, tiszta zászló és tiszta toll vezette lapjainkat és vezette rajtuk keresztül a nemzet nagy többségét a nanróbanra megújuló küzdelmekben, a hétről-hétre és évről-évre nehezebb munkában. A katolikus hitet és az egyetemes magasságot szolgálták, örökeszméket, állandó és megmásíthatatlan elveket képviseltek. Mindig a magyar nép érdekeiért küzdöttek, de a népszerűség érdekeiért soha nem áldoztak fel semmit. A kereszténységért küzdöttek, de szétszókereszténységnek sohasem adták oda magukat. .A magyarság európai hivatását, ősi életformáját, történelmi hagyományát élték, folytatták és védték, mindig úgy, hogy ez a keresztény emberiség és a keresztény emberség Istentől rendelt méltóságának, jogának, szabadságának parancsaival öszszeférjen, kifelé és befelé a békességet és az örök szeretetet szolgálja. Az alapítók hitvalló és nemzetébresztő lelkesedését követték, amellyel fel akarták „gyújtani újra — Szent István országában — az Úr szerelmének tüzét és az örök szeretet lángját“. — Keresztény lelkiismeret, magyar öntudat, újságírói felelősségérzet vezette mindenkor a Nemzeti Újságot és az Új nemzedéket, akár törvényes szabadságot élvezett a sajtó, akár korlátokat vont eléje a magasabb közérdek. Ez a két lap mindig az igazat írta, de mindig meg is írta az igazat. Egyéni érdek, kalmár-számítás, hatalmi versengés, pártütés és pártoskodás sem céljaink, sem eszközeink között nem volt soha. Az újságírást és a lapkiadást mindig közszolgálatnak is fogtuk fel, amely munkásaitól odaadást, önfeláldozást, bátorságot és helytállást követel. Lapjaink hatni akartak a közvéleményre, irányítani és vezetni kívánták gondolkozását, felfogását, érzelmeit, de nem lettek kiszolgálói soha sem a korlátlan hatalmaskodás gőgjének, sem a tömegszenvedélyek hangulatainak. Az igazságot keresték és a méltányosságot alkalmazták. Tárgyilagosan vizsgálták az eseményeket, a tényeket, az egyéneket és mozgalmakat. Ítéleteiket nem befolyásolta sem a barátkozás, sem az ellenszenv elfogultsága, mert a napok krónikáinak írása közben is a kétezeréves Anyaszentegyház, és az ezeréves magyar királyság távlatából nézték az egyént és a közösséget a magyarságot és a nagyvilágot. A haza bölcsének szava szerint mindig jobban szerették a hazát, mint ahogy gyűlölték ellenségeiket. De akárhonnan és akármilyen módon fenyegette veszély, támadás, vagy a mindennél szörnyűbb közömbösség hitünket és magyar voltunkat, minden erőnkkel és egész lelkünkkel álltunk ki értük a porondra. Ha kellett, inkább választottuk az elbukás és a megsemmisülés veszedelmét, semmint a megalkuvás árán való létezést, vagy a visszavonulás és félreállás biztonságát. • Tudjuk, hogy tévedhettünk és követhettünk el hibákat is, emberek vagyunk, esendők és gyarlók, mint mindenki más, de érezzük és tudjuk, hogy, a világnézetek harca közepette, a nemzetek versenye és vetélkedése között ort állva, magatartásunkat megszabták a nagy eszmék és elvek és igazolták az időkben az események és következmények. A mi munkánkat szerényen és csöndben végeztük, nem kerestünk kegyeket, nem hajszoltunk könnyű elismerést, nem vertük magunk mellett a vásári dobot és nem kürtöltük sohasem a magunk dicséretét. De kértük, reméljül m még — tudjuk — ideg is kaptuk a katolikus magyartömegek bizalmát, szeretetét és mindazok megbecsülését és értékelését, akiknek véleményére, erkölcsi, szellemi tekintélyüknél fogva adtunk és figyeltünk. A huszonötödik jubileumi esztendő küszöbén irve így akarunk számot adni jószándékunkról, tiszta céljainkról, munkánk becsületéről, küzdelmünk eredményéről. De beszámolván a számunkra legilletékesebb katolikus magyar tekintély előtt itt az elmúlott nehéz korszakról, eljöttünk, hogy hálánkat és köszöneteinket kifejezzük a magyar prímási szék előtt azért a szakadatlan támogatásért, iránymutatásért, megerősítésért, a jóságos és erős atyai kéz azért a segítségéért, amelyet mindenkor ott érezhettünk magunk és munkánk fölött. Megemlékezvén a múltról, kegyelettel adózunk az elődök, az indítók s az alapítók közül elhunytak, a harc közben kidőltek, a hosszú évek során elmúltak nemes és dicsőséges emlékének. És itt, Eminenciád színe előtt, köszönjük meg küzdőtársainknak és a magyar katolikus társadalomnál:, hogy rendületlenül mellettünk állót«'' tak, hogy velünk elszakíthatatlanul kitartottak, hogy a keresztény magyarság erkölcsi fennmaradásért, szellemi emelkedéséért, gazdasági talpra állításáért és társadalmi kiegyenlítődéséért velünk küzdötték végig harcainkat És hogy itt állnak velünk és mellettünk, hogy tovább mehessünk a jövőben és kiküzdhessük nagy céljainkat: Krisztus Király győzelmét a világon, a Szent Korona országának és nemzetének biztos jövőjét e földön, a társadalmi igazságosságot emberek és osztályok között, a boldog, szép Magyarországot, a kereszténységében és magyarságában diadalmas Regnum Marianumot! — Kérjük Eminenciádat, legyen továbbra is legfőbb irányítója és vezetője a Központ? Sajtóvállalat nehéz és küzdelmes útjának, támogatója és segítője tiszta törekvéseinknek és becsületes fáradozásunknak. Árassza tovább is felénk jóságos és erős atyai lelkének bizalmát és szeretetét, foglalja imásba jószándékainkat és áldja meg a tiszta zászló és tiszta toll küzdőinek munkáját és harcát. „ *.. az igazság bátor és következetes hirdetése *. ..4 Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az üdvözlésre az alábbi szavakkal válaszolt: Kegyelmes Uram! Igen tisztelt Uraim! — Nagy megilletődéssel, katolikus és magyar önérzettel, legkivált pedig az Isteni Gondviselés, valamint a K. S. V. alapítói és munkatársai iránt érzett hálával hallgattam Excellenciádnak a Vállalat huszonötéves múltját és igen értékes munkásságát összefoglaló szíves jelentését . Nagy megilletődéssel hallgattam a jelentést, mert huszonöt esztendő nemcsak egyes emberek életében nagy jelentőségű, hanem nagy jelentőségű különösen olyan tiszteletreméltó intézmények, szervezetek és vállalatok életében, amelyek az igazságért dolgoznak és küzdenek, mert az igazság utja itt a földön göröngyös és nehéz. Bár ugyanis az ember eszes természeténél fogva szomjúhozza az igazságot: gyarlósága és önös érdekei mégis ige® könnyen szembeállítják vele, úgy hogy az igazság hirdetése legtöbbször harcot jelent a gyarló és önző emberekkel, s azért hirdetői és harcosai részéről nagy bátorságot s szinte állandó önfeláldozást követel s éppen azért méltán tiszteletet parancsol. — De katolikus és magyar önérzettel is hallgattam Nagyméltóságod ünnepi szavait, mert tudom jól, hogy a K. S. V. alapítása katolikus egyházunkat és magyar nemzetünket egyszerre fenyegető forradalmi jogkörként